Lux Belcher

She was the type to fall in love with the moon, and everything that was beautifully unreachable.

Lux


17


Aranyvér


Dumbledore





Griffendél


Anna Speckhart


Saját

A Belcher család. Évszázazokra visszanyúló, hibátlan vérvonal, amely sokszor vérfertőzés árán ugyan, de tiszta maradt. A szüleim a klasszikus, erős varázsvilág erkölcsi nevelését alkalmazták, ahogyan azt a nagyszüleim is tették velük. A varázslóvér tisztasága nekik létkérdés. A testvérem érdekházassági alapon már megnősült több, mint 2 évvel ezelőtt. Patricia Wensdeal egy igen tehetős családból származik, megkérdőjelezhetetlen felmenőkkel. Ideális választás volt Frederic számára. Még akkor is, ha Frednek lehetősége lett volna csinosabb társat választani maga mellé egy életre. Ő azonban fejet hajtott a szülői akaratnak, így biztos lehettem a saját sorsomban is. Eljön majd a nap, amikor nekem sem lesz választásom.
A szüleim sziklaszilárdan hisznek az aranyvér fenntartásában. Sötét erőkkel szimpatizálnak, az erőszak fegyvereivel játszadoznak. Hisznek egy olyan kor eljövetelében, ahol aranyvérűek lesznek és muglik. A muglik pedig szolgálni fognak minket.

Milyen vagyok? Elveszett. Egy erőszakos világ és család rabja, amely olyan pórázon tart, amit semmilyen varázslat nem tud megsemmisíteni. Madártoll vagyok a szélben, amivel mindenféle szellő játszadozhat. Gyerek vagyok, aki még nem tudja mi a különbség a jó és a rossz között.
Az erőszakos hittérítés áldozataként sokáig hangoztattam a szüleim nézeteit, mert magaménak éreztem őket. A felismerés azonban sokszor fájdalmas. Családok mentek tönkre, mert a szüleim úgy döntöttek nem pártfogolják tovább csakis a tisztavérű varázslócsaládokat. Én pedig ott álltam az oldalukon.... és egyetértően bólogattam. Barátokat kellett elveszítenem, akik nem voltak a származásomhoz méltóak... én egyetértően bólogattam. Azt hittem a szabályok az én javamat szolgálják, hittem mindenben, amivel teletömték a fejemet. Elhittem, hogy számomra egyetlen út járható és azt nekik kell kijelölniük.
Aztán jött az iskola. A Roxfort falai között nem volt minden lépésem leszabályozva. Olyan kapuk nyíltak meg előttem, amiknek a létezéséről nem is tudtam. A szüleim hivatali munkát szántak nekem... én pedig belebolondultam a varázslényekbe... a sárkányokba... a hippogriffekbe. Mindenbe. Az engedetlenség méregként lepte el a szívemet a szüleim szerint. Az oktatás szabályozatlanságát, a cenzúra hiányát okolták kicsapongásom miatt. De hogyan tudnád letörni a madár szárnyait, ami megérezte már a szabadság ízét.  

Mély levegő. Lassan fújom ki. Sípol a fülem miközben megteszem azt a 3 lépcsőfokot kiállva a többiek elé. Semmit sem hallok. Semmit sem érzek csak a rettegést. Gyomrom aprócska gömböcbe csavarta saját magát. A vékony bőr süveg kedvesen öleli körbe a fejemet. Óráknak tűnnek a másodpercek, amíg várakozok. Tekintetemmel bátyámat keresem, de nem találom a Mardekárosok büszke sorai között.
-Griffendél.-hangosan rivall az öreg süveg, én pedig azonnal lesápadtam a kitöri üdvözlő kiáltások ellenére. Megremeg a térdem miközben felállok a székről és ekkor veszem észre Fredericet, aki már az asztal fölé emelkedve vizslat engem. Halántékán kifeszül egy vékonyka ér. Mindketten tudjuk mit jelent ez. A szüleink nem fognak örülni. A nagynénénket leszámítva az egész Belcher család a Mardekár színeiben járta végig az iskolát.
Másnap megkaptam életem első rivallóját.


-Lassan. Óvatosan.-remeg a kezem, amiben a nyers húst tartom. Egy pillanatra eszembe jut, hogy mekkora bajba kerülhetnék, ha egyszerűen csak kicsúszna a kezemből a nyálkás húscafat.
-Hajolj meg....mélyebben...ne leskelődj Lux..-nagynéném szavai életbevágóak. 13 évesen az emberi test nem kifejezetten ellenfél egy hippogriff számára. Lehajtom a fejemet és ekkor bevillan a kép, hogy anyám mennyire mérges lenne, ha most látna minket. Sosem kedvelte igazán Karma nénikémet, pedig csodálatos asszony. Ő eltávolodott a családtól és ugyan sosem fordult igazán szembe a szüleivel, de inkább azt választotta, hogy nem megy férjhez és elvonultan él, mint hogy kényszerből hozzáláncolják valakihez.
-Karma néni....
-Cccssst... psszt.-Feltérdel a fekete diófa tövében, ahol eddig üldögél és vígan szemlélte küszködésemet a fiatal állattal. De a pillanat, amikor megcsillantak a szemei örökre az emlékezetembe égett, mert tudtam, hogy ott, akkor abban a pillanatban valami csoda történik velem. A földig eresztette a csőrét a hatalmas állat.
-Most add oda neki. Dobd!-kapom meg a következő utasítást. Az éles csőrök röptében kapták el a húscafatot. A gyönyörű sárga szempár mélyen kutatott íriszeimben, hogy méltó vagyok-e barátságra.
Felhőugró türelemre tanított. Néha napokig nem kereste a társaságomat, néha pedig már az ajtóban várt hajnalban néhány finomabb falat reményében.


Elfogytak a nyár bőrperzselő napja és lassan megérkezett az Augusztus langyos napjai. A csomagjaim bepakolva vártak a szobában, amit néhány rövidke hónapon keresztül a sajátomnak tudhattam.
-Lesz még újra nyár, kincsem.-végigsimítja a hajamat.
-Menj aludni. Holnap korán kell indulnod.-nem válaszolok, csak eltűnök az immár idegennek ható bútorok között. Nem kérdeztem meg, hogy miért kell elmennem, miért nem maradhatok. Magamtól is tudtam a választ.
Azon az éjjelen nem bírtam aludni. Az eső csendesen mosta le a színezett üveglemezeket.

-Miss Belcher?-hirtelen riadok fel, amikor a padtársam, valószínüleg sokadjára löki meg a könyökömet, hogy életet leheljen csendben álmodozó testembe.
-A Griffendél Ház érdekében nagyon remélem, hogy figyelt.-gyorsan próbálom rendezni a gondolataimat. Megköszörülöm a torkomat és mielőtt ismét felszólalna ellenem drága tanárom megelőzöm.
-Lobalug. A mérgét bájitalokhoz használják fel, de mi aligha találkozhatunk ilyesmivel, hiszen a Minisztérium ezen osztálya komoly rendeletekkel szabályozza a felhasználását. -nem kapok választ. Csak folytatja az oktatást, így én is visszahajtom a fejemet a padra.