I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Hétf. 28 Nov. - 16:14 | | szépséges neved Csoport: Hugrabug Kor: 17 Származás: Aranyvér, félvér vagy esetleg mugliszármazású vagy? Lojalitás: Voldemort vagy Dumbledore pártját támogatod? Vagy semleges vagy? Play by: Janis Ancens Ők várják: Kik várják a karaktert? Azt mondják, hogy a legelső dolgok a legmeghatározóbbak az életünkben. Ilyenek az első lépések, az első szavak, az első mosoly, az első csók, szeretkezés és természetesen szerelem is. Mint hurrikán, úgy érkeztél az életembe; nem voltam felkészülve rád és azokra az érzésekre meg pláne nem, amiket kiváltottál belőlem. Egyszerre gyűlöltelek és szerettelek; egyszerre kívántalak a Pokolra és éreztem magam a Mennyben. Féltékeny voltam és boldog. Meg akartalak ütni és megcsókolni. Olyan ambivalens, magam sem értem, kitekert módon voltál az életem része; hosszú ideig. Szerettelek, igazán szerettelek, de melletted még rosszabb lettem; a személyiségem rossz irányt vett, de vétek lenne csak téged hibáztatni, mert hagytam magam; hagytam, hogy az orromnál fogva vezess és kihasználj. Most már nem vagyunk együtt, nem bírtam tovább lenyelni a sok szemétséget, amit elkövettél ellenem és a barátaink ellen, de még mindig nem tudtál kiszakadni a körből; továbbra is ott vagy a sarokban, lesed minden mozdulatomat és olykor elsütsz egy-egy béna, flörtölős poént, Lip legnagyobb féltékenységére.
szépséges neved Csoport: Hugrabug Kor: 17 Származás: Aranyvér, félvér vagy esetleg mugliszármazású vagy? Lojalitás: Voldemort vagy Dumbledore pártját támogatod? Vagy semleges vagy? Play by: Marc Schulze Ők várják: Kik várják a karaktert? Néha csak figyellek, hallgatlak csendben, nézem ahogy finoman elmosolyodsz egy-egy disznó viccen, és én tényleg nem értem, hogy miért barátkozol velünk. Mi volt az, ami annyira megtetszett a társaságunkban, mi volt az, amiért te tényleg képes voltál lealacsonyodni egy olyan szintre, amelyből nincs visszaút. Néha csak nézlek, és tényleg nem értem. Hogy bírod ezt? Hogy bírsz minden egyes nap nemet mondani? Hogy bírsz minden pillanatban úgy velünk lenni, hogy nem élvezed azt, ami idevonzott? Miért ez az egész, ha még csak nem is érdekelnek az új kábszerek, ha elhúzod az orrod ha fű szagot érzel, ha inkább lesütöd a szemed, ha csatak részegre isszuk magunkat? Mégis hogy bírod? Hogy bírsz olyan maradni, amilyen vagy? Hogy maradnak a kezeid mindig olyan hidegek, mikor bent hatalmas a forróság? Hogyan vagy képes úgy nevetni, mintha te téptél volna be a legjobban? Hogyan vagy képes annyira nyugodt maradni? Hogyan vagy képes úgy bámulni Dexet, és közben úgy csinálni, mintha nem lenne semmi? Hogyan bírod Lip tekintetét állni? Hogyan bírsz ki minden egyes napot olyan valaki után vágyakozva, aki nem lehet a tiéd?
|
|