Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 11:21
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Lángnyelv ' n Acpirító
Yesterday at 23:04
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Avatar foglaló
Yesterday at 22:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
To Russia with love
Yesterday at 22:48
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 19:38
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Shane & Doris - I don't need for your help...
Yesterday at 19:33
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Apa & Fia
Yesterday at 19:18
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Septimus Blynberch
Yesterday at 18:46
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Shane & Doris
Yesterday at 18:23
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Antigone Macnair
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Antigone Macnair
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Just look into my eyes...



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
3
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
angelina jolie

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Szomb. 15 Szept. - 21:26
Eddig is abban a hitben tengődtem, hogy nem vagyok felkészülve Mark emlékeinek visszaadására és a magyarázkodásra, de egyre inkább biztos voltam abban, hogy még várnom kellett volna egy kicsit. Mire? Fogalmam sincs. A helyzet csak bonyolultabb lesz és soha nem fogom úgy érezni, hogy könnyű megnyitni egy majdnem tizenhét éve elzárt csapot. A férfi, akit világéletemben szerettem hatalmas változás előtt állt és vele együtt az én életem is fenekestül fel fog fordulni. Megérettem arra, hogy igazi anyja legyek a fiamnak, de szükségem volt az apjára. Egyedül kevés voltam ehhez a próbatételhez és muszáj volt feláldoznom az elveimet, miszerint történjen bármi, Mark-ot kihagyom az egyenletből. Nem hiányzott az életébe a varázslóvilág, a fenyegetettség, a sokévnyi bepótolnivaló, viszont amint látszik, az önzőségem nem ismert határokat. Kellett nekem Mark. Még ha muszáj lesz elölről kezdenünk mindent, akkor is.
- Tudom. – A szívemet melegség járta át és halvány mosolyra húzódott a szám, amikor azt mondta, hogy szeret és bárhová elmenekült volna velem. Mennyi időt és tragédiát megspórolhattunk volna! Együtt élni a fiammal és az apjával az a mindig akart vágyálmom volt, ami sohasem válhatott valóra. Nekünk nem ilyen sors jutott és hiába hittem azt, hogy legalább Mark boldog a gyerekeivel és a feleségével, úgy tűnt, ez az elméletem is megdőlt. – Nem lett volna ilyen egyszerű. Hidd el, hogyha lehetőségem lett volna téged választani, megteszem. – Ismert annyira, hogy tudja, én mindig az utolsó pillanatig játszottam és játszok a mai napig. Szeretem túlfeszíteni a húrt és úgy keverni a lapokat, hogy nekem legyen jó, ám van, amikor muszáj megállnom: a múltunkban bekövetkezett törés is egy kényszermegálló volt, ami során visszavonulót kellett fújnom, mert nem akartam, hogy a számomra legfontosabb embernek és a közös gyermekünknek baja essen. Utóbbival csúfos kudarcot vallottam, az előbbi viszont élhetett… ez nekem bőven elég volt, de az elmondása szerint ő kevésbé pozitívan élte meg az elmúlt éveket. Pedig meg voltam győződve arról, hogy vele is jót teszek… senkinél sem jött be a kívánságom, a fiam is szenvedett, a szerelmem sem érezte jól magát. Akárhogy nézzük, csúfondárosan elbuktam. Vajon mi lett volna, ha a nehezebbik utat választom, amiről azt hittem, egyben a halált jelenti?
- Sajnálom. – Mostanában túl sokszor használtam ezt a szót, egyik kedvencemmé vált, pedig régebben senki sem tudta kikönyörögni belőlem. Eddig feszült vállaim elernyedtek, ahogy magához ölelt és félve átfontam rajta a karjaimat, mintha fel lennék rá készülve, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet előlem. Elfogadni, hogy itt van velem, megismert és emlékszik éppen ugyanolyan nehéz volt, mint elengedni. A vállába temettem a fejem és szinte semmit sem hallottam abból, amit mondott: egyszerűen csak ölelni akartam és azt sem bántam, ha előbukik belőlem az elmúlt tizenhét év összes fájdalma, amiket már többször világgá akartam kiabálni, mégsem tettem. – Most csak… maradjunk itt egy kicsit. Ígérem, mindent elmondok, aztán majd meglátod, változtam-e a szemedben vagy nem. – Nyeltem egyet. Féltem attól, hogy soha többé nem fog ugyanannak látni, akinek régen… ő volt az egyetlen, aki szerint nem voltam véráruló, halálra érdemes, megtűrt, dementorok desszertjének való és nem szerettem volna elveszíteni ezt a kegyet. – Mark. - Ejtettem ki halkan a nevét, miközben megkerestem a tekintetét. – A fiú, akiről meséltem a kávézóban... a fiam. – Helyesbítettem. – Azért kerestelek meg, mert ő… a te fiad is. - Nyögtem ki végre valahára. Már magamat idegesítettem, ezért próbáltam a lehető legegyszerűbben fogalmazni és várni az ítéletet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Varázstalan
Mágia nélkül születtem
▽ Hozzászólások :
35
Értékelés :
1
▽ Kor :
39
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Brad Pitt

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Csüt. 4 Okt. - 15:20

Erin & Mark


-Akkor is... - Lehelem elhalóan, hiába tudom hogy elég leleményes és jól keveri a sors lapjait, de lám, visszaütött mindez, 17 évig kellett várnom mire újra láthatom. 17! Hosszú idő és nem is úgy alakult számomra ahogy Erin remélte, de akarom lássa nélküle nekem nem élet az élet, vele akarok lenni, mindig, egyfolytában!
-Ne sajnáld, végre itt vagy! Csak már ne hagyj el akármi is legyen. - Én csak ennyit kérek, még egyszer nem bírná el a szívem és az akaratom, ha nélküle kéne lennem. Szerintem akkor sem ha kitörli az emlékeim. Hiszen mindig is sejtettem valami hiányzik! Ölelem is, nem akarom elengedni, noha igyekszem féken tartani azt a roppant vágyat, hogy olyan erősen szorítsam ami már fáj, mert csak azt érezném elég biztosnak, hogy senki el nem veheti tőlem!
-Jó... - Nem tudom hogy hol az az itt, lassan a mikor sem marad tiszta, de eleget teszek a kívánságának, amúgy sem akartam elmenni, noha hajt az igazságérzetem hogy elváljak újra, legalább szóban jelenlegi feleségemtől.
-Ó tényleg... a fiad... - Most esik le... neki is van fia, de Ő nem felejtett el engem. Egy pillanatra kifut arcomból a vér, hogy közölni fogja mást talált, mással él, mást szeret. De hogy nyomjam el a hirtelen visszatérő érzelmeim iránta? Ha nekem egy nap nem telt el így hogy ne szerettem volna? A folytatás viszont olyan váratlan ér, hogy bennreked bennem levegő, szó, gondolat... mint egy echo visszhangzik fejemben szavainak súlya. "a te fiad". Csak meredten bámulom Isten se tudja meddig, talán percekig is, mert.... ha az én fiam... ha az enyém, akkor... legalább 16 éves, ha be nem töltötte már a 17-et.
-Lehetetlen... - csúszik ki, mert az azt jelentené hogy noha megszülte a gyereket mégsem adta vissza az emlékeim, azt sem tudtam hogy van! De várjunk... azt mondta nem is Ő nevelte... de akkor ki? Miért? Hogy?
-Miért... csak most? Hol van a fiam? - Abban az iskolában ahol tanít, de nekem az édes kevés, látni akarom! Tudni jól van-e, egészséges-e, tisztességes-e, mennyire ütött Erinre vagy épp rám, mi a neve, hogy néz ki? Három gyermekem van? Minddel elbuktam... egyiknél sem voltam ott, hogy apjuk lehessek... ez nagyon felkavar, fáj és éget, ráadásul az a gyerek ténylegesen szerelemgyerek az isten verje meg és mégsem volt vele egyik szülője sem?! De a sorsot átkozom, Erint el nem eresztem, az kéne még, bele is pusztulnék!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Just look into my eyes...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London-