Aranyvér-Hugrabug-i luv mugli feliratú póló.. rakd össze. Szóval igen. El vagyok cseszve. Nem is kicsit. Én mondtam apámnak hogy nem kellett volna annyit inni a nászéjszak előtt, még anya is megmondta neki, hogy jobb lett volna ha várnak egy napot, és akkor.. de talán csak akkor nem én születek meg. És akkor talán nem kell szégyenkezniük, és nem kell úgy tenniük, mintha hibbant lennék, nem kell attól félniük, hogy az öcsém majd rám hasonlít, hogy nem a mardekárba kerülök - drága kenyér miért van mindenki oda érte? - aztán pedig nem kell temetést tartani amiért a hugrába jutottam - őszintén.. nem ez a világ legmenőbb háza?? - de hát apa túl sokat ivott, anya meg széttette a lábát éjszaka, aztán végighányta velem azt a kilenc hónapot, hogy aztán úgy örüljön nekem, hogy fiú lettem, mintha minden vágya ez lett volna.. pedig én tudom, hogy azt kívánta bár soha többé ne kellene apám alá feküdni, és ne kellene újabb kilenc hónap gyötrelmet átélnie. Csak hát az ősök bepánikoltak, mikor a süveg engem nem odarakott ahova kellett volna, és összehozták az öcsémet. Aki négy évesen tökösebb, mint te valaha is leszel, mert én neveltem. Én pedig nem vagyok egy aranyvérű pöcsfej. Asszem.
Hugrabug || arany || nyírfa, véla hajjal
" ... És itt fogok ülni melletted, amíg itt vagy a folyónál. És, ha lefekszel, a házad előtt fogok aludni. És, ha elutazol messzire, oda is utánad megyek. Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig. "
Az esküvők olyan unalmasak. A sok habi szöveg a szerelemről, és az az irdatlan mennyiségű ígéret, amit majd úgy is jól áthágsz.. meg ott a koszorúslány, aki csinosabb, mint a nejed valaha lesz, te meg miközben az arának nyáladzol, őt bámulod. Majd kiesik a szemed. Túl mély a dekoltázsa, és olyan kellemes illata van, mint a késő nyári szellőnek, amiben még ott a sok emlék. És közben arra gondolsz, hogy legyen már vége ennek a szarságnak, hadd húzzam föl azt a rohadt gyűrűt az ujjára, hadd egyek a tortából, és hadd táncoljak a koszorúslánnyal. Biztos vagyok benne, hogy ezen a rohadt esküvőn rajtam kívül mindenki ezt gondolja.. látom apa bortól ittas szemén, az öcsém gyerekes nevetésén, anya irigykedő pillantásán, a vőfély túl kedves érintésén, és még a menyasszony kicsordult könnyeiben is azt látom, hogy azt a koszorúslányt meg kellene kívánnom. Mert amúgy tényleg jó színe van annak a ruhának, és tényleg kiemeli az alakját, és tényleg nyár illata van, és tényleg meg kellene kívánnom. De engem a torta jobban érdekel, a dió és karamell a számban, amitől nem tudok arra koncentrálni, hogy a bor már megmelegedett az asztalon, hogy az öcsém az én fülembe nyafog, és hogy anya köhintgetései nekem szólnak. Túl édes, túl ragacsos, én meg túl sokat szívtam ahhoz az este, hogy értelmesen válaszoljak a koszorúslánynak, aki itt ül mellettem, és a haját dobálja nyár illatot hozva a késő őszbe. Annyira meg kellene kívánnom, mint a tortát a cukormázzal, mint a bort ami a fehér abroszra fröccsent, mint ahogy az öcsém rángatja a kezemet. De én nem kívánom meg. Nem akarok tőle semmit, csak egy cigarettát kunyizni, meg egyet koccintani. Mert hát mégis Ő a legjobb nő ezen a partin, még akkor is hogyha engem a vőlegény tanúja jobban vonz, még akkor is hogyha apám a szemével tépi le rólam az i luv mugli feliratú pólómat, és igen még akkor is ha kibaszottul Dexterre gondolok amikor a tortát tömöm a számba, amikor a poharat az ajkamhoz nyomom, amikor anya táncolni rángat, amikor az öcsém az ölemben alszik el, amikor sunyiban marist szívok a vőféllyel, amikor a késő nyár illatú koszorúslány elém térdel, igen még akkor is rá gondolok, lehunyt szemekkel. Mert Őt érzem abban a hülye tortában, a borban, a szúrós pillantásokban, a titkos cigizésben, a késő nyári illatban, és az egész esküvőben. Ha nem lennék most ennyire szétcsapva, ha az öcsém nem az én ölemben aludna, ha anya felállna mellőlem és lelépne, akkor elmennék hozzá, hogy elénekeljem neki azt az idióta mugli dalt amit egész nyáron hallgattatott velem, hogy az ablakát dobáljam kaviccsal, hogy megkínáljam a meleg bor és diós-karamell tortás ízű számmal, és hogy érezzem a késő nyári illatát. De túlontúl szét vagyok csapva, Ő meg holnap reggel melózik, és amúgy is ott van még az a kis torta.
Saját || Különlegesen megragadó személyiség || nekem ne lenne?
▽The Age Of The Marauders▽
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 2 Nov. - 10:59
Elfogadva!
Kedves Philip, nagyon szép, és tisztességes hosszúságú előtörténetet olvashattam, és ezt köszönöm szépen! Minden szép hosszan ki volt fejtve, amit már régóta hiányoltam. Szeretem az elmélkedős részeket. A családleírásodat nem részletezném, teljesen jól leírtad a dolgokat. Az i luv mugli felirat pedig teljesen meggyőzött arról, hogy te tényleg nem vagy egy kiköpött sznob aranyvérű. Az előtörténet rész nagyon tetszett. Az esküvőkről szóló véleményedtől kezdve minden jó volt egészen az utolsó gondolatokig. Ha választanom kellene, hogy melyik mondatot emelem ki a szövegből, ezt mondanám: "Mert Őt érzem abban a hülye tortában, a borban, a szúrós pillantásokban, a titkos cigizésben, a késő nyári illatban, és az egész esküvőben." - engem ez megragadott. De eleget téptem itt a számat, utadra engedlek. Foglalózz és irány a játéktér. Mutast meg, hogy milyen is egy vérbeli hugrabugos! - Alex