Sierra Fawkes

Elegance does not consist in putting on a new dress.

Fawkes... mármint Braham úgy érzi így becézhet.


17


Félvér


Semleges





Süveget kérhetek?


Lucy Hale


Keresett

Maria Fawkes 34 évesen úgy döntött eljött az ideje a gyermekvállalásnak. Egyedülálló boszorkány keresi élere szóló párját, komoly, családalapítási szándékkal. Talán mondanom sem kellene, hogy nem tolongtak az érdeklődők. Évek teltek el eredménytelenül, mire az utolsó praktikához nyúlt, ami egy boszorkánynak az eszébe juthat. Muglit választott. A fiatal üzetembert lenyűgözte a világ, amihez anyám tartozott és pusztán hatalomvágyból lehorgonyzott édesanyám mellet. Néhány hónap romantikázás után anyám teherbeesett velem. Boldogságban úsztak, ami vattacukor felhőként ölelte őket körbe. A vattacukornak azonban elegendő egyetlen csepp víz, és összeomlik. Saját magába roskad, majd rózsaszín cukordarabokat hagy magaután, ami mindenre ráragad.
Fájdalmas ébredés volt mindkettőjük számára. Apám természetesen fejvesztve menekült, amikor rájött, hogy ő ezt a világot csakis külső szemlélőként figyelhet, de igazán sosem lehet a részese, anyám pedig összeomlott. Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy megtalálta a megfelelő férfit a jövőjébe. Tévedett. Ketten maradtunk. Jó életet adott nekem. Apa nélkül pedig senkivel sem kellett osztoznom a szeretetén.

Szeretném jégkirálynőnek nevezni magam, aki még a feszült helyzetekben is képes megőrizni a vérmérsékletét... de sajnos nem vagyok az. A türelem olyan erény, amivel csupán korlátozottan büszkélkedhetek és bár a tartásom, kiegyensúlyozottságom az amit a legzordabb hangulatomban is megtartok sajnos.. bizony személyek... nem fogok ujjal mutogatni.... Braham Grimes... na mindegy... határozottan képesek kibillenteni a lelki nyugalmamból.
Édesanyám betegsége korai felnőttkort jelentett az életemben, ami bizony dolgok elvesztésével jár. Nem.. nem a szüzességem. 14 évesen rá kellett jönnöm, hogy mennyire múlandó az idő, amit a szeretteivel tölthet az ember, és rokonok hiányában én viseltem egyedül ezt a terhet. Lemondtam a gyermeteg szórakozásról, csínytevésekről. Más útra léptem. Olyanokkal vettem körbe magamat, akik nem sodortak bajba, akik mellett az ember tudott csendben könyvetolvasni vagy levelet írni.
Tanulásba fojtottam a bánatomat és igyekeztem mindenkitől elzárni magamat, hogy ne okozzanak fájdalmat. De nem szeretném, ha félreértenétek. Nem félek a kapcsolatoktól és biztos, hogy nem vagyok nebáncsvirág. Egyszerűen szeretem az irányításom alatt tartani a körülöttem lévőket és szeretem, ha hatása van annak, ha felemelem a hangomat. Vagy csúnyán nézek..

Feljebb tolom a szemüvegemet miközben lapozok egyet a könyvemen. Nem érzem magam teljes mértékben felkészültnek a holnapi dolgozattal kapcsolatban, már pedig a tudás az egyetlen olyan hatalom, amit nem vehetnek el az embertől. Hirtelen csapódik le velem szembe egy test, de inkább figyelemre sem méltatom. Nem áll szándékomban a tudtára adni az illetőnek, hogy bármennyire is ki tudott zökkenteni.
-Te mióta vagy szemüveges, Fawkes?-akkorát harap egy almába, hogy szinte érzem ahogy vékony réteget képez az almalé az arcomon. Egy pillanatra még képes vagyok kizárni, de a múltkor is sikerült felbosszantania Grimesnak és ez igazából most sincs másként.
-Amióta a sok hülyeség, ami kiszökik a testedből másokra is hatással van.-vonom meg a vállamat és próbálom visszaerőszakolni a figyelmemet a könyv lapjai közé. Egyébként is... már évek óta szemüveget hordok az olvasáshoz. Csend. Végre. Egy pillanatra tényleg képes vagyok elhinni, hogy ma ennyi lesz a Braham adagom, amit egyébként valamilyen beteges mazochista módon még igénylek is. Ismét felharsan a fogai között az a szerencsétlen alma és egy rövid másodpercre elgondolkozok rajta, hogy megöljem-e.
-Szóval hatással vagyok rád.-nem kell ránéznem ahhoz, hogy tudjam a szája két sarka éppen a füléig ér. Gratulálok Sierre... gyönyörű öngólt rúgtál. Nem válaszolok neki. Gyerekes módszerhez folyamodok és süketnek tettetem magamat. Hátha ő unja meg először ezt az eszmecserét.
-Süket is vagy Fawkes? Tudos mi süketít... az a sok szop...
-Slughorn tanárúr.-pattanok fel hirtelen gyilkos tekintetet vetve a velem  szemben ülő Brahamra, aki vagy éppen megfullad vagy megpróbál elfojtani egy nevetést. Őszintén remélem, hogy az első történik. Magamhoz ölelem a könyveimet az asztalról.
-Ha most megbocsátasz megyek és hányok egyet tőled.-villantok rá egy mosolyt majd Slughorn után indulok, hogy zaklathassam egy kicsit a kérdéseimmel. Szerintem néhányan reménykednek benne, hogy az olyanok mint én annyira felbosszantják Slughornt, hogy inkább lemond a dolgozatról csak ne kelljen több kérdésre válaszolnia. Nagyon remélem, hogy ez a forgatókönyv nem következik be. Izzadjanak csak egy kicsit az olyanok, mint Braham... akik még életükben nem olvastak végig egyetlen könyvet sem.