Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Családi csendélet EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Családi csendélet EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Családi csendélet EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Családi csendélet EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Családi csendélet EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Családi csendélet EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Családi csendélet EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Családi csendélet EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Családi csendélet EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Luther Avery

Luther Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michael McElhatton

»
» Vas. 17 Jún. - 16:08


Mr. & Mrs. Avery

Csendesen költöm el vacsorám, mint mindig, szemet hunyva feleségem túlzott borfogyasztása miatt, mint mindig. Végtére is, amíg nem csinál semmi botrányosat halálra is ihatja magát, nem lenne nagy veszteség tekintve milyen fattyú fiúkat nemzett nekem. Persze abból a szempontból veszteség lenne, hogy szavam nem lehet neveltetésére és tudja hol a helye, éppen emiatt nem is szoktam gyötörni semmivel, leginkább hagyom had tengesse értelmetlen napjait jólétben mellettem. Az ágyunk Richard kitagadását követve eléggé elhűlt, nagy ritkán ha magam is iszom vagy nem tudom hogyan levezetni dühöm szoktam élni férji kötelességemmel. Nincs panaszunk olyankor, de valahogy nem kívánok rendszert csinálni belőle. Ahogy precíz, kimért mozdulatokkal szelem a húst és emelem a számhoz, hogy rutinból megrágjam és lenyeljem gondolatban nem vagyok itt. Két fiam kitagadva éli szánalmas életét a nagyvilágban, lányunk a Roxfort falai között koptatja az iskola padot. Eleanorral itthon nem sokat társalgunk, de mintha ma szokásosnál is jobban keresné a szemkontaktust velem.
-Lestrange a hétvégén átjön beszélgetni. Kérlek úgy tervezd a napod majd a könyvtár tekintetében. - Tehát ne zavarjon majd minket és ha kell valami onnan neki, akkor pénteken helyezze másik szobába. Én ennyiben is hagynám a társalgást, de ne mondja nem szólok soha hozzá. Magam is iszok egy pohár bort, megy a húshoz, kortyolok a poharamból egy keveset hát.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Eleanor Avery

Eleanor Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Robin Wright

»
» Hétf. 18 Jún. - 19:23
Mindig, minden ugyanaz… Sosem változik semmi, egy fikarcnyit sem. Szótlanul ülünk, mindketten, és eszünk. Ő jó étvággyal, többnyire nyugodtan, én eközben fiaimért, lányomért folyton-folyvást aggódva, a tehetetlenségtől önmarcangolva ülünk az asztalnál. Számát sem tudom az ilyen hangulatban elköltött vacsoráknak. Eleinte… igen, eleinte igyekeztem jó feleség lenni. Volt, hogy külön én főztem, ám hamar beláttam, hogy hasztalanak törekvéseim. Egy jó aranyvérű feleség nem főz, még csak be sem lép a konyhába, hacsak nem a manókkal van dolga.
Nincs étvágyam, de ez megszokott, mióta tudom, fiaim bármikor veszélyben érezhetik magukat férjem jóvoltából. A húsból kevés fogyott tányéromról, ellenben a bor elengedhetetlen „táplálékom”. Nem hagyhatom, hogy bárki is észrevegye a kézremegésemet. Ezért iszok, ezért nem eszek. Neki azonban nincsenek ilyesfajta problémái. Nem kívánnék Neki semmi rosszat, Merlin óvja hát a remegéstől. Jobb ez így, tudja tenni a dolgát, melyet nem mindig díjazok, de én csak egy nő vagyok. Gyenge, eltiporható…
Kecses, apró kocka húst emel a szájához, de erről pillantásomat hamar elkapom, s arcára vezetem. Rég néztem íriszeibe, és bár nem gondolom, hogy Ő ragaszkodik az ilyesfajta kontaktushoz, számomra már ez is sokat jelent, és sokkal többet az általában kényszerből történő aktusoknál.
- Ne aggódj emiatt... - hogy mondjam el neki? El akarok utazni, látni akarom a fiaimat, látni akarom legalább évente egyszer Richie-t és Riget. Akár külön-külön, de legjobb lenne, ha öten lennénk együtt.
- Milyen napod volt? - mikor kérdeztem ezt utoljára? Talán négy-öt éve, de az is lehet, régebben volt. Bízom benne, hogy nem csupán egy szavas választ kapok. Bízom benne, hogy el tudunk beszélgetni egy kis ideig. Én még hiszek ebben a kapcsolatban, még ha el is volt rendezve. Én még fel szeretném támasztani azt, mi sosem élt, s talán akkor… talán akkor fel merem vetni az újbóli találkozás örömét.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Luther Avery

Luther Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michael McElhatton

»
» Vas. 24 Jún. - 13:53
Mr. & Mrs. Avery
Csendben elkölteném a szokásos vacsorát, mint mindig, de mivel Eleanor látom nagyon nem tud mit kezdeni magával hát adok Neki egy témát amin magában rágódhat. Senki sem mondhatja, hogy nem vagyok megfelelő férj, bólintok is a válaszára, ajánlom is hogy ne kelljen aggódnom, azért szóltam, ne érje egyikünk se meglepetés. Amiről beszélgetni szoktunk az nem tartozik feleségemre, csak rám és a vendégeimre, kivéve ha közös vacsora van, persze. Én már hagynám is annyiban az egészet, befejezve a vacsorát, de Merlinre tényleg társalogni vágyik... ah. Úgy fest nem tompította el a bor eléggé ezt a szerencsétlent, remélem a manók nem vizezik fel... miután lenyeltem számban alaposan átforgatott kortyom a borból válaszolok csak.
-Átlagos. - Nem is kívánnék több szót fecsérelni, de az illendőség úgy érzem megköveteli sajnos... - Van egy nehezebb ügy odabenn, még folynak az eljárások, de többet nem mondhatok, tudod jól. - Ez tény, bár tudom sokan megszegik a bizalmas dolgok kezelésével járó szabályokat és elfecsegik feleségüknek vagy férjüknek a dolgokat, de én nem tartozom ebbe a feslett körbe. No meg nem is kívánom a munkám hazahozni, elég gondom van enélkül is.
-Szeretnéd, ha péntekre áthívnám Mrs. Lestrange-t is? Teázhatnátok a szalonban. - Ezzel talán megoldom fecsegési panaszait, barátom gondolom megértené és elhívná az asszonyt... nem erőltetem, számomra igazán lényegtelen, de meglehet Eleanor örülne valami asszonyi társaságnak. Közben még egy falatot a számhoz emelek, mert legalább az étvágyam nem ment el, de mégiscsak enni ültünk le, nem beszélgetni. A nagyobb családi evések alkalmával sem voltam oda érte, noha máskor nehéz volt közösen megbeszélni a dolgokat, belátom. Richardot felrázni az életképtelen álomvilágából például. Anyja fia... Rigelért még mindig fáj a szívem, de hát kis mocskos patkány Ő is, gondolatot sem érdemelne, így inkább az ételre fókuszálok. Vagy feleségemre, jelenleg az is jobb választás.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Eleanor Avery

Eleanor Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Robin Wright

»
» Kedd 31 Júl. - 20:50
Látszik rajta, hogy a háta közepére sem kíván. Olyan vagyok, mint egy gennyes kelés, mely a legkellemetlenebb helyekre mászik, s ott is marad, amíg valaki el nem pusztítja. De én nem tehetek arról, hogy egymáshoz rendeltek bennünket. Sosem akartam olyan férfit, aki nem akar engem. Sosem akartam másokra erőltetni a társaságomat, de ha már így alakult, akkor éljünk békében egymással, ne legyen ekkora távolság közöttünk. De ez bizonyára csak tündérmese. A boldogság csak azon kevesen kiváltsága, kik mesébe íródtak. Én a valóságot kaptam, s ezzel együtt a hideg, soha véget nem érő utálkozást.
- Persze, tudom. - válaszommal egyidejűleg egy falat húst igyekszem számba tenni, és le is nyelni, de gyomrom, érzem, nem fogja sokáig bírni a terhelést, mégha nem is eszek sokat. Valamennyit muszáj, még ha minimálisat is. Mindig kell, hogy legyen legalább pár falat a gyomromban, még ha azután szét is mossa kíméletlenül az alkohol.
- Igazán köszönöm, de sosem kedveltem Mrs. Lestrange-et. - azzal leteszem villámat, megiszom a maradék bort, és csendben figyelem néhány percig, ahogyan eszik. Nem illendő felállni az asztaltól, amíg egy ember is eszik, illetve még szeretnék tőle valamit. - Ellenben lenne egy kérésem… - hangom még így, éppen nem suttogva is visszhangzik a helyiségben, nem is viszem túlzásba a hangerőt, ám máris láthatóan mélyebbre süllyednék a székben, ha lehetne. De nem lehet… - Pár éjszakát szeretnék a vendégszobák egyikében tölteni. - lassan elhalnak szavaim, hangom egyre gyorsabban hagy cserben, és csak abban reménykedhetek, hogy nem veszi rossz néven, amit mondok neki. Eddig ez még nem olyan sértő, ám a következő szavaim… - Amíg nem érzem a köztünk lévő könnyedséget, gyengédséget… szeretetet…
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Luther Avery

Luther Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michael McElhatton

»
» Pént. 7 Szept. - 11:12
Mr. & Mrs. Avery
Biccentek, ha tudja minek kérdezi? Ostoba nőszemély… Persze tudom unatkozik, de ez egyéni szociális problémája. Ha nem csak vedelne hanem valami értelmes dolgot találna magának akkor nem lenne ennyire szánalmas. Sosem bocsátom meg neki hogy mindkét fiam hulladék mert a vérével felhígította és bemocskolta az Avery örökségem.
-Nem? Ugyan mi kivetni találsz benne? – Mitől más Mrs. Lestrange üres fecsegése mint bármelyik másik asszonyé? Rejtély, de ha társaságra vágyik jelenleg azt a nőt tudom kínálni.
-Nocsak! Halljuk! – Mondom és eszem tovább, miféle kérése lehet? Tágítsuk ki a borpincét? Felesleges, így is kong az ürességtől miatta… De nem, egyebet óhajt, külön szobában aludni. Sosem kötöttem meg hol töltse a házban az éjszakát, ha épp nem akart velem aludni nem szóltam érte, ez úgy hiszem kölcsönös volt. Aztán folytatja és megáll a falat a számnál, a villára felnyársalt szaftos húsdarab céltalan szelte a levegőt, mert nem eszem meg. Pár másodpercig csak meredek feleségemre, majd éktelen kacagásba török ki. Könyörtelen kinevetem, mert ennyi év után akar ilyesmit kicsikarni? Pont tőlem? De mikor megszólalok hangom jeges szélként metszi át a szoba csöndjét, arcom is komollyá válik.
-Talán eljön a Te időd is asszony, ha legalább a háromból egyetlen fattyad is méltó lesz az Avery névre… ha lányunk nem egy alja söpredék lesz és értelmesen házasodik és helyezkedik el a varázsló társadalomban. Semmi dolgod nem volt soha, csak szülni és nevelni őket. Az első szülött alapból selejtes hulladék volt azt még megbocsájtottam. De mikor kiderült a másodszülött is romlott vérű és erkölcstelen, feslett alak, akkor már nem gondolnám, hogy könnyeden és gyengéden kéne bánnom veled és a lányunkkal. Pont az vezetett ide, nem gondolod? – Nézek mélyen és kérlelhetetlen szigorral szemébe szürke acélos tekintettel, mert nevetséges álomvilágban él, Richard tőle örökölte nyomorultságát, ehhez kétség sem fér… remélem legalább a lányom rám ütött… egyetlen reményem. Visszafordulok a tányéromhoz aztán és tüntetőleg eszek tovább, de előtte még töltök neki bort. Szüksége lesz rá.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Eleanor Avery

Eleanor Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Robin Wright

»
» Hétf. 12 Nov. - 22:41
- Semmi kivetnivaló nincs vele kapcsolatban, de a legtöbbször különböző értékrend és vélemény általában megnehezíti a beszélgetést. - felelem, de ki semmiképp sem fejteném, így igazán remélem, sőt majdhogynem esdekelni is kész vagyok azért, hogy ne kérdezzen rá, ezt mégis hogyan értem. Úgy értem, ahogy akarom, és legyen szíves nem belekötni ebbe semmiféle módon. Megvagyok a témakifejtés elragadó varázsa nélkül ma este, és úgy általában máskor is. Főként ezzel a témával kapcsolatban. Mert néhány Lestrange normális, arányaiban véve néhányuk értelmes társaságnak mondható. Akiket kitagadtak, azok mindenképp, de ezt Luther sosem látta így. Soha nem is fogja így látni, és bár én ezt nem várom el tőle, fáj, hogy a fiait sem hiszi életre méltónak. Nem nézi őket kutyába se. A manókkal jobban bánik, mint a saját gyermekeivel, akiket bár nem vall rokonoknak, mégis azok. Egyazon vér csörgedezik ereiben, nem tudná letagadni egyikőjüket sem, és ha jobban belegondol az ember, talán nem is az alkalmazkodóra kellene büszkének lenni, hanem arra, aki mert kilépni az omladozó hegyfal alól.
Tekintetem egyre homályosul. Nem tudom, hogy a könnyek miatt, vagy ezt inkább a bennem egyre inkább növekvő düh okozza. Talán egyszerre a kettő. Talán egyik sem. Talán… A sok talán kezd megőrjíteni, de nem annyira, mint férjem szavai. Azé az emberé, akit szeretek, még ha ezt ő nem is viszonozza. Most viszont nem érzem a szeretet legkisebb szikráját sem. Szánalmasnak tart, tudom. Gyengének, tudom. Semmirekellőnek, tudom. Rossz anyának, tudom. Alkoholistának, ezt is tudom, de az már sok, hogy kinevet, hogy ketten vagyunk csak itthon, és még így is megaláz, majd tölt. Teletölti poharamat, amit készségesen megfogok, és mielőtt koccintásra emelném, felállok ültő helyemből.
- Egészségedre, drágám… - majd megemelem, egészen az arcáig, nagy lendülettel. Pár másodpercig nézem, ahogy végigfolyik a vörös folyadék arcélén, állának domborulatán és nyakán, hogy aztán fehér inge magába szívja a színes folyadékot. Ez most fájt. Most igazán fájt, mert nem csak engem szapult. Két gyermekemet is támadta rajtam kívül, szemrebbenés nélkül, nyugodt szívvel, ezt pedig nem hagyhattam. Nem hagyhatta a folyton kínlódó lelkiismeretem, holott tudom, hogy meg fogom bánni, amit most tettem. Nem is ellenkezek miatta. Nem szökök meg. Nincs értelme. Megtalál, ha akar. De nem akar. Engem nem.
Leülök, és a tányéromon lévő húst apró falatokra kezdem vágni, s közben egyre azt közvetítem Luther felé: nyugodj meg!
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Luther Avery

Luther Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michael McElhatton

»
» Szomb. 24 Nov. - 15:12
Mr. & Mrs. Avery

-Ki mondta hogy menjetek bele mélyebb témákba? - Kérdem tőle szinte költői kérdésnek szánva, elvégre az üres női fecsegés térjen ki a főzésre, az időjárásra, hogy milyen ruhákat vett, egyszóval csupa felesleges bárgyúságra. Feleségem amúgy is elitta már az agya javát, nem remélek tőle mélyen szántó gondolatokat. Vagy úgy eleve gondolatokat. Talán emiatt is nevetem ki irgalmat nem ismerően, hogy szeretetre vágyik és romantikus együttlétre. Ugyan miért kellene eleget tennem a kérésnek, magvam újra elültetni benne, ha mindháromszor elbukott, de legalább is első kettő alkalomkor. Két mihaszna daganat, ami élősködik apáim nevén és Ő elvárja becsben tartsam silány személyét, mikor az Ő génjei szórtak átkot a családomra? Richard mihasznasága belőle fakad, teljesen olyan lett mint az anyja. Szavaim persze élesen hatnak rá, ahogy a vörös nedű megnedvesíti arcom, átszeli borostás bőröm útvesztőjét és lefolyik nyakamhoz már némi elfojtott indulat is közrejátszik szemem villámlásában.
-Pazarlod a bort asszony... - Ó nem, nem fogok elégtételt adni neki, hogy joggal szenvedhessen, hogy átkot szórjak rá, hiába találnék benne élvezetet akár. Inkább máshogy kínzom, érzem erre vágyik, szenvedni, valóban Ő az anyja elsőszülöttömnek. Elveszem hanyag eleganciával az ölemből a szalvétát és megtörlöm bortól áztatott arcom, zavartalan folytatva az evést, ahogy Ő.
-Csak hogy tudd, Richard arcátlanságát méltón büntettem meg, mikor egy sárvérűnek adta családi nevünk. Az a kis féreg még szenvedni sem tudott méltósággal, talán az eszét is elvesztette. Nem szívlelem a gyengéket, hígítják a társadalmat. Ha Richard ellenszegül és nem tagadja ki azt a férget, úgy fogom bántani ami a legjobban fáj neki. Te pedig ha még egyszer így cselekszel, mint az előbb, akkor Richardon vezetem le. Öröm lenne hallgatni ahogy kínok között sápítozva maga alá vizel. Házassági évfordulónkra neked adnám azt az emlékem, hogy eszedbe jusson mi a kötelességed Eleanor kedvesem. - Csipetnyi fenyegető él, több sem kell. Egyszer Ő is megbotolhat, senki sem tökéletes, így elnézem előző durva bicsaklását, lévén a feleségem. De csupán egyszer és nem vagyok olyan ember hírében, aki ne tartaná be ígéreteit. Ha annyira odavan a fattyaiért, akkor az Ő érdekükben szedje össze magát és végre mutasson fel valamit vagy dögöljön bele az alkoholba, bánom is én... csak legyen haszna végre ennyi év után! Nem gondolnám, hogy sokat kérek, igazából alig valamicskét. Közben reagálva az Ő impulzusaira egyre azt közvetítem Eleanor felé: Egyél!.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Eleanor Avery

Eleanor Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Robin Wright

»
» Szer. 15 Május - 16:52
Miért is gondoltam, hogy emberszámba vesz bármikor is? Nem tudom, de még mindig remélem, holott tisztában vagyok vele, hogy a férjem csak akkor tisztel egy nőt, ha a férfinek megfelelően viselkedik, és így szül gyereket is. Nem én tehetek arról, hogy nagyok az elvárásai a gyerekeivel szemben. Nem én tehetek a beteges szeszélyeiről, amiket minduntalan hangoztat, és amik miatt két fiam már megsínylette a gyermekkorát. Nem én rontottam el a gyermekeinket, hanem ő, bármennyire is ellenzi Luther ezt a gondolatot. Igenis az ő hibája, hogy Richard és Rigel már nem ülnek a családi asztalnál, és nem azért, mert megtalálták életük párját, hogy velük ezután boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Ez csak Richardra igaz, de nem a boldog megegyezés miatt ment el, hanem mert nem maradhatott. Mert a saját apja kiverte a lakásból, mint egy szófogadatlan kutyát, aki összerágta az összes lábbelit. Nem a fiaim hibája, hogy el kellett menniük, és nem is olyan értelemben az enyém, ahogy azt Ő gondolja. Nem álltam ki mellettük, és ez a mai napig kínoz. Nem azért iszok ennyit, mert jó érzés. Nem azért csinálom, mert ettől jobb lesz, hiszen már hányni tudnék ettől a rengetek bortól - vagy a férjemtől, igazából nem is tudom, melyik a rosszabb. Abba kellene hagynom, és...
- Arra a házassági évfordulóra már én is kitaláltam, mit adok. Az összes manó fejét, ami ebben a házban valaha megfordult, és attól a naptól kezdve én főzök, mosok, takarítok. Mindent én fogom csinálni, de csak azután, hogy a pincében lévő összes bort odaadom az egyháznak, hogy tegyen vele, amit csak akar, mit bánom én?! Ha olyan feleség jelenti számodra az örömet, aki vakon, megalázkodva azt teszi, amit a férje mond neki, és úgy neveli a gyermekeit, ahogy azt elvárják tőle, nem pedig ahogy helyesnek látja, akkor egészen megkapod, nem csak úgy, ahogy az eddigiekben. Fél év múlva eljön az a nap, ne félj, nem kell már sokat várnod rá. További jó étvágyat! - azzal leteszem evőeszközeimet, és eltűnök az emeleti vendégszobák egyikében. Fél év, és nem lesznek manók, fél év, és én sem leszek már, ha így folytatom. Talán nem ez a legjobb döntésem, de a bor eladományozása az egészségemet szolgálja majd, és... más már nem számít. Élve várom meg Luther bukását és halálát, és ha kell, soha többé nem találkozok emiatt a fiaimmal.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Családi csendélet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Vihar előtti csendélet
» Mr. Családi Barát
» családi fotóalbum
» Családi üzelmek
» Celestine ×× Emeraude - Családi találkozó

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-