Talon Raynott

Ma próbáltam jobb ember lenni, de a világ nem hagyja.

Tally, Talo, Ray (a vezetéknevemből, gondolom ez levágós)


16


Félvér


A semlegesség mintapéldánya


Borzasztóan irritáló, ez képesség?


Hollóhát


Eric Saade


Saját

Ááááá, nekem olyanom nincs, az állatkertből fogadtak örökbe. Legalábbis sokan ezt állítják rólam, főleg zöldek és főleg patkányok. De egy dolog a lényeg, családom, mint olyan, már egy jó ideje nincs, mármint érted, olyan anyu, apu meg ilyenek. Persze, engem sem a kalapból húztak elő, vagy a gólya hozott, esetleg a méhecskék, vagy mi a tök. Volt nekem is anyám meg apám, csak mikor még aranyos és ártatlan gyerkőc voltam, a szülők gondoltak egy okosat, lepakoltak engem meg a nővéremet a nagyiékhoz, majd leléptek. De úgy jó alaposan, angolosan, mint szürke szamár a ködben. Azóta sem látta őket senki, nem küldtek baglyot, ezúton is üdvözlöm őket, remélem felfordultak, rohadjanak meg! Felelőtlen bagázs, csak gratulálni tudok, meg tapsolni, szóval ilyenek. De persze előtte még elnyomtak egy-két poént, elneveztek minket Talonnak (aha, jól sejted, ez vagyok én) és Tonyanak (emmeg a nővérem, kizárásos alapon). Eszem megáll, micsoda kreativitás, csodálom, hogy nem lettünk Robert és Roberta. Mekkora poén… nem az. Így már gondolom levágós, mennyire viszonyulok pozitívan a szüleimhez. Mindegy, kár velük foglalkozni, vannak nagyszüleim, akik embert faragtak belőlem (már amennyire ez sikerült), illetve egy nővérem, akinél jelen pillanatban héderezek. Merthogy ott lakom nála és az amúgy kiváló testvéri viszonyunkat tesszük próbára. Tudod, milyen idegesítő, ha egy női jungeljáró topánban esel pofára? Tudod, olyan alaposan, amikor jó férfiasan arccal veszed le a padlót. Idegeimre megy! De egyébként szeretem, ő is engem, imádom, ő is engem, kinyírnám, ő is engem. Igazából a lelkiismeretem, seggbe rúg, ha kell, bíztat és próbál a jó úton tartani. Az én őrangyalom. Csak kevesebb szárnnyal, meg mínusz egy glóriával. Amolyan fapados verzió.
Amúgy ja, félvér vagyok. Valahol a családfámban volt egy mugli, hogy is mondjuk csak? Ocho a búzában. Bár a társadalmunk nagy része félvér, szóval teljesen felesleges a seggünket a padlóhoz verdesni, nem nagy dolog.
Meg aztán van ez a kialakult helyzet, ami egy pettyet veszélyes, ezekkel a hullazabálókkal (ejj, a nekrofília is büntetendő, ez miért nem? Vagy mégis?), meg a jóarcokkal. Én részemről pártatlan vagyok, a nővérem már kevésbé. Büdös gyanúm, hogy a csaj világos ügyletekben van benne tokától bokáig, de ha egy szót is szólok a tokájára, kiakaszt a falra.

Hmm, a leggyakoribb jelzők, amivel engem általában illetni szoktak a paraszt, büdös bunkó, ripacs, ne baszkuráld már állandóan a hajad Raynott (há’ hogy ez mióta jelző, azt nem tudom), egoista és notórius szabályszegő. Jahamm, ezek közül az egoistát kivéve minden színigaz. Paraszt vagyok, mert az vagyok, erre jobb magyarázatom nincs, max annyi, hogy bárkit elküldök a vérbe ha kedvem tartja. Márpedig általában kedvem tartja, hobbi szinten vagyok genyó és még élvezem is. Ráadásul néha igen alpári stílusban nyilvánítom ki a véleményem, egyszóval nem félek káromkodni (most úgy hozzátenném, hogy bammeg, de az már túltolt lenne, nem? Oh, wait, hát nem hozzátettem? Gyáhá, de jó vagyok ^^). Ha már csodálatos anyanyelvünkben benne vannak ezek a mocskok, használjuk már ki!Tehát paraszt jelző kipipálva, jöhet a büdös bunkó. Oké, ez onnan van, hogy én vagyok az arc, aki fizikailag képtelen hazudni, ráadásul meg sem erőlteti magát érte. Ergo ha valami szar, akkor én azt ki is mondom, ráadásul nem a legfinomabb módon. Ha valaki hülye, én kimondom, ha a csaj randa, kimondom, ha a kaja vacak, szintén! Nem mondom, hogy túl népszerű vagyok emiatt. Ripacs. Egen, kissé néha túltolom a színészkedést, ezért hívnak ezen a néven, plusz még akkor is én akarok a középpontban lenni, ha nem rólam van szó. Vagy ez már az egoizmus kategóriája? Passz. A „ne baszkuráld állandóan a hajad Raynott” jelzőhöz csak annyit… pótcselekvés és még mindig jobb, mintha valami mást piszkálgatnék (mocskos fantáziájúaknak mondom, igen, arra gondoltam). Notórius szabályszegő. Na most, ha nem lenne minden vicces per jó dolog tilos, akkor én sem lennék ez a kategória.
És ezek után a süveg mégis a Hollóhátba rakott… ilyet! *mosolygósfej*

Konklúzió? Na, az megint nincs, mármint biztosan van, csak engem marhára nem érdekel. Mint ahogy az esetek nagy részében nem érdekel a tanulság, minek? Tanulok belőle? Francokat. Akkor meg? Kár az ilyen marhaságokon stresszelnem magam, a dolgok úgyis rendre megtalálják a pozitív befejezésüket. Még a házijaim is általában, szóval nincs miért aggódni. Nem mintha hülye lennék, csak ott a kviddics, a haverok, a kviddics, a jó könyvek, a kviddics, a csajok, meg ugye a kviddics. Mondhatom azt is, hogy életem minden egyes másodperce be van táblázva így-úgy, szóval McGalagony házija már tényleg túl van a tűréshatáromon. Meg ahogyan kiderült, én is az övén és ezt valahogy a nővérem megneszelte. És itt kezdődik a probléma, ezen a ponton szállok alá a pokolba, hogy aztán Lucifer, Hádész, meg a többi haverjuk egy örökkévalóságon át kínozzon válogatott módszerekkel. Olyanokkal, amiktől még a mazochisták is elpirulnak. Igen, ha ezzel most esetleg, netán tán, feltehetőleg arra akarok utalni, hogy egy pettyet parázom a nővéremtől, akkor bingó. Tonya amilyen jó fej, akkora sátán is egyben, ha valami nem úgy van, akkor kitör az Őskáosz, a muglik világháborúi elbújhatnak szégyenükben mellette. Tudod, mi a mázli? A rivallóját a hálóteremben nyitottam ki és azóta süket vagyok fél fülemre. Kissé elvetette a sulykot, vagy valami hasonló. Nem mintha ez nálunk nem lenne családi vonás, vagy eltúlozzuk a dolgot, vagy sehogy nem csináljuk, de mi ettől vagyunk egyediek, meg idegesítőek.
***
Nyár van, a szomszéd aszott mugli nénike egy szál bikiniben (hálát adok, hogy nem monokiniben, így is elég halálos, nem még csak egy szál zsepiben), a nővérem sehol, a legjobb haver szintén és ez utóbbit már nem preferálom annyira. Jó arc a pajti, de elvileg moziba megyünk, vagy hová a bánatba (aha, innen gondolom már levágós, hogy a gyerek mugli), én személy szerint még sohasem jártam ilyen helyen. Iiigen, nyitott vagyok az ilyen dolgokra is, főleg mióta harmadév elején azért jelentkeztem mugliismeretre, mert az akkori nagy crushom, egy ötödéves csodaszép leányzó azt mondta, mekkora jó dolog. Én meg persze imponálni akartam neki, majd Valentin napon elhívtam Roxmortsba, tudod, olyan hátha alapon. Érted, 13-14 évesen az ember még naiv, gyermeki lelkű, majd kiderült, hogy a csaj nem jár varázslókkal, mert ő mugli párti. Enyhe kifejezés, hogy egy világ tört össze bennem, a fél estét végigzokogtam a nővéremnek, hogy mekkora szar az élet. Ő erre közölte, hogy neki baromi jó napja volt, mert a palija elvitte kávézni. Szóval ja, örültem neki.
De a pajti csak nem akar errefele orientálódni, pedig ildomos volna, ugyanis a film negyed óra múlva kezdődik és innen tíz perc gyalog. Felmerülhet a kérdés, hogy egy olyan valaki, mint én, minek lóg egy muglival.Mert egy fura fazon, márpedig én csípem a fura mukikat, illetve mert a legjobb roxfortos pajtásom éppen az államokban nyaralgat az ősökkel. Miamiban. De szar neki! Most mondhatnám azt, hogy remélem esik… de tudod mit? Remélem esik! Hátrahagyott a tulajdon pajtásom egész nyárra, mert nyaral, hát hol fair ez így? Nagyszülők is lekoccoltak vidékre a nyuggerklubbal, a nővérem már megint lelépett, én meg itt fekszem az ágyamon, nézem a plafont és remélem, hogy a folyamatosan dobálgatott kvaff nem esik vissza a képembe. Vicces lenne.
Pofátlanul sokat ké… na álljunk meg egy griff sóhajtásnyi időre! Hüpsz, nekem kellett volna elmennem a főtérre! Na mindegy, majd elnézést kérek…
***
Egy dolgot utálok az edzéseken. Azt a mérhetetlen gittrágást, ami ott megy, még a mágiatöri is belepirul lányos zavarában. Hiába elemezzük ki a dolgokat, ha az ellenfél jön és egy laza mozdulattal elhalássza előlünk a cikeszt, meg a győzelmet. Akkor nincs mit elemezni, maximum azt, hogy mennyire voltunk bénák egy olyan skálán, ahol az egy és a tíz a két határérték. Persze, partvonalról könnyű pofázni, nem én írom a stratégiákat, én csak végrehajtom, de abban biztos lehetsz, hogy ezt a lehető legjobb tudásom szerint teszem meg. Van, amiben nem vagyok lusta, nem törődöm és dinka. Ha valaki profi akar lenni, akkor muszáj úgy kezelnie a dolgokat, különben semmit sem ér a dolog. Nekem viszont terveim vannak és azok között ez előkelő helyen szerepel. Kissé mindent, vagy semmit játék, mert tény, csak nagyon kevesek lehetnek igazán sikeresek, de én az akarok lenni és ha ehhez ki kell melóznom a belemet, akkor megteszem. Nem fog érdekelni.
Végre felszállunk, te jó ég, mióta várom ezt! Felszabadító, csak bár ne esne. Megint úgy járunk, mint múltkor, hogy jön egy gurkó, majd egyikünk már esik is lefelé. Bakker, az mekkora gáz volt!