Johnny teljes mértékben a gonoszság ellen van, rengeteg embert juttatott az Azkabanba sötét mágiáért. Alapvetően a neveltetése miatt is megveti a gyilkosokat, bűnözőket, s minden hasonlót, de kimondottan utálja azt a halálfalókat, személyes bosszúhadjáratot folytat ellenük, mert sok ember akit ismert és szeretett áldozatul esett Voldemort támadásainak és a háborújának. Egyetlen jelenlegi célja, hogy megvédje a békés varázslók és boszorkányok társadalmát az ártó és gonosz elemektől, mint a halálfalók.

Történetünk egy másik korszakban kezdődik, melyben még nem volt sem Voldemort, sem Halálfalók, de közel sem mondhatni, hogy békésebb volt. London esőáztatta városában látta meg a napvilágot, John Knight Richard Knight és Sophia Knight fiaként. Apja az Abszolúton dolgozott egy boltban, míg az anyja Auror volt a Mágiaügyi minisztériumban. Kezdetben a gyermekben erős mágikus erő mutatkozott, ez már a korai években észrevehető volt, igaz nem volt képes rá, hogy koncentrálja, vagy saját maga használja ezeket a képességeket, még anyját és apját is meglepte időnként a gyorsan fejlődő erejével. Gyerekkora egyébként nyugodtan telt, leszámítva, hogy anyja elég gyakran hetekre, vagy hónapokra is eltűnt munkaügyben. Pont ezért inkább apjával alakított ki szorosabb kapcsolatot, s az ő hivatását akarta követni. Teltek múltak az évek, s a kis Johnny megkapta a levelét a Roxfort Varázsló és Boszorkány képző szakiskolában, melyben tájékoztatták, hogy felvételt nyert, s hogy nemsoká kezdhet az iskolában tanulni. Ő volt a világ legboldogabb kisfiúja, napjában többször is felolvasta hangosan a levelet, s körbe körbe sétált a szobában lengetve a papírdarabot. Szülei büszkén dícsérték, s folyamatosan pozitívan kezelték, hogy önbizalma megmaradjon. A nagy élet azonban csak innentől várt rá. Rengeteg tankönyvet és tanszert szereztek be a pergamentől a tintáig, s megkapta az első pálcáját is… Olivander úr azt mondta ez egy nagyon különleges pálca, mert ez a kombináció pont csak olyanokat választ ki, akik nagyon később remekül teljesítenek a párbajozásban.
Bár nem igazán érdekelte a párbajozás, nagyon büszkévé tette a tény, hogy ez a különleges pálca pont őt választotta, hogy társa lesz az elkövetkező években.
Eltelt a következő pár hét, s elkezdődött élete nagy kalandja az iskolában. A Griffendél házba került, s itt végig éltanulóként teljesített. Kiemelkedően Kviddicsezett, s tanárai nagy jövőt jósoltak neki. Több évben is többek közt neki volt köszönhető, hogy a házikupát a Griffendél kapta az év végén.
Negyedéves volt, mikor apja ismeretlen betegséget kapott el, melyről egy gyógyító, vagy orvos sem tudta megmondani micsoda, s mivel nem tudták mi, nem tudták kezelni, három hónap múlva apja fájdalmak között ment el. Johnny nehezen heverte ki a tényt, hogy elvesztette a példaképét.
Anyja továbbra sem állt mellette úgy mint egy szülő, de minek utána ha valaki elveszti a példaképét, és tudja hogy valami másban jó, akkor célszerű azt csinálnia, felkészült, hogy Aurorrá válljon… az iskola további részében azért kűzdött, hogy sötét varázslókkal harcolhasson, s hogy megvédhesse a társadalmat az olyan rohasztó elemektől, kik mindenáron romba akarták dönteni azt. Végzősként találkozott első szerelmével Johanna Bringhemel, akivel az iskola után össze is házasodtak. Kezdetben minden simán ment, megkapott egy Auror segédi pozíciót egy Margaritte Grant nevű hölgy mellett, aki a mentorává vált, s kikupálta a sötét varázslók összes módszeréről.
Pár év múlva megromlott a kapcsolata Johannával, így elváltak, s a Gringottsban lévő fele vagyonával le is nyúlta a nő. Johnnak nem számított a vagyon, de sosem nézte volna ki a nőből, hogy ilyen oldala is van, de eldöntötte, hogy nem fog ezzel foglalkozni, a munkának szenteli magát.
Minél jobban beleásta magát a munkába, annál jobban ment… évről évre több varázslóval vívott párbajt, és többet dugott az Azkabanba. Zseniális Auror volt, a Próféta naponta írt cikkeket a hőstettei kapcsán, s ő maga is úgy érezte hogy jó irányba tart, s hogy igazán az a hős akiről az újságban írnak. Útközben megismerte egy nemes ház lányát, Christine Eriks-et, akiben megtalálta élete párját, minden szempontból összepasszoltak… a gondolkodásuktól kezdve az étel, humor és szinte minden témában meg tudták érteni egymást. Ebben az időszakban volt a legboldogabb.. No igen, de nem minden happy end…
Nem mesélem a részleteket, de egy sötét varázsló úgy akart a társai miatt bosszút állni az addigra legendává váló John T. Knight-on, hogy eltette lábalól a barátnőjét…
És ő talált rá… napokkal a támadás után, mivel hosszabb munkája akadt.
Innen kezdődött az az időszak ami a mai napig is tart, hosszú bosszú hadjárat a sötét varázslók kiirtására… Képességei egyre erősebbek és erősebbek lettek, s olyan módszerekhez folyamodott, amit a Minisztérium nem tartott szabályosnak, így elvették a munkáját és az igazolványát…
De ez sem tántorította vissza, továbbra is kapkodta el a sötét varázslókat, így az új Mágiaügyi Miniszter újra pozícióba helyezte, a Próféta minden alkalommal kiszínezte a tetteit és továbbra is hősnek tűntették fel, de már koránt sem volt olyan makulátlan mint annak idejét… Több sorban kínzással és agresszióval kényszerítette ki a kellő információt a gonosz varázslókból és boszorkányokból. Így másodszorra is meresztették a Minisztériumból, de pár év múlva a Voldemort incidens miatt úgy döntöttek, hogy újra egy ikonikus legendára van szükség a Minisztérium oldalán, akitől retteghetnek a Halálfalók, s maga a nagyúr is… így megkapta a Minisztérium Fő Aurori pozícióját, és kiemelt szerepet töltött be, olyan anyagokba láthatott bele, melyekbe korábban sosem, s elkezdhette felszámolni a Halálfalók uralmát.