Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

▽ Hozzászólások :
1
Értékelés :
0
▽ Avatar :
cai xukun

»
» Pént. 7 Dec. - 23:27

Song Zhexian

darkbloodred

Becenév:

N/A

Kor:

tizenhét

Származás:

félvér

Lojalitás:

csakis önmagához

Képesség:

párszaszájúság

Csoport:

Mahoutokoro

Rank:

Shunrai

Play by:

Cai Xukun

Karakter típus:

saját



Sokan azt mondanák, szerencsésnek mondhatja magát, amiért Kína egyik legnevesebb varázslócsaládjába született, de ő ezt inkább átoknak tartja, főleg származását tekintve: hiszen apjának házasságon kívüli, egy éjszakás kapcsolatából született, egy nevesincs, mugli származásű nőtől, akit sosem volt esélye megismerni.
Apja csupán a hibát látja benne, amit évekkel korábban, fiatal és ostoba fejjel elkövetett, egy ferde éjszakát és egy ballépést, ami megfosztotta őt családja nagy részének a támogatásától. Rosszabb napjain nem egyszer adta fia tudatára, hogyan érez iránta, és ez hamar elsodorta őket egymástól; ennek ellenére rengeteget vár el tőle, mind iskolai eredményeit tekintve, mind életének más aspektusait, mintha ezzel akarná rekompenzálni mindazt, amit egy éjszakás kalandja elvett tőle.
Apja felesége mindig hűvös távolságtartással kezelte és olyan mérhetetlen bánattal nézett rá, hogy nem tudott sokáig megmaradni a közelében; bár az évek alatt a helyzet valamennyit javult, beszélgetéseik még mindig felszínesek és nagyrészt a tanulmányaira fókuszálnak, fölösleges szentimentalizmus nélkül. Nem neheztel a nőre emiatt; hiszen ő legalább megérti, miért akarja a lehető leghamarabb maga mögött hagyni a családi házat és nem tesz fel fölösleges kérdéseket, amikre úgyse kapna választ.
Testvéreire sosem tudott szeretettel tekinteni, hiszen nekik mindenük megvolt, amiből neki fattyúként sosem járt; mégsem taszította el őket magától, mikor a társaságát keresték, és bármennyire is fájdalmas számára a közelükben lenni, szereti az idejét velük tölteni, mert egyedül talán ők nem tekintenek rá úgy, mintha legalább leprás lenne.
Egész élete során annyi álarcot öltött már magára, hogy lassan nem is emlékszik már, ki volt annak idején; a többség úgy ismeri, mint a fiút, akinek mindenkihez van egy kedves szava vagy egy barátságos mosolya, akit a szorgalmáért és intelligenciájáért megbecsülnek a tanárai és aki büszkén, de nem hivalkodva viseli az arany övet az egyenruháján, hiszen keményen megdolgozott érte. A társaság szíve és lelke, hiszen könnyedén alkalmazkodik az aktuális szituációhoz, ráadásul mindig tudja, mit kell mondania, mintha csak könyvből olvasna; feljebbvalóihoz mindig tisztelettel fordul, a magánál fiatalabbakat pedig mindig kisegíti, amennyiben arra lenne szükség. Sokan állítják róla azt is, hogy önzetlen, hiszen sosem utasít el senkit, aki a segítségét keresné, legyen szó iskolai dolgokról, vagy személyes szituációkról.
Csupán kevesen tudják róla, hogy ez csupán egy álarc, ami mögött egy teljesen más személyt rejteget; valakit, aki olyan mélyről jövő gyűlöletet táplál az emberek boldogsága iránt, hogy az már szinte fizikailag fáj neki. Mivel egészen fiatal gyermekkora óta mindenki a tudatára adta, hogy nincs rá szükségük, megtanulta értékelni a magányt; ezért nem is keresi mások társaságát, sőt, amikor csak teheti, igyekszik a lehető legtávolabb lenni mindenkitől. Számító és manipulatív, akárcsak az apja, és nagyon jó megfigyelő, ami kitűnő memóriájával összekapcsolva rendkívül kellemetlen ellenséggé teszi őt: hiszen még a legapróbb részleteket is megjegyzi mások életéből, és amikor a szükség (vagy a saját érdeke) úgy kívánja, nem fél ezt a tudást felhasználni mások ellen. Nagyon nehéz elnyerni a bizalmát, ám sokkal egyszerűbb azt elveszíteni; de akit egyszer megkedvel, az nagyon jó barátra és erős szövetségesre talál benne. Erősen él benne a bizonyítási vágy, és a remény arra, hogy egy nap majd a családja orra alá dörgölheti, hogy nincs rájuk szüksége ahhoz, hogy valamit elérjen az életben; és ezen már el is kezdett dolgozni, kapcsolatba lépve néhány alvilági figurával, akik előszeretettel segítik az ügyeiben. Fiatal kora ellenére nagyra tervez és magabiztosan tör előre, hiszen nincs, ami visszatartsa; de minden benne élő sötétség ellenére gondosan ügyel arra, hogy másokat ne sodorjon veszélybe, így minden bizonnyal még legjobb (és lényegében egyetlen) barátja sem tud mindarról, amivel foglalkozik, amikor épp titokzatos módon eltűnik az iskola területéről.

+16

Micsoda idegesírő lények vagytok ti...
Gonosz mosollyal az ajkaimon löktem oda neki a következő kört; hosszú szempillái alól pislogott rám, ahogy ujjait a kristály pohárra kulcsolta és különösebb gondolkodás nélkül felhajtotta a tartalmát, mintha legalább az élete függne tőle. Legalább annyira szenvedett, mint én; minduntalan igazgatott valami nem létező gyűrődést a drága ruháján, alkoholtól bódult tekintetével obszesszívan kereste magán a szépséghibákat, még ha igazából senki sem figyelt rá - csupán dísze volt a villának, egy újabb tárgy apám kollekciójában, aminek annyi figyelmet sem szentelt, mint egy kutyának. Halott álmok szentélye volt az egész épület, és atyám volt a pásztora; a férfi, aki egész éjjel kerülte a tekintetem, mintha csak égette volna, aki igyekezett a lehető legtávolabb kerülni korcs fiától és boldogtalan feleségétől, ezer és egy fölösleges szóval mulattatva a vendégeit, akik minden bizonnyal már arra sem emlékeztek, milyen céllal érkeztek az általa megszervezett estélyre. Undorodtam tőle; abban a reményben húztam le a saját poharam tartalmát, hogy az alkohol majd elmossa az undor keserű ízét, hogy majd kellemes meleggel járja át a testem, hogy kaparni, égetni fog, de nem történt semmi. A pultra tettem az üres poharam és egy utolsó pillantást vetve a nő felé távoztam; meg sem lepődtem, hogy utánam jött.


Ostoba, gyenge teremtmények...
Hűvös, téli levegő kavargott körülöttünk, és a szemem sarkából még láttam, ahogy fázósan összehúzza magát; egy hosszabb pillanatig elidőzött rajta a tekintetem, hiszen így, a csillagoktól mentes, téli éjszaka homályában sokkal másabb benyomást keltett, mint odabent, és sokkal megnyerőbbnek tűnt még annak ellenére is, hogy pillantását elhomályosította az alkohol. Felém nyúlt; keze félve pihent meg a vállamon, mintha vissza akart volna tartani, mégsem állított meg, mikor elléptem tőle, a teraszról a birtok sötétségébe. Szerettem ezt a részét, hiszen amióta leégett, senki sem járt erre szívesen; ő sem követett, csupán a teraszról nézte, ahogy távolodok, aztán visszatért a villa biztonságot nyújtó falai közé. Átléptem pár kicsavart gyökeret; és az egyik alatt egy pikkelyes test villant a félhomályban, és sziszegése megtörte a csendet; irritáltan morrantam rá, felgyorsítva a lépteimet, ahogy eszembe jutottak nagyapám szavai a halálos ágyáról: hogy nekem kell továbbvinnem a családi örökséget, és legdrágább kincsemként ápolnom, mert ez kitüntetés a sorstól... Aztán meghalt, megtörve, elfeledve, drágalátos kígyóinak mérgétől, és hamarosan mindenki elfelejtette, hogy valaki még párszaszájú volt a családban. Én pedig nem beszéltem róla.


Undorodom tőletek, szánalmas férgek...
A birtok határánál várt, két szárnyas ló társaságában; egyszerre tűnt megkönnyebbültnek és idegesnek, morcosnak és rémültnek is, és ezzel a négy tulajdonságával már egy olyan érzelmi spektrumot tudott felmutatni, amiről én még csak nem is álmodtam. Sürgetően intett nekem, ahogy átmásztam a kerítésben lévő lyukon; biztosan jó ideje várt már, valószínűleg késve is indultunk el, de nem kérdezett rá a késésem okára, és én sem mondtam semmit. Csendben haladtunk egymás mellett; és a szél a hajamba kapott, ahogy szemem lehunyva elképzeltem, hogy máshol vagyok, más időben, és meztelen talpaim alatt zöld, füves rétek húzódnak, és senki sem ismeri a nevem, sem a származásom. Aztán ő beszélni kezdett; úti célunkhoz közeledve hirtelen kényszerszerűen kezdett el csacsogni, de én már rég nem figyeltem oda rá. Rosszul voltam tőle, fölösleges szavaitól, és abban a pillanatban utáltam a fajtáját. Nem volt több, mint kétszínű élősködő, álszent, ostoba ember, egy bábu a kezeim közt, aki nem érdemelt mást, csak szánalmat.
És szenvedést.
Halált.

Kiszámíthatóak vagytok mind...
Nem követett az erdő mélyébe; reszkető kézzel kötötte ki a lovakat, idegesen kacarászott és nevetése bántóan mart a fülembe. A tisztás széléről figyelt, amíg el nem tűntem a fák mögött; éreztem a tekintetét a hátamba fúródni, és tudtam, hogy erővel tartotta vissza magát attól, hogy a nevem kiáltsa. Félt; rettegésétől volt terhes a levegő, mégis biztos voltam benne, hogy kitartott, hogy várt a visszatérésemre, mintha csak marionettbábuként irányítottam volna. Talán így volt, talán nem; de legkisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy a sorsával foglalkozzak, hiszen saját felelősségére segített nekem, puszta szeretetből, amit irántam táplált, és amivel visszaéltem. Nem figyelmeztettem arra, mi várhatta őt a sötétségben, ahol minden fény kialudt; és még a fák között is hallottam utolsó sikolyát, beleégett az elmémbe az összes többi emlék mellé, amiket legszívesebben mélyre taszítottam volna. Érdekelt, ő mire gondolt, mielőtt farkasszemet nézett a halállal; de ezt tőle már nem volt esélyem megtudni. Ideje volt továbblépni.


to be continued





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

song zhexian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Karakteralkotás-