Már egészen kicsi korunk óta legjobb barátok vagyunk: te voltál az, aki megtanított a helyes pálcamozdulatokra, neked kellett meghallgatnod, ahogy az éppen aktuális kedvenc könyvemről áradozok, cserébe pedig megnézetted velem a legrosszabb mugli horror filmeket, amiktől a mai napig félek egy kicsit.

Nem is emlékszem rá, mikor fordult át ez az egész: hogy a barátság mikor lett több, mint barátság. Hogy mikor kezdtem el arról ábrándozni, milyen jó lenne néha megfogni a kezedet, ahogyan az sem tűnt fel, ha a tekintetem tovább időzött rajtad, míg te a felsődet húztad át a teremben, készülve a Kvidics meccsre.

Azt azonban tudom, hogy soha nem fedhetem fel a valódi érzéseimet irántad, mert akkor elveszítenélek: annál rosszabbat pedig elképzelni sem tudnék. Hiszen te vagy az egyetlen, aki valóban ismer engem: aki tud minden jót és rosszat. Vajon sejtesz valamit? Vajon észrevetted a réveteg tekintetet, a kiszáradt ajkakat és csillogó szemeket? Ha igen, miért nem mondasz valamit? Miért hagyod, hogy csöndesen szenvedjek a közeledben?

(Nem szeretnék túl sok mindent megszabni a karakterrel kapcsolatban, házat nyugodtan választhatsz, még PB-t is cserélhetsz, ha nem tetszik az ötletem, az előtörténetem elolvasása azonban javasolt. Ha megérkeztél, akkor közösen eldönthetjük, hogy a két fiúnak esetleg van-e közös jövője, vagy mindez csak plátói marad. Nagyon várlak!)

A húgom vagy, s bár csak 3 perc van közöttünk, mégis úgy viselkedsz sokszor, mintha nélküled létezni is képtelen lennék: valljuk be, elég sokszor hoztam magamra a bajt, mikor kicsik voltunk, te pedig mindig kihúztál a pácból.

Azt mondják az ikrek eléggé hasonlítanak egymásra, de mi különbbek nem is lehetnénk: én a magam visszahúzódó módján, te pedig akár a hurrikán, úgy tűnsz fel a középpontban. Talán azért, mert én egy kicsivel több figyelmet kaptam a szüleinktől, most ezzel kompenzálod, hogy rengeteg barátod van és engem igyekszel kihagyni ezekből a körökből. Őszintén nem ítéllek el ezért, nem vagyok a legnagyobb party-arc.

Annyi azonban biztos, hogy bármi történjék: mi mindig ott leszünk egymásnak, ha szükséged van rám, ott leszek és ez fordítva is igaz.

(Nem szeretnék túl sokat megszabni a karakterrel kapcsolatban, kicsit vadabbnak képzelem el, mint Caspar, esetleg még a Kvidics csapatban is benne lehet, ez rajtad múlik. Az előtörim elolvasása ajánlott, ha a név vagy a PB nem tetszik, akkor keress meg nyugodtan és változtatunk rajta. Nagyon várlak!)