Nuestra Señora

Granada Corona Isabela Caldero

ha felül vagy, az jobb póz, mintha téged döngetnek

Becenév:

Gran, az a spanyol csaj, a csaj, aki szétverte azt a kocsit

Kor:

22

Származás:

Mugliszületésű..és félig spanyol, mintegy magyarázatként

Lojalitás:

Dumb bell door

Képesség:

Sárkánykór & magassarkúban futás

Csoport:

A Rend

Play by:

Nina Dobrev

Karakter típus:

Nem hirdetett keresett

A család feje, az apa valahogy mindig félrepillant,
amikor elsőszülöttje a pohár legaljára pillant, de ő nem érzi kötelességének, hogy minden alkalommal sajnálja is saját magát emiatt. Több mindent elnéz a lányának, mint kellene, és mert főleg nem szeret a felesége és közte villámhárítóként funkcionálni, általában inkább kimarad a vele kapcsolatos események dandárjából, és csak a háttérből, halkan büszke valami kifacsart módon a tőle örökölt határozottságra. Az anya viszont azon ritka pillanatokban, amikor érzékelteti a jelenlétét, rögtön bő marokkal méri mellé a helytelenítését és a megjegyzéseit, életvezetési tanácsait, amelyekről nyilván a kimondásuk pillanatában sejtheti, hogy párjuk valami csípős megjegyzés lesz, nem hullanak éppen megértő talajra. Időnként még feltámadó életkedvvel igyekszik a férjfogás rejtelmeire oktatni, de ha lehet,
ez még hálátlanabb feladat, ha idősebb leánygyermeke ilyen kitartóan falja az életet és a férfiakat.
Az imádva rajongott lánytestvér a család egyetlen tagja, aki folyamatos és töretlen figyelmének központja, akiért nem egy levitézlett lovagot dobott már ki az épületből, mert meg merték sérteni a kincsét. Megtanította tangózni, részben talán inni is, és soha nem felejti el emlékeztetni arra, hogy az életben csak egymásra számíthatnak igazán -
főleg egy olyan világban, ahol a házimanók szintjén állnak időnként társadalmi megbecsülés tekintetében.

Azt beszélik róla odahaza..
hogy menthetetlenül elkárhozott, ha nem korábban, hát most, amikor mindenféle kétes alakokkal mutatkozik és feszegeti azt a pofonosládát.
Lányom, légy belátó, a te helyzetedből, az apád helyzetével.. gondolj a húgódra, gondolj a családodra, tedd le azt a fegyvert, miért is nem békülsz meg végre a világgal? Egyébként sem túl nőies így vedelni, az asztalon táncolni, csak úgy akárkinek osztogatni a kegyeidet, aki megtetszik.. ülj le ide mellém, ne vágj ilyen képet. Csak azért mondom, mert szeretlek.
A hozzá hasonlókra jellemző kiszolgáltatottság belőle éppen az ellenkezőjét csiholta, mint várható volt: épp olyan beképzelt és lekezelő, akár egy aranyvérű hercegnő, legalább olyan kifizetődő felhergelni is.. az útját nem egy bezúzott szélvédő, kiszúrt kerék, darabjaira rombolt étkészlet, erkélyről kegyetlenül kivetett ruhanemű kíséri, és akinek eleinte imponál is a szenvedélyes dühkezelés, hamarosan megtanul félni a haragjától.
Azt suttogják a férfiak..hogy olyan nő, akivel bármit meg lehet tenni, bármit ki lehet rajta és vele próbálni, elvégre csak az öltözködik és beszél így, aki erre áhítozik.. Ugye, cica, meghívhatlak valamire? Pont olyannak tűnsz, akinek egy kemény csődör kell, hogy betörje: mit iszol, édesem, te külföldi vagy, ugye? Nem baj, ha nem beszéled jól a nyelvet, én beszélem a testedét: egész éjszaka kényeztetlek majd, királynőként kezellek.
Hülye ribanc, ez egy drága pia volt. Ne csodálkozz, ha mindenki meg akar erőszakolni!
A jól fejlett szexfüggőségét szereti beceneveken szólítani, és főleg szeret úgy tenni, mintha egy különösen sikamlós vicc csattanója lenne, valami, amit le lehet vetni, mint egy átizzadt koktélruhát, de sötétebb pillanataiban sokat gondol rá - ilyenkor hajlamos még az anyjának is igazat adni. Percekre, nem tovább, különben alapjaiban törne darabokra a személyisége.
A rendtagok úgy tudják.. hogy nagyon hasznos szövetséges, elvégre aki mindennap sárkányokat dajkál, rendelkezik némi szakértelemmel mindenféle szörnyetegek kezelésében, illetve elképzelhető, hogy nem kifejezetten szívbajos teremtés. Ami pedig a hevességét illeti, hát..
Fiatal vagy még, nem ismered a világot: nagyon hősies nyíltan szembeszegülni az ellenséggel, de itt vagyunk, együtt küzdünk, és főleg, jól figyelj, szervezetten, különben felmorzsolnak bennünket. Látom, hogy megint be akarsz szólni, de ne tedd.. egy oldalon állunk.
Alapvetően könnyen barátkozik, főleg olyan területeken, ahol szociális képességek kerülnek előtérbe: biztos, hogy a célszemély ölében mosolyog majd önfeledten belétöltögetve a feleseket fél órán belül, és bármilyen információhoz hozzájut, amihez egy csinos és megfontolt lány képes. Ha feladatot kap, jóval több önkontrollt gyakorol, remekül hazudik, csilingelve nevet - és csak utólag tapossa ki a szóban forgó beleket a fogdosásért.

- Teofilo, corazón, adj egy tequilát.. vagy tudod mit?
Adj inkább négyet, ne féljen egyedül odalent!
- Nem lesz ebből baj, Granada? Még sosem láttalak inni..
- Majd most fogsz...! Félig spanyol vagyok, a tequila olyan nekem, mint a víz..!
És a következő emlékem, hogy egy idegen ágyában ébredek, a szám belülről olyan lehet, mint Dante egyik pokla a sok ízléses közül, és nem tudom megmozdítani a térdemet. Tizenhét vagyok, és titokban egy egész kicsit hálás,
hogy még életben is - kihámozom magam az idegen mellől, és a ruháimat összeszedve halkan távozom a második emeleti kis lyukból. Becsületemre legyen mondva, hogy magassarkúban vagyok: még mindig meg vagyok győződve róla, hogy ezért jobb helyeken igen elegáns székeket osztogatnának a formás hátsófelem alá, de most összébb húzom magamon a kabátom, és megpróbálom összerakni a tegnap estét..
A történet olyan klisés, hogy ha erre lenne ingerenciám, írhatnék belőle valami hányingerkeltő romantikus ponyvát: nagy szerelem, nagy lánykérés, nagy iskola utáni összeköltözés, nagy pofáraesés, amikor a nemszőke nemherceg könnyek között bejelenti, hogy meleg. Az egész elintézhető lett volna az étkészlet falhozcsapkodásával - az vesse rám az első szószóstálat, aki még soha nem volt tehetetlenül ideges! - ha ez nem úgy zajlik le, hogy ott találom az ágyunkban a három másikat, akik ráébresztették erre a tényre. Én üvöltöttem, hogy takarodj innen, ő üvöltött, hogy de az ő nevén van az albérletünk, én üvöltöttem, hogy a száján keresztül fogom megszabadítani a belső szerveitől, és akkor nem ez lesz a legnagyobb problémája..
Teofilnak meg nagyon igaza volt: meredeken ellenálltam mindenféle megszokott latin-nemlatin sztereotípiának, főleg anyám miatt, aki nyilván azért mehetett hozzá apámhoz, hogy kiélvezze a fiestát, csak csúnyán benézte, apánkba abból nem sok szorult.
Besétálok az ajtón, már biztos olyan színem lehet, mint egy hajléktalannak,
nyilván úgy is nézek ki, de mindenre van szükségem, minthogy ezt szóvá is tegyék: anyám áll a pultnál, arcán olyan arckifejezés, mint amit akkor szoktak, ha végigmondom a nevem.
- Gratulálok, büszke lehetsz magadra.
- Köszönöm, megdolgoztam érte. Ha most nem azért állsz ott,
hogy keverj nekem egy fájdalomcsillapító koktélt, akkor akár be is fejezhetjük ennyivel a dolgot, nem gondolod?
Összepréseli az ajkait és becsapja maga mögött az ajtót - én meg lehajtom a fejem a karomra, mélyen beszívom a hányás, a kiöntött és a kabátommal felitatott bor aromáját, és halkan kibőgöm magam.

- Holaaa Teofil, jöhet a szokásos! De legyen mellé még mondjuk két whisky is, vendégem van!
- Feltétlenül muszáj ehhez leinnunk magunkat?
- Persze, ma ünneplünk corazón! Nem minden nap lesz valakiből Rendtag!
- Halkabban üvölts már..
...és felébredek egy tök idegen asztal alatt, egy lángnyelves üveget dajkálok,
és egyetlen kívánságom van: egy cigaretta. Valaki, fél életemet egy jó slukkért...!
Kimászom végül Bonesék asztala alól, fogat mosok egy ott felejtett pohár itallal, és rögtön emberi formát öltök ahhoz, hogy befáradjak a munkahelyemre.. Ez az egyetlen hely, ahol nem jut időm másra gondolni,
mint az aktuális lény, az aktuális megoldandó feladat. Az, hogy Robert TELEFONON szakított velem, kicsinyes probléma lesz amellett, hogy egy norvég tarajos épp dackorszakát éli és a nevelőit akarja elfogyasztani reggelire, könnyed testmozgás közepette - az meg, hogy bevertem a szélvédőjét, tényleg nem lényeges részlet, legalábbis ha mellé helyezem,
hogy a menyasszonya telefonjáról intézte a pofátlanságát.
Felhúzom a csizmát, összefonom a hajam és vágok egy kívánatos kis mosolyt a tükörnek - nincs itt semmi probléma, ura vagyok a helyzetnek.

- Szia Teofil..
- Jöhet a szokásos, ugye?
- Aha.. ma megint én voltam a napi baszdszájba a Minisztériumban. Nem tudom, hogy vannak vele, de szerintem véges számú próbálkozása van valakinek arra, hogy jó képet vágjon hozzá, amikor szexista viccekkel szórakoztatják a nyilvántartás közben. Az 'úgy elmennék Granadába,
biztos forró hely lehet' olyan rég meghalt, mint a bárminemű toleranciám, hogy értékelni tudjam a merő tajparasztságot.
- De ez mindennapos, nem?
- És akkor már teljesen rendben van?
- ...és mit csináltál? Mert gondolom csináltál valamit, mert.. szóval hiányzik a fél szemöldököd.
- Felálltam az asztaltól, megmondtam neki, hogy csak azért,
mert az én apám nem egy családfára maszturbál, még ugyanolyan emberi lény vagyok, és dugja fel magának a kenetteljes kurva formanyomtatványát meg a kedveskémezést a szexuális zaklatásával együtt, mielőtt felgyújtom az irodáját.
- ..valami azt súgja, hogy megtetted.
- Miért gondolja mindenki egyből ezt..? De nem tettem meg,
pedig nagyon szerettem volna. Aláírtam a papírjait és kiviharzottam: hazafelé aztán meg is találtak a kutyái. Tudod ugye, az ilyen kiskirályokkal nem lehet újat húzni az olyan sárvérű söpredéknek, mint amilyen én vagyok.. azok az impotens köcsögök azt hitték, hogy egy védtelen nőt támadnak meg, aki érteni fog a verésből, és majd megtanulja a helyét a hierarchiában: aranyvérű szimpatizánsok, semleges aranyvérűek, támogató félvérek, és mindenki ezalatt bátran kihasználható, kínozható, megölhető, eldobható, pótolható!
- ... füstöl a kabátod.
- Ó hidd el, az övék is füstölt.. na add azt az italt. A dühöngésben mindig megszomjazom.
..és felébredek. A saját ágyamban, mosolyogva. Kivívtam magam ellen a sorsot, ó igen, nincsenek kétségeim - a hozzám hasonlók jól teszik, ha láthatatlanná válnak, mielőtt áldozatok lesznek, de ha úgysincs más kimenetele a dolognak, hát én nem fogok csendesen kúszni, csendesen elmúlni. Azt várják talán, hogy a társaimhoz lapulva, a szoknyámat szorongatva fogok megdögleni, zárkák mélyén, az alamizsnáért koldulva, hogy ugyan engedjenek már létezni, hiszen nem tehetek róla én szegény, bambiszemű szépség, hogy ilyennek születtem, megvetem én is magam.. Pusztuljon az összes, egyenként, darabonként - üvöltve, forrongva és véglegesen!
ÉN BIZTOSAN NEM FOGOK.

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.

A csaj, aki szétverte azt a kocsit!

Hát, ez megint több, mint amire hitelesítve voltam tegnap este, ma reggel, egyáltalán bármikor. Én is elmennék Granadába, ott igazán értik a csihipuhit, és remélem, veszed a lapot, mert a rendnek szüksége van az ilyen belevaló csajokra!
Ugyanakkor Gran sokkal több, mint a lány, aki a cipője nyomát otthagyja a rosszfiúk seggén. Mivel Christianne-t is nekem volt szerencsém elfogadni, azt hiszem, a Caldero család csillagképe mostanra kezd összeállni a fejemben, és a német ajkú anya, spanyol apa, az apuci kicsi lányaként akaratát érvényesítő kishúg mellé egy ilyen nővér éppen elkelt, hogy kitöltse az űrt, a kantárt a lovak nyaka közé dobja, és elszáguldjon az ismeretlenbe!

Ráadásul sárkányokkal foglalkozik! Felitatnám a csorgó nyálamat, de mindkét kezemet használnom kell az íráshoz. Mert a mi hősnőnk nem mindennapi, zabolázhatatlan, titokzatosság, na az nem szorult belé sok, viszont mivel kiszámíthatatlan, képes mindig a maga malmára hajtani a vizet! Remélem, látni fogom még sárkányokat terelni, szíveket összetörni, titkokat kifürkészni, és szétrúgni azokat a seggeket, mert hidd el, megérdemlik! A járást már ismered, igaz?

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend