Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Iskolaújság szerkesztői gyűlés EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 52 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 52 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Iskolaújság szerkesztői gyűlés



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 16 Dec. - 20:05
But burned into my brain are these stolen images
Még évek elteltével is váltig állítom, hogy fontos ember vagyok az iskolában, és bizony, a nevem már rég a Roxfort történelmi könyvében virít, gyönyörű, ékes betűkkel. Egyszerűen Rita Skeeter arra született, hogy megváltsa a világot, és szebb hellyé tegye ezt a romhalmazt, amin még Merlin se tud segíteni, kivéve én! Az, hogy erről a hormon túltengéses diák társadalom mit gondol erről, az már nem érdekel, csak irigyek és nem tudnak beletörődni abba, hogy ebben az életükben most nem ők vannak a középpontban. Nyomorék álmok, hát persze, hogy sose fognak a középpontban lenni, mert senkik, ismétlem senkik!
Nagyon nehéz tökéletesnek lenni, - persze, nem vagyok öntelt – ugyanis mindenre és mindenkire oda kell figyelnem, hallgatóznom kell, bár itt még a falnak is a füle van, de sokkal többet tudok annál, amit az újságban írok.
De sajnos a tökéleteseknek sem lehet mesebeli élete, úgy ahogy nekem se, ugyanis Tristant kivették az iskolából a családja az évzáró lakoma után, de ez nem jelenti azt, hogy nem tartjuk a kapcsolatot és nem jelenti azt, hogy nem vagyunk szerelmesek egymásba!
Szó, mi szó nagyon fontos ember vagyok, ezt bizonyítja az, hogy most éppen a nagyterem felé igyekszek sietős léptekkel, ugyanis az idei év első iskola újság gyűlése a mai napon lesz, és mint mindig, most is hamarabb érek be. Egyedül leszünk, kivettem magunknak a termet. Amint belépek, néhány pálcaintéssel meggyújtom a gyertyákat, majd helyet foglalok. Elrendezem a papírokat és átgondolom a dolgokat, de ezt megzavarja a nagyterem ajtajának zaja. Felállok és művigyorral – természetesen – mosolygok az illetőre talán már túlijesztően és kedvesen. Nehogy azt higgyék, hogy itt majd kedvükre zajoskodhatnak és szabályt szeghetnek, itt is ugyanúgy szigor van! Amint többen leszünk, így szólok.
- Nos, mindenkit üdvözölnék az idei év első szerkesztői gyűlésén, üdvözlöm az új tagokat, ha vannak! Először is, bárkinek lenne valami mondanivalója?
#TEAM | 298 SZÓBAN | 1 HÉT HATÁRIDŐ


A hozzászólást Rita Skeeter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 20 Jún. - 19:31-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 16 Dec. - 21:28








Kellemetlen érzelmekkel állok ehhez a mai újságos gyűléshez. Néha egészen elfelejtem, hogy miért is csatlakoztam ehhez a brancshoz. Aztán persze rájövök, hogy semmilyen más csoporthoz nem tartozok, szóval így is van elég időm mindenre. Ennek tudatában kelek fel a már majdnem kész házi dolgozatom mellől. Szinte futnom kell a szobáig, mert ráeszmélek, hogy késésben vagyok. Ez fura, nem nagyon szoktam késni. Rossz előjel.

Lecserélem az iskolai felszerelésemet a fotós cuccra, ami jóval nehezebb, de mégis valahogy kedvesebb súly. Szeretem ezt a gépet, emlékeztet az egyik utolsó délutánra, amit anyámmal tölthettem. Két héttel halála előtt készült rólunk egy kép ezzel e géppel. Nevetünk, és ugyanúgy nézünk ki nevetés közben. Mosolyogva simítom meg a fényképező táskáját. Nem a legmodernebb, de emlékeim szebbé teszik, arról nem is beszélve, hogy minőségben, hála a karbantartásnak, veri az újabb dizájnokat.

Lent a nagyterem előtt megállok és várom a többieket. Szinte biztos vagyok benne, hogy Rita már bent van, de megmondom őszintén nincs kedvem kettesben lenni vele. Nagyon para a csaj, még úgy is, ha nem vesszük a hatalommániáját. Aztán meg itt van az a rész is, hogy az emberek csüngenek a szavain. Személy szerint engem ez ijeszt meg a legjobban; minden egyes mondatát elhiszik. Nem akarok rosszba lenni vele, de túlságosan jóban se. Bárcsak tudtam volna, hogy ő itt a nagykutya, mielőtt jelentkeztem volna. De ha már itt vagyunk, hozzuk ki belőle a legjobbat!

Nos, még eme hathatós elhatározásom sem tud rávenni, hogy egyedül bemenjek, így inkább várok még valakit, még azt a békát is lenyelem, ha elkések... De szerencsére, jön(nek) valaki(k), aki(kk)vel bemehetek késés nélkül. Hála Merlinnek. Becsatlakozok az érkező(k) mellé és együtt nézünk szemben mindenidők talán legbasásabb főnökével. Én elhatároztam, hogy egy szót sem szólok, amíg valaki nem nekem szán személyesen egy kérdést, amúgy is így szoktam viselkedni, szóval feltehetőleg könnyen megvalósítom ezt a tervet…

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 18 Dec. - 18:09
Többiek & Xeno



Kíváncsi voltam, így az utolsó évemre még a suliújság is elkezdett keringeni a gondolataimban. Nem azért, mert olyan kedves szakma – ha a pletykarovatot nézzük –, de amihez értek, miért ne használnám fel mások segítésére is? Remélhetőleg addig se leszek én a címlapon, ki tudja milyen félig igaz, félig hamis szöveggel. Talán így egy darabig elkerülhetem az elkerülhetetlent. Ehhez hasonló gondolatokkal indultam el a Nagyterem felé. Azaz miket beszélek? Elindultunk. Mert nem egyedül döntöttem úgy, hogy valami újba kezdek így a tanulóéveim vége fele. Jane is velem tartott, ami határozottan jó, mert így nem kell kérlelnem őt, hadd legyen még egy közös programunk. Szeretek mellette lenni, vele dolgozni úgymond, mert ha a közelemben van sokkal aktívabb vagyok, a jó ötleteim – sajnos a rosszakkal együtt – sokkal hamarabb napvilágot látnak. Inspirál. A szerelem meg egyáltalán nem veszi el annyira az eszem, hogy ne tudjak tisztán gondolkodni. Ezért se tartom annyira rossz ötletnek, ha mások boldognak látnak vele minden percben. Megfogtam a kezét, csak mert nem tudtam eldönteni most mit érezhet – amúgy is megfogtam volna –, hogy szüksége van támogatásra, mert annyira izgul vagy teljesen nyugodt.
– Minden rendben lesz. Képzeld azt, hogy olyan, mint új rózsatövet ültetni a kertetekben. Még nem vagy biztos abban, megfelelő földet választottál neki, de reménykedsz abban, hogy jól döntöttél és móka lesz kivárni míg felcseperedik. – tudom, hogy rémes példáim vannak és mondhattam volna neki sokkal érthetőbben is a dolgokat. Egy szimpla ne félj az új dolgoktól mondattal ellátva az egész históriát, mert minden rendben lesz. De az ilyesmi nélkül nem én lennék. Biztos hozzá szokott ehhez.
– Amúgy kíváncsi vagyok a többiekre, de legfőképpen inkább Rita-ra. Az egy dolog ahogy az órán viselkedik, a társaival, meg szerintem megint más ahogy az iskolaújság tagjaival. Az ellenségeire meg szerintem jobb ha nem gondolok. Hogy van abban valami igazság amit róla mondanak, azt szerintem hamarosan úgyis megtudjuk. Nemde? – ja egy csomó kiderítendő tényező, amire úgyis rá fogok jönni, ha nem ma, akkor majd idővel. Mert minek ismerni valakit teljesen, ha egyszer jó nagy pofára is eshetünk ha olyasmivel lep meg minket amire nem számítottunk? Ezzel az egésszel úgy voltam, hogy ha más is lenne a főszerkesztő akkor is jelentkeztem volna, mert nem az befolyásol, hogy kikkel fogok együtt dolgozni, hanem az amit teszek azt szeressem. Különben az élet során biztos lesz olyan alkalom, hogy olyanokkal fogok dolgozni hivatalosan is, akiket nem fogok annyira kedvelni, mert olyan az illető kisugárzása ami irritál. De akárcsak rokont, úgy munkatársakat se választhatok magamnak, csak barátokat. Ez meg vigasztal. Megérkeztünk a nagy teremhez, ahol már az egyik házbéli társunk Sarah várakozott egyedül. Hogy ez most jót vagy rosszat jelent, azt nem tudom. Inkább kinyitom az ajtót Jane és Sarah előtt. Megadom nekik az elsőbbséget, mert én ilyen vagyok, nem azért mert nem bírnék szembe nézni Rita-val. Oh dehogy! Ha előre mentek akkor becsukom az ajtót, de még így is sikerül elkapni azt a furcsa és szokatlan arckifejezést amit Rita produkál. Na mindegy. Gondolom most vissza kéne vigyorogni rá ugyanolyan furán. De mielőtt hülyét csinálnék magamból inkább nem teszem.
– Oh csodás, nem késtünk olyan hű de nagyon sokat. – jegyzem meg kicsit halkan, hogy inkább Jane és Sarah hallja meg, ne pedig Rita. Bár biztos jó a hallása, nincs az az isteni szerencsém szerintem. Várunk a többiekre, akik szépen sorjában meg is érkeznek. Majd Rita belekezd az üdvözlő szövegébe. Rögtön a lényegre tér, amiből arra következtetek, hogy bizonyára céltudatos és tudja mit akar. Na legalább ez igaz volt róla. Én meg próbálom előbb észre venni a jó tulajdonságait nem a rosszakat, mert ha a rosszakra gondolok, akkor bizonyára kellemetlen lesz vele dolgozni. De mint mondtam, inkább a jó dolgokat próbálom előnyben részesíteni. Mivel van elég bátorságom is, felnyújtom a kezem, mert inkább kérdeznék, mint mondanék valamit. Jó tudom, akár közbe szólhatnék, nem kérhetnék szót, akárcsak az órákon. De ki tudja milyen embernek gondol minket eleve is. Jobb ha megvárom míg szót kapok és csak azután kérdezek.



•• Words: #kiszámolja •• Music: #bestdayofmylife •• Note:  Ollee  #kérdésmajdlegközelebb  •• Outfits: #itt  ••



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 24 Dec. - 15:56

Az előző években fogalmam sincs miért nem éreztem rá késztetést, hogy belépjek az iskolaújságba. Talán mert Rita Skeeter, aki szinte bárkinek az életét végleg tönkreteheti ha úgy akarja, ő vezeti ezt az egészet. Idén pedig nagy lendületet adott, hogy Xeno is jelentkezni akart. Nagy erőt adott ezzel nekem. Na nem azért, mert félek egyedül meg ilyenek, hiszen majd ha kilépek a nagyvilágba, valószínűleg akkor sem fogja mindig majd a kezemet, csak egyszerűen kellemesebb vele együtt dolgozni valamin, mint külön-külön. Így még több időt tölthetünk együtt. Ezt pedig szeretem.
Megszorítottam kicsit a kezét, amikor az ujjai az enyém köré fonódtak. Tekintetem az övébe fúrtam, egy apró, kicsit zavaros mosoly jelent meg ajkaimon, és hát ismer, természetesen, ezért egyből kitalálta, hogyan is érzek valójában. Picit felsóhajtottam.
- Remélem, Xenophilius, nem véletlenül nem jelentkeztünk eddig ide. - Vonogatom meg a vállamat, miközben szabad kezemmel megigazítom a taláromat és a vállamon kicsit feljebb húzom a táskámat is, amibe csak néhány szükséges dolgot tettem most, például egy jegyzetfüzetet. - Azért persze, adok neki egy esélyt. Mármint, sosem volt nagyobb nézeteltérésünk meg semmi... csak kicsit azért ijesztő. - Suttogom az utolsó szót majdnem a fiú fülébe. Ekkorra már az ajtóhoz érünk, ahol Sarah is ácsorog. Kedvesen rámosolygok és biccentek egyet köszönésképp, majd természetesen elfogadom a kinyitott ajtót és Xeno előtt lépek be azon. Ahogy körültekintek, már látom, viszonylag időben vagyunk tényleg, még kevesen érkeztek.
- Kíváncsi vagyok miről lesz szó. - Annyira nem vagyok tisztában azzal, hogy mennyire tartozunk beszámolással Ritának, mármint persze, mielőtt kikerül az újságba a dolog, ő biztosan majd átnézi azt. Huh, őszintén örülök, hogy egy ilyen könnyű rovatot választottam, mint a sulihírek. Szerintem ezzel meg fogok tudni birkózni. Helyet foglalok az egyik szabad padon, remélhetőleg Xeno mellett. Közben végigtekintek a társainkon, akik megérkeztek. Rita belekezd, én pedig engedelmesen és figyelmesen pillogok rá, egy-egy szavára bólintva. Látom Xeno felemeli a kezét, inkább megvárom mit kérdez majd, én egyelőre még meghúzom magam kicsit.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 30 Dec. - 4:48
Gilderoy Lockhart és a hírnév bár sosem voltak rosszban, a fiú mégsem érezte magáénak a sok elismerő pillantást. Erre akkor jött rá, mikor jelentkezett az iskolaújságba. Tavaly az első megjelenés után túl soknak érezte a figyelmet a cikke miatt, és sokáig gondolkodott azon, hogy otthagyja a szerkesztőséget, ám láss csodát, még mindig tagja a brigádnak.
A kezdeti nehézségek után helyt állt és a mai napig helyt áll az újságnál, holott valljuk be, Rita nem egy könnyű személy. Már a kisugárzása sem nyugtató, sokkal inkább tekintélyt parancsoló, fölényes és elszánt. Gilderoy nem hiszi, hogy a lány valóban ilyen lenne, szerinte ennél sokkal barátságosabb.

A fiú várta már a mai napot, bár nem a tanórák miatt, abban biztos lehet mindenki, sokkal inkább a szerkesztőségi megbeszélés villanyozta föl. Nem váltott tavaly óta témát, de kíváncsi az újakra, és arra, hogy a régiek mennyit változtak. Rita pedig… Nos, Ritától csak a szokásos elhatározott megjelenést és szónoklatot várja, amit már megszokhatott a publikum eddig is.

Belép a tágas, égbolt menyezetű helyiségbe, ahol már bent van Rita - szépen kikészített papírokkal, és minden más szükséges holmival -, Jane, Sarah és Xenophilius. Sarah nyakában a fényképezőgép elég árulkodó jelenség, ugyanakkor a másik két emberről nem tudni, hogy melyik rovatot kapták, Gilderoy pedig nem fogja megkérdezni azt, ami hamarosan valószínűleg úgyis kiderül. Köszön a bent lévőknek, majd helyet foglal.
Figyel Ritára, mikor a lány felszólal, de a „beszéd“ közben nem zavartatja magát, és a terítő egy kilógó szálát tépegeti az asztalnál, ahol ül. Kérdése, mondanivalója nincs, szóval csak várja, hogy a többiek mivel rukkolnak elő, ha jelentkeznek.



A hozzászólást Gilderoy Lockhart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 19 Jún. - 13:40-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 30 Dec. - 5:06
Elképesztően izgatott vagy. Nagyon vártad már, hogy munkába állhass a suliújságnál, és ezt senki és semmi nem tudta elrontani neked. Mikor megkaptad a hírt, hogy mikor lesz az első hivatalos gyűlés, melyen részt vehetsz, már akkor teljesen bezsongtál. A barátaid azt sem tudták, hogy mi van veled, és a végén csak rád hagyták a dolgot. Ma viszont, eljött a gyűlés napja.
Sokat hallottál már az újságról és a főszerkesztőről is. Tudod, hogy egy nívós, kiváló újság a suliújság, és a főszerkesztő, Rita Skeeter komolyan veszi a feladatát. Ritáról azt hallottad, hogy hollóhátas, és hogy ijesztő. Ezt nem tudod hova tenni. Miért lenne ijesztő? Biztos csak túlzottan határozott fellépésű, de semmiképpen sem ijesztő…

Belépsz a Nagyterem súlyos ajtaján, és halkan köszönsz a már bent lévőknek. Mosolyogva végignézel a jelenlévőkön, majd Ritát - valószínűleg ő az, mert egy kiemelt helyen van, messzebb a többiektől - szemügyre véve inkább csak csendben elfogadod a tényt, hogy tényleg ijesztő lány. Mintha vicsorogna mosoly helyett.

Leülsz egy üres székre, és mikor elkezd beszélni a rémség - igen, ezt sajnálatos módon ráaggattad névként -, fülelsz, hogy mit érdemes jegyzetelned az arra kijelölt füzetedbe.



A hozzászólást Bjørn Raido összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 12 Jan. - 11:58-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 30 Dec. - 12:10
But burned into my brain are these stolen images
Sose gondoltam magamat túl szigorúnak, csak annyira, amennyire kell. Azt az elvet vallom, hogy a szigorúság és a rend kell a tökéletes munkához. Meg az anyám se volt az a szerény virágszedő kislány, nagyon is komoly és érett gondolkodású volt már tinédzser korában is. Na meg egy hárpia, talán ezt örökölhettem tőle. Apám meg agyafúrt és okos, ezt biztosan tőle kaphattam. Szóval, annyi a lényeg, hogy minden okom meg van rá, hogy olyan legyek amilyen.
Először az a Mallory lány, aztán az az új fotós, azt hiszem Sarah jön be - vele lesz még egy kis megbeszélni valóm -és a hátuk mögül még az a dilis szőke fiú, Xenophilius.  Utánuk egy Hugrabugos fiú, Lockhart és azt hittem,hogy bele is kezdhetek,amikor egy csöppség jön be az ajtón. Na, őt mi szél hozta erre? Nem emlékszem, hogy törpök jelentkezését is elfogadtam volna. Na mindegy. Viszovanaz szemet szúrt nekem, hogy úgy néz rám, mintha magával a sátánnal találkozna. Nos, lehet igaza van.
Miután mindenki leült, belekezdek a monológomba, majd tudva azt,hogy senki se lesz annyira bátor, hogy jelentkezzen,a táskámba kezdek kutatni, de visszafordulva meglepődve veszem észre, hogy a dilis szőke tűkön ülve várja, hogy felszólítsam.
- Mit óhajtasz, Xenophilius? - szólítom fel, és miközben hallgatom, egy pálcaintéssel mindenkinek egy különleges pennát osztok ki, amire majd még szükség lesz.
Miután lediskuráltuk a dolgokat a dilis szőkével mély levegőt véve a tagokhoz fordulok.
- Nos, azért kaptátok a pennákat, mert mikor olyan helyzetben vagy, hogy nem tudsz éppen írni, vagy csak nincs kedved, akkor ezt használva, csak ki mondod a varázsszót, ami ez esetben a "Setch!" és a penna életre kell és írni kezd bármit. Remélem örömmel fogjátok ha--
Nem fejeztem be a mondanivalóm, ugyanis hirtelen a nagyterem ajtaja nyikorogva nyílik ki, amire én villámokat szóró szemekkel nézek oda..
#TEAM | 288 SZÓBAN | 1 HÉT HATÁRIDŐ, KÉSŐK JÖHETNEK


A hozzászólást Rita Skeeter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 20 Jún. - 19:30-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carina Collins

Carina Collins

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
♔ Micah_Fidler

»
» Pént. 30 Dec. - 13:22
Az iskolaújság szerkesztői gyűléseket nem kell élvezni, még csak várni sem lehet őket, mindössze túl kell lenni rajtuk, átvészelni és kész. Havonta egy-két ilyen alkalom elviselhető, ennyi még nem üti meg a „fájdalmasan sok” kategóriát – a háromról viszont már nem ezt állítanám – és ha tőlem kérdezné bárki, azt mondanám, bizony szükséges is a nagyjából kétheti, havi találkozás, hisz elég sokan vagyunk szerkesztők, és ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy több és különböző nemű gond adódjon, amit hasznos a többiekkel is megosztani, hátha később segítségükre lesz mások tapasztalata.
Biztos voltam benne, hogy nem érek oda időben, hisz Moretti Professzor kviddicsedzést hirdetett a Hugrabugnak, és mint csapatkapitány meg hajtó – elég fontos szerepek egy csapatban, nemde? – nem engedhettem meg magamnak, hogy a vége előtt elhúzzak. Egyébként is a sport gyakorlása kedvesebb a szívemnek, mint a szerkesztői gyűlések, így még a lélek se vitt rá, hogy tegyek annak érdekében, korábban legyen vége a kviddicsnek.
Már akkor késésben voltam, amikor lepattantam a seprűről a pályán. Azért az elején, valahol mélyen reménykedtem abban, hogy lesz időm kicsit kipihenni a hajtást a prefektusi fürdőben, de mivel nem így történt, csak gyorsan lezuhanyoztam és már rohantam is a nagyterem felé.

Kétségem sincs afelől, hogy Rita bizony mérges tekintettel fogadja majd a későket – ez szerintem már szokásává vált – akiknek csoportjában én is tartozom a mai programütközés miatt. Amúgy nem is értem, miért kell ennyire karót nyeltnek lennie. A büszkeségnek is vannak határai – azt hiszem - ő pedig úgy is felsőbbrendűnek érzi magát, hogy a vezetékneve nem tartozik a huszonnyolcak közé, így aranyvérű származása is firtatható. Igazán kedvesebb is lehetne diáktársaival, annyira feleslegesnek látom ezt a túlcsorduló büszkeséget. Na de mindegy, ha a szülei elrontották valahol nevelés közben, nem az én dolgom, hogy ezt helyrehozzam.
Egy pillanatra megállok a mázsás sötétszín ajtó előtt, nagy levegőt veszek, hogy összeszedjem minden bátorságom, majd benyitok és határozottan belibbenek a kis részen. Minden sejtésem beigazolódott, Rita szempárja akárcsak Zeusz, villámokat szór mérgében. Kedvesen elmosolyodom, bár a vigyorkám inkább annak köszönhető, hogy még ebben a helyzetben is megtalálom a viccet.
- Halihó! Bocsánat a késésért, egy kicsit elhúzódott a kviddicsedzés. – taglalom a pontatlan érkezésem okát, miközben Gildroy felé sétálok, hogy mellette foglaljak helyet. Háztársam, és ő sem most van itt először, tőle bátrabban meg merem kérdezni, miről maradtam le eddig.
Amint lehetséges, a közelében foglalok helyet, és ha Rita dühgombjai már nem figyelnek, a hugrabugos srácra szegezem tekintetem.
- Lemaradtam valami fontosról? – suttogom oda neki, de mivel olyan halkan teszem, egy kicsit tartok attól, meg se hallja a kérdésem.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 31 Dec. - 3:49

„1977 Hopp-por gyújtogatója:
Fülembe jutott a tény, miszerint a hopp-port ismét megpróbálta egy kívülálló személy leutánozni, azonban a tesztelés során a kandallóhoz tartozó kémény kiköpte a varázslót. Aiden Delevigne sikertelen próbálkozása…“
Jegyzeteimet pakolgatom a mai napon tartandó első gyűlés miatt. Nyáron számos cikket írtam magamnak, és párat el is hoztam egy dossziéban. Szerintem érdekes anyagok, és érdemes megosztani a Roxfort népével azt, amit a Reggeli Próféta a padlóra söpör. Édesapámmal látogatást tehettem az Abszol úton található szerkesztőségnél, ahol temérdek hírértékű információt hallottam, még, ha a Próféta nem is gondolja így. A mumus, aki egy mugli rock-koncerten keltett felfordulást… Sokat gondolkodtam azon, hogyan kerülhetett oda az a varázslény, és a legésszerűbb magyarázatnak az tűnik, hogy egy mágus “felejtette” ott. Megannyi értékes információmorzsa, s én itt senyvedek Rita Skeeter uralma alatt. Ha külső szemlélőként látnám a helyzetem, már rég felképeltem volna magam, hogy nem lépek előre semmit. Semmit, holott azóta vagyok szerkesztőségi tag, mióta Rita is. Úgy tűnik, megelégszem a saját rovatommal…
A klubhelyiség órája elüti az időt, amikor kezdődik a gyűlés, így végre méltóztatok elindulni én is. Az elején felesleges ott lennem. Minden a szokott módon zajlik: újak köszöntése fél gondolatban, hatalom, zsarnokság, rend és fegyelem a maradék időben. Pennaosztás, feladatok átfutása, és mindenki mehet a dolgára. Most tarthatnak a köszöntésnél, nem késtem le a lényeges dolgokat. A célegyenesben sem szaporázom lépteimet, mert az esetleges kérdéseket és az arra adott válaszokat is figyelembe kell venni.
Az ajtó előtt megállva várok egy percet, majd belépek a terembe. Vannak újak, de csak végigfuttatom rajtuk tekintetem, mert sok az ismerős arc. A legfiatalabbikat nem ismerem, de ez nálam nem nagy szégyen.
- Sziasztok. - köszönök, majd célirányosan elindulok a legmagányosabb hely felé, hogy birtokomba vegyem azt. Egy bocsánatkérést is elejtek, hogy ne tűnjek túl bunkónak. Ritának csak a mondanivalójára figyelek, a dühös, villogó szemeit figyelmen kívül hagyom. Ha valaki fel tud idegesíteni, az Rita ezzel az arccal. Az én kedvemet ne rontsa el egy ilyen nő.



A hozzászólást Ryan G. Shafiq összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 3 Ápr. - 8:21-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 1 Jan. - 3:46
Figyelmesen hallgatja Rita mondandóját, és a társalgást is követi Xeno és közte. Talán olyat kérdez, ami őt is érinti, és nem árt, ha tud róla. Elvégre, jó pap is holtig tanul, ahogy tartja egy mugli szólás, vagy mondás. Fene sem tudja megkülönböztetni őket, és őszintén szólva nincs is sok kedve ezen gondolkodni. Kettőből az egyik biztosan talált.
A kiosztott pennára pillant, de nem lesz rá szüksége, ebben teljesen biztos. Tavaly sem használta, és hallotta, hogy van, amit direkt máshogy, szavtosabban ír le, mint az valójában történt. Nem akarja becsapni az embereket azzal, hogy megmásítja cikkeiben a valóságot. Nem mintha az ajánló rovatban ez olyan egyszerű lenne.
Először nyílik az ajtó, és belép háztársa, Carina. Rámosolyog, bár Rita ahogy látja, nem követi példáját. Mindegy, vele nem szabad foglalkozni, ilyen téren cseppet sem elnéző, legalábbis Roy véleménye szerint. Mikor a lány leül a közelében, és megkérdezi, miről maradt le, csak felmutatja a mágikus pennát, és átnyújtja neki, valamint nagyvonalakban összefoglalja a Xeno-Rita beszélgetést.
A második késő Ryan, aki hollóhátas, és látszólag nem kedveli Ritát. Tavaly is tag volt már, és talán régebben is. Mintha nem is lenne, elhalad a főszerkesztő előtt, és helyet foglal. Ennek nem kerít nagy feneket, az ő dolga.


A hozzászólást Gilderoy Lockhart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 7 Május - 0:08-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 12 Jan. - 12:32
Figyelsz, tényleg nagyon figyelsz, hogy semmit se hagyjon ki a füled. Mikor eléd repül egy penna, kezedbe veszed, és megvizsgálod. Elteszed a táskádba, és ismét Ritára nézel, hogy tovább fülelhess. Xenophiliusszal beszélnek, ezért arra koncentrálsz, hogy az esetlegesen rád is vonatkozó információkat kihallhasd kettőjük minimegbeszéléséből.
Ekkor egy hugrabugos lány lép be a súlyos faajtón, ezért felé tekintesz. Mosolyogva köszönsz neki, majd visszanézel Ritára, és legszívesebben menekülnél. Komolyan, mért kell egy kis késésért ilyennek lennie bárkinek is? Nem kimondottan érted ezt a lányt, és van egy olyan sejtésed, hogy nem is akarod megérteni. Ugyanakkor kíváncsi vagy, vajon milyen feladatod lesz itt, mint legkisebbnek...
A második későnél is az ajtóra nézel, de Ritára már nem mersz. Így is pont eléggé félsz ahhoz, hogy tökéletes cikket írj majd. Nem akarod magadra haragítani a sárkányt.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 14 Jan. - 19:46
Többiek & Xeno



Próbáltam a mai nap jó oldalát nézni, hogy mindabból amit átélünk ma semmi rossz nem származhat. Ezt igyekeztem valahogyan átragasztani Jane-re is. Hogy ez mennyire sikerült? Most éppen semennyire. Talán mert nem próbáltam elég erősen azt szuggerálni neki, hogy az újdonságok nem mindig jelentenek rosszat. Vagy legalábbis ez majd kiderül az első néhány ilyen megbeszélésből, szerintem. Nem szabad elsőre megítélni valakit és más véleménye alapján se szabad. Mert mi van ha mindenki azt érdemli viszonzásul amit ad? Ha például valakihez kedves vagyok attól még… Nem, valóban nem. Egy normális iskolában talán az a reális ha az egyének egymással rivalizálnak és hazug barátságokba másznak bele. Szóval igazából azon se csodálkoznék ha például abból a kevés barátomból néhányról az derülne ki, hogy ki nem állhat, de valami miatt mégis játsszák a szépet és úgy tesznek ahogy tesznek. Az iskola újság gondolata meg ezelőtt is foglalkoztatott, pusztán az a lökés kellett amit Jane javaslata megadott. Neki meg a támogatásomra van szüksége, mert én már tudom róla, hogy tehetséges és megvan a képessége hozzá, csak bátorítani kell.
– Tudom. – válaszolom röviden a mondandójára. – Viszont ketten vagyunk, az csak ér valamit, mintha külön-külön próbálkoznánk megbirkózni vele. – elmosolyodtam a végén, hogy lássa én egy cseppet sem vagyok elbátortalanodva ettől az új kihívástól. Végső soron csak pofára esünk és utána felkelünk, ennyi lenne az egész. Már ha annál rosszabbul sülnének el a dolgok amire számítok.
Aztán odabent a teremben néhányan meg is érkeznek utánunk. Így már picivel nyugodtabbnak érzem magam, hisz mások is jönnek még utánunk. Még több személy akiket szépen szemügyre vehetek. Igazából az érdekel, hogy kikkel leszek majd az ilyen és ehhez hasonló megbeszéléseken majd együtt. Kikkel jöhetnénk esetleg legközelebb együtt vagy valami ilyesmi. De Sarah-n és Jane-n kívül nem látok még mást aki szintén Hollóhátas lenne. Na ennyit erről. Mindegy. Én mondhatni harcra készen állva megvártam amíg Rita elmondja amit így üdvözlésképpen szeretne aztán felnyújtottam a kezem. Nem tehetek róla. Nekem mindig van kérdésem. Különben is azt tartják, hogy jobb kérdezni, mint bután és tudatlanul meghalni. Jó, más bizonyára nem ilyen formában ismeri ezt a mondást. Nem számít, a lényeg, hogy bátornak kell lenni és kérdezni kell. Akár a legrémesebb tanártól is, vagy jelen esetben Rita-tól. Végtére is jobb, tudni mihez kell tartanom magam és hasonló. Amint észrevesz és megkérdezi mit szeretnék leengedem a kezem. Semmi értelme úgy hagyni. Szót kértem és megkaptam. Tessék.
– Igazából arra lennék kíváncsi, hogy miként fog majd működni a cikkeink megjelenítése… Gondolom jóvá kell hagynod, mi az ami megjelenhet és min kell majd az illetőnek dolgoznia. Vagy tévedek? Közösen mindenkivel beszéljük az ilyesmit meg, hogy milyen cikk elvetendő vagy megtartandó? – esetleg tökéletesnek kell lennie és akkor biztos, hogy nem lesz min javítani, bár a tökéletesség az ő szemében biztos relatív. Mert megeshet, ami nekem az, számára talán pont nem. Ilyen egyszerű. Miután magyarázatot adott akármilyen is legyen a hangneme megköszönöm a válaszát. Végtére is volt hozzám türelme, az már teljesen mindegy, hogy közben esetleg kikészítettem őt vagy sem. A lényeg azon van, hogy választ kaptam. Nem igaz? Aztán a pennára figyelek, amit kiosztott.
– Érdekes. – jegyeztem meg halkan, hogy inkább csak a hozzám legközelebb ülő hallja meg. Nem kell az egész jelenlévőnek tudnia a véleményemről amit a penna iránt éreztem. Különben nálam ez a szó egyet jelent néha a széppel, a tetszik szóval vagy jelen esetben azzal a szokatlan érzéssel amit ilyenkor az új dolog iránt érzek. Még hozzá kell ehhez szoknom. A kezembe vettem – nem tehetek róla, a tapintás számomra egy igazán fontos cselekmény ha valami újról van szó és történetesen tárgyról – megvizsgáltam, pontosabban csak körbe forgattam, hogy mindenféle szögből lássam. Na jó csak vicceltem. Igazából csak próbáltam némi kíváncsiságot mutatni a penna felé. Bár kétlem, hogy lemondanék a saját kézi írásról, túlságosan megszoktam. De nem fogom eldobni, lehet, hogy egyszer tényleg jól jöhet. Ebből a vizsgálgatásból a későn érkezők zökkentenek ki. Hmmm. Jó tudni, hogy többen leszünk. Az már számomra teljesen mindegy, hogy mikor jöttek.



•• Words: #kiszámolja •• Music: #bestdayofmylife •• Note:  Ollee  #hmmm  •• Outfits: #itt  ••



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 20 Feb. - 17:23
But burned into my brain are these stolen images
Nem tartom semmire sem az iskolaújság szerkesztőit. Nem is lennének, már réges rég kirúgtam volna őket, de sajnos a zsarnokságomat megakadályozza Dumbledore, aki a lelkemre kötötte, hogy rendesen bánjak másokkal. Nem tudom mire van a vénembernek ez a szeretet-mániája, de inkább hagyom annyiban a dolgot, ennyit azért megengedhetek. Viszont Dumbledore pontosan tudja, hogy nem erősségem a szeretet - vagy bármilyen érzelem - és azt is pontosan tudja, hogy nem tudok másokkal rendesen bánni, de inkább nem szól, tudja, hogy etéren nincs hatalma felettem.
Eddig sose volt olyan a gyűléseken, hogy valaki önszántából beszél. Általában mindenki meghúzza magát és csendben van, teszi a dolgát. Ezért is lepődök meg, amikor a dilis szőke jelentkezik. Felszólítom természetesen, de nem szeretem, ha más beszél rajtam kívül.
Figyelmesen hallgatom Xenophilius mondandóját, és egy kicsit félteni kezdem a hatalmamat. Mindig is én döntöttem el, hogy valakinek a cikke jó-e vagy sem - az esetek többségében nem volt jó - és ezt mindenki természetesnek vette. Meg lenne talán az első vetélytársam? Lovegood talán a helyemre pályázik, és mindent meg fog tenni a céljának eléréséért? Rögtön kirázom ezt a gondolatot a fejdmből. Ez nem történhet meg.
- Nos, először is átolvasom a cikkeket, a helyesírási hibákat vagy fogalmazási vétkeket kijavítom, a felesleges mondatokat kihúzom. Ha többre van szükség, akkor tovább kell írni a cikket. Később összerakom az újságot, és közösen megnézzük. Azt hiszem ez így mindenkinek megfelel, nemde? - válaszolom higgadtan, de hangomban lehet érezni az éket.
Miután megzavarták az "órámat", azt kívánom, bárcsak ölni tudnék pusztán a tekintetemmel. Nem szeretem a későket, sőt, kifejezetten gyűlölöm őket. Gyorsan felvarázsolok egy elég ijesztőre sikerülő mosolyt, és így nézem a társaságot. Collins és Shafiq. Remek, tőlük nem is vártam volna mást. Elnézem a késésüket, de azért titokban húzok az egyik füzetemben lévő neveikhez egy-egy strigulát. Nekik is kiosztom a pennáikat.
- Nos, a mai napirend első pontja a feladatok szetosztása lenne. Mindenki marad a témájánál?
#TEAM | - SZÓBAN | 1 - 2 HÉT HATÁRIDŐ


A hozzászólást Rita Skeeter összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 20 Jún. - 19:29-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 3 Ápr. - 8:34

A baráti köröm szívesen hangoztatja nap mint nap, hogy mennyire is vagyok okos, meg hasonlók, de ehhez az is hozzátartozna saját bevallásom szerint, hogy kilépjek Rita Skeeter uralma alól. Elvégre semmivel sem jobb nálam, még ha idősebb, akkor sem. Nem nehéz lepipálni észben, logikában, beszédkészségben, és még sorolhatnám napestig. Nem szorulok arra, hogy az ő irányítása alatt dolgozzak. Könnyedén elbírnám a főszerkesztői posztot viselni, és nagy valószínűséggel jobban is csinálnám, mint ő. Én legalább néha, igaz kicsit sután, de törődök másokkal, és azt hiszem, ez néha-néha előnyös egy társaságban. Nem a zsarnokoskodás vezet bennünket elismeréshez, jó munkához.
Miután leültem, csukott szemmel hallgatom a hatalmát fitogtató lányt, és bízom abban, hogy a következő téma értelmesebb és érdekesebb lesz. Már most unatkozom, holott csak öt perce ülök bent a teremben. Ez egy új egyéni rekord, emberek! Kár, hogy semmiféle rekordnaplót nem vezetek. A suliújság szerkesztői gyűléseken biztosan megdőlne pár unalommal, hülyeséggel, esztelenséggel és egomániával kapcsolatos rekord.
A penna rövid úton megsemmisítésre kerül majd, ebben biztos vagyok. Nem is értem, Rita mért vesződik azzal, hogy ismét kiosztja nekem is a mágikus eszközt. Felesleges, sosem használom, és nem is szeretném. Pont eleget tanulmányoztam már ezt a fajta pennát. nincs szükségem az általános megvetésre iskolaszinten. Elég, hogy hollóhátas stréber, besavanyodott, unott alaknak tartanak. Ezekkel a megnevezésekkel sem foglalkozom, de az általános semleges hírnevemet nem szeretném mínuszba rontani. Az még tőlem is elég csúnya lenne.
Bólintok a kérdésre. Persze, hogy maradok az iskolán kívüli ügyeknél. Ez nem is lehet kérdés, elvégre apám jóvoltából eleget tudok a minisztériumi dolgokról, és a befolyása miatt még ezer másról is.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 19 Jún. - 13:20
Imádod a sportokat és mindent, ami kicsit is a sporttal kapcsolatos, és úgy láttad a hirdetőtáblán, hogy ennek a rovatnak az eddigi írója tavaly ballagott, ezért gondoltad, hogy megpróbálkozol, és megpályázod. Már csak azért imádkozol, hogy más ne csenje el előled. mást nem tudnál jól megírni, és még ehhez sincs túl sok bátorságod.
Érdekes kérdést tett fel a hollóhátas fiú, és ez igazából téged is érdekel, csak megkérdezni nem merted. Mostanában nagyon visszahúzódó lettél, ami teljesen érthető a történtek után, mégis szerezned kellene legalább egy barátot, aki mellett el tudod felejteni, hogy mivé is lettél.
Csak meghúzod magad, mikor rákérdez, hogy mindenki marad-e a témájánál. Te még erre nem igazán tudsz válaszolni, elvégre ez az első éved az újságnál. Igazából alig mertél jelentkezni, de anyukád folyamatosan bátorított, hogy kezdd el, ha érdekel. És igaza van! Túlságosan visszahúzódó lettél, és emiatt egyre többen akarnak majd packázni veled. Abból pedig te és ők is jöhetnek ki rosszul., még akkor is, ha senkit nem akarsz bántani.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 20 Jún. - 8:48
Sosem érdekelte, hogy Rita éppen mennyire embertelen, amíg vele vagy a családjával, barátaival nem az. Sosem értette, hogy miért jó a lánynak, ha másokat verbálisan bánthat, de nem is szólt érte eddig. Nem gondolja úgy, hogy az ő feladata megváltani a világot, hát nem is teszi.
Igazából őt teljesen hidegen hagyja az, hogy éppen ki mennyit késett. Ritának ez biztosan eget rengető probléma, de Gilderoynak ezt nem igazán sikerül átéreznie. Ha késett, késett. Még egyébként sem hangzott el semmi érdekes, vagy olyan, ami fontosnak tekinthető akár egy kicsit is.
Az ajánlórovatot kapta tavaly, meg is szerette az év során, de nem lenne mérges, ha valaki igényt tartana rá, vagy besegítene neki. Szereti, de másnak is hagy esélyt, ha erre kerül a sor. Ő tud mást is írni, de mikor Rita rákérdez, egy határozott igenel válaszol. Jó neki az ajánlórovat. Már megszokta, megtanulta.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Iskolaújság szerkesztői gyűlés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Iskolaújság

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-