Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

The rabbit's hole EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

The rabbit's hole EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

The rabbit's hole EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

The rabbit's hole EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

The rabbit's hole EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

The rabbit's hole EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

The rabbit's hole EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

The rabbit's hole EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

The rabbit's hole EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 44 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 44 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Vas. 27 Dec. - 20:03
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400


Két évtizede szolgálom a Sötét Nagyurat, mégsem öltem soha semmi nagyobbat annál a tenyérnyi csótánynál, ami nyolc éve elfoglalta a lányom fürdőszobáját. Megtanultam használni a főbenjáró átkokat, de már nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék bármikor, akár éles helyzetben használni bármelyiket. Mégis biztos vagyok benne, hogy ha bárki megpróbálna ártani neki, könnyedén megtalálnám magamban a szükséges gyilkos szándékot, hogy véget vessek az életének. Kifújom a levegőt, és hagyom távozni a sötét gondolatokat, csak az éppen renoválás alatt álló Avery kúriára koncentrálok (az épületre, nem az ott lejátszódott szörnyű eseményekre), miközben a lány belém karol, azután hoppanálok vele Roxmorts széléről. Meglepőnek tartom, hogy mint a Minisztérium, mind az iskola igazgatója engedélyezte, hogy elvigyem a roxmortsi hétvége idejére a lányt a családi házhoz.
Erősen tartom a vékony kart, ahogy keresztül suhanunk az esős októberen, bent tartom a levegőt, ahogy a hoppanálás összeszorít, és mint mindig, most is könnyen legyőzöm a hányingert a tenger képével, amit magam elé képzelek. Mindig jól ment a hoppanálás, és nincs kétségem felőle, hogy Anathema is remek lesz benne jövő nyárra, de amikor megérkezünk, megállok, kicsit át is karolom, és várom, hogy úrrá legyen esetleges rosszullétén. Tudom, már hoppanáltak vele, de azokat, akiknek kevesebb tapasztalata van, mindig jobban megviseli ez. Megsimogatom kissé a hátát, és felkínálok neki egy korty vizet is a direkt neki előkészített palackból, mielőtt a karomat nyújtom neki.
- Mehetünk?- nem tudom, hogy csak én látom-e így, de a lány soványabbnak tűnik, talán még soványabbnak, mint akkor volt, amikor feltettem a vonatra. Minden nap írtam neki (a leveleim általánosságban is gyakoribbakká váltak egyedüllétem alatt), és tudom, hogy Tess és a többi barátja vele van, úgyhogy reméltem, hogy valamivel jobb állapotban, jobb színben találom. Ijesztő számomra az állapota, szívem szerint azonnal haza is vinném, és mint azokon a napokon, megint ágyba hoznám neki az ennivalót, felügyelném, hogy minden rendben van-e vele, vigyáznék rá, de tudom, hogy ez lehetetlen. Még két éve van hátra a Roxfortból, és még ha valószínű el is intézhettem volna neki egy év szünetet, nem próbáltam meg. Tudom, hogy hosszú távon sokkal rosszabb lenne.
Rengeteget haladtam a munkával, de még kívülről is látszanak a támadás nyomai, belül pedig a helyzet még rosszabb. A Minisztérium csatlósai kifejezetten lassú munkát végeztek a helyszíneléssel, és csak múlt héten engedték meg, hogy elkezdjem a házat újra lakhatóvá tenni. Persze, érthető, hogy megakadt a nyomozás azt követően, ami egyes, aznap jelenlévő aurorokkal történt. A Nagyúrnak nem is kellett beavatnia hozzá, hogy biztosan tudjam, Anathema nagyapja miatt vált ez az ősz még véresebbé.
- Hová menjünk először? A szobádba?- továbbra is belé karolok, nem is azért, mert félek tőle, hogy elbotlik, hogy rosszul lesz. Tudom, hogy elég jól volt hozzá, hogy részt vegyen kviddics edzéseken, úgyhogy ennyire nincs rosszul. Egyszerűen csak jól esik belé karolni, közel lenni hozzá, vigyázni rá. Egész életemben tudnék belé karolva létezni.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Kedd 29 Dec. - 22:47
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

Anathema Avery, mikor engedélyt kapott a roxmortsi hétvége napján a Minisztériumtól régi házuk megtekintésére, szerette volna lemondani az egészet, túlméretezett sála mögött eltűnve csak édességet majszolni a többiekkel, akiknek nincsenek halálfaló rokonaik, ezáltal kötelességeik, ebből kínjaik. Mr. Nott ott lesz vele, mint gondviselője, de ha nem is érzi magát késznek erre az egészre, visszalépni és gyerekeskedni nem lehet, látnia kell, mi maradt abból, amiből kihúzták.

A hoppanálástól mindig felkavarodik a gyomra, rövid ideig tartja a férfi talárjának karját maga előtt, mélyeket lélegzik, nem kell hánynia, elég felnőtt már hozzá, hogy ne kerüljön ilyen kellemetlenségekbe. Most élesen rozáceás arca a férfira néz, mintha támogatást várna, elfogadja a vizet, de odázni nem lehet az elkerülhetetlent, ki kell inni a keserű poharat.
- A nagyapám azt mondta volna, menni csak egy helyre KELL, de már egy régi viccelődését sem érzem annyira helyénvalónak.. menjünk, persze. - Mr. Nott nem azért vett ki szabadságot, hogy a sirámait hallgassa, tétován, de elindul a kevésbé romos épület felé, mint amit előre látni vélt: a bal szárny ugyan teljesen alázuhant, de csak levágott kezű torzónak festett, nem daraboknak egymás mellett.
- Igen, szükségem lesz néhány olyan ruhára is, amelyekn a méretem.. a minisztériumi csomagban legutóbb is a két évvel ezelőttieket küldték el. Néha mintha.. direkt volna. - ezért viseli most is az egyenruháját, mert ha Mr. Nott szíve meg is esett rajta nyáron, és ellátta őt az időjárásnak megfelelő darabokkal, a hűvös szélben hamar megfázna ezúttal. Nem tud lemondani róla, hogy elengedje a férfit, vele együtt lép be a nyitva felejtett hatalmas ajtó szárnyain, és szinte megszédül, mennyire normális itt minden, pusztulás nem érte a lépcsősorokat, csak por lepi az üres portrékat. Azok lakói távozhattak a szégyen vagy unalom elől nemrég.
- Azt hittem, sokkal rosszabb lesz itt.. az megmagyarázta volna, miért nem küldtek el semmit a szobámból, amit kértem.. már mindegy, azt hiszem. - elindul a sorokon felfelé, ahol legutóbb osont lefelé, és nem tart sokáig, míg elérik a szobáját, ahol biztosan nem járt senki, a függöny sincs elhúzva, és azok a könyvek, amelyeket időtöltésére pakolt volna a ládájába még augusztusban, mind ott hevernek az ágyán. A szekrény résnyire nyitva, belekukkantva ott lennének a ruhái, melyeket elfelejtett valaki megkeresni kérésére.

Természetesen Mr. Nott járt már itt korábban, ő segített elkészíteni az ágyán az oszlopok faragását is, ült párnákon, és szóval tartotta, nyulak kerültek rá és növények, amelyek közül kilesnek a szoba lakójára - és most mégis kicsit intimnek érzi, hogy kettesben járnak csak itt, először kettesben augusztus óta... és először az újabban visszatérő álmai óta.
A sál alatt hirtelen már meleg a nyaka, rozáceái is elpirulnak, ahogy megfordul és a férfira néz.
- T-t-tényleg ketten leszünk csak ma itt? És mennyi időt adtak? Mikor kell visszavinnie? Mert akkor mi... - a magyar nyelv többi személye nem derül ki, Anathema Avery lenyeli a mondat befejezését, és inkább úgy tesz, mint akit elkapott a vad érdeklődés a könyvespolc tartalma iránt, jöjjön, Mr. Nott, értekezzünk lexikonokról, mit szól.

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Szer. 30 Dec. - 23:45
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400



Őszintén el tudok mosolyodni Anathema viccén, ami váratlanul ér. Levelekből soha nem lehetett megmondani, hogy egy ember hogyan érzi magát, és örömmel tölt el, hogy a lány nincs egyedül annyira az együtt töltött éjszakák nélkül, nem látom rajta azt a megtörtséget, amit találni féltem rajta. Hónapok teltek el, de fel voltam készülve rá, hogy a lány összeroskad, zokogni kezd, ha meglátja, mi történt az otthonával, és felidézi újra azt a végzetes napot.
Nem szólok, csak megjegyzem magamban a kis, szinte lényegtelennek tűnő információmorzsát, ami tovább fűti azt az utálatot a Minisztérium felé. Szinte látom magam előtt azt a kicsinyes férget az Aurori Kollégiumban, aki lepecsételi a levelet, a kérvényt, azután szándékosan belerúg még egyet a sérült lányba, ítéletet mond egy ember felett, akit még Crouch kegyetlen bírái sem találhattak semmiben bűnösnek. Ha a lány egy évvel korábban születik, semmi kétségem felőle, hogy őt is azkabani fogságra ítélték volna, és a legkevésbé sem érdekelte volna őket, hogy a börtönben bele fog halni a sebeibe.
- Igen, itt minden rendben volt. Karácsonyra újra lakható lesz minden, nyárra pedig nyoma sem lesz az egésznek. Minden olyan lesz, mint régen.- őszintén, bár félve mondom ki a szavakat, és talán kicsit meg is bánom őket. Még ha a Nagyúr jövő nyárra meg is nyerné a háborút, ha Averyék háborítatlanul költözhetnének ide vissza teljes társadalmi státuszukat visszanyerve, akkor sem lenne már semmi ugyanaz. Rengeteg sebhely keletkezett rengeteg emberen, és azt sem lehet megmásítani, ahogy most érzek, hogy belém karolsz.
Csendben figyelem a lányt a szobájában; kedves szoba, ártatlan, olyannyira, hogy szinte össze sem lehet hasonlítani a gyerekeimével, sőt, talán azzal sem, amit Queenside Castleben alakítottam ki neki. Emlékszem rá, amikor elkészítettem a dekorációt, amikor azzá a varázslatos kis menedékké tettem, amit Anathema gyermekként érdemelt, és amit szeretném, ha most is megkaphatna. Persze, nem abban a formában, ahogy gyerekként- a szobáról hónapok távlatából is sugárzik a mesebéli naivitás, ártatlanság, a törékeny, érintetlen, sérült lány még mindig otthonosan mozog itt, de már nem ugyanaz az ember, aki régen volt.
 - Másfél óránk van még. És nem jön ide senki.- mohón falom fel szemeimmel azt a pírt, azokat a szavakat, azt a ki nem mondott, de érezhető utalást arra, hogy mire vágyok Anathema szűzies sála mögül. Nem a kislányt látom benne, és nem is az egyszeri szeretőt; boldogan vinném haza, ülnék le vele egy kávéval a rádió mellé, és olvasnék mellette egy könyvet a halk zeneszóra, akár egy életen át. Bizarr gondolat, mert soha nem hittem a szerelemben, és mindig hitetlenkedve figyeltem a lány szüleit, legjobb barátomat, nem értettem, hogy mit talált, amit én nem leltem meg annyi fehérnemű alatt.
Közelebb lépek, megsimogatom az arcodat, enyhén megigazgatom a sálat is, mélyen a szemedbe nézek. Nem látok olyan magabiztosságot benned, mint valakiben, aki tudja, hogy pontosan mi az, amire vállalkozik, mi az, amit akar, mégis látom benned a szándékot, szinte olvashatóak azok az erős érzelmek a szemedből. Végigsimítok ép karodon, közben nem engedem el a tekintetedet.
 - Ez az idő csak a miénk. Itt nem hall senki, nem lát senki. Csak mi vagyunk. Hiányzott nagyon, hogy megint őszintén beszélhessünk.- boldoggá tesz a tudat, hogy most nem kell óvatosan fogalmaznom, félnem a kihallgatástól, leveleim feltörésétől. Boldog vagyok, hogy nem kell elrejtenem semmit, hogy őszinte lehetek, hogy mindent megoszthatok a lánnyal. Az egyik kezemmel megsimogatom az arcát, másikkal pedig puha haján simítok végig. Mélyen a szemébe nézek. Tisztában vagyok a következményekkel, és elfogadom őket, bármit is hozzon a jövő. Nem hagyhatom, hogy tovább sodródjon minden, ahogy volt.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Csüt. 31 Dec. - 22:19
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.


Másfél óra rengeteg időnek tűnik: alkalmasnak törékeny holmi összepakolására, és törékeny pillanatok eltöltésére is. Anathema Avery óvatosan, indirekt csuklik egyet, míg szemrevételezi a szoba berendezését, addig sem kell befelyeznie az imént elharapott mondatát.
- Nekem is, Mr. Nott... utána egyből vissza kell vinnie? Vagy elég vacsorára is? A többieknek csak akkor kell visszaérniük a faluból.
És bár a fényév térbeli, nem időbeli távolság, Mr. Nott most mintha egy másik világban állna, messze tőle, és pillanatokra mégis közvetlenül mellette: mintha még a kicsit csálé orrú plüssnyúl is azt javasolná az ágyán, hogy használja ki, ami kínálkozik.

Azonban Anathema Avery azt nem tagadhatja, hogy ha itt rövidre szabták a lehetőségeiket, akkor abból kell a legjobbat kihozniuk, és ezt a hűvösebb őszt, telet már nem vészelheti át csupán az egyenruhájában és talárjaiban, akárhány sálat dob is rá mentőövként.
Nagy nehezen leveszi tekintetét a férfiról, és az alig pár lépésre elhelyezkedő szekrényhez lép, és keresgélni kezd az öblítő-illatú félhomályban - elég mindent egy helyre hordania, Mr. Nott biztosan segít neki később abban, hogy utána küldi az iskolába.
- Önnek nincs melege? Működnek a fűtő-bűbájok mégis? - pulóverek, garbók és szoknyák után már elég piros az arca, bár ennek több köze lehet a benne uralkodó gondolatoknak, mint a tevékenységnek. Ha nem akarja magát még nevetségesebbé tenni, le kell vennie a sál után a talárját is: a szürke furcsán hat a sok pasztell között.
- ...fel kell próbálnom néhány dolgot, Mr. Nott, mindjárt jövök.
Felmarkol néhány darabot, és besiet a fürdőszobába, hevesen dobogó mellkasára teszi a kezét, és próbál a tükörből valami magabiztosságot visszanyerni. Mr. Nott a gondviselője, ismeri gyermekkora óta, igazán semmi oka nem lehetne zavarban lenni a jelenlétében, hiszen a problémája körülményeit látta, neki köszönhette, hogy a nyár utolsó hónapjában nem rég kinőtt ruhákban kellett félnie a további megszégyenüléstől, de mióta az egyik álmában épp itt találkoztak, a párnák között, nem tűnik helyesnek mellette maradnia.

Mikor felöltözik, nem egészen biztos benne, megfelelő hosszúságú-e a szoknyája, azonban azzal most nem húzza szűk idejüket, hogy a kötelező, fekete harisnyát is átváltsa, így nem kell tartania attól, hogy hibás üzeneteket küld - ha éppen nagyon gondol is.
- Ez az egyetlen, amelyben nem vagyok biztos, a tükör nem ér a derekam alá.. milyennek tűnik? Ezután mehetünk már kevésbé unalmas ügyeket is elintézni, ne haragudjon, hogy így feltartom vele. - lassan körbefordul, kínosan mosolyog, mintha szabónál volnának, mintákat válogatva. A szekrényére, Theoval közösen festett kis furkászok még ferdébbnek tűnnek, nyilván megvan a véleményük a viselkedéséről, és arról, ahogy ismét beharapja az ajkait.
- Kérdezhetek valamit öntől, Mr. Nott? - apró léptekkel az ágyon ülőhöz indul, a viselt garbó ujja túlér a sajátjain, így azokat fel kell gyűrnie - ha rábólintanak, már nem öltözik vissza, nem számít, miben tér vissza, így is asztalhoz ülhet, mások között elvegyülhet. Most veszi csak észre, hogy a bal combján ujjnyi lyuk árulkodik róla, hogy a talár gombja minden őt ért ütközetben győzedelmeskedni tud. Szégyentelenül fehérnek tűnik alatta a bőre.
- Ön szerint tényleg.. nem csúnyák a sebhelyeim?

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Szomb. 2 Jan. - 1:27
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400


- Elég vacsorára visszamenned, a másfél óra csak a házra vonatkozik. Ha van kedved hozzá, és a barátaid nem hiányolnak nagyon, uzsonnázhatunk együtt.- nem tudom, miért szabhatta a Minisztérium ezt az időkorlátot a látogatásra, és nem látok benne más egyebet kicsinyes bosszúnál. Az idő elég lenne hozzá, hogy bármilyen átkot a házra helyezzek, bármilyen nyomot eltüntessek, bárkit ide hozzak, úgyhogy nem látok racionális okot erre, és biztos vagyok benne, hogy az egyetlen okuk az volt, hogy még egyet belerúgjanak Averyékbe. Bizonyos hivatalnokok rendkívül elégedettek lehetnek magukkal, ha ez az a dolog, ami a leginkább teljessé teszi az életüket.
Nagyon régen volt, amikor utoljára időt tudtam tölteni Anathemával, és ahogy mellettem van, egyre jobban ráébredek, mennyire élőnek, boldognak érzem magam mellette. Hosszú leveleink tucatjait követően látni őt élőben, hozzáérni melegebb, természetesen otthonosabb minden másnál. Külsőre talán fiatalabbnak, törékenyebbnek látszik sok tizenhat évesnél, akit korábban láttam, mégis, egy pillanatig sincs kétségem afelől, hogy egy fiatal, felnőtt boszorkányt kísérek magam mellett. A gondolataim, érzéseim úgy sem töltenek el furcsa érzésekkel, hogy tudom, mit gondolnának az emberek, és hogy egy végtelenül hosszú életen át láttam őt gyerekként nőni. Ebből a szempontból csak mi számítunk, és a jelen.
- Igen, azt már sikerült megjavítanom. Talán kicsit tényleg túl meleg van... menj csak!- mosolygok, amíg visszavonulsz a fürdőszobádba, lelki szemeim előtt pedig látlak levetkőzni. Előttem él még az a júniusi délután, amikor fürdőruhában ültél a medence mellett egy nyugágyon, nem messze az erkélyemtől, és mélyen beszívom a levegőt. Meghitt volt, amikor levetkőztettelek, megfürdettelek, felöltöztettelek, és ágyba kísértelek. Akkor keveredtek azok az érzések, amik mostanra kitisztultak, és most már teljesen egyértelműen nőként látlak. És nem csak szeretőként.
Furcsa érzés belegondolni, hogy milyen egyszerű volt eldönteni, hogy lemondok azokról a kalandokról, melyek jóformán az éltető levegőt jelentették nekem Valerievel töltött házasságom alatt, valószínű hasonlóan az ő saját kalandjaihoz. Néhai feleségemhez nem kötött már semmi romantikus érzelem, erotikus gondolat legalább egy évtizede, és amikor még friss volt az egész, sem tudtam volna biztosan elképzelni, hogy csak őt szorítsam magamhoz egy életen át. Az az érzés, ami miatt lemondtam volna a szeretőkről, nem létezett, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy mit is akarok. Mélyen beszívom a levegőt, miközben leülök, és figyelem, ahogy kijössz az ajtón.
- Nincs semmi baj... nagyon csinos vagy, minden rendben van ezzel.-figyelem, ahogy körbefordulsz, de kevésbé koncentrálok a ruhára, mint a mozdulatra, a mozdulatban rejlő ígéretbe, a fülledtségre, mely betölti ezt a szobát. Akarlak téged, ezt egyre határozottabban érzem, ahogy nézlek téged. Könnyedén hátrébb dőlök, keresztbe teszem a lábam, nézlek téged. Mosolygok. Az biztos, hogy az idő nem a legmegfelelőbb, de a hely tökéletes lenne.
Bólintok, megadom az engedélyt a kérdezésre, azután felállok. Megigazítom rajtad a ruhát kissé, mintha tényleg igazításra szorulna, egy rövid pillanatra megérintem a combod is a kis lyukon keresztül, mintha az lenne a célom, hogy megnézzem, kitapintsam, javítható-e. Persze, csak hozzád akartam érni. Fojtottan várom a kérdést, melynek hatására azonnal magamhoz vonlak, magamhoz ölellek, szinte megerősítésképpen.
- Nem... dehogy. Te gyönyörű, vonzó fiatal hölgy vagy, és ezt senki nem veheti el tőled.- végigsimítok a ruhán keresztül a hátad vonalán. Érzem a vágyadat, érzem a sajátomat, szívesen megcsókolnálak, de még nem tudom, hogy mennyire lenne hirtelen számodra. Sokáig láttál egészen más szerepekben, ez a világ pedig új, ismeretlen és rémisztő lehet számodra, nem akarlak úgy berántani a forrón jeges vízbe, hogy nem állsz rá készen.
Végigsimítok a derekadon, kissé elválva a szemedbe nézek, követem vékony ajkad vonalait, melyeket a fiam megkaphatott volna, és melyeket tudtán kívül már el is veszített viselkedésével. Fogalmam sincs, hogy hogyan engedhet el valaki olyat, mint Anathema akár a világ összes fülledt egy éjszakás kalandjáért cserébe- Theodore az egészet feladta egyért cserébe. Vágyom a csókodra, de még nem lépek.
- Van egy kis lyuk a harisnyádon, azt megcsinálom, jó? Illetve, ha szeretnéd, megnézhetjük a könyvtárat is, ha szeretnél elvinni valamit.- engedélyed után a pálcám a harisnyához érintem, és legjobb tudásomnak megfelelően megcsinálom a kis lyukat. Soha nem hittem volna korábban, hogy jó leszek ebben a mágiában, de Valerie soha nem csinált semmit a ház körül, mindenről nekem kellett gondoskodnom, beleértve a szakadt ruhákat is. Ezután elindulok lefelé az oldaladon- ahogy felkínálom a karom, egy pillanatra átkarolom a derekad is. Nem akarok igazán a könyvtárba menni; le akarlak borítani az ágyadra, és letépni a ruháidat, ahogy a plüsstengerben fekszel.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Szomb. 2 Jan. - 4:09
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

A Minisztérium nem is sejti a valódi veszélyek forrását, nem sejtik, hogy Mr. Nottnak vérre emlékeztető illata van, és hogy Anathema Avery elvesztett magából egy darabot, amely most a korlátnak bizonyul, és amely visszatarthatná őt vágyainak követésétől. Behunyja szemét, tudja, mi módon lehetne helyteleníteni a viselkedését, és életében először, a legkevésbé sem érdeklődik iránta.
- Biztos vagyok benne, hogy valahogy átvészelik a nélkülem töltött időt. Igen, talán uzsonnázhatnánk együtt, Mr. Nott, mint nyáron néha. Készíthetnénk kávét és teát, és megihatnánk a labirintusban.
Mostanra kiismerte annyira a Nottok ősinek ha nem is, de réginek nevezhető udvarházát, hogy tudja, hol érdemes benne áldozatául esni elképzeléseknek, és ezúttal senki kéretlen figyelme nem fenyegeti őket. Morális eszét fiókba teszi, selyempapírba, de azért csak távolra, érte nyúlni se lehessen a pillanat hevében: Anathema Avery boldog akar lenni végre.

A ruháját nem kell megigazítani, főleg nem a szoknyáját - bár az örömteli felfedezés, hogy nem túl rövid, hiszen egy férfi keze is elférhetne alatta. A faragott nyulak helytelenítőleg néznek rá apró szemeikkel, de őt most a szeplők kötik le Mr. Nott orrán, amelyek szintén tilosban járnak, és szintén bűnt ígérnek. Közelebbről még erősebben érzi azt a vas, asztallap, parfüm illatot, mélyen beszívja és megharapja az ajkát.
- Köszönöm.. tudom, hogy őszintén mondja, de néha, ha megfeledkezem róla és újra látom, úgy tűnik, mintha nem lehetne megszabadulni attól, amit jelentenek. Nem hiszem, hogy minden olyan lehet, mint régen.. semmi nem lesz olyan, mint régen. - egyik értelemben sem, és ha az első napokban abba a hitbe is ringatta magát a gyógyszerek hatására, hogy rossz álomba keveredett, esetleg majd hamar legyőzheti eszével az érzéseit, csúfosat csalódott hát. Mrs. Nott halott marad, neki nehéz lesz megbíznia másokban, Mr. Nott pedig veséjébe, gyomrába, és egyéb szerveibe lát majd bizonyára.
- Mr. Nott, még sosem számoltam meg a szeplőit.. negyvenkettő van az orrán. Éppen páros szám. - most illene megnyikkannia, ellépni, zavartan időjárást, teát, szentségeket emlegetni, de meg sem kísérli, bármilyen ingatag is a palló, amin állnak. Sőt, még közelebb hajol, mint akit valóban a bőr apró sajátosságai kötnek le, és képtelen nem gyönyörködni a pórusok munkájában: milyen könnyű volna engedni végre annak a benne is honoló szörnyűségnek, ami gúzsba köt, követel, parancsol előre a többért, a jobbért, és a szenvedélyért. Anathema Avery úgy bámul Mr. Nott tekintetébe, mintha megharapni készülne.
Iménti ragadozó hangulatából a férfi felajánlása rántja ki, de nem követi szégyen, bólint csak, kézre nyújtja a combját, ártatlanul és rosszat nem sejtve - hogy is sejtene rosszat, ha az benne van, tőle kell itt tartani, tőle elfelé, hiába halálfaló a férfi, ő láthatóan vérszemet kapott.


- Mr. Nott, megtenné kérem, hogy egy ládába helyezi a ruhákat mégis? Ha használja rajta a méretező bűbájokat, magammal is tudom vinni talán. Mindjárt jövök, megnézem, van-e szükség valamire a könyvtárból, bár nehezen hiszem. - és valóban, a hatalmas, levegős helyiség rideg, égig érő polcai között nem lel további éghető anyagra a maga vágyai számára, ami talán szerencsés a nap további kimenetelét illetően. A fáklyák maguktól gyulladnak ki, ahogy elsétál mellettük, és míg eléri az apja íroasztalát, szinte vissza is fordul: itt nincs számára ezúttal semmi.
Mindig kíváncsi volt, mit rejthetnek a túlméretezett fiókok, amelyek tetején jegyzetek, gerincüket tört könyvek hevernek, köztük félig leégett gyertya csonkja, mindent belep a szantálfa, az apja jelenlétét már nem hirdető illat. Sosem merte volna azonban erőszakkal elvenni, amit nem a szemének szántak: de most meg kell tennie, ha nem akarja, hogy a hamarosan idáig kígyózó nyomozás tegye meg előtte. Arcturus Avery nem félt családtagjai szándékaitól, formális zárakat használt csupán, amelyek könnyedén törnek, hálásan kínálják a rájuk bízott titkokat, köztük több köteg levelet, és a férfi utolsó két naplóját.
Anathema Avery itt áll percekig, és csak akkor zökken ki a horrorból, amelyet a pergameneken talál, mikor megérzi, Mr. Nott figyelheti őt. Ha eddig nem volt oka félnie tőle, most majd lesz: megtalálta az apja és Mrs. Nott egymáshoz írt levelezését, és nem hagyhatja annak a napnak a rejtélyét megoldatlanul.
Csak előbb meg kell harapnom magát - súgja a testtartása és mosolya.

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Kedd 5 Jan. - 4:54
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400


Mosolygok, amikor elképzelem, hogy leülünk a sövénylabirintusban, a még mindig meleg napfényben, és kis, kőasztalokra tett tányérokkal beszélgetünk. Szinte látom magam előtt azt a rengeteg együtt töltött időt, amit együtt tölthetnénk, az évtizedeket, amit együtt tölthetnénk abban a labirintusban. Bólintok, elengedem az aggodalmat, hogy esetleg keresnének a Roxmortsban, hogy bajba kerülhetsz. Te tudod, hogy mit csinálsz, a te döntéseid nem olyanok lennének, amiket meg kell kérdőjeleznem, felül kell vizsgálnom.
- Nem. Tényleg nem lesz soha minden pontosan olyan, mint régen.- nagyon nehéznek érzem a szavakat, amiket kimondok, de nem érzem magam zavarban tőle, hogy nem hazudok, hogy nem próbálok valami szép, kegyes és átlátható hazugságot, hamis kapaszkodót adni, ami azt az illúziót kelti, hogy már csak egy kicsi mászást kell kibírni. Úgy érzem, a gyerekeimnek szükségük van ezekre a kapaszkodókra, de neked nincs. Neked nem kellenek kapaszkodók, de nem vagy naiv. - De az, hogy más lesz a világ, nem jelenti azt, hogy minden örökre rossz lesz.
Megérintem az arcodat. Érzem a vágyat, hogy magamhoz öleljelek, hogy minden szempontból eggyé váljak veled, és soha, soha ne eresszelek többé. Nem kapaszkodót akarok neked adni, hanem a tudatot, hogy ha megakadnál bármikor a mászásban, én ott vagyok veled, és segítek megtenni az utat a következő kapaszkodóig. Szeretném megmutatni neked, mennyire komolyan érzem azt, hogy a sorsunk, a jövőnk összefonódott, eggyé vált.

 - Tessék?- kicsit zavartan nézek a lányra, mielőtt óvatosan megérintem az orromat. Nem is emlékszem rá, hogy mikor volt, amikor legutoljára bárki, bármivel zavarba tudott hozni, és kissé még mindig zavartan a lányra mosolygok a furcsa gondolatra. Váratlan volt, amit mondott, úgy érzem, a sötét hangulat és a jövő taglalása kicsit messzebb került. Most a jelen van, ez a nap, aminek megvan rá az esélye, hogy tökéletes legyen.
Mélyen beszívom a levegőt, ahogy a combodon, a harisnyádon dolgozok. Akarlak téged, és szívesen tépném még jobban szét a harisnyát, hogy bejussak a rövid szoknya alá. Érzem a levegő vibrálását, az izgalmat, a bizsergést a nyelvem hegyén, ami azt jelzi, hogy bele akarok harapni a puha, fehér húsba, miközben egyre többet és többet teszek láthatóvá belőle. Gyönyörű vagy, és vonz minden, amit belőled látok. Ismerlek téged száz éve, de bizonyos értelemben olyan, mintha most látnálak először. Soha nem volt ez a vágy ennyire valóságos. Beharapom a szám, miközben bólintok a kérésre.
Nagyon gyors és egyszerű dolgot kértél, de sokat bajlódok a ládával. Gyorsan megvan a bűbáj, és elkezdem a ruhákat lassan összehajtva bepakolni a hatalmas bőröndbe. Végigsimítok a selymes, kedves, sokszor aranyos mintázatú zoknikon, egy kislány zoknijain, amit könnyen el tudnék képzelni a lábadon, miközben semmi más nincs rajtad. Puha a harisnyák érintése, a fehérneműd selymessége pedig mintha büszkén hirdetné, hogy egyszer viselted. Mélyen felsóhajtok, egy pillanatra le is ülök, mielőtt elvörösödött arccal folytatom a pakolást. Akarlak téged, és nem tudom, hogy meddig tudok várni.

Negyed óra telhet el, amíg utánad igyekszem, és további öt perc, amíg rájövök, hogy hová mentél. Sokszor, amikor kerestelek téged, egyenesen házunk könyvtárához siettem, és a megérzésem, miszerint most is ott foglak találni téged, helyes. Még mindig kissé piros arccal nézek rád, ahogy állsz ott, szinte várva a támadást, felkínálva magadat.
Lassú, kimért lépésekkel, végig a szemedbe nézve sétálok hozzád, közel lépek, mélyen rád nézek, olyan közel állok, hogy szinte látom az összes apró részletet, színárnyalatot az ajkadon, a szemed pedig engem tükröz. Meg akarlak kapni, most, és tudom, hogy te is azt akarod. Tudom, hogy te nem vagy naiv, te tudod, hogy mit akarsz pontosan, mi az, amire vágysz. Meg akarlak csókolni, ki is nyitom a számat kissé, de végül nem csókollak meg. A pergamenre nézek.
- Mit találtál?- nem nézek rá részletesebben, nem olvasom el, de a figyelmemet magára vonja az ismerős kézírás, és még ha vissza is fordulok Anathema szemei felé, a pergamen átmenetileg meg tudta ragadni a figyelmemet.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Kedd 5 Jan. - 5:31
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

Ha most leleplezi az imént szerzett kincset, ezzel töltik az egész idejüket, és abban a tudatban válnak el, hogy közéjük áltak a múlt árnyai - nyomozni tudnak később, és Arcturus Avery hosszas értekezései mindig tartalmaztak olyan kanyarokat, amelyeket elsőre nem volt könnyű épp eltalálni. Még lánya számára is időt igényelt az összes hurkot végigjárni, megkeresni minden rejtély magyarázatát és minden utalás eredetét.
- Apa utolsó feljegyzései. Átnézem majd őket, talán volt benne valami érdekes. - rácsúsztatja a nem könnyű kötetet a levelek halmára, és magában reméli, Mr. Nottnak nem most támad kedve mégis beléjük lapozni. Túl gyors volt ő maga is, lehetetlen ennyiből leszűrni Mrs. Nott válaszait, és bár kecsegtető az irány, miszerint egyikük sem hibázott, hanem az a bizonyos harmadik fél, kezében gyertya, zöld, villanáshoz hasonló gyertya, ami eltakarja az arcát.. hirtelen zökken vissza a jelenbe, Mr. Nott itt áll felette, és mintha folyamatosan közeledne.

- Illetve találtam valamit, amit nem nekem szántak. - mutat az egyik cetlire firkált, rövid sorokkal megfogalmazott novella-kezdeményre, amelyen valaki aláhúzta vörössel a 'Martin' és a 'keményen megdugta' szavakat. A pergamen vöröse legalább olyan hivalkodó, mint most Anathema Avery arca, nyel egyet, mielőtt megszólalna ismét.
- Néha, ha azt hitték, nem hallom őket, vagy nem értem igazán, miről beszélnek, emlegették a kalandjait. Gondoltam, hogy léteznek valahol novellák, Apa nagyon szeretett írni.. és szerette ezt a témát is, ugye? Ön, és a Greengrass lányok, Mr. Nott. - nem olyan nagyon sokkal alacsonyabb, de épp annyival, hogy most felnéznie kelljen, nagy szemeiben türköződik valaki, akit igyekeztek eltakarni előle, de aki azért mindig valós személy volt amellett a férfi mellett, aki megépítette nekik a katicák várát, süteményt emlegetett olykor és aki elsősorban Theodore és Tess apja kellene, hogy maradjon örökre. Anathema Avery egészen biztos benne, hogy bűnös, talán szülei hivalkodó eufóriája és vágya kezdetektől itt volt vele, csak tagadta, megtagadta azt a tudás iránti rajongás.. És most nincs értelme tovább ámítania környezetét.
Ijesztő gondolat, hogy amit Andromeda előtt csak sejtett, testet öltött, itt van velük a könyvtárban. Hevesen dobog a szíve, a torkáig ég a forrósága, és nincs hová bújni a tények elől.

- Ezt talán.. szeretné inkább... otthon megbeszélni? Le fog járni az időnk. - óhatatlanul használja az otthon szót, holott ő itt van otthon, a nélkülük üres épületben, ahol a por belepett mostanra mindent. Az óra kattogása ijesztő a csendben, és sehol nem csukódik ajtó, lélek sem jár a termekben. Nincs miért maradniuk, a Minisztérium nem véletlenül szabta így a határidejüket, hiszen amire szükség van, megszerezhető ennyi alatt is.
Nem kell ismét sétálniuk: magához öleli a kötetet, a gondosan alá szorított kötegeket, és megérinti Mr. Nott szeplős arcélét, aztán hüvelykujja az ajkát is. Szokatlan így, némán kérni a hoppanálást, de hát ő nem is azt kéri.
Tudom, hogy szeretnéd elmesélni. Én is szeretnék az egyik történet lenni.

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Szer. 6 Jan. - 3:40
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400



Arcturus feljegyzései percekig is fogva tartják a tekintetemet, mielőtt a pergamenről a lányára pillantok. A szemei leküzdik a sorok vonzását, a vágyat, hogy valamivel többet tudjak arról, hogy mi történt pontosan, hogy mi mozgatja pontosan ezt a történetet. A jövőnk helyrehozatalához elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a megoldást, kiderítsük, hogy miért történtek azok a dolgok azon a napon, és biztos vagyok benne, hogy a lány nyomokat talált, de nem akarok most kiszakadni ebből a napból. Veled akarok lenni.
Először azt hittem, a másik pergamen is ahhoz a naphoz kötődik, a szemöldököm pedig kicsit felszalad, ahogy rájövök, mit találtál. Jól emlékszem mindenre arról az éjszakáról, arra a házibulira, amikor rengeteg ital, tánc és beszélgetés után mindkét testvért ágyba vittem egyszerre- nem zavart az sem, hogy Arcturus, és talán egy lány is, ott voltak a szobában, nem állított meg a félelem apámtól és a következménytől, a testvérpár civakodása pedig csak még jobban felizgatott. Nem tudom, hogy mennyit láttál abból az éjszakából azokon a papírokon, mennyi maradt meg a fiatalságunkból apád feljegyzéseiben, és felizgat a tudat, hogy te is eggyé válhatnál. Rád mosolygok.
- Emlékszem arra az éjszakára... nem voltam teljesen józan, de mindenre emlékszem.- rozáceás arcodra, ártatlan fehérségedre, szűzies hangodra pillantok. Hagyhatnám ennyiben a megjegyzést, hagyhatnám a reményt, hogy legyőz téged a zavarod, visszavonulsz a védőfalad mögé. Nem kellene beszélnem az egészről, ha nem akarnék. Mégis, újra megszólalok. - Olyan idősek voltunk, mint te most. Szívesen elmesélek mindent.
Ahogy hozzám érsz, készen a hoppanáláshoz, elképzelem a forróságot, ahogy magamhoz ölelem a te meztelen tested, az égő pírt az arcodon, a lángoló vágyat, ahogy a nyakadba harapok, ahogy megmarkolom melled, az égető nyögést, ahogy végigsimítok rajtad. Felizgat a forró nedvesség, melyet ezúttal veled képzelek el, ahogy először érintelek kézzel, az érzés, ahogy először beléd hatolok. Akarlak téged. Jobban, mint a két Greengrass lányt.
Természetesnek hat a lány szájából a kifejezés: haza megyünk. Ez a ház a családja nélkül, a rombolás után, a biztonság pusztulása után talán már nem is az otthona, és bármennyire szépen renoválom, nem is lesz talán már az. Queenside Castle, a ház, ahol a legönfeledtebb lehetett, ahol saját szobát kapott, ahol tizenhárom éves korában bekötöttem a térdét, amikor elesett a lépcsőn, ahol először ébredt benne vágy irántam, most olyan, mintha tényleg otthon volna. Kihúzom magam, ahogy megérinted az arcom, kissé kinyitom a szám, ahogy az ujjad hozzám ér. Ha rajtam múlik, a ház örökre az otthonod lesz.

Könnyen megy a megérkezés a házba, melynek én építettem minden szegletét. Megállok veled a labirintusban, a kicsi pavilonban, az embermagasságú sövénynek háttal, még mindig ölelve téged. Még nem engedlek el, még nem hagyom, hogy leülj a padra; véget ért az idő szorítása, már nem kell kapkodnunk. Miénk ez a nap. Azt csinálunk, amit akarunk. Végigsimítom a gerinced vonalát, közelebb szorítalak magamhoz. A kis, piros ajkakra nézek, ahogy megszólítalak.
- Hozassak valamit? Teát? Ebédet? Vagy szeretnél a pergamenekről beszélni?- nem várok választ. A másik kezemmel megfogom a tarkódat, finoman, de határozottan, előre hajolok, és megcsókollak. Szilárdan tartalak, ahogy először finoman, azután egyre szenvedélyesebben csókolni kezdelek, végigsimítva hátad vonalát. Megtettem a lépést, amit nem tudok már elkerülni, meg nem történtté tenni. Lecsúszik a kezem a derekamra, közelebb vonlak magamhoz. Akarlak téged.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Csüt. 7 Jan. - 0:45
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

Anathema Avery anélkül lopott ezekből a történetekből, hogy azokat valóban elrejtették volna előle - mivel az érdeklődése élesen elkerülte sokáig a fiúk-randevúzás-a házasság technikai részletei témaköröket, nem aggódtak soha amiatt, hogy majd olyan információkhoz jut, amelyek megzavarhatják a fejlődésben. Ami azt illeti, Anathema Avery korai biológiai érdeklődése ugyan korlátozódott a dolgok pusztán orvosi-medimágusi értelmezésére, de azt teljesen ki is merítette, így amikor először találkozott egy, kávézóasztalon félig nyitott jegyzettömbbel, amelynek sorai több, mint erotikusak voltak, a kíváncsisága bizonyult erősebbnek az udvariasságánál.
- Mr. Nott! - a felháborodása nem valós, de ezt a hangsúly is boldogan felfedi, egyik lábáról a másikra áll, és nem is tudja, mit mondjon most. A szoknyája azonban biztosan rövid - érzi, ahogy a combjához ér, de nem ott, ahol kellene. Vajon miért nem szólt neki? Vajon lehetséges bármi egyéb magyarázat, mint a leggyorsabban eszébe jutó? Vajon mások is ennyire belekeverednek az ellentmondásba?

- Szívesen meghallgatnám.. - szorosan behunyja a szemét, a gyomra felfordul, és megpördül maga körül: ha a másik kezével nem fogná a férfi karját, talán a kellemetlenségtől össze is görnyedne. A rántás nem annyira éles, mint számított rá, de hangosan lélegzik az orrán keresztül az érkezést követően, és szerencsésnek érzi magát, hogy az összes kezében szorított dolog a helyén van még.
Óvatosan bólint csak, megtámaszkodik a jól ismert pad támlájában, és örül a szilárd talajnak a lába alatt.
- Talán.. leülhetnénk.. egy tea és sütemény mellett.. - leteszi a naplókat és pergameneket, és véletlenül sem hívja fel a férfi figyelmét, hogy még mindig öleli, pedig már nem magyarázza azt semmi. A közelsége megint azzal fenyeget, hogy elveszti a fejét, és nem hagyja abba a felelőtlen viselkedést.
A cipője orra nedves lesz a harmattól, amely hűvösen terül el a tájon: hevesen dobog a szíve, ahogy Mr. Nott szeplői közelednek hozzá, és nagyon méltatlanul, de nyikkan egyet, mikor megcsókolják.

- Mmmhmmrr nntt.. - Anathema Avery igazán nem számított erre - mint más lányok, volt ugyan elképzelése arról, hogyan kell ebbe a helyzetbe kerülnie, de arra nem számított, hogy ennyire spontán, természetesen történik, ő pedig ennyire.. kiszolgáltatott és ügyetlen lesz.
Utóbbi jele, hogy véletlenül meg is harapja a másikat, ahogy igyekszik visszacsókolni, egymásnak ütköznek a fogaik, és biztos benne, hogy apró, véres sebet hagy maga mögött, ahogy óvatosan megpróbál levegőhöz jutni.
- Mr.Nott.. talán.. bemehetnénk, hogy.. p-pihenjünk egy kicsit.. a szobámban.. és ott van az a tea és süti..

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Csüt. 7 Jan. - 3:53
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400

16+

Szórakoztat a lány felháborodása, ami egyértelműen nem tűnik valósnak. Tudom, hogy tetszik neki, amit most megtudott rólam, és félmosollyal az arcomon bólintok, ahogy kéri, hogy meséljek majd róla. Azt hiszem, évekre elég történetem van, ha ilyesmiről szeretne hallani, életemnek az az időszaka annyira hosszú volt, hogy utólag csak egy nagy masszaként látom, és csodálom, hogy valaha véget ért.
Nem tudok ellenállni annak az érzésnek, a tudatnak, a vágynak, hogy ennyire akarom őt. Ahogy ott állok vele a labirintusban, ahogy nézem őt a még mindig zöldes levelek között eszembe jut a varázslat szó. Ahogy megszilárdult a lábam alatt a talaj, eltűnt az a mágikus valami, ami az életet annyira izgalmassá és széppé tudta tenni régen, a biztos talajjal, a méltósággal és a kormánykerékkel együtt megkeményedett a föld a lábam körül, és sok szempontból nem tudtam tovább repülni. Anathema mellett újra érzem ezt, ahogy eldöntöm, megcsókolom- fogalmam sincs ebben a pillanatban, hogy merre csúszunk, hogyan törik majd meg a talaj, de nem félek, és nem érdekel jelenleg. Nem engedhetem el.
- Igen.- szinte nem is tudom, hogy mire adok választ, mielőtt magamhoz húzom. Meglepődök a csók vadságán, a harapáson, a vágyon, ami a csókban van. Ezúttal nem fedek el semmit, hagyom azt a vágyad lángolni, belenyögök a csókba, érzem azt a szenvedélyes vágyat magamban. Úgy érzem, lángolok. Akarlak téged.
Nem zavar a vér íze, ahogy kipirult, fehér arcodra nézek. Csak bólintok, én is kicsit nehezebben veszem a levegőt, ahogy kézen foglak, és elindulok veled kifelé a labirintusból. Nem foglalkozok most a naplókkal, pergamenekkel, melyeket közelgő eső amúgy sem fenyeget. Szinte csak reflexből kérem meg a házimanót, ahogy benyitok, hogy hozza be, és tegye a kandalló szobába a kint hagyott dolgokat, miközben félig átkarolom Anathemát. Amikor hallom, hogy csukódik az ajtó, hirtelen ötlettől vezérelve felkapom, a karomba veszem, úgy viszem fel a lépcsőn- nem először az elmúlt időszakban, de most egészen máshogy.
Végig a lány szemébe nézek, ahogy az ezerszer megmászott lépcsősor tetejére érek lassan, nem foglalkozok az égő érzéssel a karomban, ahogy a lábammal belököm a szobád ajtaját, melyet két hónapja hagytál hátra utoljára, és ami a takarítást leszámítva ugyanúgy van. Csak bent teszlek le ügyetlenül, és miközben becsukom az ajtót, és bezárom azt magunk után, hosszan, szenvedélyesen megcsókollak ismét. Itt nem lát minket senki, csak a falakra festett nyulak, a régi könyvek, és a tenger felől átszűrődő fény, ami a bukóra nyitott ablakon tör be a függönyökön keresztül. Hűvösek a takarók, amihez oda kell hátrálnod, miközben csókollak, a levegő sós végtelenséget áraszt.
Elválok tőled egy pillanatra, miközben lerúgom a cipőmet, a szemedbe nézek, azután újra megcsókollak, miközben határozottan megragadom a combodat, végigsimítok rajta, egészen a rövid szoknya vonaláig. A kezem nem siklik a szoknya alá, a harisnyáról az anyagra siklik, és miközben csókollak, óvatosan kiszabadítom a felsőd a szoknyád alól. Végigsimítok az oldaladon, a hasadon, ahogy csókollak, félig ügyetlenül lefeküdve melléd. Szétfeszít az a vágy, amit feléd érzek. Csak hosszú percek után válok el tőled, és halkan, kipirultan szólalok meg.
- Gyönyörű vagy...- megint a combodra siklik a kezem, a kezembe veszem, lejjebb húzom a vékony harisnyát. Vonz az ajkad, vonz a pír az arcodon, vonz, ahogy összekócolódott a hajad, vonz az illatod, vonz, hogy érzem, szinte ösztönösen tolod nekem oda a combodat. Megsimogatom a lábad, mélyen a szemedbe nézek, miközben óvatosan megadom azt a könnyen félredobható, szinte formális menekülőutat. - Ráér a tea később is?
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Csüt. 7 Jan. - 6:02
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

+16
Lehetősége van megállítani - hivatkozhatna az illemre, a gyászévre, a korkülönbségre, az elköteleződés teljes hiányára, az idő hiányára, önuralom hiányára - csak ereje nincs. Mr. Nott úgy söpri magával, szédülten botladozik utána, hogy levegőhöz sem jut, a manónak is elfelejt köszönni, belesül az olyan egyszerűségekbe is, minthogy ne bukjon át a küszöbön, ahogy belépnek, és belesimul a két karba, amely felemeli. Hevesen dobogó szívvel figyeli a férfit, aki akarja őt, aki életében először úgy érinti, ahogy érzi, a testét tervezték, és szinte nevetne ettől az egésztől, sosem volt még ennyire önfeledt és önző a boldogságtól.
Anathema Avery nem törődik most az elcsent pergamenekkel, az iskolával, ahová este vissza kell térnie, az ígéretekkel, amelyeket kimondatlanul tett barátnőinek és rokonainak, még Theóval sem, aki mást választott helyette, és döntésében biztos maradt a történtek ellenére.. Anathema Avery, ha tehetné, mindenkinek elmondaná, mennyire szerelmes, és erős kötelességtudata sem állíthatja meg benne, mikor csukódik mögöttük az ajtó.
- Mr. Nott, nem voltunk udvariatlanok Mr. Spic.. Spiegellel? - csak azért szólal meg, hogy addig levegőhöz jusson, és a cipője lassan oldódik ki, pedig lehajol, hogy kibogozza a kis pántokat rajta. A szoba épp olyan, mint ahogy hagyta, és mintha várta volna: mint a férfi, az is várta őt, nem mondhat neki nemet, hogy mondhatna nemet, ha ennyire kívánják? Megrészegülten mosolyog, és az ágyra ugrik, mint a nyulak az egyik könyvespolcról a másikra a sápadt falakon.

- Biztos nem lesz ebből... - baj ebből lesz biztosan, de láthatóan ez egyiküket sem foglalkoztatja, őt is addig, amíg eldarálja, így adja számára az illik, de hát ebben a szituációban semmi nincs, amit engedne helyzete. Hideg az ágytakaró, mintha elnyelné, ahogy a férfi fölé kerekedik.
Még mindig mondhatna nemet - de akkor arra gondolna, mennyire ijesztő, hogyan porlad el másfél évtized tanítása egyetlen heves érzelem alatt.
- Ez az iskolai egyenruha része.. sajnálom, tudom, hogy nagyon hivatalos és gyerekes, és ön.. biztosan máshoz szokott.. - bár ezt főleg Tess unalmának vélte, unalom teremtette spekulációnak csupán, ami a medence mellé való a forró napsütésben, napkrém illatot áraszt, és pont ennyire komoly, említést érdemlő ősszel.. De jobban belegondolva kell legyen alapja, hiszen Mr. Nott a legkevésbé sem tűnik gyászolni, és utólag mérlegelve házasságát, rég nem lehetett benne vágy - ellenben harmadik, negyedik, talán ötödik fél.
Anathema Avery most igazán szégyelli a testét - rozáceás arcától kezdve az utolsó kis lábujjáig, azokat a pontokat is, amelyek létezése szinte sosem jutna eszébe, de most, ebben a fényben bődületes hibának tűnnek, olyasminek, amiért az ember szívesen elbújna a takaró alatt, és nyöszörögne vélt túlsúlya, apró, de most hatalmas kis striái, lapos mellkasa miatt. Azt tudta, ha erre a pillanatra sor kerül, majd leoltott gyertyánál, tisztességesen esik át rajta, a szexualitás nem való a napvilágra..
Anathema Avery nagyon hálás volna, ha valaki eloszlatta volna ezeket az ostobaságokat, amelyek több fiatal lány életét keserítették meg tudtán kívül.

- Igen, azt hiszem... de nem fogja.. megbánni? Ez olyan.. erkölcstelen.. - és ettől olyan izgalmas, és annyira helytelen, hogy el sem mesélheti senkinek, és csak akkor mer majd gondolni rá, ha teljesen egyedül marad. Összezárja a combjait, amelyek riasztóan fehérnek tűnnek most, egészségtelennek és túlságosan vékonynak - és persze most kell kiszúrnia ezt is.
- Én.. nem vagyok olyan.. alkalmas, attól félek, és nem csak a sebek miatt.. Mr. Nott, nem követünk el bűnt?

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Pént. 8 Jan. - 4:56
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400

16+

- Nem, ne aggódj. Minden rendben.- szórakoztat, ahogy kijavítod magad, mintha azt hinnéd, hogy nem tudom, hogy hogyan hívjátok szegény házimanót, amikor nem hallom. Kicsit szomorú is, hogy Spiegel, aki már a kezdetektől velem élt ebben a házban, elkísért az elejétől, kémként jelenik meg, pedig mindig nagyon tiszteletteljes, nagyon diszkrét volt, hiába hittem eleinte én is, hogy anyám kéme. Most is tudom, hogy ha nem is tudja, legalább sejti, hogy ketten akarunk lenni, és biztos, hogy vissza sem fog jönni a házba legalább egy óráig, és akkor sem jön fel a lépcsőn.
Ma fogalmam sincs, hogy baj lesz-e ebből. Kimozdult rengeteg dolog a lábam alól, ahogy megragadtalak, és felemeltél, és nem tudom még, hogy lezuhanunk-e, merre fogunk repülni. Nem is válaszolok a rövid kis kérdésre, bizonytalanságra, csak csókollak téged. Akarlak téged, te is akarsz engem, és most más nem számít: nincs idő, nincs társadalom, nincs háború. Csak te és én vagyunk.
Rád mosolygok, ahogy elnézést kérsz a ruhádért. Annak ellenére, hogy a Roxfort nem engedi neked, hogy az öltözékeddel fejezd ki a személyiséged, a stílusod, rengeteget mond ez a ruha rólad, és egyik sem azt, hogy unalmas. Vonz a harisnya, vonz a rövid szoknyácska, vonz az iskolai egyenruha minden darabja. A kis hang, ami emlékeztet rá, hogy ez mennyire helytelen lenne szinte mindenki szemében, nem beszél elég hangosan.
- Nincs semmi baj a ruháddal. Gyönyörű vagyok.- elmosolyodok, ahogy remélem, hogy sikerül mosolyt, nevetést csalnom az arcodra. Végigsimítok a harisnyádon, mintha nyomatékot akarnék adni a szavaimnak, azután újra megcsókollak. Vonzónak, gyönyörűnek látlak téged ezen a hűvös októberi délutánon, a rövid roxfortos szoknyádban, a pírral az arcodon. Nincs senki más, akit jobban akarnék nálad, és ehhez a ruha, ha lehet, inkább hozzátesz. Izgalmas, hogy az iskolába jársz, hogy még ártatlan vagy, hogy tényleg félsz.
Érzem, hogy le akarom szakítani a ruhákat rólad, de kimértek a mozdulataim, nem sietek megszabadítani téged tőlük. Ez a délután csak a miénk, és hiába akar szétrobbantani a vágy, nem szeretném elkapkodni ezt a különleges alkalmat. Óvatosan simítok végig rajtad, miközben csókollak téged, azt akarom, hogy ez az egész sokáig tartson. Azt akarom, hogy ellazulj, hogy ne érezd magad idegesnek.
Megállok, a szemedbe nézek, átölelem összezárt combjaid, ahogy kétségekkel, félelmekkel nézel szembe, amik várhatóak voltak. Nem úgy neveltek téged, ahogy engem, ahogy a gyerekeimet, ahogy sok fiatal boszorkányt és varázslót, és az apád lehetnék. Fiatalkorú vagy, és tanítási idő van, a délutánt csak elloptuk. Valószínű nincs olyan boszorkány, olyan varázsló, olyan mugli, olyan ember, aki helyeselné, ami most történik, aki nem érezné úgy, hogy bűnt követek el azzal, amit most teszek.
Rengetegszer jártam a tilosban: lefeküdtem olyan emberekkel, akikkel nem szabadott volna, olyan helyeken, ahol nem szabadott volna, és talán megszámolni sem tudnám, hogy hányszor követtem el házasságtörést. Mégis, most átlépek egy határt: kihasználom egy barátom lányát, a gyerekeim legjobb barátját, a lányt, akit sokáig a fiamnak szántam, a lányt, aki gyerekként a szőnyegen ült Tess és Theo mellett, amikor mesét olvastam. Megállok néhány, hosszú másodpercre.
Akarlak téged, de kétségeim támadnak; most visszafordulhatnék. Most abbahagyhatnánk ezt az egészet, elismerhetnénk, hogy hibát követtünk el, és talán nem is beszélnénk erről többet. A te becsületed nem sérülne, tisztességes férjet találhatnál, kényelmes és egyenes utad lenne. Nekem pedig meglenne a lehetőségem rá, hogy pontosan úgy éljek, ahogy eddig tettem, minden nap más nővel, a mának élve, és ezúttal már senki nem kérhetne számon. Különben is: pontosan mit akarok?
Az már az elejétől egyértelmű számomra, hogy ami közöttünk van, más, mint azzal a sok nővel, sokkal erősebb, sokkal különlegesebb. Fontos vagy nekem, vonz a jelenléted, vonz a közelséged, jól érzem magam veled, és nem érzem azt, hogy túl sok kötöttséget építenék, nem érzem azt, mint máskor, amikor az egyik szeretőm túl közelivé válik. Érted lemondtam azokról a szeretőkről, azokról az éjszakákról. Soha nem tettem még ilyet korábban, senkiért. De te házasságot akarsz, gyerekeket akarsz, számodra a házasság egy ideális cél, és nem tudom, hogy lehetek-e az, aki megadja ezt.
Nyelek egyet, a szemedbe nézek- nem látom most azt a jövőt, nem tudom, hogy merre haladnánk, hogy működnénk-e együtt, mint társak, megkaphatnád-e tőlem azt, amit akarsz. Ha a szüleid, a nagyapád valaha kijön, megvetnének minket, tudom, hogy elárulva éreznék magukat, és akár így, akár úgy, elveszíteném a legjobb barátomat. Nem hiszem azt sem, hogy a családom támogatna: a gyerekeim, a bátyám és anyám is undorítónak, perverznek látnának. Soha nem kockáztattam még ennyit senkiért, és nem tudjuk, hogy ennek az útnak van-e vége. Mégis: halkan megszólalok, amikor egy pillanatra elképzelem a lehetőséget, hogy elszalasztom ezt a pillanatot, és örökre bánhatom majd, hogy nem nyúltam ki érte.
- Nem helyes erkölcsileg. De akarlak téged. Akarjuk ezt, és nem élhetünk örökre úgy, hogy mások elvárásait teljesítjük. Te gyönyörű vagy, Anathema, nincs veled semmi baj. Nem bűn követni a vágyaidat.- előre hajolok, és újra megcsókollak. Finoman, óvatosan, lassan, a combról is finoman húzom le a harisnyát, bármennyire üvölti a halvány véríz, hogy tépjem le rólad a ruháidat. Látni akarlak újra meztelenül, ezúttal nem úgy, mint valaki, aki segít rajtad, aki végtelen tisztelettel és szeretettel megmosdat. Most el akarok venni mindent, a szenvedély, a vágy, az a meleg érzés pedig örvénybe kerül a kétségeimmel, félelmeimmel. Felnyögök; ha azt mondták volna korábban, hogy ez a pillanat életem csúcsa, konklúziója, előtte hegymászás, utána zuhanás, most úgy érzem, hogy elfogadnám.
Időtlenül sokáig ölellek csak, csókollak, nincs más zaj a légzésünkön kívül, csak a tenger morajlása a távolban. A kezemmel, az ujjaimmal végigsimítok immár meztelen combodon, a végtelenben lassan felfedezem a puha fehér bőr minden pontját, minden szögét a térdhajlattól felfelé, egészen sokáig, megérintve a finom bőrt a szoknya rejtekében is. Csendben hallgatom csak a sóhajaidat, figyelem a gesztusaidat, ahogy egyre szenvedélyesebb leszek. A gondolat, hogy meg akarlak baszni, nem az ártatlan fantáziák egyike.
Felcsúsztatom a kezem a felsőd alá, feljebb tűröm azt. Először a melltartón keresztül tapintom ki a melled, azután a ruha alá karolva felhúzlak téged ülő helyzetbe, megcsókollak, és a garbó, az ing alatt bontogatni kezdem a csatot. Másodpercek kérdése csak, hogy megtaláljam azt, kicsatoljam, azután óvatosan körbesimítva a tested. Érzem, ahogy a melltartó elkezd kicsúszni, én pedig finoman kihúzom azt, félreteszem, utána pedig az egyik melledre csúsztatom a kezem a takaró alatt. Hosszan megcsókollak, miközben finoman körbejárom a mellbimbód, belecsípek. Nekifeszülök a combodnak, és ahogy végigfut rajtam az az érzés, felsóhajtok.
- Ak... akarlak.- gyönyörűnek látom a tested, nem zavarnak a sebeid, csak múló, kavargó érzésként maradtak meg a kétségeim. Benned nem azt a hideg, belül forró mechanikai szépséget látom, a tökéletességet a tökéletlenségben, egyszerűen csak azt látom, hogy ragyogsz. Az egész élmény, már most, az elején más. Soha nem éreztem ilyen meleg boldogságot, könnyedséget, ahogy rád nézek. Soha nem tapasztaltam hasonlót, és ezért mindent megéri feláldozni.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Hétf. 11 Jan. - 22:41
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

+16
Anathema Avery jól emlékezett arra a ködös ösvényre, amelyen minden hozzá hasonlónak végig kellett mennie, mielőtt megértette volna a házasság valódi mibenlétét: illett udvaroltatni magunknak, de nem illett elfogadni bármi komoly gesztust - illett sejtelmesen pillantani, hogy felkeltsük mások érdeklődését, de nem illett ennek tudatában lenni.
Moira Crouch egyértelművé tette a lánya számára, hogy kit szán mellé, és hogy Mrs. Nott ezzel kapcsolatos összes ellenérve tekinthető a fiús anyák megszokott, klasszikus vitájának, ne törődjön hát vele, csak tartsa észben, hogy egyszer Theodore felesége lesz, és ennek megfelelően viselje magát. Mr. Nott liberális szemlélete csak addig állhatja útját ennek a nyilván boldog befejezésnek, amíg ő nem bűvöli el kellően a fiút. Hogy aztán mi fog következni, arról kevésbé egyértelmű dolgokat közölt csak: nyilván szeretik majd egymást, rengeteg gyermekük lesz - itt mindig elfintorodott, aztán elnevette magát a lánya arckifejezésén, köztudomású volt, mit gondolt a rengeteg gyermek ötletéről - és elég csak néha befolyásolja a férjét, hogy minden kívánsága teljesül. A technikai részleteket meg majd, ha aktuálisak lesznek..
Aktuálisak lettek, és Anathema Avery csak azt tudta, amelyet anatómiai értesülései megengedtek számára, és azok ellentétesnek tűntek a gyakorlati szenvedéllyel.
- Mr. Nott! - és elneveti magát, ezt a kijelentést nem lehet komolyan viselni, Mr. Nott valóban gyönyörű, és ezzel a legteljesebb mértékben tisztában is van, ha pedig véletlenül másodpercekre elfelejtené, biztosan rengeteg nő emlékezteti szívesen az alkalmasságára. Velük szemben ő akkor is egy kislány, ha a férfi máshogy látja, és ijedten jut eszébe Tess félálomban mormolt vélekedése arról, vajon az a csinos, fiatal hölgy volt-e az egyetlen szerető, aki megfordult Queenside Castle legpuhább ágyában.

- De honnan tudhatnám, hogy a vágyaim nem okoznak fájdalmat másoknak, és ha tudnám, még mindig a vágyaim volnának? - kérdezi halkan, rozáceás arcán szinte világít a kétség, megint megharapja az ajkát, és a rokonai itt vannak velük éppen, csalódtak benne és tudják, az első próbán elbukott azonnal, rögtön a karjába rohant a férfinak, holott.. holott jól kellene viselkednie, annak ellenére, hogy ők is fádjalmat okoztak neki. Nagyobbat, mint ez itt lehetne, hiszen kinek számít az érintetlenség, ha éveken át sötétben tartották, és mikor ez vesztüket okozta, még nyomot is hagytak a testén.. Nem kétli, hogy boldog lett volna Theodore mellett, de a gyermekkor gyönyörű boldogsága, a szüleink mindentudása úgy hullik le róla, ahogy lehúzza a harisnyáját, és szégyentelenül bújik ki vele az elvárásaikból is. A sebet később ráér kitapintani, és ráér megérteni, senki sem lesz felnőtt, amíg nem érti meg, hősei nem léteznek.
- Mr. Nott.. tudom, hogy ön nem használná ki a helyzetemet.. ne haragudj, amiért ennyire gyerekes vagyok még most is. - Andromeda intelme belengi ezt a mondatot, Andromedának igaza volt az idősebb férfiakról és fiatalabb leányokról, de ez a fiatal leány szívesen esett áldozatul, ha voltak is kétségei a mikéntről. A vágy szólítása sokkal erősebb most, mint bármi más, és jóval kevésbé tűnik ésszerűnek ellenállni neki: lehetetlen, egyenesen. Akarja, hogy Mr. Nott most legyen durva vele, tépje szét előbb az őt fedő rétegeket, aztán azokat, amelyeket belül visel, és adjon új értelmet a létezésnek - a sok egyéb mellé az ígéretét annak, hogy létezik egy világ, ahol akarják, vágynak rá, birtokolják.
Anathema Avery sosem hitte volna, hogy egyszer akarja majd, birtokolják.

- Én is.. akarom önt! De még soha.. nem csináltam igazán hasonlót, és nem tudom, hogyan.. - kezdik az ilyesmit, miután így megakadt moralizálás okán. Helyes volna most a félelmek ellenére, vagy épp miattuk levennie a garbóját? Nincs alatta semmi, amit ne látott volna a férfi, így aztán kicsit ügyetlenül, de a melltartó után dobja, és még sápadtabbnak tűnik a színes takarók és párnák között. Szemében ül a kérdés a folytatásról, és minden fiatal, érintetlen lányok reménye arra, hogy soha nem törik majd össze a szívüket, ha ilyen nagy ajándékot adnak előtte.
- Mutassa meg akkor.. mutasson meg mindent, kérem, Mr. Nott..

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Csüt. 14 Jan. - 0:56
The rabbit's hole Tumblr_oyns0loLCH1repg6ro1_400

18+


Szélesen mosolygok én is, ahogy elneveted magad, ahogy nem vagy már annyira ideges, nem félsz talán annyira. Bármit mond az eszem, most úgy érzem, bármilyen rövid ideig tarthat ez az egész, bármit áldozok fel érte, akarom.
A szavaid nyomán elképzelem, hogy mit szólnának a számomra fontos emberek ehhez. Arcturus meggyűlölne ezért, valószínű soha többé nem akarna beszélni hozzám, örökre átkozná a nevemet. Anyám kitagadna a családból, az a szeretet, az a ragaszkodás, amivel a távolságtartásom ellenére is viseltet felém, ennek hatására biztosan elporladna, ezt nem nézné el, nem enyhítené az a rengeteg szép emlék. Tesanna úgy érezné, hogy tönkretettem, kihasználtam a legjobb barátnőjét, az a jó kapcsolat, amit elkezdtem kialakítani vele, eltörne, és nem hiszem, hogy ezek után velem akarna élni. Theodore pedig... Theodore egy napon bizonyára rájön majd, hogy elszalasztotta a lányt, akivel igazán szép jövője lehetett volna, és úgy érezné, hogy én vettem el tőle őt. Ha a fájdalomra gondolok, biztos, hogy neki fájna ez a legjobban. Azon a napon, amikor végre kimászik abból a lyukból, ahová Valerie halála taszította, én talán ott fogok várni a tetején, hogy visszataszítsam az aljára. Talán neked is fájdalmat okozok most, mert neked is szembe kell menned ezekkel a félelmekkel.
Ijesztő belegondolni, hogy mennyi veszteség érhet minket, és nem lenne nehéz bocsánatot kérni, igazat adni, visszasüllyedni abba a távoli szerepbe, a barátaid apjának szerepébe, a gondviselőd szerepébe. Persze, a rajongás nélkül, amivel régen néztél rám. Soha nem néznénk szembe semmivel, én úgy élnék, ahogy eddig, te pedig hozzámehetnél Theodorehoz vagy egy másik aranyvérű fiúhoz. Érzem, hogy elfátylasodik a tekintetem kissé, ahogy elképzelem, elveszítelek téged. Minden vagy, amit akarni lehet. Talán Theodore mellé láttalak tökéletes feleségnek, talán mellette képzeltem el, hogy milyen csodálatos leszel, de soha nem neki akartalak. Magamhoz szorítalak egy pillanatra.
- Én sem akarok fájdalmat okozni másoknak. De minden, amit teszünk, fájdalmat okoz valakinek, és nem élhetünk örökre úgy, hogy ettől félünk.- elengedem anyámat, elengedem a barátomat, a kötelességet, a gyerekeimet. Most te létezel, és én létezek. Nem leszek az az ember, aki mások kedvéért visszautasítja a boldogságot. Anyám nem lesz velem életem végéig, Arcturust talán nem látom soha többet, a gyerekeim már fél lábbal kint vannak a házamból, a becsületesség pedig magányos társ. Nem fogok egyedül maradni vele most, hogy végre kaptam még egy esélyt. - Soha.- megcsókollak, most már kicsit kevésbé finoman, kevésbé óvatosan, hagyom, hogy a vágyaim és az érzéseim együttesen vigyenek engem tovább előre. Ahogy megszólítasz, kicsit lelassítok, hogy megsimogassam a hajadat, a szemedbe nézzek, rád mosolyogjak. Messzire engedem a kétségeket, a félelmeket.
Röviden elgondolkozok rajta, hogy mennyire kellene sokáig mennem, milyen határokat nem kellene ma, most, az első alkalommal átlépjek. Tudom, hogy szűz vagy, tudom, hogy kevesebb tapasztalatod van a kortársaidnál, tudom, hogy félsz. Megsimogatom a combodat, azután megcsókollak.
- Semmi baj. Ha úgy érzed, hogy bármikor túl gyorsan haladunk, állíts le!- halkan beszélek hozzá, miközben nézem, ahogy kibújik a garbójából, ahogy a ruha eltűnik az ágy mellett valahol. Remegek a vágytól, akarom őt, mégis lassan, óvatosan érintem meg először a melleit, simítom végig a vékony testet.
Miközben kicsit lejjebb csúszok, hogy megcsókoljam a melled, a számba vegyem az egyik mellbimbót, eszembe jut, amikor először láttalak nőnek amellett a medence mellett, ahogy elképzeltem, milyen érzés lehet megfogni téged, úgy érinteni, mint egy szeretőt. Akkor is, most is még jobban felizgat, hogy tilosban járok. Bármennyire rossz érzés lenne ez egy hétköznapomon, bármennyire rosszul érezném magam tőle, most enyhén fájdalmas, a nadrágomat szorító érzés, felgyorsult szívverés kísér, miközben megérintem a bugyidat. Végigsimítok rajtad- felizgat a gondolat, hogy a fiam fantáziált rólad, ő akart téged, végül mégis az enyém lettél.
Finoman simítok csak végig rajtad néhányszor, a bugyin keresztül, azután, miközben szinte engedélykérően nézek rád, beakasztom az ujjaim a pántjába, hogy kicsit pozíciót váltva, a másik kezemmel is megfogva lehúzzam rólad, és a ruhahalom tetejére dobjam. Kivörösödve nézek rád, újra csókolni kezdelek, közben pedig megérintelek téged, gyengéden masszírozni kezdelek. Pár másodperc után elválok az ajkadtól, és a szemedbe, az arcodba nézek- tetszik a pír az arcodon. Szeretem rajtad azt a félénk, szűzies rozáceát.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery and Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Pént. 15 Jan. - 6:56
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

+16
Mr. Nott csókjairól az jut eszébe, mikor az utolsó napok egyikén, amelynek éjszakáján vihar kerekedett, és ő aludt - a napsütötte kertben, a medence mellett mandulás fagylaltot ettek kristálypohárból, és a tenger sós sóhajai, párája belepte a napágyakat. Mr. Nottnak olyan az illata, mint a sötét, fekete csokoládé, kakaópor, fémes, véres, keserű és édes. Anathema Avery nem volt korának nagy költője, nem is igazán volt füle egy szép versre, hasonlatokból is leginkább azokat kedvelte, amelyek a lényegre tapintanak, de most megrészegülten, utolsó kis öntudatával felismeri, szerelmesen milyen könnyű kifordulni magunkból.. és talán mások számára hülyeségeket gondolnunk.
- Mr. Nott.. amikor nyáron együtt aludtunk.. az nem a pálcája volt, ugye? - milyen naiv elgondolás, de akkoriban azt képzelte, Mr. Nott gyerekesnek vélheti, és a legkevesebb vágyat sem tudná ébreszteni benne, ha próbálkozna vele. Talán elképzelte párszor, de mindig szégyellte, mikor felébredt, és a gondviselője áldozataira koncentrált, amelyeket azért hozott, hogy neki otthont adjon.. Anathema Avery napokon keresztül őrlődött azon, romlott-e, és vajon ez a rothadás ott volt-e benne mindig, csak a tragédia nyitotta számára az ajtót.. Azt hitte, mikor Theodore felvállalja szándékait felé, és megkezdik közös életüket hivatalosan is, akkor majd szelíd szeretetet érez, és az átsegíti a testiség nehézségén, szokatlanságán, talán idegenségén, elvégre több történetet hallott, ahol az ifjú házasok letaglózva az élmény hatásától úgy döntöttek, lassan haladnak majd..
Azt hitte, ő is szerény, ártatlan, de most mindennél jobban akarja megharapni a férfi nyakát, szinte mintha éhezne, és nem létezne táplálóbb, ízletesebb falat nála.

- Mr. Nott.. tudom, hogy ön nem ilyen, azokban a történetekben sem ilyen. Ne legyen velem udvarias.. talán még tapasztalatlan vagyok, de érzem ezt.. elül. Szeretném, ha... megbaszna, Mr. Nott. - rettenetesen elvörösödik, és ha itt volna iskolai egyenruhájának nyakkendője, azt is lekörözhetné vele. Megpróbálta mélyen, forrón ejteni a szavakat, mintha csábítani igyekezne, de ez az ő hangja, vékony és szelíd, inkább hangzik rajta kívánságnak, vágyakozásnak, mint komoly parancsnak, utasításnak. Örülhet, ha a férfi nem simogatja meg ismét a fejét úgy, mintha haszontalan nyúl volna, amely hadakozni próbált plusz egy kis rágcsálnivalóért..
Hogy szándékainak komolyságát mutassa, megpróbál felülkerekedni, és a férfi ölébe ülni, de szinte tehetetlenül puffan a párnák közé, a haja belegabalyodik a gombokba, és csapdába esik a férfi szája alatt a melle. Hangosan felsóhajt, megmarkolja a zakójának vállát, és beharapja az ajkát.
- Mr. Nott.. ez nagyon illetlen..! - behunyja a szemét, és szinte megijed, hogy dobog a szíve, talán a másik is hallja, olyan közel van most hozzá. Ujjait a férfi hajába futtatja, olyan puha, olyan vonzó.. olyan butaság vajon pont ezt észrevenni ilyenkor? Rémesen zavarban, és rémesen izgalomban van egyszerre. Önkéntelenül feljebb emeli a csípőjét - holott neki most udvariasan feküdnie kellene itt, és hagyni, hogy mások kezdeményezzenek és vezessék, de ő romlott, és a nevelését tekintve csalódást keltően nedves. Csak a rosszéletű lányok élvezik ennyire, ha így érintik őket, fényes nappal és tilosban, de.. sosem érezte még ennyire, hogy kívánják, és kíván valakit.

- Mr. Nott! Kértem, hogy ne legyen udvarias.. Nem akar megbaszni, Mr. Nott? - kívülről ez különösen ostoba lehet, de összeakad a nyelve a rengeteg hatás összjátékaként, és miközben szégyenkezik, hogy a nedvessége nyomot fog hagyni a puha takarón - és hagyott nyilván már a bugyija szövetén - teret annak az Anathema Averynak enged, akit nem érdekelnek kötelességei és mások elvárásai..
Hirtelen ül fel, szinte nekiütközik a férfi arcának, és talán ijedtségéből, talán bátorságból, egyszerre mindkettőből, de az övére teszi apró ujjait, és elkezd vele bajlódni. Nem feküdhet itt, mint egy darab fa, és ha ő vezeti magukat, talán kevésbé tolakodhat az izgalom mellé a kétség, hogy kevés lesz, ügyetlen lesz, undorító és túlságosan kínálkozó lesz.

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Szomb. 16 Jan. - 19:34
18+

A naivitásod emlékén muszáj mosolyognom, miközben megrázom a fejemet. Persze, nem tudom biztosan, hogy tényleg ezt gondoltad-e: emlékszem, hogy egyértelmű jeleit mutattad a vágyadnak, annak, hogy akarsz engem, és talán mindvégig sejtetted, hogy ez kölcsönös lehet. Azt gondolom, talán csak féltél nyíltan rákérdezni erre.
A kifejezés, a „megbasszon” szó annyira meglep, hogy megállok egy pillanatra. Soha nem hallottalak káromkodni még, egyáltalán bármi nem helyénvalót mondani, és most, amikor meztelenül, elvörösödve fekszel az ágyban, van benne valami hihetetlenül furcsán izgató. Néhány másodperc után megcsókollak- durvábban, szenvedélyesebben, mint eddig, hasonlóan ahhoz, ahogy a szeretőimet szoktam csókolni.
A csókjaim vadságát néhány másodperc múlva követik az ujjaim is, ahogy egyre vadabbul simítok végig rajtad, és miközben a nyakadba harapok, végigsimítok rajtad a hüvelykujjammal. Elengedem az aggodalmat, ahogy elkezdelek egyre durvábban masszírozni, hagyom, hogy az érzéseim helyét átvegyék most azok a gondolatok, az a sima, testi vágyakozás. Nem akarom, hogy azt érezd, vannak dolgok, amiket veled nem tennék meg.
Piros foltot szívok a melledre, felnyögök, miközben egyre gyorsabban, egyre durvábban mozgatom az ujjaimat, egyre inkább érzékelem, hogy szétszakít a vágy. Hallgatom a sóhajaid, hallom, ahogy hevesen ver a szíved, a bőröd és a vágyaid illata pedig összekeveredik a levegővel. Egyre hosszabbak, egyre szélesebbek a mozdulataim, és érzem, hogy egyre nedvesebb leszel az ujjaim alatt.
- De... meg akarlak baszni...- sóhajtom a szavakat, és megállok a mozdulatokban, amikor hirtelen felülsz, bontogatni kezded az övemet. Nem gondolkozom, hanem segítek neked, hagyom, hogy megszabadíts a nadrágomtól, és talán rekord sebességgel, letépett gombokkal dobom utána a többi ruhámat is a földre. Ruha nélkül, vágyakozva ülök melletted, mélyen a szemedbe, az arcodba nézek. Vonz engem az elpirult arc, benned akarok lenni.
Átkarolom a vállad, és határozottan a hátadra fektetlek. Még nem kerekedek föléd, durván megragadom a csuklód, és odahúzom a kezem. Várom, hogy megfogj, irányítalak az első két mozdulatnál, azután ismét a lábad közé nyúlok, és hangosan, mélyen belenyögök a csókba. Érzem, hogy nem kellene sok hozzá most, hogy elélvezzek.
- Meg akarlak baszni....- furcsa szabadságot ad a három rövid szó, miközben egyre gyorsabban masszírozlak lent, és egyre nedvesebbé válsz. Nekinyomom magam az oldaladnak, miközben a hüvelyujjammal simogatlak, és kitapintom tested elrejtett pontját. Felizgat, hogy szűz vagy, hogy még soha, senkivel nem csináltál hasonlót sem. Háromszor-négyszer körbesimítalak, figyelem az arcodat, azután óvatosan bevezetem a középső ujjamat szűk, forró testedbe.
Tudom, hogy nagyon új neked még az egész, ahogy a nyakadba harapok, foltot szívok a bőrödbe, ahogy felfedezem a testedet, úgyhogy bármennyire akarom, nem kerekedek még föléd, hogy beléd hatoljak. Lemászok az ágyról, közben végigcsókolva a testedet, majd az ágy mellé térdelve beleharapok a combodba. Néhány másodpercig csak gyönyörködök a külsődben, azután megcsókolom a szeméremdombod, és megérintelek a nyelvemmel, először csókollak meg lent is. Megremegek az érzéstől, nekinyomom magam a lelógó takarónak, közben pedig újra bevezetem egy ujjamat a testedbe.
- Régóta... vágyok rád... akarlak...- óvatosan betolom még egy ujjamat, de érzem, hogy ez már kellemetlenséget okoz neked, úgyhogy pár mozdulat után kihúzom az ujjaimat, és a nyelvemmel folytatom tovább egy darabig. Tartok tőle, hogy nagyon fog fájni, és még ha fel is izgat a könnyeid látványa, miközben érezhetem a forró nedvességet a lábaid között, azt akarom, hogy az első annyira pozitív legyen számodra, amennyire csak lehetséges.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Vas. 17 Jan. - 9:58
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

+18
Mikor Mr. Nott megáll a nagy szenvedélyek között, és nézi őt, biztos benne, hogy az imént szociális öngyilkosságot követett el, pedig jót akart: és legszívesebben belesüllyedne nyomtalanul a takarókból elképzelhető lyukba, és ott megsemmisülne. Hogy gondolhatta, hogy erotikus lesz ez tőle, egyáltalán miért akarta, hogy az legyen? Borzasztó. Életében nem égett még ekkorát, ahogy Tess mondaná. Biztosan az orra is túl nagy, főleg ebből a szögből.
Azonban a férfi mozdulatai nem erről árulkodnak, sőt - legnagyobb megnyugvására durvábbak lesznek, egészen olyanok, amelyeket biztosan a szeretői számára őrzött eddig. Anathema Avery egészen eddig próbálta elkerülni ezt a címkét, hiszen kevés rosszabb létezhetett a hozzá hasonló leányok számára, mint egy lemoshatatlan jelző a szokásairól, de ha már itt volt, mindennél jobban vágyta, hogy a férfi boldog legyen, és együtt éljék át ezt a nem várt gyönyörűséget, még ha ezt a kifejezést korábban nem hitte volna, hogy használja majd.
- Akkor.. mutassa meg...! - ha már átadja magát, a legjobban akarja, épp úgy, ahogy minden mást próbált tenni az életben, és magabiztosságán súlyos, mély sebeket ejtettek a közelmúlt eseményei, amelyekben csak sodródott - arról nem is beszélve, mennyire tüzeli a harag, amiért éveken keresztül sötétben tartották mindennel kapcsolatban. Boldog akar lenni, és boldoggá akarja tenni a férfit is.
Ügyetlenül felhúzza a térdeit, amikor a férfi szája fájdalmat okoz, és megtelik könnyekkel a szeme, de eszébe sem jutna kérni, hogy bánjon vele másként. Talán egy kis büntetésre is vágyik mindazok után, hogy milyen önzetlenül gondoskodtak róla, neki pedig nincs módjában megköszönni sehogy: csak akkor érinti meg a vörös foltot a mellén, mikor Mr. Nott nem szívja tovább, és próbál úgy tenni, mintha ez nem lepte volna meg.


- De ezt.. hogyan.. - a férfiak teste olyan.. furcsa, a formája, az illata, még az is, hogy nedvesen a tenyerébe simul, és ő roppant tanácstalanul néz a férfire, mert ha arról van is elképzelése, pontosan mit is kellene tennie, azért az nem tűnik reálisnak, hogy ne fájjon neki, ha rossz szögben kezdi simogatni rajta a bőrt. Mr. Nott úgy tűnik, egyoldalúan képzeli ezt az egészet, pedig ő szeretné, ha vonzónak találná, szeretné megérteni, mit élvez.. Ügyetlenül végighúzza mindkét keze ujjait a férfi péniszén, és igyekszik visszatartani az iménti miatt a sírást - milyen szörnyű benyomást keltene, ő nem egy kislány, akin erőszakot tesznek, hogy itt pityeregjen, és nem történik semmi a vágya nélkül. Megnyalja a száját, és megpróbálja úgy csavarni a csuklóját, hogy legalább elérje a másikat ebben a testhelyzetben, de olyan.. nagynak tűnik. Vagy mindenképpen annak tűnne?

- Mr. Nott..most.. - nem vezet többet út visszafelé, az érzéstől hirtelen összeszorítja az izmait, és csak lassan, mélyen lélegezve engedi el: az ujj benne olyan szokatlan, kicsit kellemetlen, és különösen botrányos. Anathema Avery fejében a dolgok nem találták többé a maguk helyét, emlékezett haloványan arra, mit tartanak erről, természetesen illetlen, hiszen a szexualitásnak is voltak szabályai, ahogy minden társas érintkezésnek, ezzel kapcsolatban főleg olyasfélék, amelyekben a friss feleség hagyja magát vezetni a szenvedélyben, de ha kötelessége is maga iránt vágyat ébreszteni, mindennek nem lehet a tárgya. A 'megujjazás', amelyet csak a legbátrabbak mondtak ki, nem tartozhatott ide, de ő maga sem tudna pontosabb kifejezést - arra sem, miért érzi egyszerre túl kutatónak és izgalmasnak is.
Nyöszörögni kezd, mikor Mr. Nott megharapja a nyakát, talán most szólhatna, hogy nem készült fel erre, de mégis ki hátrál ilyenkor? Meg sem tudná magyarázni, mitől tart, a teste jelzései is arról árulkodtak, hogy magában kívánja érezni, mindennél jobban vágyott rá, hogy az övé legyen, örökre.
Nem tudja tovább rejtegetni a könnyeit, végigfolynak az arcán, mikor a combjába mar a fogaival, és felsikolt, riadtan összegyűri a párnákat, takarókat, az arcán látható fájdalom és félelem pillanatokra átveszi felette az uralmat.

- Mr. Nott! Ez nem erre.. ilyet csak a rossz lányok.. - de a hangja magasnak, gyermekinek tűnik, inkább nem is fejezi be a mondatot, egyébként is szégyenletes. A második ujjánál aprót ugrik, megharapja a száját, mielőtt valami hasonló csúszik ki rajta, vagy valóban sírni kezd a könnyezés helyett. Letagadhatatlan, mennyire élvezi ezt, de közben itt ez a hideg érzés, és a kettő között lebeg, mély lélegzeteket vesz.
- Mr. Nott, szeretném.. én is.. kipróbálni.. ha megmutatja..

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Kedd 19 Jan. - 6:13
18+

Felizgat a félénkséged, ahogy elszégyelled magad elsőre a saját vágyaidtól, amikor fojtatlanul ki marad mondani őket. Felizgat, ahogy látom az arcodon, hogy mennyire élvezed a durvaságot, szenvedélyt, amivel hozzád érek, különösen, hogy közben biztosan félsz is attól, hogy mi következik. Számodra ez az egész teljesen ismeretlen kell, hogy legyen. A könnyeid, amik talán a fájdalmadról, talán a félelmedről árulkodnak, még jobban sürgetnek, de nem akarok sietni.
Miután lekerül rólam a nadrág, hosszú másodpercekig hagyom, hogy felfedezz, végigtapints. Tudom, hogy olvastál erről, mert gyógyító szeretnél lenni, és tudom, hogy volt szerencséd a fiamra is rányitni legalább egy alkalommal, de mégis tapasztalatlan kell, hogy legyél, soha nem érhettél még így hozzá senkihez. Izgató, ahogy nem tudod, hogy mit kellene csinálnod, az ujjaid tapasztalatlanságuk ellenére közelebb visznek a csúcshoz.
Kiélvezem az arckifejezésedet, miközben óvatosan végigsimítok tested forró belsején. Izgalmas látni azt a lángoló vágyat a te arcodon is, ami felemészti az erkölcsöt, a félelmeidet, amik még mindig aktívan próbálnak küzdeni. Érzem a tested önkéntelen mozdulatait, tudom, hogy akarsz engem, úgyhogy csak mosolyogva megcsókollak, mielőtt lecsúszok az ágy mellé.
Miközben körbejárlak a nyelvemmel és az ujjaimmal, a combodba harapok, néha-néha lopva vetek egy pillantást az arcodra- látom, hogy sírsz, de ez nem állít meg, sőt, még jobban felizgat. Jobban akarlak téged, felizgat az a félelem, ami kicsalta a könnyeket belőled, az az ártatlanság. Nem lassítok a csókjaimon, nem akarom, hogy azt érezd, rosszat teszel azzal, hogy sírsz, azt akarom, hogy annyira felszabadult legyen számodra ez az élmény, amennyire csak lehetséges. Felváltva simogatlak az ujjaimmal belül, miközben a nyelvemmel körbetapintalak, igyekezve kitapasztalni mindent, amit élvezel- a könnyek, a sírás alapján úgy érzem, hogy viszonylag gyorsan kitapasztaltam ezt, mégis óvatosan kihúzom az ujjaimat, és felülök melléd.
- Rendben...- az izgalomtól remegve ülök melléd. Régen nem voltam már olyan merev, mint most, amikor megfogom a kezed, a másik kezemmel pedig körbefogom az ujjaid, és lassan, a kezedet fogva elkezdek közelebb jutni a befejezéshez. Érzem, hogy nem lesz szükség sokra, úgyhogy nemsokára elengedem a kezedet, átkarollak, a másik kezemmel pedig megfogom meztelen combodat. - Így kell... csak erősebben és gyorsabban... legyél nyugodtan durva...- önkéntelenül remegek a kezed alatt, ahogy elkezded, úgy, ahogy mutattam. Mindennél jobban szeretnélek most magamra rántani, beléd hatolni, elvenni a szüzességet, és a sikolyaid, könnyeid közepette benned elmenni, de úgy érzem, korai lenne az most. Az ujjaim is fájdalmat, kellemetlenséget okoztak még, így pedig nem akarom, hogy az első szexuális élményed a szüzességed elvesztése legyen.
Behunyom a szemem, és hangosan nyögök, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülök a befejezéshez. Pár másodpercig gondolkozok még, leállítsam-e, esetleg figyelmeztessem-e, hogy olyan lesz a keze- úgy érzem, számára traumatikus élmény is lehetne akár ez. Hangosan, a levegőt kapkodva az arcodra nézek, hogy lássam a könnyeidet, amikor megérzem magamon a nyelvedet, a csókjaidat. Végigfut rajtam a remegés, elveszítem a kontrollomat, már nem tudom visszafogni magam.
- Anathema!- inkább sóhajtom, majd többször nyögöm a nevedet, ahogy elélvezek- régen nem csináltam, a kitörés-szerű élmény pedig nem kíméli könnyes arcodat sem. Majdnem fél percig tart az orgazmus, melynek végén görcsös tagokkal karollak át téged, és nézek ijedt, sírós arcodra, amit beterítettem.
Pár másodpercig gondolkozok csak, mielőtt kissé félénken, kivörösödött arccal megcsókollak, majd lefektetlek az ágyra, és a takaróval letörlöm az arcodat. Hosszan csókollak, az oldalamhoz szorítva a combjaidat- a szenvedélyes érzés, vágy még nem múlt el teljesen. Megragadom a combodat, és miközben csókollak, újra simogatni kezdelek téged- ezúttal nem finomkodok, három ujjam közé foglak, durva mozdulatokkal kezdelek masszírozni, miközben csókollak. Nagyjából egy perc után pedig, amikor a szemedbe nézek, óvatosan betolom két ujjamat, és csak a hüvelykujjammal folytatom a körkörös mozgást.
- Annyira... annyira vonzó vagy... te vagy a leggyönyörűbb nő...- érzem én is, hogy buták, talán közhelyesek a szavak, amiket ebben az érzelmes, nem egészen tiszta állapotban mondok ki. Úgy érzem, hogy most nincs semmi közöttünk, csak a vágyaink, ebben a pillanatban minden más eltűnt. Abbahagyom a simogatásod, és hosszú másodpercekig mozdulatlanul ölellek magamhoz.
A szemedbe nézek, közben csak a testedben lévő ujjaimat mozgatom. Érzem a forró nedvességből, az arcodon égő pírból, abból, hogy összeszorulsz, hogy élvezed, ami történik, de úgy érzem, hogy nem kerültünk közelebb az orgazmusodhoz. Tudom, talán egyedül sem voltál még soha a csúcson, és meglepő is lenne, ha eljutnál oda elsőre, most mégis magamhoz veszem a pálcám.
- Mutatni szeretnék még valamit.- a szemedbe nézek. Tudom, hogy félsz, de azt is tudom, hogy megbízol bennem. Ha nem ellenkezel, kihúzom az ujjaimat, és óvatosan a csiklódhoz érintem a pálcám, miközben egy erre kifejlesztett, módosított masszírozó bűbájt használok.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Hétf. 25 Jan. - 21:46
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

+18
Nem volna szabad engednie a vágyainak, és nem csak azért, mert alig ismeri őket, és erejük letaglózza, hanem mert oly könnyedén válik meg tőlük, mintha sosem kötötték volna, sosem mutattak volna irányt nehéz pillanatokban. Vajon bánni fogja, hogy mikor viszontlátja szüleit, már tudja, megcsúfolta mindazt, amit tőlük kapott, nekik ígért? Apró markával összegyűri a feltűrt lepedőt, kerüli ezeket a balsejtelmeket, a gyomrától lefelé mutató nyomás többet követel..
A férfiak teste azonban olyan különös, ismeretlen, kicsit érthetetlen, óvatosan érinti csak meg, megijed, ahogy az kicsit meghajol a mutatóujjának begye alatt, és egyből kirúgja magát, nedves, csúszós fonalat hagyva maga után. Anathema Avery nyel egy mélyet - erről az ügyletről többet hallott, mint szeretett volna augusztus utolsó napjaiban, a medence mellett, míg alvást színlelt abban bízva, Ms. Malone nem tesz fel még egy kérdést Theónak kettőjük kedvelt időtöltéseiről.. Mr. Nott tenyere körbeszorítja az övét, elvörösödve, kapkodó lélegzettel kezdi kielégíteni, de egyáltalán nem biztos benne, hogy jól csinálja. Azt tudja, hogy most jobb, ha nem mond semmit méretekről - pedig szent Merlin, ha valaha benne lesz, bizonyára rettenetesen fáj majd, ha ezt a félelem mondatja is - és formákról - olyan idegen az egész, sérülékenynek tűnik rajta a bőr, bizarr cuppanó hangot ad, ahogy ráfonja óvatosan az ujjait, és magában háromig számol. Erről nem mond semmit a szakirodalom, de a szag, az állag és az egész benyomás megindokolja, hogy végre valóban abbahagyja a könnyezést, felnőttek mindketten, felnőttek nem illetődnek meg, ha örömet okozhatnak egymásnak.

Mr. Nott szorítja a combját, de valami meglepő okból ez is kellemes, jól esik áldozatul esni, már nem fél annyira, hogy.. eltöri, holott ez lehetetlennek tűnt elsőre is, és bár erről olvasott volna olyan lázasan a kötelességei helyett..
- Mr. Nott.. tényleg.. nem fáj önnek? - megpróbálhatná.. azt.. amiről Theó úgy beszélt, mintha soha nem élt volna át kellemesebb élményt, ha ezzel menthetetlenül el is züllik majd. Ugyanakkor olyan kíváncsi.. milyen íze lehet? Jó volna benne? Milyen élmény lehet a szájában? Vágyik látni a férfi szemében azt a szenvedélyt, csak erre gondol, amíg párat szipogva közelebb hajol, és előbb csak a nyelve hegyével érinti meg, erőt kényszerít magára, hogy ne ránduljon össze hirtelen, olyan szokatlan, behunyja a szemét, és egyszerre élvezi, milyen rossz és készséges egyszerre.
Legyőzi a tartózkodását, és lassan, türelmesen, levegőt az orrán többé nem véve bekapja, és nagyon reméli, nem okoz akaratán túl fájdalmat, egy aprót sem..a többi lány, akinek nyomán jár, hogyan teszi ezt maga számára is elfogadhatóvá? Néha meg kell állnia, mielőtt köhögni kezd, akkor megpróbálja nyelvével körbejárni, de olyan sok a nyál, és az.. ezt ki sem merné mondani.

Elfelejt nyelni és levegőt venni is, amikor a férfi számára váratlanul átéli az orgazmust, ijedten figyeli csak, és már mintha ettől is jobban tudná, milyen tilosban jár épp - nem mer megmozdulni, még akkor sem, amikor a férfi átkarolja. Tanácstalanul csuklik egyet, és még mindig annyira a történtek hatása alatt áll, hogy bármit tehetne vele. Olyan helytelennek tűnik csókot váltani így.. ki kellene kéredzkednie a mosdóba.. de akkor látná az arcát, a rozáceás arcon azt a sok fehéret.. most már valóban folynak a könnyei jó okkal.
Most fájdalmat okoz hirtelen Mr. Nott két ujja is, szeretne elhúzódni, más mozdulatokra kérni, de nem tudja, hogy tehetné ezt meg - lehetséges ilyenkor kéréseket megfogalmazni? Tudhatja egyáltalán, mire mond igent vagy nemet?
- Mr. Nott, én.. tarthatnánk egy... szünetet talán?

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

Martin Nott kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Martin Nott

Martin Nott

C’est la vie
Beavatottak
Voldemort új halálfalói
▽ Reagok :
40
▽ Avatar :
Cilian Murphy

»
» Szer. 27 Jan. - 21:37
18+

- Nem... minden rendben.- érzem, hogy ki van vörösödve az arcom, felizgat az érintésed, és érzem, hogy nem vagyok messze attól, hogy elélvezzek. Ahogy nézem az ártatlan, kipirult arcot, a szőke hajat, ahogy óvatosan, félve előrehajolsz, hogy a szádba vegyél, érzem, szinte robbanásszerűen fejeződik be az élmény. Külön vonzó számomra, hogy még fiatalkorú vagy, hogy nem szabadna, hogy ártatlan vagy, és bármennyire megijeszthet téged, felizgat az is, hogy összemocskolom az arcod, mint előttem senki más.
Hiába mentem el, továbbra is érzem a szenvedélyt. Nem múlik el az erekcióm, úgy érzem, el tudnék menni másodszor is, amikor megérzem tested nedves forróságát újra. Elengedem kicsit az érzelmeket, ahogy durvább leszek- talán az, hogy tárgyiasítalak kicsit, még vonzóbbá teszi az egészet. Nem tartok tőle, hogy belehelyezzelek téged is most abba a szerepbe, és hogy esetlegesen megtegyek dolgokat. Csak az ránt vissza a valóságba, amit mondasz.
Hosszú másodpercekig nézek a szemedbe, mielőtt bólintok, és nagyon óvatosan kihúzom az ujjaimat. Magamhoz ölellek, magunkra vonom a takarót, és ahogy elkezd kicsit elmúlni a szenvedély, visszatérni a racionalitás, kalapácsként vág arcon, hogy pontosan mit csináltam, és kivel. Szinte erőszakkal kell legyőznöm azokat a vágyakat, amik már úgyis hiábavalóan próbálják kérni, könyörögni, hogy valahogy vonjuk vissza ezt. Az énem dominánsabb része nem kívánja, hogy visszavonjuk.
- Minden rendben? Fájt? Rossz volt?- nyugodt hangon teszem fel a kérdést, mielőtt magamhoz ölellek, simogatom a hátadat. Végig a szemedbe nézek, ölellek téged, és ha nem is akarod folytatni, lázasan gondolkozok rajta, hogy hogyan tudnám az egészet kevésbé kellemetlennek, megrázónak tenni a számodra. Végigsimítalak, a válladtól a derekadig, közben a takaróval óvatosan letörlöm az arcodat.
Továbbra is a szemedbe nézek- tudom, talán nem vagyunk messze attól, hogy sírni kezdj, hogy kiakadj, hogy úgy érezd, esetleg rosszat tettél annak, hogy nem vagy már érintetlen. Tudom, neked ez sokkal nagyobb dolog, mint akár sok más aranyvérűnek, ezért is tudom, hogy nem csak azért csináltam, hogy megkapjalak. Boldog vagyok, hogy nekem adtad magad oda, én voltam az, aki miatt vállalkoztál erre a visszavonhatatlan lépésre. Újra megcsókollak- ezúttal kicsit kevesebb szenvedéllyel, de több érzelemmel. Gyengéden, mint valakit, aki nagyon fontos, és akire vigyázni akarok.
- Boldog vagyok, hogy velem vagy, Anathema.- újra megcsókollak, óvatosan, azután közelről a szemedbe nézek, és ölellek- hagyom, hogy esetleg sírj, simogatlak, ha kiborulsz, és egyelőre nem teszek több mozdulatot, amivel arra utalnék, hogy folytatni akarom. Csak akkor akarom, ha te is úgy döntesz, és ha túl gyors neked ez most, nem akarom elsietni, siettetni.
Végigsimítok a combod külső részén is, hogy éreztessem, nem kezellek téged ismét megvédendő, elesett személyként. Gyönyörű, fiatal nőnek látlak, akivel boldog vagyok, hogy együtt lehetek.
Vissza az elejére Go down

Anathema Avery kedveli


I solemnly swear
I am up to no good

Anathema Avery

Anathema Avery

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
78

»
» Kedd 2 Feb. - 21:08
Jussát várja a vaják,

a NAV ellenőr,

ki küzdött e népért.

- Igen.. azt hiszem, csak.. váratlanul ért az egész. Sajnálom, hogy nem úgy.. hogy csalódást okoztam önnek. - csuklik egyet, még mindig könnyes szemmel figyeli Mr. Nott orrán a szeplőket, amelyek olyan természetesnek tűnnek, még azok után is, ami történt az imént. Az iménti szenvedély feszültségként csapódik le benne, attól szipog, és belekapaszkodik a férfibe, remélve, attól könnyebb lesz, találhat benne valami szilárd talajt, és ott elbújhat a szégyen elől..
Várnia kellett volna. Máshogy kellett volna tennie, nem pillanatokért feláldozni azt, amit annyira őrzött éveken át.. De Mr. Nottra nézve  már ebben sem biztos.
- Talán csak.. időre van szükségem. Úgy tudom, ez mindenkinek.. nagy dolog. - piszkálgatja a takaró legszélét, és gyorsan abbahagyja, mikor egy kis kilógó szálra talál. Vajon most elárulta Theo és Tess barátságát? Nem tudja elképzelni, milyen lehet egy szeretetlen nász gyümölcseként látni a talán jövőt - Mrs. és Mr. Nott nem gyűlölték egymást, nem hangzott köztük hangos szó, és mégis, a velejéig rothadt a barátság is, amelyre építkeztek, Anathema Avery vajon engedni tudná a maga apjának, hogy boldoguljon mással, ha ő kerül ebbe a helyzetbe?
Úgy érzi, igen, és azt is érdemtelen tagadni, hogy Theodore mást választott. Beszédesebb volt összes gesztusa, azok hiánya, mint bármi, amit mondhatott volna, ha beszélnek erről.

Felhúzza a térdeit, próbálgatja az új fájdamat, a kis, véres foltot a lepedőn, és kedve volna elbújni megint a nagy leplek alatt, ebben a fényben minden testi hibája visszatér és rémisztgeti őt meglétével. Szinte kitör belőle a kételkedés, arcát gyorsan Mr. Nott válla és nyaka közé fúrja illetlenül, a vérre emlékeztető illat megnyugtató, elcsendesítő.
- Mr. Nott, én is boldog vagyok.. csak még ijedt.

Jussát várja a vaják,
csak rossz a fordítás.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

The rabbit's hole

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Ace In The Hole
» there's a hole in the earth here

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-