Camille Sedmikostelí

Végy el egy életet, mielőtt a tiédet veszik el

Ne becézgess


29


Aranyvér


Dumbledore, bár inkább semleges vagyok


Animágus-Fekete párduc (bejegyzetlen)


Professzorok


Scarlett Johansson


Saját karakter

Mint mindenkinek, nekem is van egy édesapám, egy édesanyám és három húgom, csak hát a húgaim sokkal inkább nevezhetőek féltestvéreimnek, mert nem egy anyától származunk.
Apám: Hát ő.. egy igazi vérmániás aranyvérű férfi volt, aki mindennél fontosabbnak találta azt, hogy meglegyen az életében a rend és a fegyelem. Sokszor volt kegyetlen és semmivel sem tekintett másnak, mint a másik diákjait, igen.. abban az iskolában tanultam, amelyikben ő tanított és ő volt a tanárom. Nem, nem kivételezett, sőt. Sokkal keményebben bánt velem, mint a többiekkel, és állítása szerint én vagyok a legkedvesebb gyermeke, csak az a baj, hogy a mi kapcsolatunk régen tönkrement.. tizenegy évvel ezelőtt.
Anyám: Az én édesanyám meghalt a szülésben, vagy én vagy ő és ő inkább engem választott. Nem tudok róla semmit sem, egyáltalán semmit sem, de azt tudom, hogy ha én is hasonló helyzetbe kerülnék, akkor a gyermekemet választanám, mondhatni ő az én példaképem.
Legidősebb húgom: Közös nő nevelt fel minket, és imádom a húgomat, természetesen az édesanyját is, ő volt a én édesanyám.. A húgom egy igazi lázadó és kissé neveletlen, nem fogad szót apánknak, csak nekem. Jelenleg azt hiszem, hogy aurrorként tevékenykedik Amerikában.
Középső húgom: Na hát, amennyire az idősebb húgomat szerettem, őt nem igazán szeretem.. Sose éreztem, hogy köteléket akarna velem kialakítani, eltolt magától, mert ugyanaz volt az édesanyánk, nem akart elfogadni, mikor inkább ezt én nem tehettem volna meg. Nem tudom, hogy mit csinál, de nem is igazán érdekel.
Legkisebb húgom: Az ő édesanyja, mondjuk úgy, hogy csak négy évvel idősebb nálam, ami elég megrázó volt számomra.. Eddig három nő volt, aki anyai szerepet akart betölteni az életünkben, na hát az ő anyja ebben nem jeleskedett, bár megértem, hogy az előző felesége elhagyta az apámat..

Az események és tapasztalatok, melyeket megélünk segítenek azzá válnunk, akikké szeretnénk, de vannak olyan esetek, amikor nem éppen olyan irányban indulunk el, amilyenbe szeretnénk. Talán velem is így történt, mert sok-sok évvel ezelőtt nem olyan voltam, mint most, mondhatni az akkori énem és a mostani olyan, akár a tűz és a jég.
Régebben egy közvetlen és barátságos ember voltam, aki imádta, ha a társaság közepén áll, vágytam a figyelemre és az elismerésre. Persze nem voltam gyenge és naiv.. csak ketten voltunk lányok az iskolában, ez azért meg is látszott, azonban én egyáltalán nem szerettem, ha megkülönböztetnek engem tőlük, mert én is eltudok viselni annyi terhelést, mint egy férfi.
Közkedvelt voltam és annyira.. annyira más, mint most. Már nem tartok a szoros baráti kapcsolatokra igényt, minden egyes kötelék csak sebezhetővé tesz, főleg hogy elsődlegesen nem professzor vagyok. Oh tudom, érdekel, hogy mi is vagyok valójában, de megsúghatom neked: fejvadász. Cseles, ravasz, rideg és most épp nyerőszériában vagyok. Már nem az a barátságos, figyelem éhes és bizonyításvággyal teli lány vagyok, aki a Drumstrangban vagyok. Már nem tekintem apámat a példaképnek, akivé válnom kell.
Egy erős, határozott és független nő vagyok, aki azt tesz, amit akar és ott, ahol tenni akarja. Aztán van itt még valami, tudjátok sokkal jobban szeretem a pálcátlan ellenfeleket, szeretek fizikai fájdalmat okozni, szeretem látni mások szenvedését és megtörését, mert.. mindenkinek van egy gyenge pontja, van egy sebezhető oldala és én remekül találom meg másoknak eme oldalát.

Nem is tudom, hogy mit kéne nektek elmesélnem, még magam sem tudom, hogy mit szabadna veletek megosztani.. Annyi minden történt, annyi minden alakította az életemet, annyi minden miatt vagyok most ilyen. Megpróbálom a három legfontosabb dolgot kiemelni, aztán majd eldönthetitek, hogy szerintetek jól tettem e vagy rosszul, hogy fejvadásznak álltam. Még magam sem döntöttem el, hogy ez valóban én vagyok, hogy ezt akartam e az élettől, hogy valóban ez e az én sorom.

Az első részlet pedig nem szól másról, mint egy levélről, melyet édesanyám küldött a nagyszüleimnek, miként elmesélte, hogy mit szeretne a lányának. Nem tudhatta előre, hogy meg fog halni, de mai napig sírva veszem kezembe a levelet és olvasok bele..

Kedves mamácska és papácska,


Mamácska, lassan megértem, hogy milyen édesanyának lenni és érzem, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kis csöppséget. Érzem, hogy egy erőteljes és tisztalelkű lány lesz, érzem, hogy már megakarja ismerni a mamáját, mert erősen rugdalózik és ficánkol. Tudom, hogy erős és egészséges lesz és már nem tudok várni, hogy láthassam, hogy érezhessem apró kezének érintését. Könnybe lábad a szemem, mert tudom, hogy ezt te is átélted egyszer, velem.
Mindent megakarok neki adni, nem szeretném, ha bármiben is hiányt szenvedne, épp ezért írok most neked levelet. Tudom, hogy ha eljön az ideje az én drágám ellenkezni fog és nem engedi, hogy gyermekem oda járjon, ahova én is jártam. Érzem, hogy a legjobb hely számára a Beauxbatons lenne, egy érett és kifinomult hölgyet faragnának belőle. Szeretném, ha majd eljönnél és segítenél meggyőzni őt majd erről. De itt az ideje, hogy én is köszönetet mondjak neked, hogy annyi éven át óvtál, hogy aggódtál értem és mindig az én érdekemet nézted.. Nem tudom megköszönni, nem tudom elégszer leírni, hogy mennyire szeretlek téged édesanyám.
Szeretném, ha ezt a levelet megmutatnád majd a kis Camillenek is és odaadnád neki, hogy egyszer megtudja mennyire vártam őt, hogy mennyire a kezemben akartam tartani. Minden este lefekvés előtt lemondok egy imát, hogy minden álma és vágya teljesüljön, hogy ugyanazt a szeretet tudjam adni neki, amit egykoron te adtál nekem.

Papácska, téged sem felejtettelek el egyetlen pillanatra sem. Talán egy picivel mindig jobban szerettelek, mint mamácskát, hisz te voltál az én egyetlen igaz hercegem, te voltál, aki mindig az ágyam alá nézett, aki elijesztette a gonosz rémeket onnan. Te voltál az, aki magához ölelt, amikor rosszat álmodtam, amikor féltem, én voltam a legdrágább kincsed. És ezt sosem fogom meghálálni, annyit kérek, hogy jól magyarázd el a kedvesemnek, hogy legalább ennyire kell szeretnie a lányát.
Nem tudom papácska, neked nem tudok annyit írni, mint mamácskának, ezért ez a rész már mindkettőtöknek szól:
A bába szerint jövőhéten már szülni fogok, már csak pár nap és kezemben tarthatom az én kincsemet, az első gyermekemet.


Sok-sok szeretettel,
Hálás lányotok

Tizenkét évesen olvastam el először, amikor már a Durmstrangba jártam, amikor ezeket a sorokat faltam sírva, mert tiszteletben tartottam volna édesanyám döntését. Apám sose mesélt róla, semmit sem mondott, de ha odaadja ezt a papírt, ha adott volna esélyt arra, hogy választhassak, akkor minden máshogy alakult volna. De nem hagyott döntési lehetőséget és nem is tőle kaptam meg a levelet, hanem a második húgom anyukájától, az apám fiókjában lapult és könnyes szemmel nyújtotta át. Talán nektek ezek a sorok nyálasak, talán ostobaságnak tarjátok, de nekem ennyi maradt a nőből, aki megszült, aki vágyott rám.



A következő emlék már kicsit.. nem is tudom, személyesebb és talán hosszabb lesz. Tizennyolc évesen betévedtem egy prágai kocsmába és ott találkoztam egy sráccal, akit egészen eddig ismertem, de esélyem sem lett volna vele beszélni apám miatt. Egy igazi lúzer volt, egy örök vesztes srác, akibe mindenki szívesen belerúgott volna, csak én nem. Nekem tetszett, hogy nem olyan, mint a többi, hogy kimer lógni a sorból, hogy képes a Drumstrang után is önmaga maradni, mert legtöbb embert megtör, de őt nem. Eleinte csak beszélgettünk és csak beszélgettünk, majd.. megtörtént, ami egy nő és egy férfi között megszokott, nekem ő volt az első és bármennyire is hihetetlen nem érdekelt, hogy egy kocsma vécéjében történt meg, csak az számított, hogy vele lehettem, akkor még minden annyira más volt..
Pár nappal később rájöttem, hogy gyermeket várok, de nem szóltam neki, senkinek sem szóltam, mert nem akartam, hogy tudják.. nem akartam, hogy Jeremy ezért válasszon engem, így inkább titokban tartottam, majd apám rendezett egy vacsorát, elhívta rá a legjobb mugli származású barátomat. Nem tudtam, hogy mit akar vagy hogy mit tervez, de kiderült.. bájitalt tett a poharamba, amitől elvetéltem és ha ez még nem lett volna elég, Imperius átokkal kényszerített minket harcra.. Abban a pillanatban még reménykedtem, hogy még megmenthetem a gyermekem és van megoldás, de mindkettőt elveszítettem.. A gyermekemet is és a fiút, aki mindig feltételek nélkül mellettem volt. Apám azt hitte, hogy ő az apa, pedig nem ő volt, de nem mondtam el neki..
Mindig anyám sorai jutnak eszembe, hogy vajon milyen lett volna a kezemben tartani a saját gyermekemet, de nekem erre már nem lesz lehetőségem.. mert nem leszek többet terhes. Nem sokkal később fejvadásznak álltam, elindultam egy lejtőn, melyről nem volt visszaút és megváltoztam teljesen. Már nem voltam az a lány, aki egykoron, ő meghalt és helyette egy fagyott lelkű, gonosz, könyörtelen lélek uralkodik a testén..



Az utolsó történet pedig az első gyilkosság.. amikor először vettem el egy életet. Emlékszem, hogy nem sokkal előtte töltöttem be a huszadik életévemet. Meggondolatlan és haraggal teli voltam, nem is vettem figyelembe, hogy kit kell megölni, csak tettem, amire kértek. Beépültem és kiiktattam a célpontot... Nem, nem fogom elmesélni az egészet, legyen annyi elég, hogy nem tudtam, hogy a célpontnak egy terhes felesége van, ha ezt tudom, akkor nem teszem meg.

És most mit kerek itt? Miért jöttem a Roxfortba? Mert meg kell ölnöm Evan Hayest, de még ki kell derítenem, hogy megérdemli e a halált.