Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Welcome to my kind of chaos EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Welcome to my kind of chaos EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Welcome to my kind of chaos EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Welcome to my kind of chaos EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Welcome to my kind of chaos EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Welcome to my kind of chaos EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Welcome to my kind of chaos EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Welcome to my kind of chaos EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Welcome to my kind of chaos EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Welcome to my kind of chaos



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Fawena Bradley

Fawena Bradley

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
1
▽ Avatar :
Lily Collins

»
» Kedd 25 Dec. - 21:57
Nicholas & Fawena


Hajdanán, pelyhedző csibekoromban nagy üzletasszony hírében álltam itt, a Roxfort alvilági feketepiacán. Voltak szabályaim is, ezért működött a birodalom olyan „zökkenőmentesen”.
1. Sose hagyd, hogy elkapjanak! – elbuktam... elég sok házpontja bánta a Griffendélnek, de tettlegességre sosem került sor miatta, hiszen mindig volt elég vajsöröm a kiengesztelésükhöz. Persze megfizették az árát is a terméknek, csak a kellő bódultsági állapotot kellett kivárnom.
2. Sose fogyaszd a portékát, mert az pénz, s behajtani való ígéret, az üzlet kereke csak így foroghat! – hát ígérgetni magamnak is tudok, erre utóbb rájöttem, s egyébként is túl hedonista vagyok ahhoz, hogy ezt mind betarthattam volna. Azt hiszem, csak azért tartottam meg a munkakódexben, mert jól cseng.
3. Sose üzletelj Mardekárossal, de SOHA! – mint legfőbb, szent és sérthetetlen törvény, megszegve sosem volt, cserkész becsületszavamra mondom! Igaz, cserkész sosem voltam, de azért hidd el.
Micsoda szép idők voltak! Kár, hogy kóros visszaeső vagyok, pedig megígértem a bátyámnak, hogy ha ő már nem lesz itt velem, nem keveredek többé bajba. Megbeszéltük, hogy semmi értelme sem lenne, mert úgy, hogy tőlem távol mással van elfoglalva, nem tudom megadni neki azt a luxust, hogy legalább heti egyszer férfiasítást végezzek rajta. Mert a mély homlokráncok és a leledző ősz hajszálak férfiasak, nem?
De most mégis rohanok, mint akinek az élete múlik rajta... bocsesz, Cas, majd kopenzállak! Csak ne lenne ilyen sötét és ne lenne ilyen nehéz ez az áldott táska, amiben a lángnyelvet csórtam be éppen. Na igen, érlelődtem, figyeled? Vajsörről lángnyelvre váltottam... ez az igazi üzlet!
Nem tudom lerázni! Fut utánam és Merlinre, ő lát is, a pálcája fénye már nyaldossa a bokámat. Gyorsabban, Bradley, szaladj!!!! Kíméletlenül kúszik fel a fénycsóva, leleplez rögvest, már a térdemnél jár.... hol az istenben vagy, gondolkozz! Melyik emelet? Hetedik..... hét, mágikus szám, jó szám, szeretem, rohanj!
- Szükség szobája nyílj ki, légyszi, légyszi, légyszi! – mormolom hangtalan, mert minden energiámat a menekülés emészti fel. A fény bekeríti már a combom közepét is, a perverze be-be les a szoknyám alá... nyílj kiiii! Közeledik a folyosó vége, zsákutca. Most, akkor nincs más választásom, vagy megnyílik előttem a fal, vagy fejjel nekimegyek (lehetőleg kiloccsan az agyvizem, mehetek a gyengélkedőre vagy Mungóba), vagy meghalok, de mindenképpen megúszom. Jó terv! Szeretem terv!
Szemet behúnyni! Becsapódásra felkészülni! Vigyáz, kész, rrr....



   credit
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nicholas Macnair

Nicholas Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szer. 26 Dec. - 0:20
Bradley & Macnair

Egyszer nagyon megüthetem a bokámat a folyamatos takarodó utáni kis kiruccanásokért, de hát az én briliáns elmém még az éjszaka folyamán sem pihenhet így hát a sötétség leple alatt kilopóztam a törzshelyemre, a Szükség Szobájába. Konkrét dolgokat nem szoktam itt csinálni, leginkább gondolkozok és próbálom kimeríteni a helyiség minden előnyét és felfedni a titkait. Szeretem azt, ha mindent ismerek az épületben hiszen itt töltöm az életem nagy részét és ha bármi történne akkor a többiek hátrányban lennének. Igen, eléggé paranoiás vagyok de hát ilyen családban ki nem lenne az? A fele gyilkos, a fele politikus. Veszélyes párosítás, és mind a kettőt utálja az emberiség. Bár legalább félnek. A félelmet pedig ki lehet aknázni és kellő akarattal irányítani lehet az embereket vele. Háhh és még azt mondják, hogy nem gondolkodok úgy, mint egy felnőtt. Sokkal nagyobb potenciál van bennem, mint a családom többi részében és igenis el fogom azt érni, hogy még nagyobb tisztelet övezzen majd, mint atyámat. Mondják róla, hogy érzéketlen és ezért tudja fenntartani a hírnevünket, de ez hazugság. Én látom rajta az őrlődést a tettei után, látom rajta azt a törést amit egykor saját magának okozott azzal, hogy kitagadta a nővéremet. Nem vallaná be soha sem magának, de a lelkét darabokra zúzta. Azóta pedig nincs ki a négy kereke. Múltkor például egy főbenjáró átkot akart rám szórni és amikor nem talált akkor azt mondta, hogy direkt ment mellé. Persze, nagy hazugság. Nem vagyok hülye. Tudom, hogy ezeket akarni kell. Csak azt nem értem, hogy miért akarta azt, hogy szenvedjek. Nagy rejtély, de nem próbálom megérteni, arra rámenne egy örökkévalóság is.
Erősen koncentrálok egy próbababára, és meg is jelenik a hátam mögött a tárgy. Felé fordulok és nagyot sóhajtva veszem elő a pálcámat. Gyerünk, ha már apával nem lehet gyakorolni akkor meg kell oldanom saját magam. Ez legalább egy kicsit kikapcsol. Először az alap átkokkal sorozom meg a bábút így bemelegítésnek.
- Gyerünk, megtudod csinálni. Most jönnek azok a varázslatok amik tiltva vannak, csak ezzel tudom elérni a célomat. Nem fogok senki árnyékban maradni, szükségem van erre a tudásra.
Már épp nyitnám ki a számat, hogy kimondjam az egyiket amikor hallom, hogy nyílik az ajtó vagyis jobban mondva kicsapódik amit egy nagy puffanás követ. Először azt hittem, hogy egy professzor de miután hátrafordultam egy megkönnyebbült sóhajtással nyugtázom, hogy egy lány. De amint közelebbről megnézem, egy nagy vigyor varázsolódik az arcomra.
- Kit látnak szemeim? Csak nem Fawena Bradley? Nevetek fel halkan és szépen lassan közelebb sétálok az én mindenkori áldozatomhoz.
- Csak nem rosszban sántikálsz? Fel kéne, hogy adjalak egy mardekáros prefektusnál. Imádnám, ha megbüntetnének. Megint. Miattam. A pálcámat nem teszem el továbbra is a kezemben van és úgy járom körbe a nőt, mint a ragadozó ami éppen most akarja bekeríteni a prédáját, de aztán megállok a háta mögött és közel hajolva hozzá suttogom a fülébe a szavaimat.
- Vagy tudok jobbat. Lehet, hogy kiélem rajtad most minden perverziómat. Hiszen ketten vagyunk itt és senki nem tudna megmenteni. Nem tudsz segítségért rohanni, nem tudsz elmenekülni. Legrosszabb döntés volt, hogy ezt a szobát választottad búvóhelynek.  


Razz / Fuss, messze fuss.



A hozzászólást Nicholas Macnair összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 27 Dec. - 19:28-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Fawena Bradley

Fawena Bradley

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
1
▽ Avatar :
Lily Collins

»
» Csüt. 27 Dec. - 18:32
Nicholas & Fawena


Merlinnek legyen hála, hogy az ajtók kinyílnak, amikor az embernek tényleg szüksége van arra, hogy teret s időt váltson. De az ajtóknak van egy kiküszöbölhetetlen hibájuk. Sajnos ha nem bűvöljük el őket megfelelően, a gonosz szellemek is áthatolhatnak rajtuk és azoktól olyan nehéz megszabadulni, mint az árnyékunktól egy nyári délután.
- Auu! – nyögök fel, amint orral előre földet érek. A jobb vállam megadóan reccsen egyet és nem létező csillagképek lepik el táguló pupillám. Ezernyi gondolat fut maratont a koponyám belső udvarán, amelyek közül csak hárommal érdemes foglalkoznom jelenlegi állapotomban. Hogy fogok kiment vállal repülni? Mi lett a lángnyelvvel? - remélem nem tört el a becsapódástól, mert akkor hiába volt minden – És mi a fészkes feketerigó rühet keres itt ez a tetű? Pont most?
- Mindjárt nem látsz te semmit, ha nem fogod be! Fogd meg a szádat, s lódulj innen a legtávolabbi sarokba. Nincs időm most veled foglalkozni. – förmedek rá dühösen, miközben ülő helyzetbe tornázom magamat, hogy megpróbálhassan a helyére tenni a vállízületemet, mert kezd megőrjíteni a fájdalom. De csak nem hallgat el. Mi is lenne ha egyszer befogná azt a lepcses pofáját? Talán a világ is véget érne...
- Hát tedd meg akkor! Na, gyerünk! Eredj! Addig is csönd lesz és nyugalom... – reménykedek, hogy meg is teszi, bár nem lennének túl kellemesek a következményei. Azt hiszem McGee-nél kezdem kihúzni már a gyufám és most már nincs itt Caspar, hogy a védőügyvédem és móresre tanítóm legyen.
Amikor az a szerencsétlen körözni kezd körülöttem és még ide is tolja a pofáját a fájó vállam felé, kedvem lenne beverni neki egyet, hátha azzal kiütöm a perverzióit. Sajnos azonban jó oldalt választott, kiment vállal nem tudok ütni, a másik kezemmel pedig nem tudnék rá erős csapást mérni. Azért a haját megtéphetném...
- Ha erősen koncentrálok és tényleg nagyon szükségem van rá, nem repít a szoba egy jókora fejszét a fejedbe? Légyszi szoba! – fújtatok indulatosan. De most tényleg! Mindenre szükségem volt, csak Nicholasra nem! Szerintem megbabonázták ezt a szobát, valami nem működik rendesen nála.
- Neked is a legrosszabb döntésed volt, hogy éjnek idején itt császkálsz. Mi a jó eget keresel te itt egyébként, ha már itt tartunk? Egy Mardekárosról hamarabb elhinnék, hogy rosszban sántikál... sőt... – körbenézek gyorsan a helységben lehetséges bűnös elfoglaltságok nyomát kutatva és blöffölök egyet. – Tán csak nem főbenjáró átkokat szórtál arra a szerencsétlen bábura? Mit fognak ehhez szólni Dumbledorék... – filóztam elterelés végett, hogy ne tudjon belenyúlni a következő lépésembe. Még az hiányozna, hogy itt kínozzon engem védtelenül. Reccs! A vállam a helyén, az éles fájdalmat, mintha elvágták volna, úgy szállt tova tőlem. A lángnyelv olybá tűnik megúszta a zuhanást, mert nem folyt szét a padlón a drága nedű.
Amikor fel akarok tápászkodni, a pálcám észrevétlenül terem az ép kezembe. Ez rosszat sejtet, ha a szoba mégis rendesen működik. De a harcra úgysem lehet felkészülni igazán, nemde?



   credit
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nicholas Macnair

Nicholas Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 27 Dec. - 20:40
Bradley & Macnair

Ez az én formám. Egyszer akarok kísérletezni a főbenjáró átkokkal ebben a szobában, de akkor is megzavarnak. Bezzeg amikor csak ülök és gondolkozok az élet nagy rejtélyein s persze azon, hogyan tudnék feljebb jutni, akkor senki nem jön és boldogít a társaságával. Az utóbbi időkben semmi szerencsém nincs, de hát na. Minden rosszból ki lehet hozni valami jót, és most a jó szerepét ez a nőszemély fogja betölteni és a sikoltásai. Annyi kreatív dologgal tudnám színesíteni a mai esténket, ahh nagy dilemma. Nem tudok dönteni.
Lepillantok a zsákra kíváncsi vagyok arra, hogy mit rejthet a tartalma. Csak nem csempészel, Bradley? Ennyire rossz kislány lennél, vagy csak ez is az álca amit mindenkinek mutatsz, hogy eltakard a magányod és a roppant irritáló jellemed?
-Nincs időd velem foglalkozni? Mégis megteszed. Figyeled a lépéseimet, a számnak a mozgását, lesed minden mozdulatom. Mi ez ha nem foglalkozás? Kissé oldalra biccentett fejjel figyelem a mozgását és a tekintetemet egy kis időre a vállára szegezem és az arcomon gyorsan átsuhan egy kis aljas mosolyféleség. De viszont nem most, mindennek meg van a maga ideje.
- Tegyem meg? Nem, jobb ötleteim vannak. Viszont ha meg is tenném akkor lehet, hogy már kicsapnának. Tudod, a csempészést nem éppen szívlelik ebben az iskolában. Mert hát ha egyszer már rajta kaptak valamin, akkor minden mást amit nem te követtél el a nyakadba varrhatnak. Csak egy-két helyen jól kell suttognia egy harmadik személynek. Alattomos lenne, nem gondolod? Nem az első eset lenne, hogy a kapcsolataimat és a befolyásaimat bevetve foltot hagyjak valakinek a tiszta lelkén. Nem vagyok rá büszke, hogy sokszor ilyen módszerekhez kell folyamodni de hát ha előre akar az ember jutni akkor bizony félre kell dobnia mindent és azt tenni amit kell. Ezt apámtól tanultam, s az ő példáját követve befolyásolom a többi diákot.
Szánt szándékkal a fájós válla felőli oldalon közelítettem meg. Nem szeretném ha bármiféle meglepetés érne és ezt csak így tudtam garantálni. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a figyelmem nem lankadhat hiszen nem felejtettem el, hogy melyik szobában vagyunk.
- Nem fog. A szoba megért engem, már egy jó ideje idejárok. Lesi minden kívánságomat, minden óhajomat. És tudod mi jelen pillanatban a leghőbb vágyam? Hogy szenvedj. Nevetek fel halkan aztán az ujjaimmal vészjóslóan közel kerülök a kiugrott vállához, de végül centikre felette csak elhúzom a kezemet és nem érek hozzá. Elég csak belegondolnia, hogy milyen érzés lenne ha erőből megszorítanám. Elég ha csak azt hiszi, hogy megtenném és élvezet lenne látni az arcát, amikor várja az elkerülhetetlen, szúró fájdalmat.
- Nem mindenki olyan beszűkült látású, mint te. Azért mert mardekáros vagyok nem féltetlen jelenti azt, hogy rosszban sántikálok. Főleg miután tudtára adtam a tanárikarnak, hogy iskola után mihez szeretnék kezdeni az életemmel. Igen, ki ne hinne a családja gonosz hírnevéből kitörni akaró gyereknek? Aki aurornak szeretne állni és ezzel szembemenni a hagyományokkal? A sajnálat erős fegyver, főleg ha olyan jó lelkekkel áll szemben az ember, mint Dumbledorék.
- Igazából a főbenjáró átkok ellen próbálok védő varázslatokat kifejleszteni, hiszen ezekben a sötét időkben szükség van rá. Vagy te nem így látod?  Kezdesz gyanús lenni, Bradley. Csak nem a rossz oldalon állsz. Hmm, talán valami mást kellene abba a zsákba tennem, hogy valami bizonyítékot is adjak. Néhány lépést hátrébb lépek továbbra is kis gonosz mosolykával az arcomon és hagyom, hogy szabadon tegye helyre a karját, aztán pedig előrébb szegezem a pálcámat.
- Na most mi lesz, Bradley? Kíváncsi vagyok arra, hogy mihez tudnál kezdeni. Griffendéles vagy, a bátorság a véredben. Megmutatod, hogy méltó is vagy rá? Kihúzom magam és megint teszek egy félkört de csak azért, hogy a lánnyal szemben legyek, egyenes vonalban. A pálcámmal hirtelen inteni kezdek és varázslattal magam felé húzom a próbababát csak azért, hogy így az telibe háton kapja a leányzót. Ha sikerül akkor csak kuncogok egyet, de ha nem akkor készen vagyok arra, hogy esetlegesen meg kellene magam védeni. Mi lesz, Fawena? Táncolsz velem?

Razz / Fuss, messze fuss.

[/i][/color]
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Fawena Bradley

Fawena Bradley

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
1
▽ Avatar :
Lily Collins

»
» Pént. 28 Dec. - 20:35
Nicholas & Fawena


Én igazán nem értem, hogy lehet valaki ennyire idegesítő! Nem mondom, nekem sincs egy könnyen tűrhető jellemem, na de ezt a szamarat kibírni!
- Mi ez, ha nem foglalkozás? – csúfolkodok, őt utánozva és félig kiöltve a nyelvem. – Megmondom mi ez, rossz szerencse! Pech! Mondd, miért nem tudtál szép csöndesen szundikálni az ágyadban?... Hogy fulladtál volna a párnák közé... – utóbbi mondatomat az orrom alatt dörmögöm el, mert a vállamban lévő fájdalom egyre csak erősödik. Nem ez az első eset, hogy kiment a vállam, bevallom, sosem voltam egy túl nyugodt gyerek, így hát azt is megtanultam, hogyan kell a helyére rántani. De azt hiszem, ilyenfajta aszisztációt, mint amit ez a marha tud nyújtani, egyetlen szakkönyv sem javasol.
- Macnair! Úgy emlékszem nem csak nekem van bűnlajstromom. Ugyanezt, amit most nekem mondtál akár magadra is érthetnéd. Ugye nem hiszed azt, hogy pénzzel és befolyással mindent elérhetsz? És hogy te bármit megtehetsz anélkül, hogy a helyzeted ne lenne veszélyben. De ha szeretnéd, suttogj akár ezernyi fülbe is! Nem foglak megállítani! A solymok úgyis szeretik a verebeket... levadászni. – utaltam a gonosz madárcsicsergésre, amit igen sok gyáva ember használ fel arra, hogy elérjék vele céljaikat. Utálom az áskálódó, körmönfont népeket és utálom Nicholas Macnairt is, arra van szükségem, hogy nyomtalanul felszívódjon és soha többé ne kerüljön a szemem elé. Hallasz, szoba? Veled beszélek!!!
- Oh, micsoda nemes ügyekért harcolsz! Védővarázslatok! – látszik, hogy ezt a tökfejet még nem kínozták egyikkel sem. Én éreztem már egynek a hatását, még mindig végig fut a hideg a hátamon, amikor felrémlik előttem a sikátoros halálfaló arca. Azóta a fekete macskákat is kerülöm. – Ne röhögtess, még a végén kilyukad a rekeszizmom! – szólok ironikusan. – Ha több ezer év alatt a legokosabbak sem találtak ellenük hatásos védővarázslatokat, majd pont te fogsz! Ennyire beképzelt te sem lehetsz! Ez már majdnem bűntetendő! – és azzal helyre roppintom fájó végtagom. A zsák említésére nem reagálok, sőt oda sem nézek, még a végén az kéne, hogy elkobozza tőlem a lángynyelvet, s egyedül igya meg. A pertuig pedig sosem fogunk eljutni, így hát jobb, ha megmarad nekem. Inkább feltápászkodok. Ha a szoba nem szándékszik eltüntetni ezt a mocskot a padlójáról, akkor majd megteszem én helyette!
- Neked nem tartozom elszámolással! – de még azzal sem, hogy bebizonyítsam valóban elég bátor vagyok-e ahhoz, hogy a házam méltó tagja legyek. Ő eléggé utálatos ahhoz, hogy mardekáros legyen, még erőltetnie sem kell magát.
Mereven figyelem minden aprócska mozdulatát, most nem hibázhatok. Hisz sérült vagyok, még ha nem is fáj olyan élesen a vállam. Használható, de gyenge. A felém közeledő bábut is megérzem, ezért az utolsó pillanatban elugrom előle és magam elé vonom pajzsként. Amint stabilan állok a lábamon ki is lövöm az első zöld sugarat, mert a táncunkhoz diszkófény is dukál.
- Diffindo! – kiáltom a pálcája felé fordítva az enyémet, hátha az a rusnya fadarab lesz szíves kettétörni a gazdája nagy egójával együtt!




   credit
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nicholas Macnair

Nicholas Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 13 Jan. - 16:08
Bradley & Macnair

Nem tudom mi van ebben a lányban, de ha már a közelében vagyok akkor totál fel megy az agyvizem és csak arra gondolok hogyan is tudnám még jobban megkeseríteni az életét, hogyan is tudnám az őrületbe kergetni, hogyan is tudnám bajba keverni. Izgatja a fantáziámat, és ha tenni is akarnék valamit ellene akkor sem tudnék. Olyan, mintha már ösztönből cselekedne a testem, mintha zsigerből jönnének ki a szavak a számon. Csodálatos, hogy milyen hatást váltasz ki belőlem Bradley.
- Mint egy rossz gyerek. Esetleg barbie babát ne adjak? Visszafelé fejlődsz, Fawena. Utalok itt a gúnyos utánzásra és még, hogy nyomatékosítsam is a mondandómat kuncogok is egyet. Mulatságos leányzó, annyi szent. Nem unatkozok mellette, talán emiatt is szeretem a társaságát.
- Ha az én szemszögemből nézzük akkor jó szerencse. Mert hát ki gondolta volna, hogy egy ilyen szép éjjelt berondítasz az arcoddal? Aztán amit meghallom a kívánságát, a szívemhez kapom a kezemet és hüledezem s teljesen meglepett arccal nézek rá, mint akit ez olyannyira megbántott, hogy mindjárt haza szalad.
- Ilyet kívánsz nekem? Nagyon csúnya dolog más életének a végét kívánni Bradley, csalódtam benned. Persze a gúnyos hanglejtést ki sem hagyhattam volna a mondandómból, ami már rég óta a védjegyem. Bezzeg én ilyen rosszakat nem kívánok neki, aljas dolog. Maximum csak annyit, hogy fusson bele egy ördöghurok fészekbe vagy egy dementor csapatba. De ő meg egyből a halálomat? Vérig sértett.
- Igen, jól mondod. Nekem is van bűnlajstromom. Viszont én mindent a nagyobb jó érdekében teszek és nem ilyen kicsinyes tréfákra pazarlom az időmet, mint a csempészés. Bár tőled többet nem is várhatnék, egy céltalanul tengődő, jövőkép nélküli egyéntől. Unalmas.
- S nem vagyok bolond, Bradley. Tudom, hogy pénzzel nem érhetek el mindent. Befolyással sem annyira, de viszont van egy dolog amivel bármit. Az pedig a hatalom. Neked van a kezedben ilyen ütőkártya? Nem hiszem. Azt hiszi, hogy nekem nincs meg mindenre a válaszom? Kis naiv. Hát dehogynem. Még ha nem is igazak az állításaim akkor is mondok rá valamit csak azért, hogy a vitapartneremet kétségek közé taszítsam. Másodpercek alatt ki tudok találni valami frappáns választ, ha akarok.
- Pont én fogok, bizony. Az én mottóm az, Bradley, hogy semmi sem lehetetlen. Találni fogok erre megoldást, és bekerülök a történelemkönyvekbe. Jaj már rendesen fájnak az ilyen hazugságok, amiket csípőből nyomok. Eszem ágában sincs ilyenek dolgokat véghez vinni, jobban szeretném őket használni, mint kivédeni. Persze az is hasznos bűbáj lenne, de kivitelezni viszont embert próbáló feladat.
Kicsit elfordítom a fejemet, hogy a fejébe nézhessek hiszen már tudom, hogyan is fog végződni a mi kis szócsatánk. Párbajjal. És már fel akarok készülni az elkerülhetetlenre. Viszont egy pillanatra összehúzom a szemem, amint hallom a gondolataiban azt a mondatot, hogy őt már kínoztak ilyen átkokkal. Az arcomra egy aljas mosoly varázsolódik.
- Bár, Fawena. Neked milyen tapasztalataid vannak a cruciatus átokkal? Fájdalmas egy rohadék, nem gondolod? Persze, hogy oda akarok szúrni ahol a legjobban fáj. S még ez a kis mondatom azt a célt is szolgálta, hogy tudassam vele azt, hogy én mindenről tudok. A következő lépéseiről, a következő mondandóiról s még arról is, hogy mit akar enni holnap reggelire. Előlem nem rejthet el semmit.
- Nekem nem bizony. Viszont azért mondasz ilyeneket, mert félsz attól, hogy még sem? Talán a sok-sok bűnt amit elkövettél már az iskolában azért teszed, hogy bizonyítsd a bátorságod? Vagy csak úgy jönnek ezek? Lehet, hogy rossz házba osztottak téged, Bradley. Utalok itt arra, hogy a mardekárba jobb helye lett volna. Persze ezzel igazából nem értek egyet, és nem is tudnám rajta elképzelni a zöld talárt. Jobban áll neki a vörös ez egyértelmű.
S el is kezdődött a táncunk amit már előre láttam. Hiszen ismerem már annyira, hogy egy ilyen provokációt nem fog szó nélkül hagyni. Ügyesen elkerülte a bábut és azt pedig védőpajzsnak használja s már támad is vissza a pálcám felé.
- Protego! Mondom ki gyorsan a pajzsbűbájt, majd le is engedem azt, hogy már vissza is tudjak vágni. Viszont nem a bábu mellé célzok, hogy őt találjam el, hanem egyenesen a próbababa közepét.
- Bombarda! Így hát ha nem cselekszik gyorsan akkor bizony a robbanás őt is el fogja sodorni. Ki mondta azt, hogy párbajozni csak úgy lehet, hogy egymást támadjuk meg? Ki kell használni a környezet adta lehetőséget s azt, hogy az ellenfelünk ilyen amatőr lépést húz meg, mint ő. Most pedig, ha nem cselekszik gyorsan akkor bizony hamar vége lesz ennek. Mit teszel? Talán egy másik átokkal ellenzed és felfogod a robbanást? Vagy lesz ami lesz alapon hagyod? Kíváncsi vagyok a lépésedre.


Razz / Fuss, messze fuss.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Fawena Bradley

Fawena Bradley

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
1
▽ Avatar :
Lily Collins

»
» Vas. 24 Feb. - 14:03
Nicholas & Fawena


Egyszer, még kislány koromban, tettem egy balga fogadalmat a nagyanyámnak. Azt mondtam, hogy én ezentúl sosem fogok utálni senkit és nem fogok gyűlölettel viseltetni senki iránt, mert senki sem lehet teljesen jó vagy teljesen rossz, mindenkiben megbújik egy kevéske a másikból, még ha azt jól leplezi is. Ezt az ígéretemet teljességgel be is tudtam tartani mindaddig, amíg nem találkoztam a legifjabb Macnairrel. Őt tiszta szívemből utálom. És nem azért, mert nem hiszem, hogy mélyen benne leledzik egy kis jótétlélek, hanem azért, mert ezt olyannyira próbálja elnyomni magában és rám erőszakolni a gúnyos, megvető mivoltát, hogy elkap az undor tőle. Pedig amúgy, Merlin hályogos szemére mondom, egészen szemrevaló aranyifjú.
- Mert te aztán sosem szoktad azt kívánni, hogy engem nyelt volna el a föld. Pedig, ha veled kényszerülök egy légtérbe lenni, hidd el, én is azt kívánom. Még a pokol is jobb nálad. – teszek újabb elhamarkodott kijelentéseket, hiszen a poklot még nem próbáltam ki, ha egyáltalán létezik. Ő viszont létezik és itt vigyorog azzal a tenyérbemászó képével s közben gunyoros megjegyzéseket tesz, amit a lelki üdvöm érdekében inkább válaszra sem méltatok.
- A legnagyobb jó érdekében, na persze! – nevetek fel. – Nem gondolod, hogy egy kicsit fals ábrándokba ringatod magad? A csempészés pedig jó business és a legnagyobbak is kicsiben kezdték, nem mindenki ugrik fejest egyből, mint te, kedves Nicholas, mert azok, akiknek megvan a magukhoz való eszük tudják, hogy ha magasról a vízbe ugrasz az olyan, mintha betonnal találkoznál. De akik szépen lassan mennek bele, azokat lágyan a keblére veszi a víz és elringatja szendergő hullámai hátán. – lebegtetem meg nem fájó kezemet, a hullámok finom ringását követve. Kicsit szíven üt az, hogy „céltalanul tengődő, jövőkép nélküli egyén”-nek tart, mert én egyáltalán nem így érzem, de végül is mit várok egy olyan embertől, akinek a magasra tartott orra eltakarja a látóterét?
- Tévedsz! Van jövőképem, s nem is egy. A legfőbb celom, hogy medimágus legyek és anya, de ha netán az nem jönne össze, millió más tervem kerül előtérbe. Nem vagyok az a fajta ember, aki unatkozni szokott. – vonok vállat. Ezt tényleg nem a magam védelmére mondtam, mert hát szócsatát vívunk, ütni kell, csak jól esett végre hangosan is kimondani, hogy Fawena Bradleyből igenis olyan valaki lesz, akire a társadalma is büszke lehet!
- Hatalom! Történelemkönyvekbe kerülés! – kuncogok. – Nagy szavak, s még nagyobb vágyak, Macnair. Nekem nincs hatalmam, elismerem, de lehet tévedek, amikor azt mondom, hogy azért előtted sem szokott térdet s fejet hajtani se Dumbledore, se Tudjukki… vagy mégis? – nézek rá kíváncsian, pedig hát mindketten tudjuk mi a válasz. Őszíntén szólva rájöttem valamire. Sajnálatot érzek Nich iránt. Olyan nagynak és okosnak képzeli magát, hogy nem szeretnék a helyébe lenni, amikor ráébred arra, hogy nem több egy átlagos halandó lénynél.
- Szállj ki a fejemből, de rögtön! – fújtatok rá, mint egy dühös vadállat. Egyre ügyesebben gyakorolja a legilimenciát, hisz most is kilopta az emlékemet. – Ha nem mászol ki, rögvest te is megtudod milyen az a cruciatus átok. – már tartom is felé a pálcámat fenyegetésképpen. Hagyom magam felingerelni, mert nincs egy kis párbajnál jobb arra, hogy az ember kiengedje a fáradt gőzt.
Kivédi az átkot, amit küldök rá, nem is vártam mást. Viszont arra nem számítok, hogy rögtön vissza is vág. Még időben észreveszem, hogy nem rám céloz, hanem a babára, és azt is, hogy elugrani úgysem lenne időm, így gyorsan sűrű ködöt vonok a szobára és hagyom, hogy a baba felrobbanjon, s azzal magával sodorjon engem is. Bár nem láthatja átka eredményét, fájdalmasan felnyögök, mert a rossz vállammal csapódok a falnak. Ezt viszont arra használom fel, hogy eltereljem a figyelmét. Erőteljesen a sajgó fájdalomra koncentrálok, s közben egy ragadozó lépteivel mellé osonok és hátulról a nyakához érintem a pálcám hegyét. Gyorsan kell cselekednem, amíg még meg van a pillanatnyi előnyöm. Döntöttem!
- Rictusempra! – kegyelmezek meg neki, bár a cruciot is megérdemelte volna. Én azonban nem vagyok ő, nem vagyok halálfaló és nem vagyok rossz ember sem. Én csak... szeretem az embereket megnevettetni. Remélem értékeli...




   credit
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nicholas Macnair

Nicholas Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 10 Szept. - 0:11
Bradley & Macnair

Bradley miért váltasz ki ilyen hatást belőlem? Nem tudom eldönteni, hogy utáljalak avagy vegyelek el feleségül. Izgatod a fantáziám, de közben a hátam közepére sem kívánlak. Látni akarlak, hallani akarom a hangod viszont egy perc is sok belőled. Gúnyosságom éltető eleme vagy, rosszindulatom mozgatórugója. Ha akarnék se tudnék veled kedves lenni. Érdekes egy nőszemély vagy te. Meg kell, hogy fejtselek. Ez pedig még jó néhány szép órát von maga után amit a kínzásoddal fogok tölteni. Csak azon vacillálok, hogy testi vagy lelki legyen az. Majd a helyzet adja? Az idő eldönteni? Kedvfüggő? Meglátjuk.
- Én élvezem a társaságod. Feldobod a napjaimat. Miért kívánnék ilyen rosszat? Nem vagyok én rosszindulatú ember. Sóhajtok egy óriásit, mint aki már megunta azt, hogy folyamatosan félreismerik az emberek. Pedig hát tudja azt mindenki, hogy gonoszságban viszem a prímet az iskolában.
- Legnagyobbak is kicsiben kezdik? Bradley, csak talán nem törvényen kívüli pályára szeretnéd tenni a kis aranyos, pici lábacskáidat? Ne hamarkodj el ilyen kijelentéseket, hiszen ha ilyen vészterhes időkben valaki ezt meghallja akkor bizony megütheted a bokácskádat. Persze tudjuk mind a ketten, hogy csapnivaló lenne. Nincs meg benne az a spiritusz ami ehhez a hivatáshoz kell. Jobban el tudom őt képzelni a másik oldalon. Nem tudna ő megölni senkit csak a szája nagy. Talán kilehetne hozni belőle kisebb gonoszságot, de az sem lenne eget rengető. Egyszer meg kellene próbálni meddig tudna elmenni. Viszont gerinctelen dolog lenne ha azzal érném el ezt, hogy esetleg valamelyik szerettére küldenék valakit avagy valamit. Vagy mégsem?
- Jó, jó. Igazából rohadtul nem érdekel, hogy te mi is akarsz lenni. Kössél inkább hurkot és akaszd fel magad vele. Legyintek és még, hogy nyomatékosítsam azt, hogy mennyire untat ásítok is egyet.
- Ők nem szoktak ezt jól mondod. De te térdet fogsz előttem hajtani ha tudod mire gondolok. Úgy mint a többi. Nevetek halkan, fel sem veszem a visszakérdezést. Természetesen tudom, hogy Fawena pont nem olyan mint a többi. Nem olyan, hogy egy csettintés után már mellette kelek fel. Lehet ezért is érdekel ennyire. Keresem a kihívásokat. Csak ahj nem tudom eldönteni, hogy megöljem-e vagy lefeküdjek vele. Nagy dilemma.
- Miért tenném édes kicsi Fawena? Nem tetszik? Gondold végig szépen, hogy mi történt akkor. Játszd végig újra az emléksort. Mennyire fájt. Mennyire égetett. Milyen érzés volt amikor azt hitted, hogy minden csontod eltörik. Szépen halkan sorolom felfelé és még egy pillanatra be is csukom a szemem és elmosolyodom. Gyönyörű, csodálatos. Vágyom arra, hogy én érhessem el ezt, hogy magam előtt lássam vonagló testét és halljam a sikítását.
Hallom a robbanást, de már nem látom a végkifejletet. Biztos vagyok benne, hogy elsodorta őt a kirobbanó energia. Viszont volt olyan kis ügyes, hogy ködöt varázsolt. Morogva próbálom fénylő pálcával keresni legalább a nyomait. Hallom a gondolatait viszont most nem tudom kivenni, hogy mire is készül. Talán az adrenalin miatt nem tudok rendesen koncentrálni. Meg kell, hogy nyugodjak. Becsukom a szemem és próbálok kiszűrni mindent és csak rágondolni. De mire ez sikerült már érzem a pálca végét a bőrömnél. Elkapom a csuklóját de csak mosolygok és nem teszek semmit.
- Nyertél, Bradley. Most mihez kezdesz? Nem fogod használni azt amire gondolunk mind a ketten? Vagy most itt egy életre kitudnál törölni az életedből. Elég leszel hozzá? Gondoltam, hogy nem. Az átka miatt a földre esek és nevetni kezdek úgy, hogy fogom a hasamat. Próbálom kinyögni az ellen átkot ami egyáltalán nem sikerül így a nonverbális varászláshoz kell nyúlnom amiben egyáltalán nem vagyok valami profi, így egy kis idő eltelik de aztán sikerül kikecmeregnem ebből az idegesítő varázslatból. Feltápászkodom és ha addigra eltűnt a füst akkor elmosolyodva pillantok rá.
- Ügyes voltál. Leteszem a pálcámat és a két kezemet felemelve lépek hozzá közelebb, hogy lássa most kivételesen békés szándék vezérel. Ha engedi, ha nem elkapom gyorsan a felkarját ami megsérült de viszont csak nézegetni kezdem.
- Tegyük helyre. Nem hiányzik az, hogy kérdezősködjenek. Ha megkérhetlek akkor a pálcámat begyűjtenéd?


Razz / Fuss, messze fuss.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Welcome to my kind of chaos

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» You say, you don't like my kind
» Glorious Chaos
» Chaos is a ladder or whatever
» Came on, teach me some special kind of magic - Troqual & Evan
» some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-