A család legifjabb gyermekeként láttam napvilágot, két fivér után. Ugyancsak kellett tepernem az elismerésért, a szokásos legkisebb királyfi effekt ugyanis itt nem működött. A családom hagyományhű elveket követ, és nagyon sokra tartja a származást, ugyanakkor véleményük szerint, amiben magam is osztozom, a muglivér csak színesíti a varázslók közösségét.
Hogy mi a véleményem a halált habzsolókról és díszes kompániájukról, annak buggyant vezetőjéről?
Magasra tör, hatalmas serege lészen.
Azt, hogy bolondok, ha azt hiszik, övék a világ.

A tánc, a tánc, az most kezdődik...
Körbe-körbe, folyton-folyvást, megismételve önmagát. Napjok számai körbejárnak az év folyamán, hogy aztán újra kezdjék, elölről.

Egy téli estén születtem, 1935. augusztusában. Mivel éppen a Salamon-szigeteken nyaraltak a szüleim, együtt töltve a karácsonyt, távolba szakadt rokonaikkal. Ezzel én voltam a legelső a családban, aki nem a tekintélyes, családi kúriába született.
Ahogy szokás mondani, meg is történt a szemmel verés, amit nem csak az esküvőd napján vagy képes benyelni.

A hosszú nappalokra éj borul, s kik azt hívén, nyerni készülnek, bukásuk nyilvánvaló.

Nem foglalkozom jóslástan okításával, azzal a jeligével, hogy aki nem tudja, az tanítja. Nem azért, mert lenézném. Egy kis pihenés nekem is jár, amikor éppen nem furán beszélek... ja, igen, mondtam már, hogy nem igazán foglalkoztat a jóslás? Bezzeg ő annál inkább foglalkozik velem.
Drága üknagyanyám képessége szökött vissza a családunkba, amire elég sokan fenték a fogukat, ennek következtében körbe is vett a sárga irigységtől kezdve az aranytálcán hordozásig minden, amit el tudsz képzelni.

Rohadt sokat kellett bizonyítanom legkisebb gyerekként a családban, Látóként meg pláne. Hatalmas elvárások, még több irigység. Jó tanulóként kiváló eredménnyel végeztem, még ha a számomra hihetetlenül zavaró képességem sokszor belerondított a képletbe. Nem tartottak dilisnek, ám az iskola nagy részének tanulócsapata kiközösített. Hárman viszont kitartottak mellettem és az évek alatt szoros barátság alakult ki közöttünk. Shelia kezét végül megkértem a hármasból, hosszú udvarlás és tépelődés után, már jóval az iskola befejezése után, amikor már a Minisztériumban dolgoztam.

Derűs napokat borús éj követ, s ha a szél lesz oly erős, ismét derűs napra ébredhetünk.

Aztán minden megváltozott. Viharos gyorsasággal. Az, akit szerettem, csatlakozott a Halálfalókhoz. Amennyire próbálkoztam visszahozni, ő annyira átállítani. A dolog végül odáig fajult, hogy gyermekünket halottnak hazudva a számára, egy rokonom távoli otthonába rejtettem el, hogy ne férhessen hozzá soha többé. Nehéz lépés volt otthagynom a fiamat, még ha gondos kezek és figyelő szemek közé helyeztem is őt. Titokban látogatom.
Az utolsó találkozásunk óta a feleségemmel tudjuk, hogy a következő már halálos lesz, vagy nekem, vagy neki. Nem fogom hagyni, hogy jellemében további torzulás következzen be, és tartson bárki önzőnek és akarnoknak, szívtelennek, meg fogom tenni, ha nem tudom visszatéríteni.
Atyám az első jelekre kitagadott, mondván, hogy én is oda fogok veszni és nem óhajt értem kezeskedni. Pusztán az utóbbi években enyhült meg a szigora irántam, miután már sokszor bizonyítottam a hűségemet.
A Minisztériumot is otthagytam, s jó pár éve már Roxfortban tanítok. Nincs az a varázserő, amely eltéríthetne Dumbledore pártjáról.
(Mondtam már, hogy rajongok Minerváért?)

A szarvaspaták dobogása veri fel az éj sötétjének csendjét.