Nem lenne szabad így beszélnem rólad, de néha nagyon nem vagy egy kedves ember. Tudom, hogy nem egészen olyan vagy, amilyennek első benyomás alapján tűnsz, de nagyon jól kell ismerni téged ezt felismerni, mert nagyon hatékonyan mutatod magad csak egy bunkó előítéletes határeset redneck-nek.
A megszólítások nagyon nem esnek jól, hogy csakazértse a nevemen hívsz, főleg amiket azóta mondasz, hogy nem kisgyereknek nézek ki, de talán elismerésnek szánod a magad módján. Legalábbis remélem, hogy legalább ez a magyarázata, másokat is szoktál hasonlóan kezelni.
Néha az is eszembe jut, hogy a hierarchiát nyilvánítod talán ki így, érezteted, hogy te vagy a főnök, hogy szükséged van erre. Talán nem vagy túl jó varázslásban, azt kompenzálod, és ezért nem használsz varázslatot gyakran a műhelyben sem, pedig egyszerűbb lenne. Ha te vagy a főnök, nem lehet megkérdőjelezni a döntéseidet.
Bocsánat... nem szabadna ilyen hálátlannak lennem veled.
És hangozz akármilyen érzéketlennek, tudom, hogy a hasznos embereket elismered. Hogy azokat számítod Embernek, és rád is innen ragasztották a haverjaid a "Bob, az Ember" nevet is. A nőket is elismered ilyen Embernek, ha megütik a sajátos mércéd - még ha azt talán önmagadra alapozod is - és férfiakat is ugyanúgy semmibe veszel, ha ezt elbukják. Hallottalak már iyet meg "kislány"nak nevezni.
Talán még engem is elismersz érdemesnek, talán azért is engeded meg, hogy nyaranta terheljelek azzal, hogy odaköltözök. Ezek mellett igazán nem szabadna elégedetlenkednem, szóval... bocsánat mégegyszer.