Volt ez a kés, jobban leírható pallosként, és látom, nos... sasszéztam le az utcán, megnézni egy filmet, és ez a fickó... ja. Két méter és óriási. Fogta ezt a kést, csak felém, bár inkább úgy írnám le, mint pallost, mint a Kerek Lovagjainak lehetett. Mielőtt kinyithatná a száját, összeesik, én meg az ujjamat is alig tudom mozdítani, hogy visszategyem a parókát a tükörfényes fejére, annyira remegek.
Okádott, és tudtam, hogy életben van, mert a rángások között folyton valami olyasmit mondott, hogy "durabilitás". Ezután valami nagyon bizarr történt. Az utca mindkét végét fekete öltönyös emberek özönlötték el, pont mint valami filmben.
Ezek az emberek nagyon keménynek és mérgesnek tűnnek, a szemük a napszemüveg mögött valószínűleg olyan hideg, mint a kezem kezd lenni. Úgy érzem, megállt a szívem, annyira félek. Ahogy elkezdik elárasztani az utcát feketével, egy közös akarattal mozognak.
Rájövök, hogy úgyis halott vagyok, úgyhogy lenyúlok a késért. A pengét beborítja a hányása, de a nyél tiszta. Hallom, ahogy az emberek egyre izgatottabbak, de nem tudok megállni. Az ujjaim a bőr markolat köré siklanak, ami különösmód hideg...

Bungie - Marathon Infinity: Blood Tides of Lh'owon
Where are monsters in dreams
fordítás

Hetesszáz és hatvanegy karok és lábak nélküli holttest lebeg gyanútlanul szerte a kilencvenhatos hangár belsejében. Azért mondom őket gyanútlannak, mert a karjaik és lábaik azok, amik a figyelmemet követelik. Ezt én tettem, vagy megakadályozhattam volna. De melyik is? Már nem számít. Ezt én tettem, és megakadályozhattam volna, de semmi a természetben nem követ egy gauss-i görbét. Persze azt mondják, hogy igen. Azt mondják, minden öt percben meghal valaki autóbalesetben, de milyen gyakran van hetesszáz és hatvanegy karok és lábak nélküli holttest egyetlen hangárban?

Bungie - Marathon Infinity: Blood Tides of Lh'owon
Where are monsters in dreams
fordítás

Ugyanazon az utcán vagyok, és ahogy a zsebembe nyúlok a kulcsaimért, a szemem követi az elfeketedett rágógumi-csíkokat, amik a járdát tarkítják. Az embernek hűlt helye, és valaki a takarítóktól igen sietősen pucolta fel a jelenéseket és a hányást. Lesietek a lépcsőn az aluljáróba, de a kulcsaim nincsenek többé a zsebemben. Az ablakon kell majd bejutnom.
A metróállomás nagyon tiszta és fényes a takarítószemélyzettől, akik utat sepernek előttem. A betonpadló évek patináját veszíti el, csak a rágógumi-csíkok védelmező rétegét tartva meg, amik csillagképeket alkotnak egy másképp üres égbolton.
A szerelvény pontosan időben érkezik, és éppen csak a sötét öltönyös emberek tömege előtt, akik úgy érzem, mint ha évek óta követnének már. A takarítók és öltönyösök között minden bizonnyal színvakká válok, de a szerelvény itt van, és azok az emberek, nem, most nem kapnak el...

Bungie - Marathon Infinity: Blood Tides of Lh'owon
Where are monsters in dreams
fordítás

Nem kéne fennhangon beszélnem, most mindenki engem néz a szerelvényen. Tovább mehettem, mint akartam, mert itt mindenki más különbözik tőlem. Miért kéne érdekelje őket, hogy beszélek, ők is néhányan beszélnek, és elég irreleváns dolgokról. "A cél szentesíti az eszközt." "Ha nincs szentesítés, nincs cél. Csak eszköz van." Azt hittem, mogorván néznek, de csak beszélgettek.
A szerelvény zaja kicsúcsosodik, ahogy beér az állomásra, ezt az állomást is fekete öltönyös emberek szegélyezik, és mögöttük látom a jó és rossz pantomimját folytatódni, ahogy a takarítómunkások próbálják lemosni a fekete öltönyöket a napszemüveges-parókás emberekról, akik egyáltalán nem állnak ellen.
Valóban, nincs aggódnivalójuk. Csak belekapaszkodhatnak a rágógumi-csillagképekbe, a takarítószemélyzet az ellen nem tehet semmit.
Az egész csupán emberi természet, mi sem férünk rá a görbére. Egyszerűen, nincsen görbe, a tudományunk csak megközelítés, jó találgatás.
Az öltönyösök el fognak kapni ezúttal, de szerencsém van. Most itt a kulcsom a zsebemben, és már nyitom a földalatti másik ajtaját...

Bungie - Marathon Infinity: Blood Tides of Lh'owon
Whatever you please
fordítás

Csendben belépek, és ahogy az a rituálém, eltorlaszolom az ajtót a biciklimmel, és felállítom a csapdákat az ablakokban. Nincs az az isten, hogy ide bárki is bejutna megfelelő figyelmeztetés nélkül. Úgy vélem, mostmár van időm jól megnézni ezt a kést, ami annyi gondot okozott nekem, és azt, hogy lemaradjak a filmről, ahova menni akartam, de nem emlékszem a címére.
Semmi szokatlan, műanyag, nagyjából mint a nagyujjam. Két pengéje van, amik kétfelé nyílnak, az egyik rövid, a másik hosszú. A hosszú elég tompa, de a rövid kifejezetten éles. De elég is a késből.
Kitárul az ajtó, és a bicikli eldől. Az egyik öltönyös fickó ott áll az ajtóban, közömbös és mozdulatlan. Nem félek, ameddig meg nem látom, hogy a folyosó mögötte telve van a klónjaival. Megfordítom a kés nyelét, és kap egy kissé gonosz vigyort...

Bungie - Marathon Infinity: Blood Tides of Lh'owon
Whatever you please
fordítás

Megint a hangárban vagyok, de ezúttal mind üvöltenek felém. A karjaik és lábaik nem vonzzák többé a figyelmemet. Kevésbé lenne rossz, ha beszélnének, de nem teszik. Tudnának is beszélni. Nem fájdalmukban üvöltenek, hanem tiltakozásból. Nem hiányoznak nekik a karjaik vagy a lábaik. Mind egyetértenek egy dologban, nem adják meg nekem azt az elégtételt, hogy halljam őket beszélni, és soha nem fogom elfelejteni az üvöltésüket, értelmetlen és szótlan, ok nélküli.
(Ezt én tettem, és megakadályozhattam volna.)

Bungie - Marathon Infinity: Blood Tides of Lh'owon
Whatever you please
fordítás

A szobám üres mostmár, az emberek a folyosón eltűntek, csak annak a diszkrét szagát hagyva maguk után, ahogy az ammónia elpusztítja a félig megevett kettős spirálok bakteriális avasságát. Az asztalon előttem, egy tányéron répák és spárgák egyszerű elrendezéséből épült faház áll.
Egy szál gyertya a kerek asztal közepén megvilágítja a házikó éleit, távoli vulkánként szórva a természet fényét. A láng széleit körülveszik egy nő arcának a vonásai, aki olyan témákról beszél hozzám, amikről mindent tudnom kéne. Csak egy percre azt gondolom, hogy a láng a lelkének egy élő metaforája, aztán visszatérek ahhoz a gondolathoz, hogy ő is a többi mániákus szobor egyike, karok, lábak és szájak, amik mozognak és utánoznak cél vagy értelem nélkül. A járdáról evő baktériumok százai, amik a szaporodásért küzdenek. Nyugtalanul nézem, ahogy megfordítja a kést a kezében, próbálgatva a súlyát és arányait, és ezt meg is mondom neki.
Riadtan visszateszi a kést az asztalra, hogy a vulkán tövében nyugodjon, ami kitör, lefolyó viasz kínzó ösvényét csorogva a pengére. Egyik viaszlöket követi a másikat, ahogy a kapcsolatunk felé tereli a beszélgetést. "Durabilitás", amit végig mondogat. A "durabilitás" szó és a kapcsolatunk.
Átnyúlok a pengéért, és az ujjaim a nyele köré fonódnak. Ismét meglep a hűvössége. A viasz lejön a mutatóujjam egyszerű törlésétől. "Durabilitás", mondom válaszul.
Ideges hideg fut végig a gerincemen, ahogy felnézek a késről. A szemem megáll először a tányéromon, aztán a viasztócsán, aminerk már dermednek a szélei, és végül ennek a titokzatos nőnek az arcán. Nem túlzottan próbálkozik átnézni a gyertya fölött, és én sem. A gyertyaláng tökéletes vonalat képez mindkettőnk fejének a középpontja között. Nevetek a pillanat geometriáján, és azt gondolva, hogy a szónoki megjegyzésén nevetek, kacag egyet válaszul.

Bungie - Marathon Infinity: Blood Tides of Lh'owon
Eat the path
fordítás