Hogy mit keresek a Borgin & Burkes-ben? Nem azért vagyok most itt, amiért a legtöbb boszorkány és varázsló idetéved. Ezt a helyet általában belengi a sötét légkör, a gonosz emberek és minden ezekhez kapcsolható dolog.
Az egyik lány, aki ugyanott tanul, mint én elutazott egy hétre a családjához Franciaországba és megbízott azzal a feladattal, hogy addig vigyázzak az orrontó furkászára. Nem mondom, hogy repdesek a dologtól, de köztudottan kiskoromtól fogva imádom ezeket a teremtményeket meg úgy általánosságban az összes varázslényt, így nemm utasíthattam vissza eme nem túl remek ajánlatot. El van kerítve a lakásomban, így nem tudja szétszedni azt és lelépni az ékszereimmel vagy valami hasonló. Pont miatta vagyok itt, hiszen ez a lány kissé elnézte az eledelt, amit a furkásznak hozott. Már négy nap alatt elfogyott és még három napig nem maradhat elemózsia nélkül szegény állatka, így kénytelen voltam útnak kerekedni és eljönni errefelé. Ha itt átvágok, akkor hamarabb odaérek az üzlethez, ami kell nekem és már mehetek is haza.
Gyanútlanul sétálgatok, a táska húzza a vállam és alig várom, hogy végre megszabaduljak tőle. Nem vagyok valami erős és még szerencse, hogy a varázslóvilágban egy-egy párbaj nem úgy zajlik, mint a mugliknál. Már amennyiben sor kerül rá. Itt nem az nyer, akinek nagyobb a fizikai ereje.
Egyszer csak megtorpanok és egy lányt pillantok meg. Rögtön megismerem, hiszen ő is a Roxfortba járt akkor, amikor én. Habár ha emlékeim nem csalnak, akkor hollóhátas vagy hugrabugos lehetett. Nem vagyok benne biztos, de griffendéles vagy mardekáros biztosan nem. Az utóbbi két házból szinte mindenkit ismertem akkoriban, míg az előbb említettek kiestek az érdeklődési körömből. Egyszerűen nem foglalkoztam az ott élőkkel. Talán ezért is van az, hogy beletelik pár percbe, mire beugrik a lány neve, de ez pont elég annyira, hogy megfigyeljem mit csinál. Egyértelmű, hogy varázsol, ám ötletem sincs, hogy milyen bűbájt motyoghat magában, viszont felettébb gyanús a szituáció. Mit keres egy jól szituált lány egy ilyen helyen és mit csinál éppen?
Semmit sem változtam az évek alatt. Ugyanolyan nagyszájú és szókimondó maradtam. Na meg persze őszinte is, szinte már fájdalmasan. Ezek a tulajdonságaim azok, amelyek nem hagynak nyugodni és odalépek a Cathrine Scamander nevezetű leányzóhoz.
- Szerintem ezt nagyon nem kéne – szólalok meg a háta mögött karba tett kezekkel. Kíváncsi vagyok, hogy mit lép erre.

Igen, válóban mindig is odavoltam a mágikus lényekért és a szimpla állatokért is, de egy orrontó furkásszal nem éppen kellemes együttélni. Dugok előle minden fémet és csillogót, különben hajlamos lenyúlni és eléggé mitugrász teremtés, nem a legkönnyebb vele bánni. Nem is értem, hogy miért akar bárki pont ilyen állatot tartani a saját otthonában, ezek a cuki kis lények nem odavalóak szerintem és ha én ezt mondom, akkor tényleg úgy van. Eléggé ki vagyok képezve ebben a témában és bárki kérhet tőlem tanácsot. Ha bírom a segítségért sóhajtozó fél fejét, akkor talán még normálisan is válaszolok, de ez nálam egyáltalán nem biztosíték.
- Hogy én mit keresek itt? Te mit keresel itt, Scamander? Ezt a helyet nem olyan gyenge kislányoknak találták ki, mint amilyen te is vagy – forgatom meg a szemeim. Bizonyára meglepi, hogy lebuktatom a kis mocskos tervét, de nem jó helyen csinálta és nem jó időben. Elég lett volna mindössze öt perccel később elkezdenie és akkor már nem lát meg itt, de ezzel elcsúszott. Szerencsétlen! – Jól tudja mindenki rólam, hogy nem tudok csak úgy továbbhaladni. Ki vele mit csináltál itt különben kihívom a Varázsbűn-üldözési Főosztály egyik tagját és nem vetne túl jó fényt egy auror jelöltre, ha kiderülne, hogy valamit próbál itt rosszalkodni – mosolygok rá negédesen és keresztbe rakom a karom magam előtt. Nem tudja ő még, hogy kibe futott bele. Velem aztán nem lesz könnyű dolga.
Körülbelül egy percet sem várok, reakcióidőt sem adok neki. Közelebb lépek hozzá, alig egy méter választ el minket egymástól. Mélyen a lány szemeibe nézek és jó hangosan szólalok meg legközelebb.
- Ki vele, vagy talán süket vagy? – kérdezem felhúzva a szemöldököm és úgy nézek rá, mint aki nem ért angolul. Már el is felejtem, hogy eredetileg miért is jöttem ide, a Borgin &  Burkes-be. Most mindössze annyi érdekel, hogy kiderítsem, hogy mit csinál, mert biztos rosszban sántikál és nem csak bevásárolni jött ide.