To: Alice
Már lemenőben volt a nap, mikor kiléptem az irodából.  Ma nem volt más dolgom, mint eljutni Alice Loganhoz, aki elvitte a sálamat magával, miután én sietősen távoztam arról a bizonyos összejövetelről. Nem ismertem a nőt, csak látásból már az iskolából és a második szinten is futólag találkoztam vele néha-néha napján. Talán nem is köszöntem rá alkalomadtán, mivel a munkába mélyedve siettem el mellette. Addig a közösségi alkalomig nem is tudtam, hogy tagja a "teázók társaságának", míg fel nem tűnt az asztalnál. Számomra a szürke zónába volt ő, akire sosem figyeltem fel igazán. Most pedig egy levél érkezett tőle, hogy nála van az elveszett hitt kötött sálam, amit Edin nagynénémtől kaptam.
Csoda volt, hogy meglett. Talán az is segített jó részt a sálam megtalálójának, hogy nagynéném belehímezte szépen a nevem kezdőbetűit a sálba így végül rám találhatott a nő igazi egyetlen tulajdonosára.
Végül is mielőtt meglátogattam volna ma Logan kisasszonyt, tüzetesen ki nyomoztam ki is ő.  Nem akartam tudatlanul semmit se tudva megjelenni előtte. Így egy szép cserepes gyógynövénnyel készültem neki, hisz valahogy úgy tűnt a legjobb ötletnek, hogy ezzel hálálhatom meg sálam megtalálójának tettét. Nem nagyon tudtam, mit adhatnék cserébe Logannak. A növényt reggel vettem még a mugli piacon és most mélyesztettem el a táskám mélyére, hogy ne nézzenek teljesen ostobának egy cserepes burjánzó "virággal" kint az utcán.
Még haza ugrottam, mielőtt elindultam volna a nőhöz, hogy egyek egy keveset. Közben megérkezett Olaf a gyöngybaglyom egy levéllel. Nekem, pedig pár órával későbbre kellett halasztanom kellett Alice meglátogatását , pedig megírtam neki, a mi nap, mikorra megyek a sálamért.
Késő lett volna oda szólni neki, hogy kések. Talán nagy hiba volt. Talán haragudni fog rám és lehord engem, hogy sokat várt rám, de halaszthatatlan dolgom akadt.
Már le ment a nap is, mikor egy pukkanással megérkeztem végre a Logan házhoz. Hajam kócos, homlokon egy kis pár centis karcolás, a fekete kabátujjamon vér foltok és a ruházatom, pedig poros volt.
Nem akartam, hogy így lásson meg engem a Logan család itt élő tagjai, így egy tisztító bűbájhoz folyamodtam, a port nagyjából,a vért semennyire nem tüntette el. Az össze-vissza álló hajamat kezemmel lesimítottam. Elővettem táskámból a növényt. Ideges voltam és bűntudatom is volt, amiért ennyire megvárakoztattam a nőt. Talán nincs is itthon, gondoltam bele egy lehetőségbe a sok közül, mikor bekopogtam az ajtón.
- Basszus! Mekkora idióta vagyok. - mondtam ki hangosan, mikor már nyílt ki az ajtó. Hisz eszembe jutott, hogy még egy csokit is akartam hozni neki és nekem teljesen kiment a fejemből az édesség. Hisz tudtam, majdnem minden nő oda van a bonbonokért és azzal lehet meglágyítani a nők szívét.  

To: Alice
Ajtó kinyílt én lehülyéztem magam. Talán a kelleténél rosszabbul sikerült az üdvözlési részi. Megvakartam fejemet zavaromban és rá se nézek, nehogy kiolvassa mennyire rosszul érzem magam a késésért és minden másért.
- Szia én Frank vagyok és  - próbálom menteni a helyzetemet, rápillantok egy pillanatra és észre veszem milyen kedvesen mosolyog rám, meg se érdemlem a mosolyát -  bocsánat, ezért a kései érkezésért. Zűrös egy délutánom lett.
Oda akartam rögtön adni a növényt Alicenek, de végül a kezembe maradt.
Ahogy beinvitálásának nem tudtam ellen állni és nem is akartam megsérteni sem így úgy gondoltam egy kis időt eltölthetek a titkos társaságunk egy kedvesnek tagjával.
- Hmm, igazad van hűvös kezd lenni. Egy meleg italt szívesen megiszom, indulás előtt. - mondom beleegyező nyugalommal a barna hajú nőnek.  Ahogy a kabátomra is kitér, hogy szívesen  kiveszi belőle a foltokat, még inkább arra ébreszt rá, hogy figyelmes háziasszonyként szeretne feltűnni előttem. Ezt az ajánlatát visszautasítom, hiába sejtem, hogy percek alatt  kiszedi az összes vért a ruhámból valami női házi praktika segítségével.
-Kérlek, ne fáradj ilyenekkel. - válaszolom Ms Logannak közép mély lágy hangon. Észreveszem a macskát, aki kifelé igyekezne a házból, ekkor lassan elmosolyodok én is, ahogy az előbb ő is tette.
Belépek a házba és körbenézek, azért otthon nem érezném magam itt, de a kabátomat a fogasállványára felakasztom és táskámat a kabátom alá helyezem el.
- A tea tökéletes lesz, ha tényleg van koffein tartalmú készítmény, akkor az is jó. - kakaót rég ittam már, bár szerettem, az ízét az illatát, de erről apa és a régi karácsonyi emlékek jutnak eszembe és ezt inkább téli kandallós estékre tartom magam a kakaózás élmény meg.
Egy ember jött a folyóson velünk szembe. Aki számomra furcsa jelenet rendezett le előttem, félre értette az egész helyzetet. Meg se engedte, hogy magyarázkodjak neki. ~Nem én nem vagyok a barátja. ~ kiviharzott a sötétbe. Nem tudtam ki ez az ember, de valahonnan ismerős volt. A nő egy barátja lehet vagy talán tanítványa ezt szűrtem le az egész történésből. Alicere néztem ő pedig rám. Aggódott a férfiért. Elkezdte magyarázni a nő. A pálca a konyhából a pálcás kezembe repül.
- Persze, hogy segítek megkeressük őt. - hadarom el gyorsan a szavakat.  A kabátjáért nyúló nőnek a kezébe nyomon az ajándékot.
- Ezt fog meg. - nem így akartam átadni, de én a férfi pálcáját kezdtem megbűvölni egy új varázslatommal, amit én fejlesztettem ki. Bár eddig nem próbáltam ki vészhelyzetben most volt alkalmam ezt megvalósítani. A pálca lebegni  és nagyon lassan elkezdett  kifelé elindult kifelé. Nem volt meg a megfelelő hatásfoka megint elszúrtam valamit.  Így nem sikerült az, hogy pálca kövesse a gazdáját és elvezessen teljesen hozzá. Csak irányt mutatott felé és semmi mást. Elkaptam a lebegő pálcát, így két pálca volt a kezemben.
Kezén ragadom Alicet, ha engedi vele együtt kilépek a házból. Majd jó pár száz méterrel arrébb hopponálok vele, arra az útra, ahol a férfi tartózkodhat, mikor a pálcáját meg nézem más irányba mutat. Valahol letért az útról.
- Te ismered a környéket. Merre mehetett? - kérdezem meg a nőt. -van vala merre valami kis ösvény, ahol le térhetet?
Ha mégsem fogja meg a kezem, akkor kilépek az ajtón, majd gyorsan elmondom a varázslatom lényegét kint, de azt nem mondom el, hogy nem így akartam használni és nem sikerült teljesen úgy a varázslat ahogy szerettem volna.
- A pálca iránytűként a gazdája felé vezet minket, ha sietünk utolérhetjük őt.
A kabátomat nem vettem fel, hisz abban reménykedtem tényleg gyorsan megtalálhatjuk az éjszakába eltűnt férfit.