A harmadik emeleti folyosón található lány vécé hideg kőpadlóján ülök. A lábam terpeszben hever, mintha nem lenne benne élet. Kezeim lustán lógnak közöttük, ujjaimmal még érintkezem a félig üres lángnyelves üveggel. Már majdnem betermeltem az egészet, egymagam. Valami hülye buliról sikerült meglovasítanom. Még csak észre sem vették. A klubhelyiség tömve volt, így könnyű volt kiosonni onnan és elbújni arra a helyre, ahova talán senki sem jár. Ebbe a régen elhagyatott lány vécébe. Ide talán még takarítani sem járnak be. Mindenki irtózik Myrtilltől, - aki most szerencsémre nem lófrál errefelé. Már régen becsíptem. Az első három korty után éreztem a hatását, azt, ahogy forogni kezdett velem a világ, és bizseregni kezdtek az ujjbegyeim. Mostanra talán már beszélni sem tudok. Mondjuk nem is nagyon próbáltam. Bugyborékol a WC. Fel sem fogom, ahogyan megjelenik előttem egy áttetsző nőalak. Bambán ráemelem a tekintetem és próbálom analizálni. - Mit keresel a vécémben?! – rikácsolja, s hangjától egy cseppett megfájdul a fülem. - My..rt..rill? – kérdezem hebegve. Mintha egy másik univerzumban lennék. A betűk nehezek, lehúzzák lassan forgó nyelvemet. Hisztis Myrtill szeme az ölemnél heverő fél üveg alkoholra kúszik. Mintha örülne a nyomoromnak elvigyorodik. - Ó, Kedveském, csak nem szerelmi bánat?! – szavai élesek, és rögvest szíven találnak. Egyébként nem vagyok az a sírós lány, aki minden kis gonoszságtól bőgni és toporzékolni kezd, most mégis úgy érzem a fájdalmam, még a halálnál is elviselhetetlenebb. Érzem, ahogy egy könnycsepp gördül le az arcomon, amit Myrtill is észrevesz. Rögtön elkomorodik. Talán ő is érzi, hogy ezzel az egy mondattal az elevenembe talált. Nem szól, csak halkan tovakúszik, mintha bűntudata lenne. Még hallom, ahogy beleugrik az egyik vécécsészébe. Megemelem az üveget, és egy jó nagyot kortyolok bele. Az alkohol égeti a torkom, de már nem érzékelem annyira, mint akkor, mikor inni kezdtem. Nem bírom az italt, ez már egyértelmű. Most próbálom először, és máris kezdi legyűrni a testemet. Nagy nehezen felállok. Az egész helyiség imbolyog, és forog körülöttem, mintha valami rossz, megállni nem akaró körhintán ülnék. Kezemben a negyedüvegnyi alkohollal, letörlöm könnyeimet. Ideges vagyok. Talán így érezheti magát egy Magyar Mennydörgő. Egyetlen mozdulattal elhajítom az üveget. - Lachlan, te szemét! – kiabálom. Fel sem fogom, hogy bárki meghallhatja. Az üveg csörömpölve darabjaira hullik, mikor nekicsapódik a szemben lévő kőfalnak. A tartalma szétfolyik a padlón és kicsi patakokban tovább halad. Befolyik a cipőm alá. Nagyokat lélegzem. Kezdek rájönni, hogy mennyire rossz ötlet volt meginni azt a hülye whiskyt. Gyorsan, bár eléggé tétován kisöpröm az arcomból vörös tincseimet. Csak el akarok jutni az ágyamig, épségben.
All we do is think about the feelings that we hide
- Roxfort, Roxfort, Oxifoxi Roxfort – Énekelgetek. Zeng tőlem a folyosó, ide-oda billegek, és nem vagyok benne biztos, hogy normális, ha hullámosnak látom a falakat. De olyan kis bájosak, kanyarognak, ide-oda. Néhány perce indultam el a klubhelyiségből, bár nem volt egy túl megfontolt gondolat, ahogy az sem, amiért el kellett menekülnöm. Én mondtam, hogy a lángnyelv az nem a barátom, és é azt is mondtam,, hogy meg fogja bánni, ha megitatja velem, sőt, azt is mondtam neki, hogy ha esetlegesen mondok bármit a szerelmi életemről, akkor azt úgy ne is hallja meg, mert nagy eséllyel nagyon titokban szeretném tartani. És csak azért böktem neki ki, hogy szerelmes vagyok belé, mert túlságosan is sokat ittam és kaparta a torkomat. Nem normális dolog ez a harmadik emelet, kanyargós, kacskaringós, és túl sok lányvécé van. Már a harmadik mellett jövök el, és mindegyikre ki van írva, hogy üzemen kívül. Vagy valami hasonló. A nagy piros pont az ajtón eléggé taszító… Lehet, hogy ugyanaz a vécé? Lehet, hogy nem is moccanok, csak támasztom a fejel, azért hajlik minden? Mint egy csiga, feltapadva a falra fordulok rá az ajtóra, szinte beesve rajta, megkapaszkodva a benti falban. A falak a barátaim, szeretem őket, olyan… biztosak. Tudják mit akarnak, és a lehető legjobban igyekeznek teljesíteni falként. Falnak lenni menő… A felkiáltással egyetértek. Nem fogom fel, hogy nagyon is ismerem azt a hangot, azt se hogy mennyire szükségem van most arra hangra, csak azt, hogy egyetértek vele. A hang irányába indulok, csálén téve egymás elé a lábaimat, elszakadva a biztonságot nyújtó faltól, keresve a hang gazdáját, akivel valószínűleg remekül ki tudnánk vesézni, Lachlan Scamander mennyire szemét. Kicsit kancsin koncentrálok az összetört alkoholos üvegre, lebiggyesztve az ajkamat, majd a vörös fejre fordítom a fejem, és kiszélesedik a mosolyom. - Rini csillagom! – Kiálltok fel, kitárom a karomat, és elindulok felé, szorosan magamhoz rántva, magamhoz szorítva, mindenféle hátsó szándék nélkül. Nem is bírnék hátsó szándékra gondolni. De mivel mindketten részegek vagyunk – én nagyon legalábbis – azzal a mozdulattal el is veszítem az egyensúlyom, és rántva magammal, a hátamra esek. Ránézek, ahogy fekszik rajtam, de valami nem oké, vörös a szeme, és vizes az arca, és nem izzadt. Körbenézek verekedésre készen, aztán rájövök, hogy nagy eséllyel Lachlan miatt sír, és saját magamat is lenyűgözöm, hogy erre képes voltam rájönni. Fel akarom vidítani, azt akarom, hogy nevessen - Szerelmet vallottam Lachlannak. – Mondom, de a vége röhögésbe fullad. El se hiszem, hogy megtettem, nem lehetek ennyire hülye. Csak hisztérikusan röhögök, miközben bőgni lenne kedvem, és a hülye whisky miatt azt se tudom, fiú vagyok-e vagy lány.
bocsiihogycsakmost • •
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Csüt. 28 Ápr. - 15:42
Zane x Rini
Utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő
E gy darabig még farkasszemet nézek a fallal, amin csigalassúsággal folyik lefelé az alkohol, amivel valószínűleg én itattam meg. Igazából már arra sem emlékszem, hogy hogy a fenébe keveredtem ide. Menekülni akarok. Menekülni a múltam, és igazából a jelenem elől is, menekülni a barátaimtól és az ellenségeimtől, menekülni a vörös hajamtól és menekülni a hányingertől, ami már egy ideje kínoz. Nem tudom elviselni azt, ami most van, és ami valószínűleg lesz is, még sokáig. Két év nagyon hosszú idő, és ha hozzávesszük az elmúlt kettőt, talán már egy elviselhetetlenül kemény és kínzó időintervallumot kapunk. Eddig észre sem vettem, fel sem tűnt, hogy milyen érzések akarnak feltörni belőlem hányás formájában. Talán ki kéne adnom magamból és akkor a szerelmem is elmúlna. Csak kifutna a torkomon keresztül a hideg kőpadlóra, amin állok. Nem, valószínűleg nem. Most úgy érzem, hogy ez a szerelem, amit Lachlan miatt érzek sosem fog elmúlni. Miért is múlna? Jobb kezemmel belekapaszkodok az egyik csapba, ami egy kígyót formál. Vagy van rajta egy kígyó alakú jel? Bánom is én, valami állatkertes dolog biztos. Dumbledore nagyon szereti az állatokat. Van neki egy olyan tüzes madara. Az a narancssárga. Mindig az udvar fölött repked, egyszer már láttam. Hallom ahogy léptek zaja ölel körül, majd egy hang megállapítja, hogy ki is vagyok, karok lódulnak nyakam köré, és a következő pillanatban egyensúlyomat elveszítve a földre zuhanok. Még szerencse, hogy valami kifejezetten puhára esek. Megpróbálom megállapítani ki rántott így a padlóra Lachien kívül, s mikor végre sikerül megzabolázni kettős látásomat felismerem a legjobb barátomat, Zanet. Átkarolom a nyakát, és nem is mozdulok el róla, pedig lehet, hogy nehézkes vagyok így, hogy teljes testsúllyal ránehezedek. A mellkasára hajtom a fejemet. - Zanie – szinte dorombolok, pedig iránta tényleg nem érzek barátságnál többet. Talán ha most valaki ránk nyitna, azt hihetné, hogy valami magánügyet intézünk a latyakos vécé falai között. Rosszul hinné. Amikor nevetni kezd, elkerekedik a szemem. Ránézek, és megpróbálok szavakat találni, de nem tudok. A nyelvem mintha megadta volna magát. Hallom a kacaján, hogy nem az igazi, nem boldog, sokkal inkább kétségbe esett. Megcsap a whisky szaga. Legalább nem csak ő folytja italba a bánatát. Kedvem lenne halálra ölelgetni. - Mit… mit csináltál? – csak ennyit bírok kinyögni, ezt is nagyon nehezen. Nem hiszem el, hogy mindenki abba az átkozott Scamanderbe szerelmes, magamat is beleértve.
Zene: Crazy in love Megjegyzés: Drágám || Szószám: 378
Kezdőlap
• • 
|| Szószám: 378 
