Te vagy a legfurcsább diák a Roxfortban; legalábbis az én véleményem szerint. Mindig jó kedved van, mindig szélesen mosolyogsz a többiekre és állandóan viccelődsz; általában te vagy a csoport közepe és szíve. Soha nem hagynád cserben a barátaidat és mindig teljes mellszélességgel állsz ki mellettük, ha esetleg valami rosszat követtek el; ami legtöbbször elő is fordul. A légynek se tudnál ártani, ezt bizton állíthatom, ugyanis te vagy az, aki állandó alkalommal megírja a beadandó házidolgozataimat és még egyetlen egyszer sem tettél panaszt; nem mintha lenne más választásod, különben leátkoznám rólad még az alsónadrágot is. De mégis... ha rám nézel, csak a közömbösséget vélem felfedezni íriszeidben és ez rettentően irritál; hogy nem tudlak kihozni a sodrodból, hogy látszólag érzelemmentes maradsz, ha rólam van szó. Vajon tényleg ennyire megvetsz, vagy csupán jól titkolod, hogy valójában mit is érzel? Előbb vagy utóbb, de sikerülni fog a tervem és akkor majd kibújsz a csigaházadból.

//A fiút alapvetően egy kedves, vicces jellemnek képzeltem el, az azonban rád van bízva, hogy miért viselkedik így Dakotával. Vannak elképzeléseim, szóval, ha nagyon tanácstalan vagy, akkor dobj meg egy priváttal. A történet folytatása csak rajtunk múlik. Gyere hamar. <3