Pippa Roe Ballard

I'll always remember you like a child, girl

Pips


17


kvibli félvér


Dumbledore-szimpatizáns


olyan palacsintákat sütök, ha tudnád...!


varázstalanok


Lily James


keresett

Anya olyan, mint a hirtelen érkező viharok nyáron - heves, meglepő, hangos, kiszámíthatatlan. Sokszor szeles, előbb beszél, aztán gondolkodik, sokszor kiabál, sokszor összekap veled, de mindig csak azért, mert jót akar. Néha még eltakarja a napot is, fázol mellette, de csak mert figyelmeztet a hűvöse, hogy te ne feledkezz meg magadról, te ne csinálj butaságot, lányom, te, te, te, járj már két lábbal a földön, mert miért kell nekem folyton miattad aggódnom?
Anya olyan, mint a tipikus anyák. Akkor kiabál leghangosabban, ha fél, hogy elveszít.

Apa olyan, mint a tavaszi szél. Szelíd és csendes, sokszor, mintha ott sem lenne, de amikor szükséged van rá, észre sem veszed, és már előbb melletted van, semhogy kiálthatnál utána. Okos, és megfontolt, visszafogott, de határozott, tévesen azt hihetnéd, hogy egy ilyen asszony mellett bizonyára nem ő hordja odahaza a nadrágot, de tévedsz! Apa olyan, mint az utolsó határvonal, mely megvéd minket az anya nevű tornádótól, ő az egyetlen, aki képes arra, hogy megfékezze az akaratlan pusztítást.
Apa nem kiabál, de akkor tudod, hogy baj van: nem néz a szemedbe.

Senki sem kívánhat magának jobb szülőket. És nem azért, mert csodálni való a házasságuk, és a maga egyszerűségében csodálni való az élet, amit felépítettek. Nem is azért, mert mindketten a Rend tagjai már pár éve, noha ezért csak még jobban tisztelem őket. De azért, mert elfogadnak. Úgy, ahogy vagyok. Szerintem ez mindenkinél nagy szó... de egy félvér család egyetlen kilógó, varázstalan tagjaként? Nem tudhatod, ez mit jelent.

És persze ott van Kitty. Mert ki feledkezhetne meg Kittyről?

Kitty olyan, mint a napfény íze a nyelveden, a reggel csillogó harmat a fűszálakon. De nekem ő a hó is, a  hideg, a könyörtelen, a felmelegíthetetlen. A hideget adó, a rózsa, de tövisekkel. Mert Kitty minden, ami én nem vagyok, ugye tudod, miért?
Persze ez nem baj. Nem igazán. Testvérek sem lehetnek egészen egyformák, de talán épp ezért... épp ezért Kitty és én sokat súrlódunk. Hát, semelyik család nem tökéletes.

Pips leginkább lenyűgöző tulajdonsága kétségkívül az optimizmusa. Vagy ez hit? Erő? Kitartás? Akárhogy nevezzük is, neki bőven jutott belőle. Varázslók közé született, varázslók között nőtt fel, öt éves kora óta a Roxfort közvetlen közelébe élt, és mindig is epedve várta a napot, amikor majd ő is az iskolába járhat ("és anya, anya, úúúú, ugye milyen fura lesz, amikor majd ott kell aludnom, nem pedig itt?"), és pontosan öt éves kora aggódnak a szülei, hogy ez a nap talán nem fog eljönni, ha az öt éves kis Pippa továbbra sem mutat egy sziporkányi mágiára való hajlamot sem ("jaj, kincsem, tudod majd, milyen ciki lesz, hogy mi itt leszünk folyton?"). Ez a nap pedig tényleg nem jött el - másokat ez bizonyára megtörne. Nem úgy Pippát. Vagy ha ez nem is, amikor a húg, a legkisebb gyermek mégis varázslattal születik, az bizonyára megtörne bárkit. De Pippát? Dehogy...!

Nem mintha nem lógatta volna sokáig emiatt az orrát, hát már hogyne tette volna? De végül úgy döntött, élhet teljes életet így is. Lehet a varázsvilág része így is. Mi több... lehet nagyszerű élete, és lehet igazán nagyon boldog, ez csak és kizárólag rajta múlik.

Jó kedélye többnyire letörhetetlennek tűnik (noha persze, ő is csak ember, azért szokott az étkezde ablakában nagyokat sóhajtozni a Wild World dallamára), optimizmusa kiapadhatatlan forrás, a kedélyességénél pedig egyedül csak a szíve lehet nagyobb.

Varázserő ténylegesen talán nem jutott neki, de azért épp eléggé elvarázsolt - talán ezért, talán nem. Teremtett magának egy saját kis világot, a saját kis történeteivel - akkortájt kezdett el történeteket kitalálni, hogy nem jött meg a levele a Roxfortból -, és a saját zenéjével. Többnyire az egész falu úgy ismeri, mint Ballardék kvibli - de azért kedves, ezt bizarr módon valahogy mindig mindenki muszájnak érzi, hogy hozzátegye - lánya, aki folyton vagy mugli zenéket - na, hát senki nem lepődik meg, ugye? - énekel, vagy a jegyzetfüzetei mögül kandikál ki a torzonborz üstöke, ha nem az étkezdében tüsténkedik.

Kicsit idealizált képe van a világról, a falu csendjében, a családja szeretetétől körülölelve nőtt fel, épp ezért sokan naivnak, és butácskának gondolják, noha egyáltalán nem az. Azzal azonban tényleges nehézségei vannak, hogy megtalálja a helyét a most kialakult helyzetben - elvégre, az ő történeteiben, az ő világában annak sosem lenne helye, hogy egy sötét varázsló miatt varázsló varázsvért ontson.

Wouldn't it be nice if we were older, Then we wouldn't have to wait so long, And wouldn't it be nice to live together, In the kind of world where we belong

- Ú, én is szeretem ezt a dalt!
- Tényleg? Ismered?
- Aha. Tudod, anyuék muglik. Odavannak értük.
- Nahát, milyen klassz!

Hát, igen. Talán ha a szüleim is pont olyan varázstalanok, mint én, nem lennék egyedül a bakelitlemezek gyűjtögetésével az egész faluban. A kislány elsősnek tűnik, de legfeljebb másodikosnak, még bizonyára nem hallotta a pletykákat Ballardék kvibli lányáról. Néha örülnék, ha bizonyos emberekhez sosem jutna el, és esetleg kicsit szívesebben barátkoznának velem, de ezt aligha akadályozhatom meg. Azért több mályvacukrot teszek a kakaójába, mint ahogy egyébként szervírozni szoktuk.

You know its gonna make it that much better, When we can say goodnight and stay together

- Azt nem értem, hogyan veszi egyáltalán észre az embereket, ha folyton magában dalol.
- Attól még nem lesz süket.
- Jó, de a legtöbb kvibli elég hülye, nem?
- Mit tudom én.
- De süketnek azért éppenséggel tényleg nem süketek.

Gondoltam, azért ezt nem árt, ha megjegyzem, nem? Nem mintha ne szoktam volna meg az ehhez hasonló beszélgetéseket, melyek folyton lezajlanak a fülem hallatára, de azért igazán nem vagyok köteles mindent a vendégre hagyni. Mármint… a vendégnek persze mindig igaza van. De azért velem kapcsolatban nem.
Ahogy eléjük tolom a sonkás rántottát, meg a vajas pirítóst lekvárral, héj nélkül – pont ahogy kérték – csak megeresztek egy mosolyt, mielőtt újra a konyha felé kanyarodnék.

Wouldn't it be nice if we could wake up, In the morning when the day is new, And after having spent the day together, Hold each other close the whole night through, Happy times together we've been spending, I wish that every kiss was neverending, Wouldn't it be nice?

- Mit énekelget, kedvesem?
- Á, ez csak a Beach Boys, Mr. Prewett.
- Strandoló fiúk?
- Hát, valami olyasmi.
- Mi a manó?
- Ez egy együttes, Mr. Prewett.
- Hah! Nem ismerem.
- Nem is kell ismerned, Mike, mégis honnan ismernéd, ugye, jól mondom Pippa?
- Hát persze, Mrs. Prewett.
- Na, látod, nem megmondtam! Nem is kell ismerned! Fogadd el, Mike, öreg lettél!
- Csak amennyire TE öreg lettél, bah!
- Na, menj csak a dolgodra kedvesem, aztán majd kanyarodj erre újra azzal a kávés kannával, rendben?
- Hát persze, Mrs. Prewett.

Maybe if we think and wish and hope and pray it might come true, Baby then there wouldn't be a single thing we couldn't do, We could be married, And then we'd be happy. Wouldn’t it be nice?

- De nekem azért tetszik!
Mr. Prewett még diadalmasan a levegőbe öklöz, de igazából én már rég másra figyelek. A haja torzonborz, és barna, és félig van csak betűrve az inge. A gallérja is ferdén kandikál a kabátja alól, és van valami a tekintetében, amitől nevetnem kell. A zene hallatszik még a fülhallgatóján át is, annyira igazából nem, hogy azonosíthassam. Mielőtt felém fordulna, és észrevehetné, hogy bámulom – mert tényleg bámulom, hess, rossz szokás! – gyorsan inkább sarkon fordulok a kávéért, és észre sem veszem, hogy egy kicsit hangosabban folytatom a dalt.

You know it seems the more we talk about it, It only makes it worse to live without it, But lets talk about it, Wouldn't it be nice
Good night my baby
Sleep tight my baby