Dimitrij Grigorij Karkarov

Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád.

Grischa, Mitja, Dima


22


Aranyvér


Voldemort


Legilimencia és oklumencia


Halálfaló


Sean O'Pry


Canon, keresett vagy saját karakter vagy?

Ősi orosz aranyvérű család, ahol a vérminősége sokkal többet ér, mint a biológia a normák.
Az apja életében mindig is a jómódorra nevelte és arra, hogy legyen hű Voldemorthoz, mert a Karkarov család lojalitása a legfontosabb mind közül. Apja mindig is kedvelte  Dimitrijt, mindig is követte azt az ösvényt, amit az apja kijelölt neki, nem ellenkezett. Édesanyjával hasonló viszonyban áll, kölcsönös a szeretet és mivel ő a legidősebb és egyben névörökítő Karkarov, talán az ő nevelését tekintették a legfontosabbnak.
Két húga van, Sofia -az idősebb- és Nadia -a fiatalabb- akiket nagyon szeret. Egy ideig csak Sofia volt az életében és egész kis kora óta azt sugallták belé, hogy ő lesz majd a felesége, de aztán jött Nadia. Hiába szerette Sofiat, valamiért Nadia sikeresebben lopta be magát a bátyja szívébe.
Két unokatestvére is van, Irina és Igor. Igorral mindig is szimpatizált, egész kis kora óta jóban van, Irina már kérdésesebb, őt nem ismeri annyira, azonban egy a vérük és a család mindennél fontosabb.

Dimitrij egy elég érdekes személyiség, pedig éppen olyan egyszerű, amilyen érdekes. Családja a legfontosabb számára, bármit megtenne értük és elég lojális, azonban egy kis ellentmondás is van ebben.. Nadia iránt való szeretete nem helyes, a lány semmiképpen nem lehet az övé, mégis akarja. Sofiat is szereti, de egy estén ellökte magától a fiút, benne még mindig él az a pillanat, amikor segíteni akart, de ő durván eltolta magától Dimitrij szeretetét.
Kiáll a véleménye és az elvei mellett, egyetlen pillanatig sem inog meg, ha valaki erős és reális érvekkel próbálják változásra bírni. Ez leginkább a sárvérűek utálatára terjed ki, mindenki nagyon jól tudja, hogy mit történt vele a múltban. Egy egész muglicsaládot tett a földdel egyenlővé, pusztán mert ők voltak ott, amikor nem volt rózsás hangulatban.
Általában nyugodt és hidegvérű, nehezen lehet kihozni a sodrából, családjával kedves és megértő, de neki is van egy sokkal vadabb és erőszakosabb oldala. Nem tűri jól a hazugságokat. Képessége által hamar rájön, hogy ki hazudik és mit. Bizalmatlan, gyakran olvas mások gondolatában, egyszerűen nem engedheti meg a bizalmat, az egy igen drága dolog, eddig csak az apjának és az anyjának sikerült kiérdemelnie.
Folytathatnám Dimitrij elemzését, de mégis jobbnak látom, ha majd a többi szép lassan és fokozatosan derül majd ki, úgy izgalmasabb lesz.

Vegyes érzésekkel áll és próbál nem arra gondolni, hogy újra láthatja a húgát, Nadia-t. Tudja, hogy nem helyes, amit érez és tudja, hogy bajba fog kerülni, ha nem Sofia-t választja, de egyelőre még nem kell döntenie. Egy ideje már nem él velük a húga és csak most kezdi felfogni, hogy mennyire hiányzott neki Nadia érintése, illata és mézédes csókja. Azon meg természetesen meg sem lepődik, hogy Sofia-nak nagyon nem tetszenek a dolgok, valamilyen szinten sajnálja őt. Mély lélegzetet vesz és elkezdi összecsomagolni a dolgokat, amiket mindenképpen magával visz. Angliába fog költözni, mert a Nagyúrnak szüksége van a Karkarov család minden egyes tagjára, vegyes érzések járják át erre a gondolatra, de mindig is követte a család által elé dobott ösvényt.
Miután összepakolt mindent, amit szeretett volna szép lassan elkezd átsétálni Sofia szobájába és az ajtófélfának dőlve nézi, ahogyan a lány mérgelődve, sőt inkább puffogva rakja egyik dolgot a másik után. Mosolyt csal az arcára húga kissé még gyerekes viselkedése, de hát szereti a lányt, talán nm annyira, mint a másikat, de egykoron csak őt szerette. Ellökte magát az ajtókerettől és elindult a húga felé, aki épp akkor fordult el, még szélesebb lett a mosoly a fiú arcán, húga pedig közelebb lépett hozzá és átölelte. - Nem lehetne, hogy mi maradjunk.. Nem akarok újra azzal a.. – felsóhajt a szavain, nem akar ebbe most megint belekezdeni, de érti, hogy Sofia miért mérges. Szorosan magához öleli és állát a lány fejének támasztja, majd vesz egy mély lélegzetet. - Sofia.. ne légy ilyen, te vagy a menyasszonyom és Nadia mindennek ellenére a húgunk marad.. - mondja neki nyugatásóként, bár nem igazán hisz benne, hogy ettől a lány valamivel is nyugodtabb lenne, mint volt. - Valóban? – teszi fel a fiúnak a kérdést, mintha ő sem tudná már, hogy hogyan állnak a dolgok köztük. Dimitrij csak egy nagyot sóhajt és elengedi a húgát, nincs most kedve leállni vitatkozni, energiája sincs és jelenleg elvakítja az öröm, hogy újra láthatja az ő kis Nadia-ját.
- Most inkább magadra hagylak, van egy-két dolog, amit még be kell pakolnom indulás előtt. - hazudja a fiú szemrebbenés nélkül és már megy ki a szobából, kizárja a lány szavait, melyekre jelenleg kicsit sem kíváncsi. Inkább elvonul a szobájába, hogy írjon egy levelet a húgának de sehogy sem sikerül belekezdenie..

Édes Nadia,

Eddig nem tudtam neked írni, nem volt elég bátorságom hozzá, de remélem tudod, hogy nem felejtettelek el. mindennap gondoltam rád és eddig nem is éreztem hiányod súlyát, de most hogy újra a közelemben leszel, hirtelen szakadt rám. Sajnálom, hogy eddig nem írtam!
Reménykedem benne, hogy neked és épp annyira hiányoztam, mint te nekem. abban is reménykedem, hogy nem felejtettél el és semmit sem változtak az érzéseid annak ellenére, hogy mindketten tudjuk ez így nem helyes. Arra pedig kérlek, hogy figyelj a nővéredre, mivel a kapcsolatotok nem rózsás..
Amint tudlak majd személyesen is felkereslek, látni akarlak, érezni akarom az illatodat és az érintésed.

Szerető testvéred,
D.G.K.