Anya: Szigorú nő, egyből kinyitja a száját, ha nem éppen percre pontosan végeztünk valamivel, amit kért. A húgommal mindig az volt az érzésünk, hogy biztos csak egy figyelmetlen esti éjszaka eredményei vagyunk.
Apa: Le sem tagadhatná a származását a férfi, büszke arra, hogy a családunk vérét semmi sem mocskolta be. Aranyvérűek vagyunk, a varázslócsaládok legelőkelőbbjei közé tartozunk. Most már a Nagyúr a minden a háznál, s én ennek nagyon örülök. Vallom a nézeteit, ki kell irtani azokat, akik lopták a mágiát.
Cheyanne: Az egyetlen testvérem, a húgom. El sem tudom mondani, hogy mennyiszer fel szokta húzni az agyam a hülyeségeivel és a cselekedeteivel, de még sem tudnám őt olyannyira bántani, hogy maradandó károsodása legyen, vagy esetleg megölni. Nem lennék rá képes. Eddig életemben csak egyszer nyúltam hozzá, de azt is megbántam. Szeretem őt, de neki is rá kell jönnie, hogy a Sötét Nagyúr segít.

A hideg, nyirkos mosdóban állok a pálcámat rászegezve az egyik alattam járó srácra, aki éppen ott fetreng a földön és szinte már zokog, hogy ne bántsam. Nekem meg erre a válaszom csak egy hátborzongató kacagás, s belerúgok egyet az áldozatba.
- Még mindig kviddicsezni akarsz, vagy egy váratlan betegség miatt lemondod? Kérdezem tőle kuncogva, majd meg sem várva a válaszát, mondom is ki a következő varázsigét.
- Langlock! Így nem tud válaszolni nekem az illető, ezért egy nemnek veszem a válaszát arra, amit kérdeztem.
- Hmm, ezek szerint akkor még jobban hatnom kellene rád. Én megadtam a lehetőséget arra, hogy feladd... de te makacskodsz itt nekem. Sóhajtok egy nagyot, majd megcsóválom a fejemet és  a felsőjétől fogva felhúzom a srácot és az arcához közel hajolva kezdem el szinte sziszegni a szavakat.
- Vagy ha akarod, akkor kipróbálhatom rajtad az egyik főbenjáró átkot is. A cruciohoz, mit szólnál? Szeretnél szenvedni? Olyat érezni, mintha levágnák szépen lassan minden végtagodat? Kínok kínját átélni? A fiú arca a félelemtől teljesen elsápad és mivel beszélni nem tud, hevesen rázza a fejét. Nevetve lököm el magamtól a férget, majd feloldom a szájpecket és elfordulok tőle.
- Ha beszélsz erről valakinek, akkor megöllek. Mondom teljesen nyugodt hangon, a vállam fölött hátranézve.



- Zabini, lépkedjél már gyorsabban nincs időnk erre. Nézek hátra az utánam kullogó társamra, miközben gyorsan sétálok a folyosón, egyenesen ki az udvarra. Jön a legújabb boncolásom, találtam egy varázslényt akit most egy óriási mosollyal fogok felvágni. Az éjsötétjébe burkolózva érjük el a Tiltott Rengeteg szélét, majd néhány pillanat múlva már bent is vagyunk a mélybe.
- Őrködj, szólj ha jön valaki. Nézek a bajtársamra és megveregetem a vállát, majd a pálcámat elővéve indulok el egy ösvényen. Néhány perc séta után egy lekötözött lény vergődik a földön.
- Ilyen amatőr csapdába beleesni... Csóválom a fejem, majd felhúzom az ingem ujját a könyökömig. A hófehér bőrömet egy fekete rajz csúfítja be az alkaromnál. A Sötét Jegy. Egy mániákus vigyorral intek a pálcámmal, hogy a kötelek át vándoroljanak a hasáról végtagjai végéhez, és azok köré fonódjanak. Így szabad célpontom az állat gyomra, ahonnan el fogom kezdeni a kísérletet. A csendet megtöri az áldozatom nyöszörgése és siránkozása. Fájdalom, mindenhol és én ezt szeretem.  


A mosdóban állok a kezemmel a csap szélén támaszkodok, miközben a levegőt kapkodva hajolok előre, majd szépen lassan felnézek a tükörbe. Az arcomon vércseppek láthatóak, messziről az ember azt hinné, hogy az enyém, de ha közelebb jön akkor lehet látni, hogy ezek mástól valók. Megöltem egy embert, egy muglit. S furcsa az érzés. Nem érzek lelkiismeret furdalást, sőt talán még boldogsággal is tölt el a dolog. Szépen lassan megengedem a vizet a csapból és már kezdtem volna el megmosni az arcomat, de akkor belép még egy ember ennek a bevásárlóközpontnak a mellékhelyiségébe. Észrevette. Látja az arcomon a vörös cseppeket.
- Úristen fiam, jól vagy? Kérdezi tőlem odarohanva hozzám, és csak akkor veszi észre azt, hogy ezek nem tőlem származnak. Tudom, hogy mire készül. Értesíteni akarja a muglihatóságokat erről az esetről. Már nyúlna is a telefonjáért a zsebébe, amikor elkapom a torkát az egyik kezemmel, míg a másikkal a szőke, vizes tincseimet kisodrom a szemem elől, hogy a jéghideg tekintetemmel szinte a lelkéig lássak.
- Rosszkor volt, rossz helyen.