Apánk kedvence vagy, az elsőszülött fiú, aki normális és nem olyan korcs mint én. Mindig is arra nevelt, hogy a nyomdokaiba lépj majd egyszer. A Durmstrangban nagyon kemény nevelésben részesültél, de nem bántad, csak hajtottad magad és a legjobb akartál lenni mindenben. Tudom, hogy kedveltél, számtalanszor bizonyítottad annak ellenére, hogy ezt hangosan soha nem mondhattad ki. Téged egy teljesen más vonalon vittek, nem kényszerítettek, hogy pártot foglalj (ha csak magad nem akartál), de viszont egyből felvettek a bolgár minisztériumba, és mára már elég messzire elér a kezed.
Amikor eltűntem, reménykedtem benne, hogy ti majd tesztek azért, hogy visszakerüljek a családunkhoz. Mivel már hónapok óta semmi hír nem érkezett, teljesen felhagytam a reménykedéssel, egyszerűen rájöttem, hogy magamra vagyok utalva. Mégis ennek ellenére te titokban, minden szabad percedben azon dolgozol, hogy megtalálj és új személyazonosságot adj nekem és egyben egy belépőt egy másik világba, ahová tudod, hogy nem ér el a Nagyúr keze. Csakhogy ez nem könnyű, hisz apánk figyel téged és gyanakszik, és tudod, hogy egyetlen esélyed a húgunk lehet, de őt nem akarod veszélybe sodorni.


// Igazából teljesen alkuképes a sztori, az is, hogy milyen személyiség ő, milyen munkát végez, hogyan viszonyul a dolgokhoz, csak szeretném megszemélyesíteni a tesókat is ebben a zűrzavaros világban, hiszen sok lehetőség rejlik bennük, még ha nem is a közös játékok sokaságáról beszélünk. Várunk