Utálok hoppanálni - állapítom meg, amikor akkora csobbanással szántom fel a vízfelszínt, hogy a környék összes vadkacsája egyszerre gondolja, eljött a világvége, a vadász-szezon és a ragnarök. Azért nem annyira nagy a lendület, hogy az orromat még ne tudnám bevágni a móló legszélébe, és centikkel hibázom el a ház felsejlő képét, amibe bele kellene tudnom kapaszkodni, de basszameg, nem tudok, úgyhogy végül elmerülök az iszapos nád között, és a világ legdühösebb hörcsögarcát produkálom a rémült halaknak.
Ha eddig nem akartam volna megfojtani Edgart, ezek után mindenképp felvenném a listára, elsőbbséget élvez mindenki előtt, a gondoskodással vegyes dühömet megkapja abban a pillanatban, hogy bejutok a bűbáj védőhálóján - valószínűleg abba a hitbe ringatja magát, hogy ez az ő és nagyapa közös kis fészke, amiről abszolút senki sem tud, de ki fogom ábrándítani, az én nagyapám is volt, de csak az én kék-lila foltjaim lesznek az iméntiek, készségesen megosztozom ezeken is, ha valahogy megoldom a problémát. A felesége úgy nyitott ajtót, mintha tökéletesen elfelejtette volna a létezését is az utóbbi hónapokban, a kezembe nyomta az összes ide címzett levelemet, aztán be is csukta. Sosem ápoltunk túl szoros viszonyt egymással, valószínűleg ott romolhatott el végleg valami, amikor arcon talált az esküvői csokrával, visszadobni pedig igazán nagy udvariatlanság lett volna, pedig ha valaki épp Edgarhoz megy hozzá, kötélidegzet és angyali türelem nélkül két lépésig sem jut vele.
A kacsák újdonsült védőszentje végül bejut a Fidelius mögé: nem így terveztem, de az ünnep fényét emeli majd, hogy a hajamból még húsz év múlva is kihúzhatunk remek partijátékként némi hínárt, a didergés grátisz, de majd kimelegszem a szitkok közben, amiket drága bátyám nyakába fogok szórni, mikor rárúgom az ajtót. Mert hogy itt van, kétség sem fér hozzá, látom az ablakok fényét, az előtérben pedig egy NŐI csizmát. Nos, ez megmagyarázza a köddé válást, de még egy esetleges házasságszédelgéssel egybekötött pásztoróra.. pásztorhónap sem lehet jó magyarázat arra, miért ignorálta a teljes családot.
- EDGAR. ALLEN. BONES. - őszintén sajnálom, hogy nem így nevezte el végül anya, pedig soha beszédesebb nevet ennél. Hajlamos volt korábban is bezuhanni maga alá, és ott nyalogatni a világ nagyságos fájdalmát, de a női holmi inkább arra utal, ő most mást nyalogat. Becsörtetek a lépcső mellé, igyekszem még annál is ijesztőbb látványt kelteni, mint amit alapból produkálni tudnék a magam természetességében, tessék, itt villan a kommunista nézésem, mondta nagyapa, emlékezhetsz rá, Edgar, ajánlom melegen, szard össze magad tőle. Minimum. - TE NORMÁLIS VAGY?! KÉT. FRANCOS. HÓNAPJA. EGY. ROHADT. ÉLETJEL. NÉLKÜL, TE MEG ITT MULATSZ A SZERETŐDDEL. BIZTOS NAGYON CSINOS LÁNY, EGÉSZSÉGEDRE, DE EZ NEM OK ARRA, HOGY NE VÁLASZOLJ A LEVELEINKRE. SZIA KISLÁNY, ÜDV A CSAPATBAN, DE MOST NE HARAGUDJ, LE KELL ÜVÖLTENEM a bátyámat. Ezt a faszt.
A kislány diszkréten ki is hátrál a helyiségből, máris megkedveltem, csak a végére elfogy a levegőm, úgyhogy a fasz előtt vennem kell, és hogy Edgar nehogy jól érezze magát, addig hozzávágom az egyik párnát. Remélem, nagyon fájt neki.

Hogy tud ilyen higgadtan itt reggelizni, mintha minden rendben lenne? A tenyeremmel törlöm le a sminkem maradékát, duzzogva ledobom magam, pedig kedvem lenne anya módszerével élni, körbekergetni egy épp készülő seprűvel ezt a kegyetlent, akinek láthatóan tökéletesen elfogadható a villásreggeli ifjú szeretőjével, mi meg pukkadjunk meg, ha akarunk, ő most önmegvalósít. Annyiszor gondoltam rá, mikor rájöttem, hogy eljött a munkahelyéről, hogy vajon korai kapuzárási pánik vett-e erőt rajta, szerelmes lett, vagy elkapta valami jelenés arról, hogy remeteként kell leélnie hátralévő, szerinte nyomorult életét a szegényeket segítve... Edgarból bármi ilyesmit kinézek, és mennyivel könnyebb lenne, ismerem be azért dacolva a nyilvánvalóval, ha valami sörösüvegek alatt heverne, de láthatóan békésen éldegél, asszony meg család le van ejtve.
- Ne fáradj, túl ideges vagyok ahhoz, hogy veled reggelizzek. - legszívesebben rögtön az arcába másznék a kérdéseimmel, de úgysem kapnék választ rájuk, még Edgar szeretője sem tűnik nála élelmesebbnek, biztosan remekül sajnálják magukat együtt. Nem közöl velem semmi olyat, amit ne deríthettem volna ki magamtól is: végül is ugyanott dolgoztunk, sem Crouch, sem Moody nem csináltak belőle kifejezetten titkot, mi történt, utóbbi még részleteket is közölt, ha úgy is kellett harapófogóval kioperálnom belőle a lényeget. A Rendtagság kiváló előnyei, gondoltam, aztán haditervet vázoltam a tegnap esti kávé mellé, meglocsoltam Mafalda növényeit - pedig nem néztem volna ki belőle, hogy nagy rajongójuk - aztán kapára és kaszára kaptam, ahogy nagyapa mondta volna, és megrohamoztam az első helyet, ahol várhatóan felbukkanhatott a bátyám. Még mindig meg tudnám ütni, tudnék vele üvölteni, de ez egyelőre abban nyilvánul meg, hogy felállok mégis, kiszolgálom magam a kávéból, ígérve magamban kompenzációt a kislány részére, nyilván neki készült, ő készült egy meghitt turbékolásra ezzel a mamlasszal, én meg lényegében felzavartam, mint egy gyereket. - Jó, és? Nem érdekel az sem, ha közben a náci párt tagja lettél vagy transzvesztita bárénekesnő, Edgar, a bátyám vagy, és a francba, jogom van tudni, mi a fasz van veled. Hogy került ide a szeretőd, és miatta nem jelentkeztél?! Tudod, hogy sosem bírtam a feleséged, felőlem úgy csalod meg, ahogy kedved tartja, de anyáék.. anyáék betegre aggódták már magukat miattad.

Nagyon megindultan teszek-veszek a konyhában, pedig alig van itt valami, szóval végül tehetetlenségemben mosogatni kezdem ezt a három darab tányért, meg villát. Edgar mindig remekül értett hozzá, hogy vonja ki magát a közösségből, pedig soha egyikünk sem várta ezt tőle - anya miatta többet aggódott, mint kettőnkért, pedig Cednek még is hetente adtam büntetőmunkát, és miattam is folyt néha levélváltás a szülői ház és a házvezetőnk között.. De Edgar egy külön univerzum, és most is mélységesen sajnálja a létezését, miközben elfordulok róla, mert nem bírom elviselni, hogy nagyon is jogosnak tartja, hogy eltűnik előlünk, akik szeretjük.
- Szerintem sejtik, de én nem mondtam nekik semmit. Reméltem, hogy hazajössz velem, és te mondod el. - majdnem hozzáteszem, hogy felőlem hozhatod a szeretődet is, nagyobb lesz az öröm, hogy megkerültél, de persze, persze hogy nem a szeretőd, és persze, hogy eszedbe sem jut, hogy valaki feltételezheti rólad ezt a szentségtelenséget. Végzek a mosogatással, most olyan patinás sorrendben szárogatom őket, amilyet ez a konyha még biztosan nem is látott, és rám sem jellemző. - Várj, ő a Flint-lány? Te megtaláltad, és nem hoztad el a Rendhez?
Majdnem el is ejtem a villát - Edgar, életében először nem tette, ami helyes, vagy illő, hanem eltitkolta előlünk az elmúlt hónap legnagyobb felfedezését, hogy.. elképzelni sem tudom, mit játszanak épp itt. Flinték lánya, akinek a szüleit valódi életveszély volt elbújtatni, Flinték lánya, akiről a szülei azt hiszik, halott, Flinték lánya, aki betört a saját birtokukra.. megállok a mozdulat közepén, összepréselt ajkakkal bámulom a bátyámat, ezt a szent bolondot, aki jót akart, és a legrosszabbat tette, amit csak lehetett az összes között.
- Edgar.. eszedbe sem jutott, hogy segítséget kérj tőlünk a megmentéséhez? Én.. mégis mit művelsz vele itt? Edgar.. figyelj.. akármit is gondoltál.. nem rabolhatsz el egy fiatal lányt, miután a szüleit meg akarják ölni.. - egyszerre vagyok nagyon kínban és ideges, idegesen sóhajtok kettőt, mielőtt megkeresném újra a hangom - A szülei életben vannak, Moody.. Moody segített nekik. El sem tudom képzelni, mi fog történni, ha kiderül, hogy te... bármit is csinálsz vele itt titokban.