Naplók réme

Leopold Neverfield

Csoport:

Varázshasználók

Kor:

16 éves született 1962-ban

Származás:

Félvér vagy esetleg mugli származású nem tudjuk

Lojalitás:

Laura és az én oldalamon van

Play by:

Asa Butterfield

Képessége:

Obskuráló

FELJEGYZÉSEK LEOPOLDRÓL TŐLEM

Árvaház udvarán találtunk rá. Az hittük hogy halálfalók támadtak meg a környéket, de nem ő volt az. Két éve került be az árvák közé. Senki se figyelt fel rá csak én és Laura.

Laurával vettünk egy házat. Az utolsó maradék kis százfűlé főzetünket is fel éltük, hogy ki hozzuk a gyerekek közül őt. Felnőtt idős házas párnak adtuk ki magunkat. Törvénytelen dolgot csináltunk.

Apám nem is sejti, hogy mit rejtegettek előle. Tudom, hogy megmentettem a haláltól. Tudom, hogy végeztek volna vele, ha a varázsrendészet találja meg, vagy esetleg még rosszabb történik vele a halálnál is.

Laura nélkül sok időt töltök vele. Egyre jobban és jobban kedvelem. Nagy értelmes fiú és szeret olvasni. Rengeteg mugli könyvet hozok neki. Olyan Leopold nekem, mintha az "elvesztett" öcsém lenne. A nyár vele is remek, ahogy a haverokkal

Már betöltötte a tizenegyet és nem érkezett levél se. Laura szerint nem szabad senkinek sem tudnia róla. Bár én keresztanyámmal beszélnék, aki szereti a különös eseteket.

Leonak megmondtam, hogy sajnos ősztől tanulok, így kevesebbet lehetek vele, de Laura segít neki és ő próbál elszakadni az életében történt új változásoktól.

Nem hiszem el Laura pálcát akar adni a kezében. Egyébként is veszélyes, de így még veszélyesebb lehet Leopold. ~~Bár első ránézésre~~ nem tudja használni a pálcát. A kérdés ki fogja tanítani?

A pálca nem bírta Leot eltörött kihunyt benne a mag is. Rossz nem Leohoz való pálca volt. Majd talán találunk másikat.

Ma 1973-ban végeztem a Roxforttal. Kiléptem a falai közül. Laurát sajnáltam, a leginkább, hisz tudtam, hogy nem azt csinálhatja, amit akar. Leo pedig teljesen ki marad ebből az élményből. Új tanulmányokba kezdtem most ősztől. Nem tudtam mennyi időm lesz ifjú barátomra. Laura vállalta, hogy bevezeti a varázs világba lassan a Leot.

Éjszaka volt. Nem voltam nála, talán meg haltam volna én is. Lau zaklatott volt az nap mikor meglátogatta és ez Leora is kihatott. A Reggeli Prófétában három mugli halottról írtak reggelre. Másnap sokan voltak a környéken és úgy döntöttem, tovább költöztetjük Leot. Laura megígérte sose viszi el a gondjait a fiúhoz.

Apám meghalt és Leot hónapokon keresztül nem bírtam látni. Nem értette miért kerülöm, biztonsági szempontból vagy más miatt ezt sosem. Hallotta Laurától, hogy mi történt. Én Japánba mentem Leoval kapcsolatban tanácsért majd egy belső ázsiai faluban kötöttem ki, ahol beszéltek több olyanról is, mint Leo. Nincs gyógymód rá. Bármikor eluralkodhat rajta és meg hallhat és én ezt nem akarom.

Már lassan négy éve egyengetjük Leo útját. Próbálok adni neki valami útmutatást, az egyedül létbe, de ő is csak egy fiú és vonzódik az emberekhez, bármilyen nagy trauma is érte. Ő is lehet szerelmes.
Megértem a férfias vágyait, de ezek veszélybe sodorják őt. Minden új találkozás egy veszély forrás. Csoda, hogy minket nem ölt meg még.

Nem félek tőle, inkább védem őt úgymint testvéremet. Néha úgy érzem a bátyja lettem, de ki tudja. Együtt hülyülünk és őrületbe visszük Laut.
Kis apró jelekből kitalálja, hogy mi következik. Befejezi mondataimat. Egy normális ifjú van előttem és el se hinném, ha nem tudnám és láttam volna a saját szememmel is a másik felét.

Több éve tanítanám, ha tudnám, hogy kell tanítani egy ilyen személyt, mint őt. Szeretném, ha uralkodna magán és ha nem kezdene néha dühöngésbe. Szeretném, ha láthatnám megöregedni őt, de sosem tudhatom, mikor jön egy újabb "roham". Számon kérhetem őt a napjáról? Nem róhatom fel, hogy sétált kint az utcán, vásárolt a boltban vagy kirándult egyet az erdőben. Szabad ember és nem egy fogoly. Úgy hiszem nem segítenek rajta a gyakorlatok, amiket kitaláltam. Meditálással belső béke eléréséhez sosem jutottunk el.

Valami alakul benne vagy csak engem vakítanak el az érzelmek. Egy kis ideig lebegtette az egyik könyvét.

Emlékezett a születésnapomra. Ajándékkal készült. Bemutatta az eredményeit. Sakkozott velem és hiába szoktam ellen direkt veszteni, most mégis, hagyta hogy én nyerjem a játszmát és tortát vett nekem. Nem egy fiús buli lett belőle, de úgyis élveztem, hogy megérkezett Laura is közénk.

Még egy halálfaló támadásnak beállított vérengzés történt a napokban nyolc ember. Immár huszonöt az elmúlt hat év alatt be következett halottak száma. Rohantam Leohoz, és tudta ő is hogy rosszat tett. Bizonyítani akarta, hogy nem szerette volna, de legbelül tudta ő is, nem véletlenül történt az ami történt. Az ő hibája volt és zokogott, teljesen ki volt borulva és alig tudtuk Laurával emberi mi voltában megtartani. Halálfélelmem volt az nap, ahányszor magát felhúzta tettén annyiszor tört volna ki belőle a sötétség.
"Nem akar ilyen lenni nem akar hasonló emlékeket soha sem." Kiáltotta dühöngve nekem, mikor kettesben voltunk.
Majdnem megalkudtam vele én se bírtam már tovább, a szenvedését, bár sosem akartam megtenni, de ő kérte, emlékváltoztatását és törlését, Laura maradt közülünk a józan és az utolsó pillanatban megakadályozta tettem.
"A tetteinkkel együtt kell élnünk." - Laura éles karcos hangja ott csenget órák hosszat a fülembe.

Azt gondolom, Leo nekem a legnagyobb jó és egyeben a legnagyobb rossz is. Rémes barátja és "testvére" vagyok neki.
Hűnek kellene maradnom hozzá, de olykor ez még nekem is nehéz egy ilyen bonyolult esetnél, mint amilyen ő.

Semmilyen más módon nem alkotható meg a karakter egy báb karakter. Laura és Frankhez kapcsolódó karakter. Ha ismerheti szerinted más is küldj egy baglyot Franknek.