I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Kedd 28 Feb. - 22:38 | | Vinnie Westwood Buy less, Choose well, Make it last. Becenév: Vinnie Kor: 17 Származás: Aranyvér Lojalitás: Team Dumbledore Képesség: Metamorfmágia Csoport: Griffendél Play by: Kiko Mizuhara Karakter típus: saját A Westwood család mindig is különcnek számított az aranyvérű famíliák körében. Ez tűnhet költői túlzásnak, de a Westwoodoknál senki nem tudja jobban, Rossz reklám nem létezik. Még száz éve sincs, hogy a családfő, Lucian Westwood magára vonta a mágikus elit figyelmét az egyszerre szemet gyönyörködtető és megbotránkoztató divatbemutatóival. Görbe tükröt tartott az elit prűdségével szemben, ez pedig valamiért tetszett nekik, így nem sokkal később a minisztériumi bálokon megjelenő pocakos, kopaszodó férfiak mellett Westwood estélyikben tipegtek trófeafeleségeik. A család nem akart sosem megfelelni az elvárásoknak, kortalan márkájuk vívta ki helyettük a közismertséget. Az aranyvérű társadalomban nagyon megosztó a róluk alkotott vélemény, vagy utálják, vagy imádják őket, ettől azonban eltekintve szinte mindenki számára kötelező a megjelenés a divatbemutatókon, hisz mostanra már egy társasági eseménnyé nőtte ki magát a dolog. Vinnie, ahogy a családja is, Dumbledore pártján áll, tiltakozva az egész kialakult helyzet ellen, s ennk nem fél hangot is adni.
Egy modell és egy divattervező lányaként felnőni egyszerre áldás és átok. Kezdjük a pozitívumokkal, mert hát bárhogy is nézzük, azok az érvek nyomósabbak. Vinnie Anyjától örökölte a szépségét, apjától pedig az ízlését. Ő az a lány, aki még mindig lemezjátszón hallgatja a hatalmas bakelitgyűjteményeit, aki azóta jár alternatív zenei fesztiválokra Dél-Amerikába, amióta megtanult járni. Ő az, aki minden létező éra minden létező stílusát képes hordani és adaptálni mindennapos öltözékébe, ő az, akit az iskolában csak kevesen értékelnek, a legtöbben csak távolból szemlélve "elvontnak" titulálnak. Arról azonban szó sincs, hogy ezt bánná. Ő teljesen rendben volt azzal, hogy kislányként egyedül járt Halloweenkor az utcákon Ziggy Stardustnak öltözve, és hogy a saját korosztálya az utalásai felét sem értette. Olykor-olykor talált valakit, aki megértette őt, de általában az iskolán belül nem a hihetetlen társasági életéről volt híres. Helyettük máshol lelt rokonlelkekre, apja és anyja kollégáival és kollegináival nőtt fel és bulizott, ami ,valljuk be, egy icipicit vadabb tudott lenni a vajsörös házibuliknál. Vinniet elvarázsolja a művészet összes ága. A Szerelmes a szavakba, egy ütemre zeng a zenével, dejelezi a divat. Nem egy szigorú háztartásban nőtt fel, így a szabályok követése nem feltétlen hazai terep, ahogy a tanulás sem. A jegyei elmennek, de nem görnyed az asztal felett órákat.... Igazából perceket sem. Esze ágában sincs az itkola után még tanulni, és ebben szülei támogatják. Tud angolul és japánul, bár nem sokszor van alkalma használni utóbbit. Mindig is kísérletezett az írással és a basszusgitárral de sosem játszott bandában és nem sok embernek mutatta meg a fellegek között komponált haikukat. A negatívumok pedig... Nos... Fegyelmezetlen, makacs, néha önző és érzéketlen tud lenni a szabados neveltetésnek köszönhetően, a csapatmunka és a sportszerűség is kihívást tud számára okozni, de ezek csak apró, mellékes információk. A legnagyobb hibájának azt tartja, hogy ha valamibe az első pillanatban nem esik szerelembe, könnyen felhagyhat vele, elvesztheti érdeklődését. Kiáll az elvei mellett, azokat sosem árulná el, így ment hát bele az előző hónapokban történt botrányos divatbemutatóba. Különlege sképességét szinte folyamatosan gyakorolja, hisz divatszakmában pedig a hozzá hasonló emberek igen keresettek.
A fények kihúnynak, a helyiségben lebegő gyertyák szépen lassan a kifutó köré rendeződnek, természetellenesen erős fényt bocsájtva magukból, megvilágítva a modellek seregét. Kivillanó kulcscsontok, deresen sápadt bőr, metsző pillantások végeláthatatlan sora következik, ép pedig igyekszem levegőhöz jutni a fűző gyilkos ölelésében. A zene valami futurisztikus, muglik által játszott csoda, ritmusa és dallama tökéletesen kíséri a bemutató hangulatát és világát. Én leszek az utolsó, aki a rivaldafénybe lép, ruhámat és kinézetemet az est zárásának szánta apa, egy igazi fashion statementnek. a tükörben nézem arcomat, amint Frey, a göndör, homokszőke hajú fiú az utolsó simításokat végzi a sminkemen. Pillantására kiült a koncentráció homálya, kizárva minden zavaró tényezőt, ebbe beleértve az én szavaimat is. Ami azt illeti én sem unatkoztam, egy tükörben gyakoroltam azt, miként tudnám az orromat és a számat úgy csőrré alakítani, hogy az passzoljon az összképhez, és inkább legyen gyönyörű, mintsem jelmezszerű. A A csőr hegyét vöröses árnyalatokra színeztem ami beleolvasztotta a ruhám és sminkem palettájába a szokatlan testrészt. Valaki odalép hozzám, a szavait ugyan nem értem, de tudom, ideje a kifutóhoz mennem. Frey még egyszer megszorítja a kezem, és egy biztató mosollyal figyeli, ahogy a szervezőt követve elsétálok. A fiú tudja, hogy mire készülünk, és hogy szükségem lesz minden bátorságra, amit csak elő tudok kaparni. Szerencsére a tollak alatt feszülő fűző acélos keménysége egy páncél biztonságérzetét adja. Minden figyelmemet járásom ütemére, törzsem mozgására, csőröm fenntartására szentelem. Ruhám egy karmazsin selyemnyomatos ruha uszállyal, amit szinte teljesen elfednek a hamisított főnixtollak, amelyek csakugyan megtalálhatóak a hosszú, szőke hajamra helyezett fejdíszen is. A terem egy emberként hallgat e, majd tapsol, a tenyerek csattanása betölti a termet, elnyomva a zenét. Újságírók szája húzódik izgatott mosolyra a villanó vakuk mögött, lebegő pennáik Damoklész kardjaként lebegnek fölöttem is, ugyanis a karrierem épp most dől el. Megérkezek a kifutó végére, megállok, s hallom, ahogy a bűvölt gyertyák lángja folyadékként feltölti a keskeny folyosót, lépteim nyomát. Természetesen hőhűtő bűbájjal lett ellátva az egész, mégis, mikor a bíbor szikrák elérik az uszály szélét, a műtollak szinte magukba szívva a tüzet, karmazsin nyelveket kezdenek el okádni magukból, én pedig csak nyugodtan, csípőmre támasztott képpel figyelem, ahogy a világ átváltozik egy arany-bíbor forgataggá. Szívem hevesen ver, még azután is, hogy a lángok felfalnak és vége a katarzisnak. A bátorság viszont nem ehhez kellett. Apa kisétál a kifutóra, közeledik felém, a közönség talán még sosem volt ennyire izgatott. Az ünnepelt divattervező mellém áll, míves pálcáját nyakához emeli, hogy hangját felerősítve szavai mindenkihez eljussanak. - Remélem mindenkinek tetszett a bemutató. Szeretnék egy picit beszélni a tegnapi napról. Megkeresett engem egy illető, akit most nem fogok megnevezni, és megkért, hogy ha lehet, hanyagolja a nem tisztavérű modelleket a mai napon, hisz olyan sok szép "tiszta" nő van. - A teremben síri csönd lett. mindenki tudja mi fog következni, csak a pennák csapjanak le a száraz pergamenre mohón, hányva a pikáns szófordulatokat azzal kapcsolatban, mit engedett meg magának ez a "nagyképű művész." - A modellek, akiket láttak, gyönyörűek, ugye? Maeve Potts szülei muglik, mégis mindenkinek elállt a szava, amikor megnyitotta ezt a bemutatót. Marigold May anyja szintén a varázstalanok világából származik, mégis egy született tehetség. Elhitték volna, hogy most járt először kifutón emberek előtt?Az ülésekről egyre többen álltak fel, és dehoppanáltak, nyilván azért, mert féltek a következményektől, hogy egy ilyen eseményen mutatkoznak. A keselyűk, az újságok képviselői azonban falták apám szavait - Rövid időt kaptam arra, hogy mindezt elmondhassam. Amikor a másokat megalázni vágyó ösztön egy olyan ember felől érkezik, aki fontos szerepet tölt be a közéletben, valakitől, akinek hatalma van, akkor az mindenkinek beszivárog az életébe. Mert akkor feljogosít másokat is arra, hogy ők hasonlóképpen járjanak el. A tiszteletlenség tiszteletlenséget szül. Az erőszak erőszakot gerjeszt. És amikor a hatalmasok arra használják az erejüket, hogy másokat bántsanak, annak mindannyian vesztesei leszünk.Nagyot nyelek. Minden egyes szavával egyetértek, mégis, a gondolat, hogy a nyilvánosság előtt is felvállalom ezt, némiképp megrémít, tekintettel arra, hogy pár nap, és vissza kell mennem a Roxfortba. A torkomban növekvő gombóc egyre csak növekedik. Nem mindig leszek a vakuk és fűzők biztonságos takarásában, óvatosnak kell lennem... De mindegy is. Az őszinte művészet a bátorság legigazabb módja. |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Griffendél Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû ▽ Reagok : 47
▽ Avatar : Josephine Langford
| » » Csüt. 2 Márc. - 19:37 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Kedves Vinnie! Nagyon tetszik a koncepció amit hoztál hozzánk. Az írásod szép, a családodról minden fontos dolgot megtudtunk. A jellemed nagyon kifejező és érdekes, örülök neki, hogy nem csak jó tulajdonságokat soroltál fel, hanem néhány negatívumot is. Így teljesen jó az összkép! A történeted pedig, huh, hát a végére meglepődtem. Az, hogy felvállaljátok kik vagytok és hogy nem gyűlölködtök a nem "tiszták" felé, ez nagyon bátor! Remélem, hogy a jövőben látunk sok-sok ehhez hasonló megnyilvánulást, hisz pontosan ilyen emberek kellenek nekünk ahhoz, hogy legyőzzük a gonosz erőket. Remélem jól fogod itt érezni magad! Foglalózz le kérlek, utána pedig futás is a játéktérre partnert keresni és játszani |
|