⨳ Az apám egy igazi aranyvérű seggfej volt. Valami féktelen este folyamán szedte fel anyát, aztán mikor reggel felébredt, és tudatosult benne, hogy anya sárvérű, nemes egyszerűséggel faképnél hagyta, egy odavetett mondatnyi magyarázattal. Azóta sem tudom, hogy ki lehetett az, pedig nyilvánvalóan érdekel, hogy melyik faszfej lehet a vértisztaságfanatikus bagázsból, de csak azért, hogy egy kellemes tökönrúgással tudassam, a tetteinek következményei vannak. Ez esetben pedig a következmény én vagyok.

⨳ Anya boszorkány, de sárvérű. Elcsábította őt annak idején a részeg, sármos varázsló nagyszájú dumája. Egy éjszaka elég volt ahhoz, hogy megfoganjak. Apa nem tudott rólam semmit, talán a mai napig nem tud. Anya nem mondta meg a nevét nekem, csak azt, hogy mikor elment, azt mondta egy ilyen fontos varázsló, egy tisztavérű nem kezdhet sárvérűekkel. Nem tudhatja meg senki. Kinek kellene egy fattyú... Így hát én lettem a kis titok. Anya tudja, hogy ki az apám, mégsem hajlandó megmondani, amivel az őrületbe kerget.

⨳ Két évet éltünk együtt, mire anya megtalálta Daniel Drake-et. A gyors házasság után teljes volt a család, bár a furcsaságaimról nem beszéltek senkinek. Átlagos varázslócsaládként tengettük midennapjainkat, és még egy féltestvérrel is megáldott a sors.

⨳ Mivel csak pár kósza szó bizonyítja, hogy biológiai apám aranyvérű volt, így tulajdonképpen sárvérűnek számítok, hiszen Daniel is az. Érthető tehát, ha megvetem Voldemort sznob eszményeit, és rettegek attól, hogy az én családom lesz a következő áldozat. Ám ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.

Születésem óta más vagyok. Valami más. Valami különleges. Pedig csak egy akarok lenni a sok közül. Olyan akarok lenni, mint te, meg az a másik lány, aki éppen ott siet a kviddicspályára. Azt akarom, hogy könnyedén varázsoljak rendet a szobámban, ne pedig az égő zoknikra kellejen locsolnom a vizet. Csak egy kicsit, egy pár hónapig hadd legyek a lány a szomszédból...

A gyomrom görcsben állt, mikor először mentünk a Mungóba. Hét éves voltam, nem tudtam még sok mindenről, de anya kezét szorongatva éreztem, hogy baj van. Én... én tényleg nem akartam, az a könyv egyszerűen csak kigyulladt, én nem akartam bántani a testvéremet, hiszen még olyan picike. Törékeny. De annyira sírt, és olyan ideges lettem... Esküszöm, hogy véletlen volt. De apa nem hisz nekem, látom a kételyt a szemében. És még valamit, amit akkor nem tudtam hova tenni, de most már megértettem. Félelem. Apa félt tőlem.

Mindenféle bájitalt kaptam évekig. Tompították a képességemet, nem akartak a Roxfortba engedni, de kiharcoltam, hogy szigorúbb felügyelet mellett beiratkozhassak. Sokszor nem tudtam aludni, arra is adtak valamit. Gyógynövényeken, bájitalokon éltem, miközben rajtam kutatták a kór jellegzetességeit. Meguntam. Elegem volt a kábulatból, és eldöntöttem, hogy normális életet akarok. Találkoztam valakivel, aki olyan, mint én. Akit szintén emészt a tűz. Jóval idősebb nálam, és azt mondta segít. Segít abban, hogy jobb legyen, hogy kezeljem a kitöréseket, hogy ne égessek meg mindenkit magam körül, akihez csak hozzáérek.

Ezért hagytam ki a másodévet. Egy évig gyakoroltam, képeztem magam, hogy veszélytelenebb legyek, hogy ne ártsak az embereknek magam körül. És mondhatom, megérte, hiszen sokkal jobban tudom már szabályozni a tüzet az ereimben. Még mindig van mit tanulnom, mindig is lesz, de immár biztonságban tudom magamtól a többieket. Ebben az egy évben történt a legcsodálatosabb élményem is, mikor ellátogattam egy sárkányrezervátumba. Élőben látni egy bestiát csodálatos élmény volt, azóta is vágyódom vissza.

∆ kifejezetten jó bájitaltanból, gyógynövénytanból és legendás lények gondozásából
∆ az átváltoztatástan órák mindegyike hatalmas küzdelem számára
∆ alvászavarokkal küzd
∆ utálja a kelbimbót
∆ fél, hogy egyszer felgyújtja a kviddicspályát a szurkolás hevében
∆ előfordult már, hogy önkívületben egy tűz körül táncolt a rengetegben, mikor nem tudott aludni
∆ teljességgel kiszámíthatatlan, szeszélyes, de igyekszik uralkodni magán
∆ azóta gyászolja az aranyhalát, amióta egyszer véletlen felforralta a vizét
∆ kihagyott egy évet, ezért most negyedéves
∆ előszeretettel melegíti fel fagyos fiúk ágyait éjszakánként, nem fukarkodik a képességével

∆ sárkánykór – pyromágia:
A sárkánykór egy igen ritka, gyógyíthatatlan betegség, ami génmutáció során jön létre. Nem tudni, hogy mi váltja ki, időnként egy-egy mágusivadéknál jelentkezik. Az ilyen emberekben mintha sárkányok tüze égne, testhőmérsékletük magasabb a normálisnál, mintha állandóan lázasak lennének. A kór egyszerre áldás és átok is, hiszen a beteget képessé teszi a pyromágiára. Hőt termel, illetve lángot, tüzet gyújt a semmiből. A pyromágus boszorkányoknál és varázslóknál már kicsi korban a mágia valamiféle tűz formájában tör ki belőlük, ezért igen veszélyesek lehetnek. Habár képességük a mágusvilágban is egyedülállóvá teszi őket, a pálcás varázslatokat nehezebben sajátítják el, több idő, több gyakorlás kell nekik és az eddigi megfigyelések alapján nehezebben boldogulnak a bonyolultabb varázslatokkal, nem lesznek olyan erősek. Említésre méltó azonban még a sárkányokhoz fűződő viszonyuk. Az ilyen mágusok gyakran sárkányrezervátumokban helyezkednek el, mert mintha különösen jól megértetnék magukat a sárkányokkal. A lények megérzik a pyromágusokat és szelídebben viszonyulnak hozzájuk, mintha egy tűz fűtené őket. Mintha „sárkánysuttogók” lennének. Innen is kapta nevét a sárkánykór. Ahhoz azonban, hogy egy pyromágus tudatosan is képes legyen használni erejét rengeteg gyakorlásra, önismeretre és önfegyelemre van szüksége. Kötelessége jelentkezni a minisztériumban vezetett listára, csakúgy mint az animágusoknak, hiszen kifejezetten veszélyesek lehetnek.
FIGYELEM! Nem összekeverendő a sárkányhimlővel! Tünetei teljesen mások, csak névben hasonlít.