*Már vagy egy hete hogy megkaptam a megbízást, de még nem találtam megoldást, hogyan is deríthetném fel a terepet. Felderítés nélkül pedig elég rizikósabb lenne. Már pedig könnyű melóért senki nem fizet ennyi pénzt. Sokáig gondolkoztam, hogyan is tudnám felfedezni a környéket, és felmérni a biztonságot, de alvilági körökben nem nagyon akadt olyan, aki használható információval szolgálhatott volna. De tegnap megtudtam, hogy ma este bál lesz a kastélyban. Gyors utána járással kiderült, hogy ez is egy sznob buli lesz, ahol csupa aranyvérű dicsekszik. Kis füllentéssel még meghívót is sikerült szerezni, hiszen apám aranyvérű, de a bökkenő ott van, hogy társasági összejövetel, az ilyenekre egyedül nem lehet menni. Így hát szóltam Fred-nek, hogy szerezzen egy kísérőt nekem ma estére, lehetőleg egy hivatásost. Gyors keresés után sikerült találnom egy jó hotelt, ahol tudok találkozni a csajjal, és persze ha a többi aranyvérű sznob meglátna, akkor sem ciki, sőt inkább elvárt egy ilyen puccos hotel. Reggel gyorsan lefoglaltam egy szobát, persze nem a mugliknak fenntartott részen. Úgyhogy mire Fred bejelentkezett, hogy megtalálta a megfelelőt, már tudtam neki mit mondani, hogy hova küldje este hatra a leányzót. Én már öt órakor kilépek a kandallón keresztül, ahol a komornyik szívéjesen fogadott, s felajánlotta, hogy segít bepakolni a holmiijaimat. De az egy bőröndömet inkább nem pakoltatom ki a vele. Evvel még én is elboldogulok, és amúgy sincs kedvem pénzt adni ezért valakinek.* -Köszönöm nem kell, de hat órára várok egy hölgyvendéget, *mondom neki, majd megakadok, hiszen azt nem mondhatom, hogy egy prostit.* az unokahúgomat. *A komornyik megértően bólint, hogy jelezze, érti, mire gondolok. Nem én vagyok az egyetlen, akinek az unokahúga jön vendégségbe. Nem is zavar tovább, hanem távozik, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Gyors gyakorlott pálcamozdulatokkal kipakolom a bőröndből a fekete öltönyömet, a hozzá tartozó fehér inggel, és fekete nyakkendővel. Nem a szekrénybe pakolom be, hanem kiakasztom a szekrény ajtajára. Még nem öltözöm át, majd ha itt lesz, addig megfelelő nekem a fehér pólóm, farmerral, a bőrdzsekim pedig jó helyen van az ágyon. Amíg várom, hogy megérkezzen, addig a próféta mai számát lapozgatom a fotelban.*
A hotel előtt egy cigarettára gyújtok rá, s rúzsos ajkam nyomot hagy a vékony szálon. Mégiscsak jó lett volna ha konytba fogom a hajamat, s nem csak befonom. S mi van akkor ha az ügyfél nem találja megfelelőnek a ruhámat, vagy engem, ezt a rengeteg pénzt pedig visszaköveteli? Úgy teszek, mintha ez lenne az első komolyabb ügyem, mintha még sohasem jelentem volna meg módosabb férfi karján, mint a kísérője és mintha ezen esték után nem jutalmaztak volna meg egy elégedett szexel. Az is inkább Ő nekik volt jutalom, nekem csak egy plusz teher. Újra eljátszani, hogy élvezem, úgy nyögni, mint egy igazi ribanc, hosszú csíikokat karmolni, pihegni. Még sem hagyom itt, varrhatnék, a kézügyességem meg lenne hozzá, csak hát a pénz, az átkozott pénz, úgy csábít mintha furkász lennék. Ez is Fefe hibája, mint ahogy az életem minden egyes momentuma Ő hozzá köthető, mint valami béklyó bilincselnek hozzá. Elszakíthatatlan láncok Nagysokára csak be lépkedek. Magamra öltöm a feddhetetlen álcát, lépéseimet egy pillanatra lassítom, de csak a tükör előtt, hogy magamra nevethessek, vagy hogy arra a férfira aki tekintete rajtam szánkózik. Magam sem tudom. - Mr. Awkwardot keresem. - Ujjaimmal a pulton dobolok, melleimet észrevétlenül rázom a férfi felé, akit látszólag megbabonáz a rúzsom. Észbe kap, kissé elpirulva, húsos ujjaival a hátamhoz ér, én pedig megreszketek ezen ujjak alatt, de íg Ő ezt bátorításként véli, én az undor jeleit szeretném palástolni. Azt hiszi szórakoztat. Disznó vicceket mesél, én pedig kényszeredetten nevetek föl, s teszek úgy, mint aki megbotránkoztat egy-egy pajzán jelenet. Pedig ha tudná, hogy miket tudok az ágyban, még Ő pirulna belé! Kezet csókol nekem, s miután elment én a ruhámba törlöm a nedvességet . Gyors mozdulatokkal, határozottan kopogok a kemény ajtón. A fonásomból kicsúszott tincset a fülem mögé simítom, s halk torokköszörülés után hangom megemelve szólok be. - Mr. Awkward! Sophie Jewels vagyok. - Hangom csengve-bongva szökik be az ajtó alatti résen, s majdhogy elnevetem magamat izgatottságomban. Mint egy gyermek, ki karácsonyra valami csillogót kap, úgy érzem magam.
Kezdőlap
*Már vagy egy hete hogy megkaptam a megbízást, de még nem találtam megoldást, hogyan is deríthetném fel a terepet. Felderítés nélkül pedig elég rizikósabb lenne. Már pedig könnyű melóért senki nem fizet ennyi pénzt. Sokáig gondolkoztam, hogyan is tudnám felfedezni a környéket, és felmérni a biztonságot, de alvilági körökben nem nagyon akadt olyan, aki használható információval szolgálhatott volna. De tegnap megtudtam, hogy ma este bál lesz a kastélyban. Gyors utána járással kiderült, hogy ez is egy sznob buli lesz, ahol csupa aranyvérű dicsekszik. Kis füllentéssel még meghívót is sikerült szerezni, hiszen apám aranyvérű, de a bökkenő ott van, hogy társasági összejövetel, az ilyenekre egyedül nem lehet menni. Így hát szóltam Fred-nek, hogy szerezzen egy kísérőt nekem ma estére, lehetőleg egy hivatásost.
