Jeremy && Camille - See you again

Nem is tudom, hogy miért kell nekem itt lennem, vagyis tudom, hogy miért kell itt lennem, csak nem ezen a módon kellett volna elrendeznem. Miért akarok én tanár lenni a Roxfortban és miért akarok én egyáltalán oda menni, mert nem akarok semmit sem azon a helyen, sosem szerettem ezt a helyet, Anglia mindig is olyan taszító volt. De ha már itt vagyok és egy órával előbb is jöttem, így kénytelen leszek elütni valamivel az időt, amíg meg nem érkezik az én kísérőm, Aleksi Jörgenson. Annyit tudok, hogy ki a célpont és mit kell vele csinálni, elég.. pontosak voltak. Nem értem miért akarják ennyire Evan Hayes halálát, de ki kell derítenem, mert ha nem szolgált rá a halálra, akkor nem akarom megölni feleslegesen. Na de az idő, keresek egy kocsmát, vagyis valami kocsma szerű helyre kell mennem, Három Seprű vagy mi. Elég gáz elnevezés, de mit tudok én ezzel tenni? Természetesen azt sem tudom, hogy merre induljak el és kénytelen voltam megkérdezni tíz embert legalább hússzor, hogy merre kell elindulni, merre forduljak és hogy találom meg a helyet. Egy ideig türelmes voltam, aztán végül ideges lettem és kiderült, hogy legalább négyszer mentem el mellette, ami nagyon nem tetszett, de odaértem és ez a lényeg.
Kértem magamnak egy pohár lángnyelv whiskyt, ami elég kellemes és finom volt, imádom az alkoholt, talán ezzel gondom lesz később, mert a diákok előtt nem szabad inni. Aztán negyed órával előbb mentem ki, reménykedve benne, hogy az illető, aki engem fog elkísérni az iskolába hamarabb érkezik. De nem, inkább három részeg férfiba botlottam, akik nem jó emberrel akartak kikezdeni, először a beszólogatásra, hogy "Cicababa nem jössz egy körre?, "Cica, van gazdád?" és a többi ilyenre nem is akarok emlékezni, na de amikor odajött a húsi és rácsapott a seggemre, azt már nem hagyhattam. Örök életemben jobban kedveltem a közelharcot és ilyenkor mindig jól lehetett használni, így tehát elkaptam a kezét, amelyikkel a fenekemre csapott és egy erős és jól célzott rántással el is törtem neki, ő meg csak felordított. Mellette lévő haverja pálcát rántott, épp időben rúgtam ki a kezéből és utána a testközéppontjára mértem egy erősebb rúgást, ő is szintén felvisított a harmadik pedig inkább elbújt.. Persze ez nem volt elég, a törött kezű nem bírta a vereséget, így próbált eltalálni, de fürgébb voltam és kikerültem a szánalmas próbálkozásait.. Majd kigáncsoltam és a fejét addig vertem a földbe, míg el nem hallgatott és a másik kettő elszaladt, majd a fejét fogva néztem fel és egy ismerős arccal találkoztam..
Nem, ez nem lehet ő.. ez nem lehetséges. Mit keresne ő itt? Jó tudom, hogy neki kellett eljönnie értem,d e nem hittem volna, hogy ki fog jönni, azt hittem leadja majd ezt a megtisztelő feladatot - Ez nem az , aminek látszik.. - engedem el a csávó fejét és még egy nagyot koppan a földön, majd feltápászkodom és leporolom a ruhámat. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom vagy hogy kellene e egyáltalán mondanom neki valamit, de.. Nem tudom elfelejteni, hogy mi történt köztünk és most nem a szexre gondolok, hanem másra.. - Mennyit láttál? Bár nem tartozom magyarázattal.. - teszek fel neki egy kérdést.. de mást is tudnék kérdezni. És tényleg semmi köze nincs ahhoz, hogy én mit csinálok, jó pár éve nem is láttam, összesen tizenegy éve.. sok idő, túl sok idő.

Jeremy & Camille

See you again

*Ez is a szokásos napnak indult, a szokásos unalmas tervvel. Ebéd előtt egy óra a harmadikosokkal, majd ebéd. Utána pedig egy óra az ötödévesekkel, és az RBF parájukkal. A maradék időben pedig felügyelhetek az udvarra, hogy rend és fegyelem legyen. A délelőtt folyamán úgy tűnt, hogy ez a nap is az őrületbe fog kergetni, de ebéd után McGalagony állított meg.*
-Mr Jörgenson! *szólított meg.* Most azonnal Roxmorts-ba kellene mennie, a Három seprűbe. Idő előtt érkezik egy új tanár.
-Megyek. *válaszoltam vidáman, s máris indultam, hogy minél előbb ki tudjak szabadulni ebből a börtönből. Még azt sem gondoltam végig, hogy azt sem tudom, hogy kit kell keresni. A lényeg, hogy kiszabaduljak egy rövidke időre.*
*Gyorsan átöltöztem a szobámban, hogy végre kényelmes ruhában lehessek, ha már kiszabadultam egy időre. Farmernadrág, fekete póló, és egy farmer mellé megfelelő választásnak tűnik a Roxmorts-hoz. Kifelé menet azon jár az agyam, hogy milyen kifogással tudnám húzni az időt, hogy miért is nem mentünk vissza azonnal az iskolába. Szeretném, ha csak este jutnánk vissza, bár sok múlik majd az új tanársegéden. Majd azt mondom a ki mitugrásznak, hogy még várnunk kell valakit a Seprűben, s addig bulizzunk.*
*Már csak egy a sarkon kell befordulnom a Seprőhöz, amikor két fickó olyan lendülettel fut el mellettem, mint akik dementort láttak. Ritkán látni varázslót így futni, s ez mosolyra fakaszt, mivel akkor valami balhé lehet a sarkon túl. Amint befordulok a sarkon, rá kell jönnöm, hogy nem is tévedtem sokat. A vörös éppen egy köpcös törött orrú tag fejét emeli fel a macskakőről. Ismerem ezeket a mozdulatokat. Ismerem ezt a vörös hajzuhatagot. Ismerem ezt a döbbent tekintetet, amint az én szemembe néz. Igaz, hogy évek óta nem láttam, de ezer közöl is felismerném, az én Kitsune-mat. A döbbenet után közli, hogy ez nem az, aminek látszik. Pedig szerintem pont az.
-Szóval most nem jó modorra neveled? *kérdezek vissza.*
*Apám szerint nem létezik véletlen, ő jobban hitt a sorsban, bár szerinte a sors egyenlő a végzettel, hanem csupán amolyan lehetőségek feltűnése. Az életben nincsenek elrendelt dolgok, csupán elénk lökik a mások szerint elrendeltetett dolgokat, s rajtunk múlik, hogy megragadjuk, vagy sem. S lám annyi éve elteltével ismét találkozunk. Mondhatnám, hogy véletlen, vagy azt hogy sors a lényeg ugyan az. Ő itt van, és én is. Látom, hogy mozog a szája, s a hangok is eljutnak hozzám, de az agyam még sem fogja fel őket.

Mivel azon töprengek, hogy mikor is volt, amikor utoljára találkoztunk. Emlékszem az éjszaka minden pillanatára, sóhajtására, de azt hogy pontosan mikor volt… három éve, vagy négy, vagy tizenöt fogalmam sincs hirtelen, annyi biztos, hogy rég. Igazából mindegy, hogy mikor volt. A lényeg itt és most van. Úgyhogy határozott léptekkel oda lépek Camille elé, s megpróbálom megcsókolni, mint ha csak a rég látott szerelmet csókolnám. Hiszen ő az, akiért talán még megváltozni is képes lennék.*

Magam sem tudom, hogy mi vár rám itt, hogy miért kell megölnöm Evant, de kifogom deríteni. Valami gáz biztos van vele, nem is tudom, annyit hallottam, vagyis annyit mondtak, hogy elárult egy szervezetet vagy mit. Nem tudom, hogy miért tette vagy miért csatlakozott ehhez az egészhez, mert magának okozta a galibát az a szerencsétlen. Sokkal jobban meg kéne gondolnia a tetteit, de mondjuk van időm.. nem sürgős, legalábbis nem mondta, hogy mikor kell megölnöm, ami nekem kedvez. De azt a szerencsétlent nem akarom unatkozva és megfagyva megvárni.. most Jeremyről beszélek, szóval inkább bementem ebbe a kocsmaszerű helyre, de talán nem kellett volna, mert.. én nem vagyok az a balhés lány, nem szoktam másokba belekötni és kerülöm a bajt, de hát mégsem hagyhattam, hogy ezek a szerencsétlenek csak úgy tapogassanak és olyan dolgokat mondjanak nekem. Velem senki sem beszélhet így, főleg nem egy ilyen semmirekellő bagázs. nem akartam én nagyon bántani őket, csak annyit kaptak, amennyit megérdemeltek, aki pedig a kezem között volt, amikor Jeremy megérkezett.. ő talán kicsit többet kapott, de elengedtem.
Nem akartam pont vele találkozni, de ha már így hozta az élet és azzal büntet, hogy őt kell látnom.. nem ezt akartam, sosem akartam ezt. Talán el kellett volna neki mondanom azt, ami történt, de ehhez már késő és nem is kell tudnia, szerintem semmit sem jelentettem neki. - Mi közöd van hozzá? - nézek rá értetlenül. Valóban nincs semmihez sem köze, nem is kéne itt lennie, nem őt kellett volna küldeniük. Egykor szerettem őt, de most csak fájdalom és keserű emlék jut eszembe ha ránézek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen tökös lett az évek alatt, teljességgel lesokkol, amikor elkezd közeledni, hogy megcsókoljon.. Nem is tudom, hogy mit kéne tennem, de nem csókolok vissza, eltaszítom és amikor már elég messze van egy gyors és erős rúgással mellkasba rúgom, de nem olyan erősen, hogy eltörjön a bordája. - Ha még egyszer megpróbálod lenyomni a torkomon a nyelvedet, akkor kivágom! - mondom neki komolyan és rideg éllel a hangomban. Nem fogok vele csókolózni, sőt. Semmit sem tennék vele, nincs értelme, egyszer engedtem a vágyaimnak, akkor megjártam, még egyszer nem követem el ezt a hibát.
Megtanulhatta volna, hogy velem nehéz és nem adom meg magam, nem is kell visszagondolni, ott van az a férfi, akit az előbb aláztam meg azzal, hogy megvertem. Teszek egy lépést hátra, megfogom a csomagom és felemelem. - Mehetünk vagy egész nap ott akarsz picsogni? - teszem fel neki a kérdést gúnyosan.. Nem leszek vele kedves, egyáltalán nem leszek az, nem érdemli meg.