Dustin Pearce

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.

Dust, Pearce


31


Félvér


Voldi


Legillimenica és oklumencia

Halálfaló

Jake Gyllenhaal


Félig ez, félig az. Saját-keresett egyveleg.

A családomról meséljek? Nem tudom mit érdekel az téged, semmi érdekes nincs bennük. Bár... talán az, hogy az egyik fél varázsló volt. Igen, jól hallottad. Édes szépséges apám egy aranyvérű mágiahasználó volt, egy híres-neves család leszármazottja akiknek a tagjai soha sem paktáltak le varázstalan lényekkel, csak varázslókkal. Akkor felteheted azt a fogós kérdést, hogy születtem én? Hát egyszerűen. A fater mindig is lázadó típus volt, így ellenállt annak a kötelezettségnek, hogy aranyvérűt vegyen el és az szüljön neki gyermeket. Ő dacolt azzal, hogy Voldemort mellé álljon. Az egész családi bizniszt kidobta a kukába. Ezért kitagadták és vérárulónak titulálták. Őt ez a dolog nem nagyon érdekelte, sőt szerintem az égvilágon semmi sem keltette fel az érdeklődését. Most hol van? Háh, ha megtudod mondd már meg, hogy üdvözlöm. Köszi.
Öhm, hát édesanyámról már nem tudnék ennyit mondani, hisz ő egy átlagos ember, varázslat nélkül. Ha jól tudom, egy ideig az elmegyógyintézetben is ápolták, amikor apa elmondta neki az igazságot. Persze nem hitt neki, kiröhögte. Aztán pedig az Öreg megmutatta a tudását egy lebegtető bűbájjal. Gratulálok, ügyes voltál. Aztán, amint megbizonyosodtak róla az orvosok, hogy teljesen bolond, de kedves bolond, kiengedték és élték tovább az életüket szeretetben. Most hol van? Háh, ha megtudod mondd már meg, hogy üdvözlöm. Köszi.

Most komolyan? Mi ez? Valami kérdezz-felelek? Szerintem amúgy tök jó fej vagyok, úgy a többi halálfalóhoz képest. Poénkodok meg ilyenek, szabadidőben. Csak abban. Sajnos. Amikor dolgozom, akkor pedig elő a fapofával és a genyó főnök álarccal és mindenkinek parancsolgatok és leszidom az embereket minden kis hibájukért. Furcsa ez a kétarcúság, nem igaz? Haha, szerintem három arcú vagyok... mert hát kémkedek itt a Minisztériumban. Azt is szokták rólam mondani, hogy amikor uralmába kerít a vérszomj akkor egy kicsit megkattanok és zöldségeket beszélek. Kamu, teljesen. Most is úgy adok egy kis előadást neked, hogy felvágom más ereit. Kattant vagyok? UGYE NEM? MERT HA AZT MONDOD, HOGY IGEN AKKOR HELYET CSERÉLHETTEK! Khm, bocsánat a magas hangszintért. Látod, te is megmondod, hogy tök normális vagyok. S, hogy tudom ezt a háromságot fent tartani? Rengeteg alkohollal, és cigivel. Na meg persze a csodálatos színészi képességeim miatt. Egy kicsit nagy az egóm, ezt bevallom. De hát van mire, nem igaz? Csak rám kell nézni *Szemöldökemelgetés*.  Na de komolyra fordítva most a szót, ha a fejembe veszek valamit akkor azt véghez is viszem. Maximalista vagyok, mindent szeretek úgy intézni, ahogy kell és, ahogy előírják, minden kis részletre odafigyelek. Ezért értem el az életben elég sok dolgot, senki nem tudott eltántorítani attól, amit akartam. Azt mondták sokan, hogy te úgy sem fogsz elhelyezkedni a Varázsbűn-üldözési Főosztályon. Ó igen? Hát nézzétek meg, hogy ki az aligazgató? Hát én! Gyökerek.

 Kíváncsiak vagytok, hogy lehet egy félvér haláfaló akinek az apja véráruló és mellette a Varázsbűn-üldözési Főosztály aligazgatója? Hát hallgasd szépen a történetemet és megtudod. De jól figyelj, mert nem mondom el kétszer, arra nincsen időm. Nem fogom az születésemtől kezdeni, a szokásos szöveggel, hogy egy meleg nyári napon születtem egy kecske és egy tehén románcából és a társai. Kihagyom azokat a részeket, amik unalmasak. Ugorjunk oda, ami érdekelheti a tisztelt hallgatóságot. S az melyik rész? Hát az, amikor letettem az RBF vizsgát. Onnan változtam meg, s azok a dolgok miatt lettem az, aki.
Az egész egy levéllel kezdődött, édesapámtól aki minden hétvégén küldte a baglyokat, hiszen anyám még akkor egyáltalán nem értett a varázsló cuccokhoz.
Dustin! Most nem örömteli hírt fogok közölni. Anyáddal elmegyünk, mert kezdd újra előjönni az elmezavara és a varázsitalok nem nagyon hatnak rá. A mugli orvosok valamit elb*sztak a fejében. Itt ők a hibásak, és nem mi. Nagyon sajnáljuk ezt a dolgot, szeretünk téged és minden ilyen dolog. Ne felejtsd el azt sose hátralévő életedben, hogy nem mi vagyunk a hibásak ebben, hanem a mugli orvosok! De ne haragudj rájuk nagyon, légy olyan, mint én. Kedves és szeretetteljes velük, és végy el egy olyan leányzót aki olyan, mint anyád. Csókol és ölel: Szerető apád, és anyád.  Először csak jót nevettem a dolgon, mert nem hittem el. Azt hittem, hogy csak poénkodik, ahogy szokott. De aztán telt-múlt az idő és a levél áradat abbamaradt. Akkor értettem meg azt, hogy ez egyáltalán nem volt vicc. Elhagyott az a két rohadék. A levél végén pedig jött a dumájával, hogy szeressem a muglikat és legyek olyan, mint ő? ~Hát baszódj meg!~ Gondoltam magamban.  ~Én rohadtul nem leszek olyan, mint te. A szöges ellentéted leszek. Utálni fogom a muglikat, aranyvérű nőt fogok elvenni feleségül és Voldemort mellé fogok állni. ~ Elhatároztam ezt magamban és ezért úgy is folytattam az életemet. Kurva sokat güriztem, a bagoly előtt semmit nem tanultam soha sem semmiből, de utána mintha megtáltosodtam volna. Mindenből feljavítottam a jegyeimet, és hipp-hopp a Ravasznál tartottam. Tudtam, hogy először el kell valamit érnem ahhoz, hogy Voldemort a csapatába fogadjon. Tudtam, hogy erre kicsi az esély, hiszen félvér vagyok, sőt az apám véráruló. De akkor sem adtam fel, mert soha sem szabad. Elég jó eredményekkel zártam a vizsgáimat, így jöhetett a következő lépés. Az aurori továbbképzés. Megmondom őszintén, hogy talán életem legnehezebb időszaka volt az, körülbelül aludtam egy hét alatt összességében tíz órát. Folyamatosan magoltam a dolgokat befelé, én akartam lenni a legjobb és a legerősebb. A maximumot akartam nyújtani. Persze ez nem sikerült, volt egy ember előttem aki megelőzött. Megfojtottam volna egy kanál vízben. De akkor a lényeg az volt, hogy sikeresen túljutottam ezen a szakaszon is. Jöhetett az igazi mély víz. A pályafutásom első részében már sikeresen ki is fogtam egy olyan munkát, amiben ölnöm kellett. Megmondom őszintén, hogy akkor körülbelül egy hónapig rémálmok kísértettek. De aztán amint több ilyen esett lett, beletanultam a dolgokba és most már nyugodtan hajtom álomra a szemem még egy esetleges hulla ágyon is. Tudtam, hogy még mindig nem vagyok elég jó arra, hogy a Nagyúr szolgálatába léphessek. A Ranglétrán feljebb kellett lépnem. Aurorparancsnok soha nem akartam lenni, nem izgatott az állás. De már az aligazgatóság annál inkább. S szerencsémre akkor pont volt egy üresedés. Ha nem lépek közbe akkor nem én vagyok az, aki most betölti a posztot. Mert éppen az akarta előlem elhappolni aki jobb volt nálam. Akit meg akartam fojtani egy kanál vízben. Gondolkoztam, gondolkoztam, hogy mit tegyek. Meg kellett őt ölnöm, de úgy, hogy senki ne vegye észre azt, hogy én voltam. Végül a háttérbe léptem és onnan mozgattam a szálakat. Felbéreltem ezt, felbéreltem azt, ennek súgtam egy kis tanácsot, annak susogtam egy ötletet és végül sikerült amit akartam. Meghalt a rohadék, és nem tudták rám bizonyítani, hogy én voltam. Mert én a közelében sem voltam akkor, alibim bomba biztos volt. A házimanója végzett vele a bolonddal, persze utána a manót is el kellett hallgattatni mert miután megbüntette magát a tettéért, elfecsegte volna azt, hogy kitől kapta a "Zöld füves teát". Így engem választottak meg aligazgatónak és tudtam, hogy eljött az idő, amire vártam. Most már halálfaló lehetek.