Duncan Fressell

Just live your life!

Duncan


19


Félvér


Dumbledore


-


Varázsló


Ide kérjük a válaszod.


Keresett

A család, olyan érdekes szó és annyi minden mondható róla.. Emberek kiket vér és szeretet köt össze, kik harcolnak és küzdenek egymásért, akik mindent képesek feladni, csakhogy biztonságba tudhassák egymást. Persze nem minden olyan egyszerű..
Édesanyám egy szeretetteljes, életvidám, kedves és hűséges nő volt. Rengeteg szeretet lakott benne, mindenkit szeretet és sosem tett különbséget az emberek közt, hit a második esélyben és egyszerűen képtelen volt arra, hogy ne bocsásson meg másoknak. Hitt az emberekben, hitt abban, hogy egyszer minden szép és jó lesz, hogy minden ember meg tud változni, hogy a sebek begyógyulnak.. és abban hitt a leginkább, hogy meg tud gyógyulni, azonban vannak olyan erők, amik ellen naivitással és hittel semmit sem lehet tenni. Tizenkét éves voltam, mikor elvesztettem, álmában halt meg a képemet szorongatva.
Édesapám egy másik kérdés, ő.. tipikusan az az ember volt, akire mindenki felnézett, aki példaképnek született, de anyám halálával minden megváltozott, ő is megváltozott. Elindult a lejtőn lefelé, egyszerűen megváltozott és elküldött Amerikába.. mindig is felnéztem rá és bíztam benne, hogy talán egyszer újra az az ember lesz, aki egykoron volt. Édesanyám naivságával hittem abban, hogy fel fog bukkanni és újra minden olyan lesz, mint régen.. De őt is elveszítettem.

Milyen vagyok? Ez egy elég érdekes kérdés és az igazat megvallva nem is tudom, mindenki színes egyéniség, mindenkiben található fény és sötétség, csak az kérdés, hogy kiben mennyi van. Azonban most kivételt teszek és megpróbálom magam leírni.
Céltudatos és makacs vagyok. Mindig tudom, hogy mit akarok és mindent megteszek annak érdekébe, hogy megvalósítsam a céljaimat, mindemellett kitartó vagyok, semmivel sem lehet eltántorítani a célomtól, hiába vannak jó érvek, ha valamit a fejembe veszek, akkor meg is teszem.
Lojális és megbízható vagyok. Mindenki felém intézet kérését teljesítem, hisz még mindig azt teszem, amit az apám a halálos ágyán kért tőlem. Nagyon jól őrzöm a titkokat és bennem tényleg meg lehet bízni, sosem dobnék fel senkit sem, inkább szenvedek, de akkor sem árulom el mások bizalmát.
Két lábbal járok a földön, nem vagyok álmodozó, nem vagyok egy naiv lélek.. egyszer az voltam, de mára megváltoztam e téren. Túl sokat veszítettem, nem akarom még az álmaimat is elveszíteni.
Na még lenne pár dolog itt, de szerintem most abbahagyom, hisz egyetlen bűvész sem mutatja be a trükkjeit egyetlen bemutatókeretében.

Egy újabb szombat reggel, amikor korán kell kelnem, mert vár rám a munka és nem késhetek, egyszer már megtettem és nem éppen tetszett a főnökömnek. Azt mondta, hogy ha még egyszer elkésem, akkor kirúg, mert a Mézesfalás elég forgalmas hely és nem folyhat ki semennyi pénz sem a kezei közül. Még csak fél öt van, pont elegendő idő ahhoz, hogy lezuhanyozzak, így pár perccel később már a forróvízsugarak alatt állok és hagyom, hogy felébresszen engem. Zuhanyzás után megszárítottam a hajamat, megtörölköztem és felöltöztem, felvettem a ronda munkaruhámat és már készen is álltam az indulásra, de az igazat megvallva semmi kedvem sem volt dolgozni, kinek lenne? Még csak fél hat van, öt perc innen a munkahely és csak hatkor nyitunk, épp elegendő idő ahhoz, hogy beugorjak egy kávéra az egyik kávézóba.. Így hát el is indultam és leültem kávézni, majd utána fizettem és már tényleg a munkahelyem felé haladtam.
Nem sokkal azután, hogy kinyitottam az én állandó vásárlom már jött is a boltba, Carina. Mindig mosolyogva vártam és meg is könnyítette a megfigyelését, hogy gyakran járt ide, talán túl gyakran is, de megnyugtató, hogy ő nem olyan lány, aki aggódik a súlya miatt. - Mit adhatok? – kérdezem tőle mosolyogva, de tudom, hogy mit fog kérni. Medvecukrot, valamiért mindig azt kér és az az átkozott cukor mindig a legfelső polcon van, amit nem ér el. - Medvecukrot. – mondja mosolyogva, én pedig már indulok is, hogy levehessem a polcról neki azt, amit kért. Sokszor gondolkodom el azon, hogy apának miért volt annyira fontos a lánynak a testi épsége, de már nem igazán fogom megtudni, inkább koncentrálok a feladatra. Leveszem, majd beütöm az árát és fizet. Elindul az ajtó felé, elköszön tőlem és én is elköszönök tőle, most sem volt ez máshogy. Szinte minden egyes találkozásunk így végződik, mintha csak egy ismétlődő jelenet lenne. Egyszer volt az, hogy kicsit többet beszéltünk, mint szoktunk.. Na de mindegy is, most nem ez a legfontosabb, hanem az hogy kipakoljak mindent és kiszolgáljam a vásárlókat, akik néha a butaságaikkal az őrületbe tudnak kergetni..