Nincs mit szépíteni ezen, a tény az tény. Te pedig nem vagy százas. Konkrétan még én sem tudom megmondani, hogy mi nem stimmel veled, de amilyen zárkózott vagy, olyan hihetetlen ügyességgel keveredsz mégis képtelen, és nagyon veszélyes helyzetekbe- akaratodon kívül. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, még kedvelsz is, sőt nem is berzenkedtél a gondolattól, hogy a feleségem legyél. Mert bizony, hiába a korkülönbség, a miénk az elrendezett házasságok ékes példája. Pedig gyűlölöd, ha megmondják mit, és hogyan csinálj. Utálod, ha megfosztanak a szabad akaratodtól, és még kevésbé tetszik, ha a fejed felett döntenek a dolgaidról.
Ám mégis elfogadtál. Kérdés miért.
Részemről nem volt nehéz, a szelíd hangod, a mindent tudó kedves mosoly, és azok a szemek... ám mégis eléggé döcögve indult a kapcsolatunk, hiszen alig pár évvel vagy idősebb a lányomnál.
Tehát a házasságunk remek mederben csörgedezett...egészen addig, amíg egy nap nem érkeztél haza a munkahelyedről. Aztán mindennek hiába, heteken keresztül semmi hír nem érkezett rólad.
Londonban bukkantam rád, az emlékeid nélkül. Nem ismersz, nem érted ki vagyok, és miért pesztrállak állandóan. Remélem nem ébredt benned az a gyanú, hogy az apád lennék. Elszomorítana. Mellesleg eléggé hiányzol. Az emlékeid nélkül nem vagy önmagad, bár mi sem okozna nagyobb örömet, ha újakra cserélhetném a régieket.

//Különösebb megkötésem nincs a pb-vel kapcsolatban, a jellemhez sem fontos ragaszkodni. Rengeteg gondolatom, elképzelésem és ötletem van azzal kapcsolatban, hogy miért tűnhetett el, és mi történt vele, de majd megbeszéljük ezt is. Amúgy pedig ha tetszik a karakter, de Sully kevésbé, akkor se habozz, hiszen a leányzó tiszta lappal lépett az életbe, és ha régen kedvelt is, most semmi sem kötelez rá kedves jövendőbeli alkotó, hogy tartsd magad hozzá, mert ugye nem is emlékszik Sully-ra. Tehát minden a jövő zenéje.