Leonard Parkinson

Nem kell hőssé válnom, legendának születtem.

Leo, Park


16


Aranyvér, de nem is akármilyen.


Voldemort, tetszik a darkos világnézete.. legalábbis ezt kell mondanom vagy mi.


Legilimencia és oklumencia


Mardekár, mi más?


River Viiperi


Keresett

Mit tudok mondani a családomról? semmi olyat, amit magad sem tudnál kitalálni, ősi aranyvérű családnak vagyok az első fiúgyermeke. Én fogom tovább vinni a nevet és a vérmániás ősök szeretnék, ha egy szintén aranyvérű bigét vennék el. Tudjátok ki akar lehorganyozni egyetlen csajnál?
Yvonne Parkinson, a nő aki megszült. Az édesanyám, akivel midnig is jó viszonyban voltam. Szerintem mindenki szereti a saját édesanyját, főleg ha kitüntetett törődéssel gondoskodik rólunk.
Pritchard Parkinson, a férfi, aki nemzett engem. na az édesapám kicsit más tészta, nagyon sokat tanít a helyes viselkedésre és ha nem mondja el minden beszélgetés alkalmával, hogy ne hozzak rá szégyent, akkor én nőnek születtem.. nem, nem nő vagyok, biztosíthatlak róla, hogy eléggé férfi vagyok. Na de inkább apámról beszéljünk, kedvelem az öreget, sosem volt velem baja, megtaláltuk a középpontot, mindig teljesült az akarata, nekem meg megvolt a szabadságom, amire szükségem volt.  
Vivienne Parkinson, a nővér, akit nem akarok. Na hát Viviről tudok eleget mesélni nektek, mert szerintem mi sosem jövünk ki egymással, az egész életünk veszekedésekből és harcokból áll, persze mindig számíthatunk egymásra, ha baj van. Talán nem tökéletes a kapcsolatunk és sosem mondtam neki, hogy szeretem.. mégis egyforma a vérünk.
Meg még mesélhetnék a nagyszülőkről, akik már csak azért elkényeztetnek, mert pöcsöm van, de megkíméllek titeket ezektől a dolgoktól.

Elmondani, hogy milyen vagyok? Egy szó elég lenne ide: TÖKÉLETES. Talán mégsem, mert az nem tökéletes, akiből hiányoznak a hibák, szóval.. kéne egy másik szó, na de komolyra kell fordítani a szót. Mindenki mást mond rólam, egyesek beképzelt, egoistának tartanak, mások egy jó fej és mindenre vevő havernak, akadnak akik álompasinak tekintenek és vannak nekem is utálóim.
Igen, talán van bennem egy kis nagyképűség, de ez a véremben van, mégis egy ősi család sarja vagyok, megjár nekem a tisztelet. Talán nem vagyok a kedvesség mintaképe, de nem vagyok egy nagyon bunkó fasz, aki mindenkibe beleköt, hangulat ember vagyok, meg legtöbbször azt adok, amit kapok. Szóval velem csak okosan szabad szívózni, mert elég bosszúálló alkat vagyok, aki mindenre emlékszik, talán nem beszélek másoknak az ellenem elkövetett tettükről, de egyáltalán nem felejtem el őket.
Életvidám és jó fej vagyok, tele vagyok vicces poénokkal és mindig ideális beszólalással rukkolok elő. Társasági ember vagyok és általában minden hülyeségben benne vagyok, emellett ragaszkodó is. Néha emberekre is úgy tekintek akár a tárgyakra, melyek az enyémek Freja Campbell, Cheyanne Macnair, tudom hogy nem ez éppen a legkellemesebb tulajdonságom, azonban nem tehetek ellene semmit sem.
Fogékony vagyok és okos, sok mindent tudok, amit nem is szégyellek, egy aranyvérű legyen eszes, ravasz és erős.. rám mindegyik igaz. Aztán rám kell nézni, nagyon sok nőt megkaphatok, elég csak meggyőzőnek és rámenősnek lennem. Mindenki másra vágyik, csak rá kell jönni, hogy mit kell mondani, elég jól játszok szerepet, elég jól elhitetek bármit másokkal, tán ez sem a legjobb tulajdonságom, de kit érdekel? Most hirtelen ennyi, remélem hogy segítettem, ha nem nagyon az sem érdekel.

Nagyon nincs nekem kedvem ahhoz, hogy felkeljek és véletlen találkozzak az én csúnya és gonosz nővéremmel. Lehetőleg el is kerülnöm a francba, de hát egy házba tatozunk, nehéz elkerülni őt és kénytelen vagyok vele beszélgetni is. De estére terveim annak, szóval kénytelen leszek felöltözni és elmenni órákra, melyeket túlélni ma borzalom.. Azt hittem sosem lesz vége, de szerencsére eljött az a perc is, amikor mehettünk vissza a hálóinkban, útközben pedig sikerült összefutnom az idősebb Parkinson-nal. Nem akarok most vele beszélgetni és inkább kikerültem őt, azonban ő utamat állja.
- Gondolom nem játszhatjuk el most azt, hogy levegőnek nézzük a másikat. - mondom egy nagy sóhaj közepette  gúnyosan, de ő csak megforgatja a szemeit. Remélem, hogy egyszer így marad, amúgy is szerintem kicsit kancsal, csak nem akarja belátni. Érdekel, hogy most mit akar tőlem, mert nem tettem semmit sem, jófiú voltam és szót fogadtam, nem keveredtem bele semmibe sem egy ideje és büntetőn sem voltam. - Kivételesen előre megkérdezem, hogy miben sántikálsz, kispöcs. - mondatára csak felvonom a szemöldökömet és pislogok.. nem tudom, hogy honnan veszi, hogy kicsi a pöcsöm, meg már nem is pöcs, hanem fasz.. na de mindegy, mondanám, hogy kérdezze meg Freját, ő tudna mesélni neki, de abból is csak szarul jönnék ki. - nem tervezek semmit sem, szóval kopj le, gyorsvonat. - már kerülöm is ki őt és haladok egyenesen vissza a szobámba. Nem akarok vele beszélni és nem akarom, hogy felhúzzon. Ja lehet magyarázatot érdemel a gyorsvonat megnevezés. Mivel ő kispöcsnek nevez, én meg gyorsvonatnak, mert szerintem Hayes professor egyetlen érintésétől orgazmust él át, bár még nem osztottam meg vele, hogy turkálók néha az agyában, hisz legilimentor vagyok,d e még ráérek közölni vele. Bár most is azt tervezi, hogy arrafelé fog menni, olyan szánalmas, hogy ennyire epekedik egy idős faszért.. - Üdvözlöm Hayes professzort. - mondom neki még mielőtt befordulok a sarkon.

Figyeltem, hogy senki se kövessen és ne lássák meg, hogy a megbeszélt találka helyre megyek, ahol Frejaval találkozom. Igen, felmerülhet a kérdés, hogy miért találkozom egy  sárvérűvel, akiket utálok. Ez egy nagyon érdekes történet, minden úgy kezdődött, hogy tavaly biztattak a haverjaim, hogy tegyem tönkre ezt a csajt én neki is rontottam, mikor kettesben voltunk, szívtuk egymás vérét, majd egyre idegesebbek lettünk, egymásnak estünk és ő volt az első lány, akivel lefeküdtem, neki is én voltam az első. Elég kellemes éjszaka volt, de azóta ismételgettünk párszor, persze teljesen baráti alapon, mert mégsem vállalhatom fel, hogy ő a legjobb barátom és a kedvenc ágyasom. Végül elérkeztem a megbeszélt helyre, előbb értem oda, mint ő, így tehát én rántottam be egy félreeső helyre.
- Követett valaki? - teszem fel neki a kérdést, de máris a csókokkal hintem be a puha nyakát, imádom az illatát, teljesen elveszi az eszemet, talán nagyobb hatással van rám, mint kéne. - Dehogy.. nagyon vigyáztam. - mondja, én pedig elégedetten mosolygok, majd nem sokkal később egy rendes csókot is kap. Talán ez az igazi barátság extrákkal, de kit érdekel, amíg nincs gyerek nem is lesz baj és eléggé vigyázunk ahhoz, hogy ne legyen. - Hiányoztál már. - suttogom a fülébe vágytól csorgó hangon és már neki is látok a ruháinak leszedéséhez, de szerintem innentől kezdve már nem is kell ragoznom, hogy mi történt. Egy férfi és egy nő között teljes mértékben kiteljesedett a testi vágyak.

Nem sokkal később már a klubhelyiségben vagyok és ülök a kandalló előtt nagyon gondolkodva.. nem is tudom, talán jobb lenne, ha többet nem is találkoznék Frejaval és elfelejteném, de tudjátok az a ronda természetem nem hagyja, mert ragaszkodom hozzá és fontos nekem. Gondolataim közül pedig hirtelen ránt ki valaki azzal, hogy a vállamra rakja a kezét és én csak bambán pislogok rá. - Mi van Parkinson, csak nem hosszú volt az éjszaka? - nézek rá, Zabini az szerencsére és nem Vivi, most nem igazán lenne hozzá türelmem. És tudja, hogy mit csináltam, kérdésén csak felnevetek. - Dehogy is Zabini, csak elgondolkodtam. - mondom neki nevetve és bepillantok a fejébe, majd összevonom a szemöldökömet. Valami szőke csajon gondolkodik... - Te Zabini, kivel aludtál? - teszem fel neki a kérdést és nem is csodálom, hogy kicsit felkapja a vizet, nem szép dolog mások fejében turkálni, de nem én irányítom és nem is tehetek róla.
Elindul a szobája felé és még csak jó éjszakát sem kíván nekem, ezt talán elszúrtam, de nincs mit tenni, felállok én is. - Sajnálom Zabini.. - mondom halkan, valószínűleg nem is hallja, szóval nem is lényeges, majd kiengesztelem holnap és le kéne szoknom ezekről a hülye szokásaimról..