Csak el akarok tűnni.
Csak egy kis időre akarok megfeledkezni arról, ami körülöttem zajlik, és mikor a fülembe jut egy kósza mondat, már tudom is, miként érhetem el a várt hatást. Nem érzem jól magam, ebben a szent pillanatban tényleg úgy gondolom, beillek azok közé, akiknek házát népesítem, mégis annyira idegennek hatnak számomra. Önös érdek vezérel, és szemet hunyok minden felett, ami gátló tényező lehetne.
Őt akarom, legyen ez bármennyire félelmetes is. Hiába tagadom sokszor még saját magam előtt is, az érzés, amikor meglátom, a gyomrom rándulása, amikor egy tétova mosolyt küld felém, mind azt bizonyítja, hogy elvesztem és rátértem egy olyan útra, ahol semmi keresni valóm nincs.
Sok víz lefolyt már, sok minden mentünk keresztül, noha egyszer nem kérdeztem meg tőle, mennyire szeretne az életem része lenni. Csak rángattam magammal, nem hagyva neki választást, és sütkéreztem a törődésben, amit tőle kaptam, épp ezért merem azt hinni, tényleg én érdeklem, nem a nevem, vagy az azt körülövező fényűzés. Ő tudja, hogy a szép csomagolás, mit rejt magában valójában, hogy mekkora a súly, ami minden egyes családtag vállára ránehezedik, s csak remélni tudom, hogy azzal is tisztában van, én csak azért bírom el, mert kis részét leveszi a vállamról.
Szeretnék erős lenni, szeretnék olyan kikezdhetetlen lenni, mint Bella, vagy épp olyan vakmerő, mint Cissy, de ezeket a tulajdonságokat én nem örököltem, s ha valaki gondosan ránk figyel, láthatja azt is, hogy az én árnyékom eltörpül a másik két Black lányé között. És nem tudom bánni, amíg ő így lát, és amíg neki így tetszik, amit lát, nem érzek késztetést a változásra.
Nem tudom, mikor változott meg mindez, nem tudom, mikor engedtem fel a falat, végzetes lavinát indítva ezzel útjára, csak azt tudom, nem akarom, hogy ez elmúljon, hogy az egyetlen kapaszkodóm, ami nem hagyja, hogy összetörve heverjek a padlón, semmivé váljon.
- Nehéz nap? – kérdezem halkan, hangom pont mögötte csendül fel. Halk, mosolygós, kissé megszeppent is, hisz eszem ágában sem volt rárontani, épp csak látni akartam, tudni, hogy ő rendben van. És nem, számomra ez nem olyan egyszerű, főleg nem a kastélyban, ha a testvéreim kiszagolják, hogy vele vagyok… ennek nagyon rossz vége lesz, mégis ki akarom várni, megvívni az én saját harcom, csak azért, hogy vele lehessek.
- Belógtam. Megbüntetsz?  - csipkelődök kicsit, az ajtóra mutatva, amin nem is olyan rég toppantam be, majd levéve a cipőm, leülök a medence szélére, lábamat a vízbe lógatva.