Rosszban sántikálok

Nagyon jól tudom, hogy tilos éjszaka a Roxfortban csatangolni. Én mégis megteszem. Itt vagyok az egyik folyosó kellős közepén.
- Lumos. - motyogom halk hangon és pálcám végén egy aprócska fény jelenik meg ami kissé megvilágítja a folyosót. Valami furcsa késztetést érzek arra, hogy felfedező utat tegyek szinte minden éjszaka a Roxforth valamelyik részlegében. Magam sem tudom, honnan jön ez, de ha nem tenném meg el sem tudnék aludni.
Hogy féleke? Nem. Nincs bennem még csak egy apró félelem se, mintha nem ismerném azt. Kaland vágyó lényem annál erősebb minthogy félni kezdjek egy sötét, üres és titokzatos folyosón mászkálva.
Való igaz nagy szerencsém van, hogy eddig még senki sem kapott rajta, sem egy diáktársam sem pedig egy tanár. Ha belegondolok, hogy milyen büntetést kapnék én az éjszakai csatangolásért, hát jobb is, hogy még nem fogtak el.
Fogalmam sincs melyik folyosón lehetek, egyáltalán arról se, hogy az épület melyik szegletében. Itt még sosem jártam, ezért választottam ma ezt az utat a felfedezésre. Megnyugtató számomra ez a néma, halotti csend ami éjszaka telepszik rá a Roxforth épületére. Még csak a légy zümmögését sem lehet hallani. Csendes, osonó lépteim sem törik meg ezt a csodálatos némaságot, ami olyan jól esik lelkemnek. Csak apró, kissé hangosabb leheletem töri meg ezt a gyönyörű némaságot.
Furcsa lány... Különc lány... Fülemben csengnek a diáktársaim által oly sokszor rám használt szavaik. Megértem őket. Mért is ne tartanának furcsának egy olyan lányt aki éjszaka a Roxfotban mászkál (bár ők ezt nem tudhatják), vagy aki szépnek és megnyugtatónak tartja a csendet és a sötétséget.
Lassan, nesztelenül haladok tovább, magam elé tartva a fénylő pálcámat. Néhány kép megmozdul a falon a fényt meglátva, aztán engem.
Mit keresel a folyósokon ilyenkor?... Ki vagy te?.... Nem szabad erre járnod!.. Menj vissza a klubhelyiségedbe... hallom a képek szereplőinek felém irányuló megjegyzéseit. Ügyet sem vetek rájuk. Úgysem tehetnek semmit sem. Aztán valami mást is hallok. Lépteket. Egy hangot, ami mintha nem a képekről jönne. Nem tudom. Forgatom pálcám minden felé de nem látok senkit. Elég messziről jön a hang lehet nem is erről a folyosóról. De ki mászkálhat rajtam kívül ilyenkor a Roxforthban?

Kalandra vágytam. Már napok óta csak azon járt az agyam, hogy valamit kellene csinálni. Adrian persze unalmaskodott és nem akart velem jönni sehová, pedig aztán biztosan tök jó buli lehetett volna. Vele mindig minden az. Aztán ma este meghozta a sors amire vágytam. A macskám úgy rohant ki a klubhelyiségből éjjel, mintha puskából lőtték volna ki. Nem szeretem ha ilyenkor elkóborol, sőt, nem is szokott, úgyhogy nem is kellett nekem túl sok, hogy utána induljak. Már pizsamában voltam, pirosas mackóegyüttesben. Fejemre dobtam a füles kapucnit, és pálcámmal a kezemben, papucsban csoszogtam végig a folyosón.
Az alagsor ilyenkor mindig rémisztő volt. Nekem legalábbis. Nem szerettem, hogy a klubhelyiségünk itt van lent, és őszintén néha kicsit megrémültem a mardekárosoktól. Az idősebbektől, a fiatalabbakat ismerem már nagyjából. Beharaptam a számat, kicsit erőt kellett vennem magamon, de azért egy sóhaj kíséretében csak elindultam. Fényt kellett varázsolnom, nem láttam egyébként az orrom hegyéig sem, de Lily nem volt sehol. Még nyomot sem hagyott maga után.
Kavarogtam mindenfelé, végül már az egyik emeleti folyosón voltam. Ilyenkor olyan más itt minden, szerintem el is tévedtem, majd ha feladom akkor talán keresek valami támaszpontot, valamit amiről tudni fogom, hol is vagyok. Egyelőre csak haladtam és haladtam, és aztán hirtelen fordultam be az egyik folyosóra, és beleütköztem valakibe. Remélem valakibe... és nem egy tanárba. Pálcám a földön gurult, én pedig lefagytam és a lányra pillantottam.
- Izé, bocsi, nem láttalak és csak puff. - Mutogatok, miközben már a pálcám után tapogatózom, mert a fény kialudt és nem látom sehol. - Nem világítanál erre? Nem találom a pálcám... - Lehet, hogy egyszer még baj lesz abból, hogy ennyire közvetlen vagyok az emberekkel. Azt se tudom ki ő, de biztos már végzős mert nagynak tűnik. Vajon miért van ilyenkor idekinn? Prefektus? Ajj-jajj.

Lassan osonok a folyón. Nem tudhatom, hogy kinek lett kedve csatangolni egyet rajtam kívül. Lehet ez tanár, diák, de akár Friccs is. Szívem egyre hangosabban dobog, szinte szétfeszíti mellkasomat. Ezt biztosan mindenki meghallaná. Pálcámat egyenesen magam elé szegezem, hogy gyorsan tudjak reagálni ha valaki elém toppan. A végén apró fény jelenik meg, csak annyira, hogy én láthassak de más ne lásson engem. Épp egy sarok felé tartok, itt talán befordulok. Ám amikor megtenném valaki hirtelen belém puffan. Hallom amint leesik a földre akárcsak én. Pálcámat még mindig szorosan tartom a kezemben, miközben megpróbálok feltápászkodni.
Amikor hozzászól rájövök, hogy egy diák az. Megnyugszom. Hangja bájos és nagyon kislányos. Biztos vagyok benne, hogy nálamnál sokkal fiatalabb a lányka.
- Vigyázhatnál jobban a pálcádra. - mondom csak úgy megjegyzés képpen. Érzem és hallom amint tapogatózik, a pálcáját keresve. Szegény. Eléggé elveszettnek tűnik. - Oké várj csak. - mondom és pálcámmal a föld felé világítok. Igaz, nem tudhatom, hogy miféle a lány vagy melyik házhoz tartozik. De ettől nem félek. Tudok már annyi varázsigét és egyebet, hogy megtudjam védeni magamat.
Közben elkezdem én is a lány pálcáját keresgélni. Eddig azt hittem, csupán egyedül járkálok éjszakánkon erre felé. Még sohasem láttam senkit se rajtam kívül a folyósokon. Na jó kivéve Friccset meg az átkozott macskáját.
- Áh azt hiszem ez hozzád tartozik. - kitapintom a pálcáját és feléje nyújtom. Elvehetném ha akarnám, hisz az én kezembe van most. Nem is kéne visszaadnom neki. De az nem lenne tisztességes. Nem szoktam csak úgy más pálcáját elvenni, hacsak nem harcolok meg érte. Ha elvette a pálcáját felállok és leporolom magam.
- Egyébként Annie vagyok. - mutatkozom be neki, hisz így illedelmes. - Te ki vagy? - kérdezek rá. - Na meg mit keresel itt, ilyenkor? - jogos, bár tudom, hogy én is ugyanezt csinálom. Nekem se szabadan ilyenkor kint lennem. De hát na. Ez már más kérdés. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy ő mit keres idekint ilyenkor.