Magnus Baelish

Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként - miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelöl jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél örjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná öket.

Becenév?!


35


Aranyvér


Magam pártján állok. Mindenki oldja meg a maga problémáját.


Metamorfmágia


Mágiahasználó


Harry Shum Jr.


Saját

Családomról nem tudok semmi különösebbet mondani. Mindkét ág aranyvérű volt. Szüleim találkozása most is tisztázatlan a számomra, apámról még azt tudni, hogy nemesi származású Kínába, s hogy egy bájitalokkal foglalkozó kis boltja volt. Nem ismerhettem, azt sem tudom él-e még. Anyám egy másik városban lakik, jelenleg mugli életet él, s nem kívánkozik visszatérni a varázsvilágba.
Ami a Halálfalókat illeti, nem szívlelem őket, ahogy mások sem. Azonban... ha a sors úgy hozná, nem kockáztatnám az életem a másik félért sem. Maradnék semleges párti. Tudom, késő bánat, de hibámon kívül történtek az események, s nem szeretnék áldozatává válni, azért, mert az egyik bolond pártját fogtam. Én remekül elvagyok a muglik világában, ritkán térek vissza a másik oldalra, s ha lehet, azt is titokban.

Szeretnétek megtudni,  pontosan milyen is vagyok? Ó, hát erre egyszerűbben is választ kaphattok, ha eljöttök hozzám. Persze akárkit én sem fogadok keblemre, szóval legyél különleges, vagy legalább szép. Valamit valamiért. Ez a világ nem az a világ, ahol ingyen osztogatnak bármit is, így hát érthető, hogy én sem adok semmit ingyen. Természetesen nem csupán a pénz érdekel, sőt az érdekel a legkevésbé. A fizetésnek rengeteg módja létezik, elkezdve az ékszerektől, a drága titkokon át, egészen az ágyban tett gazdag élményekig. Sok mindenre kapó vagyok, és cserébe minőségi dolgokat ajánlok. Adok-kapok, pontosabban kapok és adok elven működnek itt a dolgok. S mielőtt azt mondaná bárki, hogy, humbuk az egész, vigyázat, a hamis vádakat nehezen tolerálom. Amiben kitűnnek eredményeim, az a bájitalok főzése és használata. Nálam még a legritkábbak is fel lelhetőek, persze azért szépen meg is kell fizetni. Félreértés ne essék, bennem igenis ott lappang a segítő szándék, de a tapasztalat nem megvásárolható, számomra is rengeteg pénz, drágakő - brühüh - és idő volt, míg idáig jutottam. Célom a jelenlegi helyzet túlélése. Nem vagyok gyáva, de mivel nekem nem érdekem különösebben egyik párt védelmezése sem, így ha úgy adódik - hát még ha veszélyben érzem irhám - kisegítem a másik pártot az ellenségével szemben, így azt hiszem biztosítva jólétem. Azt hiszem ezekkel sokat elárultam magamról, bár őszintén szólva egy vaskos könyvet tele tudnék írni magamról. Ami talán még fontos, hogy nagy macska barát vagyok. Nem tudom miért, de teljesen elbájolnak azok a puha kis talpak, a kecses mozgásuk, azok a huncut szemek. Emellett pedig előszeretettel fogyasztok alkoholt, akár mugli világi, de minőségi italt, akár egy aranyvérű borász finom szőlőjéből nyert nedűt. Illetve... s ez sem titok, noha egy igazi ínyenc vagyok, értékelem más férfiak... nos hogy is nevezzem... izgalmas társaságát, bár eddig sosem játszottam el a gondolattal, hogy hosszútávú kapcsolatokba kezdjek.

 London sötét utcái már koránt sem olyan biztonságosak. A halálfalók keze idáig is elér, legyen szól arany- vagy félvérről, de akár mugliról. A mi kis titokzatos éjszakai kalandorunk azonban cseppet sem riadt vissza a sötét árnyaktól, a rémes hírektől. Éppen csak egy dolog lebegett a szeme előtt. Ezért is volt olyan elszánt, olyan gyors, mégis óvatos. Ha későn érkezik már nem lesz ki várja, ha túl korán, kelletlen vendégként fogják kezelni. Szinte láthatatlan suhant át az éjszakán, nyomott sem hagyva maga után. Nem is, ugyanis nem csak a járdán haladt, de mászott tetőkre és más földtől távolabbi helyekre. Egy igazi ragadozónak nem is jelent gondot a némaságba burkolózva lopakodni. Hamarosan pedig már ott is találta magát. Pihe könnyedséggel mászott, ugrált ide oda, míg fel nem ért az épület legfelső szintjének terebélyes teraszára. Ott aztán a frissen nyírt fűre huppant puha talpára érkezve, egyenesen egy agyag tálka elé, amiből aztán végre lefetyelhetett. Nem is kérdéses, teljes mértékben elégedett volt a tejjel, ami már majdnem hogy eltűnt a kis tányérból. Mire pedig így lett, a házigazda mondhatni tárt karokkal várta.
 - Horus! Már aggódtam. Féltem valami csaholó kóbor eb falka széttépett. - lépkedett ki a teraszra a talán köntösben leledző, ázsiai származású, mágus.
Férfi létére igen flancos ízlése volt, ami inkább szemöldököt összevonó első látásra, semmint az a már elfogadott stílus. Ében fekete haja, mely szintén ázsiai vérvonalára vezethető vissza, égnek áll, tincsei közt fel lelhető néhány sötét kék is. Szemei mandula vágásúak, sötét, a borostyán és barna keverékében pompázik, ám mind ezt kiemeli a fekete szemceruza. Egyik fülében több karika gyűrű is díszeleg, nyakában hosszú láncok lógnak kiegészítőként. Ruhája mint már említett, köntös féle, enyhén szólva csicsás, ezer színben pompázik, mint általában egy kissé túl kirívó indiai öltözék. Alatta mindössze egy egyszerű vászon nadrág, lábai mezítelenek, ám ujjain rengeteg gyűrű díszeleg. Az éjszakába sárgán fénylő szemű, bajszos bundás, nyávog egyet, s minek után befejezte a vacsorát, megy is hálálkodni a házigazdának, melyet hízelgéssel egészít ki. Több se kell a házurának már is megolvad a szíve, karjaiba veszi, s néhány gyanakvó pillantást vetve a terasz körül, besétál a kandalló melegítette nappaliba. Az üveg ajtó halkan csukódik, ő pedig kezében a már kicsit sem éhes macskával, leül kedvenc fotelébe és ott kényezteti egy kis cirógatással vendégét, aki kicsit sem zokon véve, mély dorombolással élvezi azt. Nem sok idő telik el, talán csak pár nyugodt perc, mikor a férfi stílusához híven, szépen csicsás lakhelyére újabb vendégek érkeznek. Ezúttal azonban kicsit sem barátságosak.
Szinte betörnek, és sáros bakanccsal végig trappolva a nappaliban pihenő méreg drága szőnyegen egy üres, bőrbevonatú kis fiolát dobnak az uraság elé.
 - Nem hatott az ócska szere, Mr! Kérem vissza a pénzem! - háborgott az egy koron vevőként megjelenő, tehetős félvér.
A mi varázslónk nyugodt maradt, még attól is eltekintett, hogy a már lassan tüzet okádó férfi mögött két baseball ütős vélhetőleg testőr várta a dolog végkimenetelét.
 - A szer hatásos, ha helyesen használják. És nem áll módomban semmiféle visszafizetés. Ráadásul a fiola üres. Akár még hazudhat is. - válaszolta már-már idegesítően nyugodtan, a másik számára kissé nagyképűen.
 - Hogy merészeli! Tudja egyáltalán ki vagyok én?! A löty nem tartott ki elég sokáig, a szerencsém is oda lett vele! Azonnal fizessen ki, különben...! - ordította magából kikelve a dühöngő, de a mágusunk félbe szakította.
 - Nem teszek különbséget az ügyfeleim közt. A "löty" pedig... - tette földre a macskát, mielőtt jómaga is felkelt volna a székből és elindult volna az íróasztala felé, mely sokkalta távolabb a fotel mögött helyezkedett el a könyves polcok mellett - ...nem tart ki örökké. A szerencse bájital is csak néhány óráig hat. De ezen információkról már a megvétele előtt is beszéltem, így tisztában volt mind ennek kockázatával is. - sétált kecsesen az asztalhoz melyről levette whiskys poharát, hogy belekortyolhasson, közben pedig kihúzta annak fiókját.
 - Maga szélhámos! Gyerünk fiúk, dolgozzátok meg! - kiáltotta a fickó, mire a két mögötte lévő neki iramodott, hogy ártalmatlanítsák a boszorkánymestert.
Igaz mind addig háttal volt nekik, ám elhúzva ajkaitól az immáron üres poharat, megpillantotta a két oldalról rárontó gorillát, így kapva az alkalmon, fiókjából előhúzta pálcáját és csupán néhány suhintás végett, mind két ellen fele, fegyvertelenül repült hátra, szerencsére csak egy faasztalt és néhány rajta lévő díszt eltörve. De erre még a macska is lusta volt komolyabb érdeklődést mutatni. Mert hát, hé, jelenleg ő az egyetlen szívesen látott vendég a lakásban, már pedig az nagy megtiszteltetést jelent. A mágusra van bízva, így bizony nem félti szőrős popóját a kényelmes fotelben ülve, pedig pusztán néhány centire tőle esett a földre az egyik már koránt sem harcias szándékú fazon. De nem is csoda, mindkettő mugli. De hogy emiatt Magnus Baelish még megüti a bokáját egyszer. A két fickó s az amúgy mugli neveltetésű sárvérű is hamar nyúlcipőt húzott, s szaladt ki fele.
Magnus pedig szépen letette íróasztalára a poharat, és pálcájával együtt visszaballag a fotelhez, ahonnan a macska tudván mi lesz, kimászik a karfára, s miután a férfi ismét helyet foglalt, visszabújik ölébe. Magnus kezeit két oldalt a karfákra helyezve, tekintetével végig követi a sár nyomokat egészet a nyitva hagyott ajtóig, majd egy elégedetlen grimaszt vágva, legyint ismét- egyet kettőt pálcájával, mire a sár foltok felszívódnak a díszes szőnyegben, az összetört holmik darabkái újra megtalálják egymást, és az ajtó is becsukódik.
 - Még hogy szélhámos... - puffogja halkan, már most azon töprengve, hogy ezen a fejfájáson kizárólag egy finom koktél és egy kedves, ágyban mégis harcias fiatal fiú javíthat.