Először is azt kell leszögeznem, hogy imádom a családomat. Az apám – aki amúgy egészen elismert Wizengamot tag -  nem volt mindig olyan, mint mostanában de a tudat, hogy aranyvérű varázslóként mekkora felelősség nehezedik rá megváltoztatat, konzervatívabb lett és paranoiássá vált. A viszonyunk egy csöppet megromlott, bár nem hiszem, hogy a muglikkal való barátkozásom segítené a kapcsolatunk régi kerékvágásba történő visszazökkentését.
Az anyám egy tündéri teremtés, aki édességeket árul az Abszol úton levő kis üzletében és előszeretettel kísérletezik rajtam, hiszen tudja, hogy megmondom neki az őszintét arról ha ehetetlen süteményt talál ki. Szóval így éldegélünk hármasban, mióta anyám elvetélt a húgommal még ötéves koromban.
Természetesen mind anyám, mind apám részéről vannak még nagynénik és nagybácsik is a képben, akik közül egyedül Conit és Layalit tudom kiemelni, mint imádott rokonokat, a többiek felszínesek és unalmasak.

Ami pedig a Voldemort parádét illeti teljes mértékben leszarom. Amíg a családommal nem kerülünk kereszttűzbe addig nem kimondottan érdekel és mindig is azt a nézetet vallottam, hogy sokkal célszerűbb nem venni tudomást a dolgokról, mint aggódni miattuk. Végül úgyis a jók győznek, nem?

- Most azonnal leveszed azt a pólót magadról, kisfiam! -
Semmi probléma nem lett volna apám parancsával, ha éppenséggel nem a 9 és ¾-ik vágányon álltunk volna és nem két percre lettem volna attól, hogy felszálljak a Roxfort expresszre. Nem is tudom egyáltalán minek húztam le a cipzárt a bőrdzsekimen – jó, igazából tökéletesen tisztában van vele mindenki, hogy azért, hogy az apám idegein táncoljak az utolsó két percben miután egy teljes tanévre megint eltűnök.
- Ez most komoly? – kérdőn szalad fel a szemöldököm, miközben az arcomon egy letörölhetetlen vigyorral pimaszul tekintek saját magam öregebb, bölcsebb és konzervatívabb mására – Itt és most azt akarod, hogy pőre testemet mutogassam? Ugyan apám, hiszen gyerekek is vannak a peronon -  tudálékosan odalépek hozzá és megölelgetem és még jobban élvezem, ahogy megfeszülnek az izmai a csontropogtató ölelésemtől, szinte mindjárt felrobban.
- Anya, hiányozni fog a tökös pitéd. Roxforti hasonmások a nyomába sem érnek – egy hatalmas puszit nyomok anyám orcájára, aki rosszallóan csóválja a fejét de látom rajta, hogy jót derül apám kiakadásán csupán nem mer hangot adni neki.
- Broderick, tisztában vagy vele, hogy ebben a mai helyzetben nem a legokosabb dolog, hogy … - apám újfent a pólómra szegezi a tekintetét – hogy ilyen pólókban járkálj. Aranyvérű családból származol, jobb lenne ha nem … ha nem hangoztatnád ennyire a muglikkal való szimpatizálásod – a szemem forgatom, már megint ide jutottunk. Az aranyvér biléta mostanában sokkal több felelősséggel járt, mint amikor még bekerültem a Roxfortba. Vigyázni kell, hogy pontosan mit és mikor ejtünk ki a szánkon, hogy kikkel barátkozunk, milyen családból származó nővel szűrjük össze a levet… Egyszóval amióta ez a Voldemort mizéria tart minden csak bonyolultabb lett.
- Először is rajtatok kívül szerintem egyetlen varázsló sem ismeri a Sex Pistolst, másrészt megígértem Stevenek, hogy addig hordom ezt a pólót amíg le nem rohad rólam – tehát a Sex Pistols. A történet valahogy úgy kezdődött, hogy anyámnak van egy nővére annak meg egy lánya – Constance – aki történetesen kvibli, ám ahelyett, hogy egy bezárt szobában tartanák és letagadnák a létezését Mr és Mrs Young ennél sokkalta okosabb volt és beíratták egy mugli iskolába és a lány huszonkét éves korára tökéletesen beilleszkedett a varázstalan emberek világába. Aztán egy évvel ezelőtt összejött egy mugli zenésszel, történetesen Steve Jones-szal és ők voltak a világ legboldogabb párja. A helyzet pedig az, hogy Constance és én mindig is közel álltunk egymáshoz – mert valahol tudtam, hogy jól esik neki egy varázsló aki nem nézi le azért, amiért volt képe kvibliként születni egy aranyvérű családba – így az is természetes volt, hogy bemutatott Stevenek és onnantól kezdve az egész nyarat betépve és részegen töltöttem különböző londoni mugli szórakozóhelyeken, ahol Conival egymást átkarolva üvöltöttük Steve-vel az összes Sex Pistols számot. Egy nyár alatt többet tudtam meg a muglikról, mint azt hat év alatt a roxfortban mugliismeret órán. Egy szóval csodás nyaram volt, amiről nem győztem tájékoztatni a griffendéles barátaimat, akik azonban kevésbé lelkesedtek a koncertekért, amikre folyamatosan meghívtam őket abban azonban ők is egyetértettek, hogy ezt az egész szarságot, ami a világunkban zajlik csak úgy lehet kibírni ha örök flashben élünk.
- Vigyázzatok magatokra, anya ne mérgezd le apát akármennyire is csábító az ajánlat. Majd néhanapján küldök egy baglyot, ha megszorulok -



- Király póló – eszelős vigyort vetek a szemközti ülésre lehuppanó, fekete kócos hajú griffendéles élettársamra miközben egy marék mindenízű drazsét tömök a számba. Érzem ahogy a pörkölt,a  csoki, az eper és a hányás íze összekeveredik a számban amitől öklendezhetnékem támad, de mivel mindig is kemény gyerek voltam csak nyelek.
- Gondolkoztál már azon hova tovább? – a kérdésre csak fájdalmasan elhúzom a számat. Természetesen fontosabb dolgom is volt annál, hogy a tovább tanuláson és a „mit is akarok az élettől” kérdésen filózzak egy egész nyáron keresztül. Az azonban egészen kezd aggasztani, hogy a barátaim akikkel egyazon világfelfogásunk volt a kezdetek óta, mintha kezdenének megkomolyodni.
- Kellett volna? Még az is lehet, hogy egyetlen vizsgán sem megyek át – vállat vonok – Meg aztán ki tudja még mi lesz az év végén, lehet meg se érem – teljesen közömbösen ejtem ki a szavakat, mert egyszerűen tényleg utálok előre tervezni hiszen annyi minden történhet és aztán csak ott fogok állni a romba dőlt terveimmel – Majd behunyt szemmel rábökök egy szakra és jelentkezem rá – persze, mert az élet ilyen egyszerű ha az ember hatalmas ívben leszarja.
- Tudod egészen eddig vicces volt ez az egész mindent leszarok világnézeted, de a mostani helyzetben jó lenne ha kicsit felnőnél, Broderick. Nem kellene ennyit lógnod azzal a kvibli csajjal, meg …. – három kerek perc múlva alvást színlelek majd körülbelül tizenöt perc múlva tényleg el is alszom, kríziskezelésből mindig is kitűnő voltam.  
.