Várható volt - egészen attól a ponttól elkezdve, hogy az a selyemnyelvű meztelencsiga betette a lábát a házunkba, várható volt, hogy a balszerencse menetrendszerűen, elegánsan fogja újra meg újra tiszteletét tenni, elfoglalja a szalont, teát szolgáltat fel magának, és kedélyesen kiszolgálja magát a húgomból, a türelmemből, a kedvenc porcelánomból - ennél fogva várható volt, hogy előbb-utóbb nyakon találom önteni valamivel, valami olyasmivel, ami leginkább egy felháborodás és egy gyűlölet elegyére emlékeztet, de akár az öklöm és a csizmám formájában is érkezhet, fúriasüvöltéssel és olyan számonkéréssel, amit a kedves édesanyjának kellett volna megtennie.
Malfoy, ez a két lábon járó pestis, úgy tüntette el a húgomat, mint a maradék elnézésre való hajlamomat - varázslat volt, kétségtelen, de a fiatal lányok bugyijában avászkodó fajta, amit akkor sem állhatok, ha törvényesítik, aztán rohamléptékkel nyomják rá a pecsétet. Anyám megpróbált megállítani mindenféle olyan okokra hivatkozva, hogy már a felesége, de csak a halott testemen keresztül juthatna ahhoz a békességhez, amit a néma szám jelent.
Vajon tényleg úgy képzeli az elkövetkező családi boldogságot, hogy Narcissa Merlin tudja, hol van, Meda Merlin tudja, hol lesz?
Nem mintha nem árultuk volna el mindketten a magunk módján azt a velünk meg sem kötött paktumot, azt a szerződést, hogy hallgatunk, és véletlenül sem teszünk olyat, amit a családnevünk nem tesz lehetővé..Sokszor mondtam, hogy Cissa teljesen bolond, ha egyébként akaratos jellemét csak és kizárólag a négy fal között villogtatja, mások társaságában inkább a szemével és a bájos mosolyával teszi ezt, meg kell győződnöm róla, hogy ez itt az ő elszánásával és engedélyével valósul meg - és ha már itt vagyok, esetleg bemutatom ennek a kolerának a vonásait a drága padlózattal - két árulás között egy kis felüdülés.
- Malfoy, hagyjuk a formaságokat, az álszerénységed oda dugd, ahol az erkölcseid vannak: hol van a húgom? És elő ne vedd a jól bevált én nem tehetek semmiről érvet, a TE felelősséged, ha történt vele valami. Remélem, tudod, hogy akkor veled is fog, és nem éneklik majd meg a krónikások.

Majd még talán te aggódsz a hárpiáért, aggódsz érte, hogy el találna menni a hangom, hogy talán elfogy a mérgem, és jaj mi lesz szegény lánnyal, de hát nem tart egyetlen vihar sem ítéletnapig, majd megbékélünk egymással, vagy majd megunja a sápítozást, a káromlást, elmúlik az, nem tart egyetlen asszony dühe sem végtelenségig, azt meg valahogy majd kivárom, én egy Malfoy vagyok, lásd csak, nyerget teszek rád, ha nyerget nem is, megvárom, amíg elfullad a hangod, nem tudsz kifárasztani, nem tudsz kibillenteni.
Hát a cifra, szerteszét szikrázó kurvaélet vágjon a te sima képedbe, Malfoy, ülsz még te a vihar közepén azon gondolkodva, jó ötlet volt-e magadra vonni azt. Ha nem tartasz egy asszony nyelvétől, majd megtanulod, nincs veszélyesebb haragos, ne is kívánj magadnak soha rosszabbat.
A teát meg az arcodba öntöm, kóstolgasd azt helyettem, összekeversz azokkal a vén fúriákkal, akiket meghat a puszta létezésed, a puszta neved, mikor üres az, belülről zörög és ha akad is benne bármi, amit említhetek, az csupa rothadás.
- Menjek talán oda, ahová a maradék eszed költözött, Malfoy, te melasz, és te majd addig jól laksz a családom dühével? Még hogy Brazíliába, még azok után van képed itt teázni, amit tettél vele? Én nem a Minisztérium vagyok, Malfoy, engem nem tudsz kivásárolni, és nem vagyok a drága édes anyád, aki majd jó képet vág, ahelyett, hogy jól képen vágna - és főleg nem vagyok Narcissa, hogy a kimért udvariasságoddal etess. Megbűvölted, megláncoltad és most megtagadod a felelősséged: vigyázz, Malfoy, én nem a barátod vagyok, és a házam sem lesz az, ha ez sem volt elég, és mohóságodban tönkre is tetted. - meg is átkozom talán, ha nem feszít még valami ostobaság, hogy megértsem a húgom döntését. Azt sosem fogom, mit lát ebben a pestisben, de arról már letettem: maga Merlin türelme is kevés lenne, mire a végére érnék, de még Malfoy, a feneketlen ostobaság földi helytartója sem hiheti, hogy hihető, hogy Cissa hirtelen összecsomagolt és eltávozott egy földrésszel arrébb mágiát tanulni. Nincs az a szerelmes, fiatal feleség, aki, miután végre bekötötték a fejét, ilyen messzire szalad a puszta intellektus kedvéért. Cissáról egyébként sem épp a tudásszomj jut eszembe először, és az, hogy csak úgy egyedül tegye meg az utat, még az én házasságot kevéssé ismerő figyelmemet is megragadta: hogyan is utazgatna egy fiatalasszony a hites ura nélkül, ha már úgy kívánta...? - Azt ajánlom, vedd elő a jobbik eszed a rosszul titkolt impotenciád mögül, és kezd el használni, mert ne adja Merlin, hogy anyám is utolérjen.. Nincs rosszabb, mint egy asszony haragja, Malfoy. Ne vond magadra, ha még élvezni akarod a házasságod - vagy azt, ami szükségeltetik hozzá.