Mivel én is és újdonsült ismerősöm is egyedül van egy születésnapi partin, valahol adja magát az a társalgás indító-fenntartó kérdés, hogy honnan és mennyire is ismeri az ünnepelteket. Azonban úgy tűnik, nem a legjobb választás volt, mivel mintha kissé idegesen nevetgélve térne ki a válaszadás elől. Annyira valóban nem lényeges számomra, ezért csak udvariasan mosolyogva bólintok egyet a válaszára. - Jómagam nem igazán ismerem őket. Shane-el van pár közös haverunk, váltottam már vele néhány szót életemben, de ennyi. A testvérét pedig csak látásból - bár nem kérdezte, azért elmondom neki, csak hogy ne álljunk egymással szemben kukán, na meg hogy ne higgye, esetleg megbántott a kitérő válasszal. Ha ő nem akarja elmondani, nekem az is rendben van, nem erőltetem. Egyébként is ekkor elsötétül a terem és pohár jelenik meg mindannyiunk kezében. Ügyes húzás az ikrektől, annyi szent. Pláne, hogy még Doris adagja is hozzám kerül, miután ő lemond róla. Úgysem érzem magam éppen partihangulatban, két italtól mégis mi bajom lehet. Vicceskedve felé emelem a poharam, miután az övét kiürítettem és lehúzom annak tartalmát. Ahogy leteszem ezt is, meg kell hagyni, valami fura mellékízt érzek a számban. Milyen alkohol volt ez egyáltalán? Nem rémlik, hogy tapasztaltam volna ilyesmit korábban. Azt sem tudom megállapítani, más íze volt-e Dorisénak mint a sajátomnak, túl gyorsan ittam meg őket egymás után, de nem számít. Végül is jóleső melegséget hagy maga után a folyadék, ahogy lecsúszik, nagy bajt nem okozhat, gondolom, bármi is volt az. - Oké, menjünk - mire ezt azonban kimondom, a lány már meg is ragadja a karomat és valósággal rángat magával kifele. Nagyon sietős lett hirtelen a dolog, úgy tetszik. Vagy ekkora már a nikotinéhsége, vagy menekülne innen. Valami vagy valaki miatt. Lehet, hogy köze van ennek Shane-hez, akinek nem egyszer elkaptam a Dorist fürkésző pillantásait? Mindegy, semmi közöm hozzá, akármi is legyen közöttük, azt hiszem. Mindenesetre ahogy kiérünk, egyből cigivel kínál, amit én köszönettel el is fogadok, majd előkeresve a gyújtómat, vele egy időben meggyújtom én is. Mikor beszélni kezd, még inkább megerősít abban, hogy valamiért elég komplikált kapcsolatban lehet az ünnepeltekkel, de az egyikükkel legalábbis biztosan. Mert még ha menekülne is, valami miatt eljött és még mindig itt van, ez a tény egyértelmű. - Köszi, ezt azért bóknak veszem - rávigyorgok és szívok egyet a cigimből a sebtében a megjegyzéséhez hozzátoldott magyarázkodását hallgatva. - Egyébként megértem, ha veled nem futok össze, valószínűleg én is elég kellemetlenül éreztem volna magam ott, így, hogy a haverjaim gyakorlatilag felszívódtak a tömegben - jegyzem meg. Tulajdonképpen ezt megint veheti bóknak, de őszintén így gondolom. Minden flörtölési szándék nélkül. Legalábbis azt hiszem, így van. Bár meg kell hagyni, mintha kezdene a pia kicsit a fejembe szállni. Legalábbis a testemet és elmémet egyre inkább ellazító érzést csak erre tudom fogni. Mi más oka is lehetne?
Kezdőlap
