I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Zac Efron
| » » Kedd 6 Márc. - 18:10 | | Leonard Eugene Clarke Rövid idézet ide Becenév: Leo Kor: 27 Származás: Aranyvér Lojalitás: Dumbledore Képesség: Sárkánykór - Pyromágia Csoport: varázshasználó Play by: Zac Efron Karakter típus: keresett Nem teljesen átlagos családból származok. Nálunk mindig is fontos szerepet töltött be a család és a hagyományok őrzése. A sport volt az, ami nem maradhatott ki egyik Clarke életéből sem. Leginkább a csapatsportokat részesítjük előnyben, tehát csapatjátékosok és összetartóak vagyunk. Én teljesen édesapámra ütöttem. Ő is az Appleby Arrows csapatában játszott. Még az 1932-es legendás meccsen is részt vett. Ködös, zuhogó esős meccs volt, ami 16 napon át tartott. Hosszas küzdelem után sikerült megverniük az Európa-bajnokot, a Vratsa Vulturest. Édesanyám nem nagyon sportolt, de tőle is volt mit örökölnöm. Tőle kaptam a sárkánykórt, aminek vannak előnyei, de hátrányai is. Két testvérem van, akik amúgy kétpetéjű ikrek. Mindketten fiatalabbak tőlem, de nem is kicsit. Még csak nemrég fejezték be a tanulmányaikat a Roxfortban és nem tudom, hogy mi a tervük a jövőre nézve. Az öcsém is egy eléggé ismert sportot választott, de még se annyira népszerű mint a kviddics. Ő a köpkövezés rabja. Nem igazán értem ennek a sportnak a lényegét, de nagyokat nevetek a srácon, mikor bűzölögve tér haza. A húgom egy igazi csajos mozgásformát választott magának. Hasonlít a muglik egyik közkedvelt hobbijához, a tánchoz, de varázslatokkal van megfűszerezve. Nagyszabású előadások és versenyek is vannak. Minél látványosabb és színesebb egy produkció, annál nagyobb a sikere.
Szerintem az eddig leírtak alapján is kialakult egy kép rólam, de egy kicsit segítek, ha nem sikerült volna. Tehát én alapjáraton egy nagyon jó embernek tartom magam. Általában szerény is vagyok és nem mondanék ilyeneket magamról, de Moira kötelezett. Szóval én amúgy egy rendes ember vagyok, legalábbis próbálok az lenni. Nem bántok másokat, de az ilyen baráti beszólogatások nem állnak távol tőlem. Amúgy elég humoros is vagyok szerintem, bár erről tényleg másokat kell kérdezni. Sportemberként elég kitartónak és céltudatosnak tartom magam. A csapatban betöltött szerepem miatt én önfeláldozó és védelmező jelzőt is használnék. Még otthonról hoztam magammal a családcentrikusságom, ami mindig is meghatározó volt az életemben.
Újabb mérkőzéshez érkeztünk, ami meghatározó volt a csapat életében. Elég sikeres és népszerű csapat voltunk, szóval nem a kijutás miatt aggódtunk, mert az nem függött már a mérkőzés kimenetelétől. Sokkal inkább azon volt a hangsúly, hogy meg tudjuk a verni a rivális csapatot, a Dimbourne-i Darazsakat. Már az öltözőben is mérhető volt a feszültség. Az akkori csapatkapitány nem tudta rendesen összeszedni a csapatot és már szóba is került a váltása. Én tűntem a legesélyesebbnek a posztra, de még nem vettem át a helyét. Egyre hangosabb szócsaták követték egymást és ez rám is hatással volt. Kezdett melegedni a bőröm. Alapból magas volt a testhőmérsékletem a sárkánykór miatt, de már szinte lángoltam. Végül kimentünk a pályára és elkezdődött a mérkőzés. Sokáig nem bírtunk egymással, de én nem adtam fel. Sorra ütöttem más irányba a gurkókat. Az ellenfél terelői hatalmas erővel küldték az én társaim felé, de én nem hagytam. Végül sikerült megnyernünk a meccset. Szereztem jó pár lila foltot, de az volt a legkevesebb. Elégedett vigyorral és büszkén kihúzva indultunk vissza az öltözőhöz, de már útközben elkaptak a riporterek. Sorra bombáztak minket kérdésekkel, hogy minek köszönhetjük a győzelmet, meg hogy mit éreztünk a mérkőzés során, szóval a szokásos dolgok. Már annyira untam ezeket, hogy nem is nagyon reagáltam, amíg meg nem hallottam egy fura kérdést. - Mr. Calrke, mi lesz a karrierjével most, hogy a felesége terhes? - Ezen nagyon meglepődtem és meg is álltam pár másodpercre, de utána továbbsiettem az öltözőbe. Egyre többször furkáltak a magánéletünkben a riporterek és ez egyre jobban zavart engem. Nem szerettem ezt, mert olyanokat kombináltak, ami nem is mindig volt igaz. Például még nem is volt a feleségem. Együtt éltünk és mindent együtt csináltunk, de még nem volt esküvő. Már lassan ideje lett volna, mert a gyerek is úton. Még csak nemrég derült ki, hogy terhes, de egyből felforgatta az életünk. Nem igazán tudtuk, hogy mihez kezdjünk. Nagyon szerettem a "munkám", ami igazából a hobbim is. De egy gyerek miatt csak nem törhet össze a karrierem. Ugye? A meccs után hazamentem. Nem az új, közös otthonba, hanem a régi lakásba, ahol a szüleim éltek meg a tesóim. Még csak én hagytam el a családi fészket és hiányoztak, szóval gyakran visszajártam. Alig hogy beléptem a lakásba, máris megcsapta az orrom egy iszonyatos bűz és közben egy veszekedésnek lehettem a szemtanúja. Hatalmas ajtócsapódás vetett véget a vitának és az öcsém dühöngve indult vissza fele és egymásba botlottunk. Elmaradt a szokásos tesós ölelkezés, helyette a panaszkodását hallgathattam, mert a húgunk megbuherálta a köpköveket. Én először azt hittem kikapott. Már a szagából tudtuk, hogy elvesztette vagy megnyerte e a meccset. Tudtam, hogy lehetetlen lenne rögtön kibékíteni őket, szóval először elvonultam öcsikével és egy órán át dumáltunk. Mindig volt mit megbeszélnünk és sosem unatkoztunk egymás közelében. Nem voltunk teljesen egyformák, sok mindenben különböztünk. Sokkal forrófejűbb volt, nagyon komolytalan és a lányok kedvence, amit ő ki is használt. De mindezek ellenére, akkor is ő volt a kis öcsikém, akit imádtam. Miután kibeszéltük magunkat, lementünk vacsorázni. A húgom is ott volt, még lehetett rajta érezni, hogy nem felejtette el a történteket, hisz a srác vissza vágott a kicserélt köpkövekért. Véla volt, szóval elég érzékeny személyiségű. Könnyen meg lehetett bántani, ezért vigyázni kellett. Szerencsére volt egy nagy és erős bátyja, aki védelmezte őt. Késő este értem haza. Kicsit bűntudatom is volt, amiért egész nap egyedül volt otthon Moira. Nem lehetett neki könnyű, főleg így, hogy kiderült. Gyereket várt tőlem. Ez nagy dolog volt és nem tudtam, hogy fel vagyunk e készülve rá. Amint beléptem, egymás nyakába borultunk. Még nem döntöttük el, hogy mi legyen, de a kapcsolatunk nem romlott meg. Fáradt voltam, de kezdeményeztem egy kisebb csókcsatát, amin éreztem, hogy már ő is fáradt. Kicsit fel akartam dobni őt. Sokáig fent akartam lenni vele, hogy bepótoljuk a napot, hisz végig távol voltam. A fülébe suttogtam, hogy gyorsan lezuhanyzok, ő meg várjon meg a hálószobában. Elég büdös voltam a hosszú nap után, de illatosan léptem ki a fürdőből. Beléptem a szobába és láttam, hogy már alszik. Egy apró puszit nyomtam az arcára és befeküdtem mellé. Nekem sem kellett sok idő és már aludtam is. |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Griffendél Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû ▽ Reagok : 47
▽ Avatar : Josephine Langford
| » » Vas. 11 Márc. - 19:54 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Szia, Leo! Először is el kell mondjam, hogy nagyon találó avit választottál! Szeretem Zac-et mert annyira sok helyzetbe beleképzelhető! Te pedig nagyon jól eltaláltad ezt. A családod kedvesnek tűnik, mind a két testvéreddel úgy tűnik jó kapcsolatot ápolsz, ami természetesen nagyon fontos! És ez a sárkánykór ami még mellé párosul... Kíváncsi vagyok rá, hogyan fog ez kihatni rád a játékokban és hogy mennyire tudod majd kontrollálni. Nehéz, nehéz. Nem véletlenül olyan ritka képesség ez. A karriered úgy látom jó írányba halad és ne aggódj, ha nem hagyod, biztosan nem fog kihatni rátok a pletyka és a riporterek kérdezősködése! Nem utolsó sorban pedig gratulálok a babához! |
|