Sonja && Kingsley

Már akkor a fejemet tettem volna rá, hogy az egyik mardekáros előbb vagy utóbb, de inkább előbb botrányt fog okozni, amikor Dumbledore felajánlotta a szakkör vezetését. Bevallom, szégyenszemre tanár létemre is volt bennem némi előítélet a ház tagjaival szemben, amit diákkorom óta nem tudtam levetkőzni, hát még, hogy szinte naponta egyre többen adják jelét a végzősök, sőt már az alsóbb évesek közül is annak, hogy ők szívesen szolgálnák a Sötét Nagyúrt. Ám a kezem meg volt kötve, sőt, mondhatni önmagam kötöttem meg, hiszen nem akartam diszkriminálni: aki első körben megfelelt, az jöhetett, és a mardakárosok nagy része könnyedén vette az akadályt. Volt sütnivalójuk, csak lelkük nem volt a varázslathoz, ami szépen megmutatkozott a mai foglalkozáson. Hemsworth elemében volt és azt hitte jópofa lesz leküldeni szerencsétlen Hagaway-t a gyengélkedőbe, csakhogy ez a viselkedés minden volt, csak nem megengedett és közel sem olyan menő, mint ő és a sleppje gondolták. Azonnal felfüggesztettem az órát, lekísértem a lányt az orvosokhoz és fejben elkezdtem előkészíteni a magyarázkodást, amit talán egy kis szerencsével mégis megúszhatok. Persze, nem ez volt a legnagyobb bajom.
Hemsworth nem úszhatta meg büntetés nélkül, akkor sem, ha eredendően nem vagyok a híve sem az elzárásnak, sem semmi másnak. Az irodámba rendeltem, természetesen nem jelent meg akkorra, amikor kértem és amikor belépett az ajtón olyan tekintettel vizslatott, mintha maga lett volna a ma született bárány. Ha nem lett volna egy lányom, aki napi szinten eljátszotta velem ezt, nagy valószínűséggel feljebb ment volna bennem a pumpa.
- Örülök, hogy befáradt, kisasszony. - Felálltam a székből és az volt az első dolgom, hogy kivettem a kezéből a kávéscsészéjét, az ablakhoz léptem és egy futó kipillantás után kiöntöttem az fekete folyadékot egyenesen a természetbe. Ezután visszanyomtam a kezébe a bögréjét, jeleztem, hogy foglaljon helyet és én is ugyanígy tettem. - Értem én, hogy végzős, ezért azt hiszi, hogy lesöpörheti az alsóbb éveseket a pályáról és valamilyen okból kifolyólag veszettül büszke a karján lévő sötét jegyre is, de értékelném, ha nem az én szakkörömön, sőt, sehol máshol nem fitogtatná feleslegesen az erejét. - Közöltem vele rezzenéstelen arccal. A büntetését még nem találtam ki, vártam, mikor ugrik be valami megfelelő ötlet. Tényleg nem voltam jó benne, ezért inkább beszéltettem volna egy kicsit. Úgyis kevés alkalmam nyílt a fiatal, mániákus követőkkel beszélgetni.

Sonja && Kingsley

Számítottam arra, hogy nem lesz egyszerű menet a Sonja-val való beszélgetésnek is csúfolható eszmecsere, így egy mély levegővétel kíséretében vártam, hogy leüljön és belekezdjen a mondandóm reflektálásába. Semmivel nem volt különb, mint bármelyik másik diák, még a gondolataimban is direkt próbáltam mellőzni az előítéletességet azzal, hogy figyelmen kívül hagytam, hogy mardekáros. Pedig mindenki tudta, hogy jelenleg ők a legnagyobb veszélyforrás az iskolában és mindenki örült volna annak, ha nem ez lett volna a helyzet. A diákoknak nem kellett volna belekeverednie ebbe a felfelé jövő sötét felhőbe… de mivel ők jobban befolyásolhatóak, a hadsereget gyűjtők ostobák lettek volna kihagyni őket a toborzásból.
- A hozzám hasonló gyáva férgek tudják, hogy semmi értelme szintet ugrani, akkor sem, ha maga önkényesen úgy gondolja, már megfelelt az előzőn. Főleg, hogy a viselkedése következményeket is vonhat maga után. – Hátradőltem a székemben, hogy a lány ne közvetlenül az arcomba beszéljen. Mégiscsak a diákom volt, és míg a lekezelő stílust elviseltem, a személyes szférámba való bemászást nem. A saját bögrém után nyúltam, ami még tele volt kávéval és belekortyoltam ezzel is nyerve pár másodpercet, hogy átgondoljam, vajon a hozzá hasonló fiatalokat mi vezeti ilyen viselkedésre. Azt hiszik, övék a világ és mindenkit eltiporhatnak, ha olyan lábbal kelnek fel. Ha az én lányom is eféleképpen viselkedne, már biztosan felkötöttem volna magam.
- Nem a hovatartozása miatt van itt, maga dönti el, mit akar kezdeni az életével. Az tényleg nem az én dolgom. – Közöltem vele. Mit tehetnék az ellen, hogy a sötét oldalban lássa a mentsvárat és a szórakozást? Semmit, hiába akarnék, nála nem használ a szép szó, ahogy a társainál sem. – És nem is azért, mert a pokolba kívánnám. Ugyan, Ms. Hemsworth, kinőttem abból a korból, hogy csakis a saját kívánságaimat vegyem figyelembe. – Ha rajtam múlott volna a hozzá hasonlók egy jófajta agyi rehabilitáción vettek volna részt… csakhogy nekik ez az életforma volt a normális és addig nem is volt vele baj, míg mindenki eléldegélt a saját komfortzónájában. A maihoz hasonló esetek viszont nem voltak jó pontok a szememben. – Sőt, még örülök is annak, hogy ismerte az átkot. De gondoljon csak bele, mi lett volna, ha a történet szereplői nem maga és az a másik lány? Ha nem Ms. Hagaway-t, hanem mondjuk húgát fegyverzi le ilyen módon egy tanuló? Akkor valószínűleg nem lenne nyugodt, ugye? Ha a húga bekerült volna a szakkörbe, ez is előfordulhatott volna. – Volt egy olyan érzésem, hogy ez az érvelésem sem fogja maradéktalanul meggyőzni, sőt őt ismerve esély volt arra, hogy felcsattanjon, de ha a kisebbik Ms. Hemsworth is a párbajszakkör-tagja lett volna, bármelyik diák könnyűszerrel leszerelhette volna. – Azokat az átkokat, amiket még nem vettünk át azért nem vettük át, mert nem valók arra, hogy dobálózzanak velük. A fagyasztó átok felettébb hatásos, de nem egy gyakorlás során. Örülnék, ha rám bízná annak eldöntését, mit milyen sorrendben tanítok és mikor engedem, hogy használják a diákok. Büntetés nélkül használhatta volna két hónap múlva. – Közöltem vele felettébb nyugodt hangon.