|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 645 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 645 vendég A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Allen Leech
| » » Szer. 7 Márc. - 15:27 | | Eoghan Fionn MacNamara Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van Becenév: Eoghan Kor: huszonhét Származás: mugliszármazású Lojalitás: szabadság, szerelem! Képesség: az átlagemberrel ellentétben az öt helyett hét ízt vagyok képes megkülönböztetni Csoport: mágiahasználók Play by: Allan Leech Karakter típus: keresett Hinni valamiben, valami nagyban, valami változásban, és aztán belekapaszkodni, s a karmaidat is belemélyeszteni, nem ereszteni, töretlenül magadhoz láncolni, s makacsul ellenállni mindannak mi kezeid közül szeretné kitépni, mert Írország folyton küzdött, s küzdelme nem lehet hiábavaló! Édesapa szerint nem, de édesapa részt vett a nagy éhségsztrájkban s bele is halt. Édesapa hű híve volt Írországnak, a független Írországnak, s még fegyvert is fogott kétszer, s egy gyanútlan polgárt is lelőtt, a kert végében temettük el, a szőlősben, s ahol eltemettük ott a szőlő dúsabban termett, s édesapa szerint ez azért volt, mert a föld meghálálta a hűséget, s most édesapa is ott fekszik a szőlősben a hitszegő mellett, s édesanya sohasem sírt miatta, mert édesanya is hitt abban amiben édesapa, s mindketten küzdöttek, küzdöttek a földért amit konokul az angolok akartak elragadni tőlük, mert nagyapa esküdt szegett, s mert mindenki fegyvert fogott a hazáért, s a szőlős, s a birtok engem illet édesanya szerint, de édesanya nem érti, nem érti mi folyik a világban, nem érti, hogy mi mit jelent, s hogy mi az egyenlőség, nem tudja mi az hogy harcolni, messze menekülni, s sokáig bujdosni, a hazát hátrahagyni, mert édesanya a szőlősben van, s ő nem követett el semmi bűnt, őt nem akarják felakasztani, s nem üldözi egy másik világ, ő nem küzdött az elnyomás ellen, az ellen ami ellen én küzdöttem, miatta nem öltek, s miatta nem haltak. Édesanya szabadsága csak egy föld, csak egy halott férj, s a mellette fekvő hitszegő, édesanya nem tudja, hogy mi az a forradalom, nem állt a frontvonalba, nem sorozták be katonának, sem itt sem máshol.
Elsők közt hallatni a hangját, nem állni a hitszegőket, feltétel nélkül hinni valamiben: ezt nem lehet könyvekből kiolvasni, s nem lehet mástól ellesni, ez belülről fakad, évek alatt érik meg, akár a jó bor, s minél később kóstolja az ember, annál markánsabb ízt érez, s ez az íz a torkot marja, s türelmetlen elánnal nyúl az ember a következő pohár után, s ugyan azt az érzést várja, ugyan azt az erős intenzitást, s másodszor is meglep, másodszor markánsabb, más ízt hagy hátra, s végigcsorog az áll vonalán, le a frissen mosott ruhára, s foltot hagy, örök pecsétet, s ha kimosnák, a hiányát akkor is érezné, mert markánsan elegáns, s markánsan valós, sohasem fogja vissza magát, sohasem hagyja magára, csak küzd, küzd az elérhetetlenért, az egyetlen dologért amiben hisz: a szabadságért! S maga nem láthatja elég jól, mert a szabadság nem csak benne rejlik, ott van a nyáron érett barackban, a patak hűs vizében, a reggeli nevetésben, s ezért félnek tőle, mert szabadságot lát mindenhol, s feltüzelték, mindig friss fával táplálták, s ő sohasem félt küzdeni, sohasem félt volna az életét adni, s most meggyalázták, messzire űzték, olajjal akarták eloltani. De az a tűz ami régóta lángol, szinte kiolthatatlan, mindig marad parázs, mindig marad száraz fa amit rá lehet dobni, s ő is újra lángol, nagyobb tűzzel ég, nagyobb akarat van benne.
- S magát Eoghan holnap reggel akasszák föl itt a templom előtt! -- Áruló! Kegyeletsértő! Hitszegő!- Felbujtásért, zendülés szervezéséért, hazaárulásért halálra ítélem! A kezem kötél szorítja, a lelkemben pedig tűz tombol, látom magam előtt, látom a sok halottat, a zendülést, látom édesanya arcát amikor holnap meghallja, látom a büszkeséget benne, mert most fia is a hazáért veszik el, s az ő háta nem törik meg, az ő családja sohasem hajtott fejet az aljasoknak, kik zsarnokként uralkodnak a népen, s elveszik azt amit el lehet venni. S én reggel büszkén jelenek meg itt, mindazokra gondolva akik mind az életüket adták: életüket a szabadságért, az elnyomás elleni küzdelemért, emlékszem majd Dwyer arcára amikor eltalálta a puska, s a kezemet szorongatta, s utolsó leheletével az ingnyakamba markolt, emlékszem mindazokra akikre rárobbantották az utcavégi kis házat, s hogy senkiben nem volt félelem, mert félni itt nekünk nincsen mitől, az élet bennünk zakatol, s mindazokban kik képesek belátni az igazat, képesek küzdeni, s nem tartanak semmitől, mert az igazság az nem fájhat jobban, mint a hazug valóság, nem fájhat jobban ez, mint mikor anyák kezéből tépik ki a gyermeket, s a halál ilyesféleképpen, ilyen módon megváltás is lehet: a muszlimok feltétel nélkül hisznek istenükben, s istenük kegyébe fogadja mindazokat akik érte harcoltak. S az én Istenem? Az én Istenemnek nincsenek követelései, az én Istenem új keletű, keletről jött, s hullámként söpör végig egész Európán, s csak azokat rántja magával akik értették, hogy a haza hív, azokat kik mások nevében is harcolni mernek, s nem riadnak a puskától, nem riadnak a szólástól. Megértettem, hogy rám itt nem vár más csak halál, nemes halál, büszke halál, s én büszkén fogadom majd, hogy mindenki lássa: van még miért küzdeni s van miért élni. A levegő megfagy, s mindenki mozdulatlanná lesz, a bíró aki az ujjával mutat felém, a nép, kik nem értik mi történik itt, s csak szitkozódnak, csak én tudok mozdulni, s ott a fal felől a négy alak, a köpenyben, s sietve jönnek felém, kezükben a pálcájuk pihen, s már talán van okom félni, több okom, mint az akasztástól, mert az akasztás egyszerű: fulladásos halál, kicsit fáj csak, de ez más. - Eoghan MacNamara a Mágiaügyi Miniszter nevében ezennel letartóztatom -- A meghallgatása két hónap múlva esedékes, addig a mágusok börtönében tartjuk ..- S a hangok összemosódnak, s tudom, hogy mennem kell, messzire futnom, mert rosszabb jár a tettemért, mint halál: csókot kapok, mely kiszív belőlem mindent, s ettől félek, pedig félnem nem szabad, mert félni csak azok félnek akiknek van mitől, s én édesanyára gondolok, arra, hogy mit sem tud, erről a világról: a hosszú harcokról, a kegyetlen álruhásokról, s a fajtámnak szánt üldöztetésről. S ebben a percben tudom mit tettem: öltem. Nem csak lázítottam, nem csak fennhangon felszólaltam. Embert öltem, igazi embert, igazi pálcával, s nem puska volt, nem beazonosíthatatlan: én ott voltam, s a pálcám úgy szegeztem rá, hogy érezze, semmit sem ér a nép ellen, mert elnyomni nem lehet, kiirtani lehetetlen, hiszen ott lobog bennünk a tűz. Ott van bennünk az élni akarás. Eltűnök. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 6
▽ Avatar : luca hollestelle
| » » Szer. 7 Márc. - 17:01 | | Gratulálunk, elfogadva! A szív bőségéből szól a száj. Kedves Eoghan, Olyan ez, mint felnyitni egy haldokló fejét, és belemeríteni a kezemet a gondolataiba. Mi teszi mássá az utolsó órákat? Mitől válnak egyesek olyan sztoikussá, hogy a hóhér arcába nevetnek, mitől jajveszékelnek mások? A siralomházak süket visszaszámlálását olvastam ki a soraidból, vakmerőséget, és még valamit, ami a haza hősévé avanzsál egyeseket, mások nevét pedig tabuvá teszi; itt van például Robespierre, aki nem kapott szobrot a hazájában, Lenin, akinek a mai napig őrzik a testét, és itt van Eoghan, akit árulásért, és ki tudja, milyen válogatott bűnökért kötél általi halálra ítélnek, majd dementorcsókra, de még mindig él, félreállíthatatlanul, lesöpörhetetlenül. Akinek az apját a kerti szőlősbe temették, egy áruló mellé, és akire az anyja büszke, mert feláldozza magát. Nincs szörnyűbb annál, mint amikor valaki halálra szüli a gyermekét. Még szerencse, hogy olajjal próbáltak csak eloltani, hogy nem találtak rajtad fogást, és nem találnak ezután sem, ha a patrónusodon múlik, mert szükség van még a bátrak nevetésére, akik folyómederbe lépnek, és mennek tovább, egyszerre vagyok irigy erre a féktelen határozottságra, erre a lobogásra, és féltelek a magam módján. De a háború mindannyiunkon nyomot hagy, mi mást remélhetnénk, minthogy az olyanok, mint Eoghan MacNamara, viszonzásul maguk is nyomot hagynak ezen a kegyetlen helyen? |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |