Ian Percy Sullivan

A legtöbben inkább letagadják a kemény igazságot, semhogy szembenézzenek vele.

Ian


30


Félvér


Dumbledore


Legilimencia és okklumencia


Mágiahasználó


Kit Harington


Saját karakter

Családfámra mindig büszkén tekintettem mindannak ellenére, hogy felmenőim között megtalálható mugli származású is. Semmivel sem tartom őket kevesebbnek, mint a családom azon tagjait, akik varázshasználók. Természetesen a felmenőimről nem igazán beszélek, nem hovatartozás végett, mindinkább remek lehetőséget látok abban, hogy inkognitóban lehessek amikor szükséges. Családom tagjai mindig is azok mellett álltak ki, akik nyíltan elvetették a varázslóvér megtisztítását. Egyke fiú révén mindent megkaptam a szüleimtől, amit csak óhajtottam. Talán túlságosan is elkényeztetett gyerek lettem volna, ha nem ébredek igen hamar öntudatra. Az utóbbi években már nem éltem a szülői házban, most pedig, hogy megnősültem...  

Ha elmondhatok egy titkot, akkor most megsúgom: a Süveg a Hollóhátba osztott be annak idején megfontoltságom, higgadtságom, végtelen tudásszomjam és türelmem alapján. De majdnem a Mardekárba kerültem, mert akkor olyat látott meg bennem, amit csak később értettem meg. Sohasem voltam az a tudásával kérkedő személy, hogy úgy mondjam, inkább a háttérben húzódom meg csendesen mosolyogva. Sohasem tartottam magam olyan alaknak, aki becsmérel, sárba tipor, vagy gúnyt űzne másokból, sohasem voltam kiemelkedő, semmint kérkedő a tudásommal. Talán szótlanságom is inkább megkérdőjelezi azt, ki mellett állok. Vajon ki lehet ismerni engem? Aligha. De megbízni? Azt teljességgel. Kinek milyen lapot osztottak, ha nem velem egy közös célt szolgál, akkor távozzon a Pokol legsötétebb bugyraiba. Elég, ha én bízok meg csupán pár emberben, cserébe meghálálom végtelen alázattal és hűséggel mindazt, amit ezektől a személyektől kapok. Csupán néhány apróságot tartok szem előtt, a családomat, az elveimet és a folyamatosan kamatozó tudást. A többi mellékes, a közhely porondján mozgó negédes massza.
Az udvariasságot mint olyant belém nevelték, ahogy alapvető természetemnél fogva türelmes és kedves ember hírében állok. Nem teszek nagy cselekedeteket, inkább egészen aprókat, de a jeleket könnyű észrevenni. Ami talán olykor a legárulkodóbb, a tekintetem.
Sosem voltam egy társaságközpontú személyiség, mégis azok mindig megtaláltak, akiket szerettem volna, hogy megtaláljanak. Voltaképpen csendes megfigyelő vagyok, aki mérlegel, teszi a dolgát, miközben kissé furán viselkedik. Rémlik még amit a Süvegről mondtam? A sok tudás nem csak hatalom, de sok esetben zsigeri undort, megrökönyödést és elpártolást is válthat ki. Mint mikor az ember a hitét veszti. Én nem vesztettem, de óvatossá váltam. Olykor úgy érzem, hogy mindazon tudás, amit az évek alatt a magamévá tehettem rossz kezekbe kerül, vége a világnak. Sokszor sajnos túlságosan is tudni akarok mindent. De tényleg mindent az adott szakterülettel kapcsolatban, hisz nem hiába szenvedélyem annyira, mégis miből gyökeredzik a mágia, hogy az alkalmazási módszerekről pedig már nem is beszélve. Sok elfeledett varázslatnak vagyok a büszke birtokosa és olykor megrendít a tudat, vajon biztonságban van ez a tudás? Részben igen. Csak figyelj barátom, az olykor furcsa, különc viselkedés csak álca, a sok félrepublikálás pedig mind megtévesztés. Van amiről egyszerű csak bölcsen hallgatni, játszani a tudatlant, vagy épp a becsavarodottat. Lehet egyesek nem tartanak normálisnak, talán még a családom hite is megrendült bennem. De addig jó, amíg ezt hiszed, addig mindannyian nyugodtan hunyhatjuk le a szemünket egy pillanat erejéig.

 1959. 09. 12
Kedves Szüleim,
anya és apa. Első levelemet írom a Roxfortból, remélem a bagoly nem fog eltévedni a levéllel. Emlékszem, három és fél évesen milyen boldoggá tettelek titeket, amikor valami csoda folytán életre kelt a kis mozdony a nappaliban. Tudom, ti azt mondjátok, biztos csak a meséitekből emlékszem, pedig nem. Tisztán rémlik minden, a mozdony felbőgése, ahogy elindul, majd a levegőbe libben. Én akkor még nem tudtam mi történik, csak szórakozottan indultam el a mozdony után. Én magam sem tudom megmagyarázni miért rémlik ez a pillanat egy olyan időszakból, amire többnyire nem emlékszem. És most itt vagyok, ahová ti is jártatok, amiről megannyi alkalommal meséltetek. Tényleg olyan, mint a mesékben, csodás és tele van izgalommal. Elkezdődtek az első óráim is, nem értem, miért alszik mindenki Binns professzor óráin. Minden szava olyan érdekes, mint ha még nem olvastam volna ki vagy ezerszer a könyvét. Veletek minden rendben? Hiányoztok.
Üdvözlő szeretettel, Ian


1961. 11. 03
Kedves Szüleim,
anya és apa. Tudom, mindig elfelejtek időben visszaírni és csak a második vagy harmadik levélre válaszolok, de... egyszerűen nem tudjátok elhinni, miféle könyvekre bukkantunk a könyvtár egy porosodó részlegén. Természetesen nem megyünk oda a tiltott részlegre, Toddal megegyeztünk erről. Még kicsik vagyunk bármi ilyesmihez. Ellenben ő kapott a szüleitől Afrikából egy különleges tekercset. Valami varázslatról szól, még nem tudtuk lefordítani. De képzeld, annyira szenzációs, hogy ők nem használnak varázspálcát. Én is meg akarom ezt tanulni. Minden rendben otthon?
Üdvözlő szeretettel, Ian


1966. 05. 30
Kedves Szüleim,
anya és apa. Szeretném elsőként a tudtotokra adni, hogy osztályelsőként és minden tantárgyból Kiváló eredményt értem el a RAVASZ vizsgámon. Napokon belül indul haza a vonat, sietek hozzátok.
Csókol Titeket, Ian


1969. 01. 10
Drága Todd,
sikerült elhelyezkednem a minisztériumnál, épp ahogyan azt mondtam. Mostantól folyamatosan úton leszek, különféle projektekben veszek részt. Első megbízatásom ellenőrizni egy nemrég felfedezett bűbáj hatásait mugli származásúakon. Ezt a bűbájt még nem igazán jegyezték fel, talán én leszek az első, aki tanulmányt írhat róla. Majd értesítelek, ha fejlemény van.
Üdvözlettel, Ian


1974. 08. 22
Drága Todd,
hogy vagy barátom? Remélem a te utad is annyira szövevényes és kalandos mint az enyém. Valamikor megejthetnénk egy eszmecserét, amikor neked is jó. Tudod, csak egy szavadba kerül és ott vagyok. A Minisztérium könyvgyűjteménye és adatbázisa hatalmas, nem tudom mikor fogok a végére érni, de izgatottan lapozok fel minden újabb felfedezést. A legtöbbje legális, de találtam pár elfeledett, teljesen megbarnult tekercset is érdekes varázslatokról. Most ennek próbálok utána járni, remélem nem fog senkinek sem hiányozni ez a pár feljegyzés.
Üdvözlettel, Ian


1974. 11. 02
Drága Todd,
nem fogod elhinni micsoda felfedezést tettem. Tudod, hogy milyen lelkes vagyok, de most különösképpen izgatott. Olyan felfedezést tettem mesze Skóciában, hogy még a te hajad is ketté áll. Publikációm első példányát te magad fogod megkapni, remélem örömedet leled benne és mihamarabb viszont látjuk egymást.
Üdvözlettel, Ian


1974. 12. 05
Drága Todd,
köszönöm a gratulációt a publikációmhoz. Gyermeki lelkesedéssel és izgatottsággal vártam az első komolyabb tudományos kutatásom elbírálását. Úgy fest most végre lehengereltem az ítészeimet. Mentorom szerint készülhetek rá, hogy másik íróasztalhoz költözök. Majd kiderül, egyelőre beérem azzal, hogy a szakma nagyjai dicsérettel illették a munkámat.
Üdvözlettel, Ian


1976. 05. 28
Drága Todd,
nem fogod elhinni miféle felfedezésre jutottam. Tudod, mennyire fontos számomra a kutatás, hogy alapjaiban ismerjem, értsem és kutathassam a mágia fejlődésének útját. Sajnos rá kellett jöjjek, ha nagyon leások az események mélyére, fogok találni olyat is, mely az emberi aljasság, sötétség és gyarlóság legelrettentőbb példáját igazolja. Hogy képes valaki kockára tenni a saját lelki épségét, tisztaságát csak azért cserébe, hogy ilyen elfajzott áron halhatatlanná váljon? A fekete mágia nem pusztán hatalom, merő iszonyat is egyben. Minél előbb találkozzunk, erről személyesen szeretnék beszélni, közel sem levéltéma.
Üdvözlettel, Ian


1976. 06. 06
Mélyen tisztelt Albus Dumbledore,
szeretném felajánlani szerény személyemet nemesi célok megsegítésére. Nem olyan régen lesújtó felfedezést tettem, ami arra sarkallt, hogy megírjam ezt a levelet. Felfedezéseim fényében szándékomban áll segíteni a halálfalók akadályozásában. Vonakodva firtattam az elmúlt hetekben, vajon helyesen cselekszem-e, hisz kételkedek bármelyik oldal tisztaságában. Azonban úgy határoztam, megszegem saját elvemet miszerint kimaradok mindenfajta összetűzésből. Információim forrását nem szeretném felfedni, honnét tudok a Rend létezéséről, arra kérem csupán, bízzon bennem. A közeljövőben szeretnék valamit megmutatni, amely aggodalomra ad okot. Úgy hiszem, megmagyarázottá válik mindaz, miért jutottam e döntésemre.
Tisztelettel, Ian Sullivan


1978. 04. 01
Drága Todd,
sajnálom, hogy nem tudtál eljönni az esküvőmre. Hisz tudod, téged szerettelek volna igazából tanúmnak. Vegyes érzésekkel írok most neked. Úgy számítottam erre a megrendezett parádéra, mint egy színjátékra, amely előadásán elég csak túlesnünk. Egészen addig a pillanatig, míg meg nem pillantottam a menyasszonyt, végtelenül kínosnak éreztem a jelenlétemet a ceremónián. Mégis a csodálat járt át, szinte a tekintetemet is rajta felejtettem és a mai napig nem tudom elhinni, hogy Ő már az én feleségem. Úgy hiszem, hogy valami különleges történt, nem voltak korlátok, nem feszengtünk egymás társaságában, mi több, kellemesen éreztem magam. Remélem ezt Ő maga is így értékeli. A ceremónia meghitt volt, a fotózás talán még inkább. Nem gondoltam volna, hogy így gondolhatok egy olyan nőre, aki csak egy kicsivel több számomra, mint egy idegen. Mégis tiszteletet érzek iránta és végtelen hálát. Egyet bánok csupán, hogy ez a csoda nem folytatódott tovább. Fáradtak voltunk, a vendégek elmenetelével aludni tértünk. Ma pedig már nélkülem ébred, egy másik kötelességem halaszthatatlanná vált. Bízom benne, hogy hazatértemkor nem fog neheztelni rám igazán, amiért szó nélkül mentem el. Úgy érzem most már érte is felelősséggel tartozom, legalább annyira, mint a kötelezettségeim felé.
Üdvözlettel, Ian