|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 455 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 455 vendég A legtöbb felhasználó ( 531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Vas. 5 Márc. - 20:03 | | Revrik Lamerin Stormheart Rövid idézet ide Becenév: Rev Kor: 17 Származás: Arany Lojalitás: Voldemort Képesség: Animágus, Sólyom Csoport: Mardekár Play by: Kevin Zegers Karakter típus: Saját A családom tipikus aranyvérű apa és mániája mizériára épül, és mivel ebben nőttem fel, nem ismerek mást, tehát feltételezem ez így rendben van. Apám Vendel a családfő és nem tagadott hogy kit támogat inkább, a kapcsolatai révén bár nem nevezhető kifejezetten halálfalónak, nem viseli a jegyet, mégis a nagyúr támogatói közé sorolandó. Anyám teljesen más eset, ő olyan mintha mindig el lenne varázsolva, és mintha nem is ebben a világban élne. Ő csak szeret minket, és igyekszik megadni mindent, és ezért én is nagyon szeretem. Annyira... tiszta. Mentes apám minden hazugságától, és ármánykodásától. Isabelle meg.... Isabelle. A húgom, és mégsem. Apám fogadta örökbe kicsi korában, legalábbis nekem így mesélték, de aztán később kiderítettem az igazságot is. Gyakorlatilag elrabolta a szüleitől, akiket megölt, mert erős benne a Látás képessége. Igazából nincs semmi bajom vele, az egészséges testvéries vérszíváson kívül. Erős boszorkány, és mindig felébreszt bennem egy kényszert.... egy kényszert arra, hogy birtokolni akarjam. Mert az enyém.
Nos, ez nem egy egyszerű kérdés. Nem tartom magam annyira gonosznak mint mondjuk Bellatrix Lestrange akit volt szerencsétlenségem ismerni , de azért nem tagadhatom le azt sem, hogy miért vagyok Mardekáros. Mert az vagyok, és ennek fényében szívesen fitogtatom a tudásom, ami nem alaptalan hiszen azért rengeteget tanulok, de tény hogy túlzásba sem viszem, iskola első azért nem leszek. Kellően kellemetlen társaság tudok lenni, de nem vagyok egy társaság szíve lelke típus, jobb nekem ha alig pár ember van körülöttem, de azok olyanok akikben megbízom. Nehezen osztogatom a bizalmam is, és eljátszani könnyebb mint megszerezni, vagy megtartani. Persze, nem lehetetlen, és szívesen cseszegetek én is más házakat, mint minden rendes mardekáros. Van, amin nem változtat az ember. Vannak dolgok, amik fontosak nekem, ilyen Isa is, és a saját bűnöm hogy nem feltétlen tudok ránézni húgomként. Tudom, hogy nem az, az istenit és.... Megőrjít a gondolat. Mágiatörténet óra, vagy valami hasonló van, fogalmam sincs miről beszél a tanár, egyszerűen fizikailag fájdalmat okoz nyitva tartani a szemeim, szóval inkább becsukom, de annak meg az egyenes vonzata hogy el fogok aludni ha nem figyelek. Érzem is hogy húz az álom, így inkább kinyitom a szemeim és megtámasztom a fejem. Legalább látszódjon úgy hogy ébren vagyok ha már amúgy nem. Aki ezt az órát kötelezővé tette, biztos vagyok benne hogy soha nem ült végig egyetlen egyet sem. Akkor tudná micsoda kínzás ez a diákoknak. Pláne, a kialvatlan diákoknak, és azoknak akiknek mint nekem, máshol járnak a gondolatai. A pennám hegyével egy pacát ejtek a lapon és abból kiindulva firkálni kezdek... Isabelle-re gondolok, mint mostanában olyan gyakran. Pedig nagyon nem kellene, én is tudom... Fogalmam sincs mi vette rá apámat hogy megtegye, amit tett. Isabelle még kicsi volt amikor hozzánk került, és először én is azt hittem hogy édes testvérek vagyunk, aztán kiderült hogy nem. Nem tudtam miért, ezért amikor nagyobb lettem, kíváncsi lettem és próbáltam kideríteni mi történt, és szerencsémre sikerült is. Apám beszélgetett valakivel, én pedig hallgatóztam az ajtónál. Rossz szokásom, bár hasznos mert olyan információkhoz is hozzájuthatok, amikhez amúgy nem jutnék szóval annyira mégsem sajnálom. Szeretek tudni dolgokat, akár csak azért is, hogy később felhasználhassam majd. Bárki ellen, nem vagyok válogatós, ha sarokba szorítva érzem magam, akkor kész vagyok kiadni mások féltett titkait is, bár nem szívesen teszem ezt, többnyire megmaradok kevésbé gonosz mardekárosnak. Izzy...Belle. Hattyúcska. Mindegy minek nevezem, de akkor sem tudom kiverni a fejemből. Nem a húgom, szóval tekinthetek rá nőként, de együtt nőttünk fel, szóval... megtehetem? Figyelmen kívül hagyhatom hogy egy szülői pár nevelt fel minket és önző módon kifejezhetem az igényeim felé? Vajon érez irántam valamit? Végül is az elrablója fia vagyok, bár mivel nincsenek emlékei a szüleiről talán... talán kedvelhet jobban mint egy báttyot. Mindenesetre eléggé elfantáziálok róla hogy ténylegesen bealudjak az órán, és valaki oldalba könyököl, amikor vége van. Huh, szépet álmodtam, egy hófehér hattyúról..... |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : ↑ Sasha Pieterse ↓
| » » Csüt. 16 Márc. - 1:08 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Kedves Revrik! Na eljutottam idáig, hogy elfogadjalak és hát jó volt így hajnalban elolvasni a lapodat, teszik ahogyan a szavakkal bánsz, ahogyan a szavakat téglaként használva, egy mondattá, fallá építed.. Ne kérdezd mi ezt, tudom, hogy WTF fejet vágsz, de ért rá a dologra. Részletesen megismerhettük a családodat és azt is, hogy édesapád mit tett, hogy a húgod nem is a húgod és te érzed, hogy te nőként tekintesz rá, nem csoda, hogy vívódsz és nem tudod, hogy mit tégy, hogy mi a helyes. Őszintén megmondva, nem tudom. Hallgatózni és kémkedni nem igazán okos dolog, mert ha egyszer rajta kapnak, akkor neked annyi aranyapám. Légy legközelebb óvatosabb és hát még mindig tanácstalan vagyok ezzel a húgom nem húgom kérdéssel kapcsolatban. De hát ha elmondod neki akkor te leszel a hibás, ha nem mondod el neki, akkor is te leszel a hibás, de mérlegelned kell, hogy melyik a nagyobbik rossz és szerintem az az lenne, ha elmondanád, mert ő meg számon kérné apátokon avagy az apádon a dolgot és rajtad csattanna az ostor.. Utadra engedlek, mielőtt megfájdul a fejem a gondolkodás miatt, menj foglalózni és tégy valamit ezzel, remélem neked van már ötleted. Üdv köztünk! Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |