Veronica, mint az ő korában oly sokan, megdöbbentő magabiztossággal és teherbírással jegyzi cikkeit a Reggeli Prófétában - hivatásának érzi, hogy ezekben a sötét időkben is tudósíthasson a normális élet szórakoztató szegmenseiről, sportról, művészetről. A színházban találkoztunk, a Veszedelmes viszonyokról írt, szinte törvényszerű volt, hogy a röpinterjú után kávézni hívjam, a többi már történelem - nos, egyelőre csak egy-két hónapos történelem, de már az is valami.

Az utóbbi időben nyergelt át végleg a kviddicsre, szenvedélyes tudósító, és még szenvedélyesebb gyűjtő - a kviddicsezők csokibékás kártyáit már gyerekként összeszedte. A sors abszurd szeszélye folytán éppen a Magpies szurkolója, ahol egykori kedvesem, Winters, terelői poszton játszik. De mivel erről az apróságról nem világosítottam fel, nagy lelkesedéssel követjük a Magpies meccseit, minden alkalommal kiordítja a lelkét a lelátón, és utána kipirulva, hosszan elemzi az állást a szünetben. Összegezve, csodálatos, furcsa fiatal nő, és nagy szükségem lenne rá - hogy az NJK vajon egyszer játékos karakterré válik-e, azt a megalkotóra bízom.