Astrid-Seghen Anwen Foxx

Kopog az est az ablakon, elhalkul lassan az élet, ágy szélére hasal a csend, átkarol puhán az éjjel.

Astrid, Trid csak az öcskösnek


29 év


félvér


semleges


okklumencia


mágiahasználó


Natalie Dormer


saját

...

❝Szép neved van, hogy kell kiejteni?
Egy perces néma csend azokért a hajhagymákért, akik Trid szoros kontyában vergődnek.
Ennyire lusta a baglyod vagy... ennyire nem volt időd írni?
Nehéz a kelpi nyelv?
Elég fura ez az új arcpakolás.
Komolyan elsőre átmentél politológiából?
Miért eszel ilyen gyorsan, sietsz valahová?
Megvannak még az egyetemi jegyzeteid?
Jó... választás ez a kosztüm.
Csak azt ne mondd, hogy absztinens vagy!
Tényleg jártál már Japánban?
Trid: én kopogok, te beszélsz.
Mit használsz a hajadra?
Ne aggódj, én mindent el tudok olvasni.
Huszonhét éves vagy, mikor gondolkozol már családban?
Ezer éve nem láttalak, jövőhéten...?
Ms Foxx, a kávéja.
Merlinre, nem tarthat örökké az önmegvalósításod, Astrid, nézz magadra, mindjárt harminc leszel!
Az ötödiken már várják, Hölgyem.❞

❝Elnézést! Bocsánat!
Amint hazaértem, írok.
Á, semmiség, csak feltörte a sarkamat.
Sűrű volt a hetem, ne haragudj!
Igyekszem, nem felejtettem el.
Persze, csak gyorsan mondd.
Igen, anya: tudok róla.
Számíthat a visszajelzésemre!
Olvastad az új Prófétát?
Kérem, tartsa a liftet, oh, nagyon kedves, köszönöm!
Már mondtad, anya. Tudom.
Ne viccelj, imádom a mugli mozit!
Vasárnap délelőtt, esetleg?
Széthasad a fejem.
Ben, késésben vagyok, öt-hat perc, bocsi-bocsi-bocsi.
Ezekről lenne szó; több példányban, legyen szíves!
Ó, még nem meséltem?
Hol vetted ezt a szatén inget?
Természetesen, megteszek minden tőlem telhetőt.
Én is téged, anya.❞

- Hát, én ezt nem bírom elhinni. Hogy tudsz enni egyáltalán? Fél nap sincs a szóbeliig, engem már a hányinger kerülgetne.
- Ben, téged egy szimpla házi feladattól is a hányinger kerülgetett - emlékeztetem, habár igazság szerint alig maradt étvágyam; mestere lehetek a szemfényvesztésnek, ami azt illeti, kezd lefesleni a nyugalom álcája a gyomrom dióméretűvé aszalódásával. - Egyébként, nem olyan nagy dolog ez, mint amilyenné felfújják. Csak arra kell felkészülni, hogy meg tudjunk válaszolni minden kérdést, amit feltehetnek az elolvasott... négyszáz könyv alapján. Mert ha tévedünk, akkor vége.
Tenyerébe temeti arcát és megdörzsöli a szemeit.
- Fizetek.
Úgysincs több nyomorgatható saláta a tányéromon.


A mahagóni tárgyalóasztal egyik oldalán ülve a tanszék egyik sötét, meghitt zugában, három órája összezárva a négyfős vizsgabizottsággal, nem egyszer futott át rajtam az inger hulláma. Néha elpuhult a világ a pánik homályától, olyankor a bukásomat láttam derengeni: az öcsém a maga szertelenségével képes beletrafálni azokba a dolgokba is, amikhez a legkevésbé sem konyít, hihetetlen csillagzat alatt született.
A kimerültség és a szellemi éberség tartalékának különös keveréke kavarog bennem, egészen olyan, mint az utóbbi hónapokban kihagyott alvások és virrasztások a szakdolgozat utolsó fejezetei felett. A cukros kávé ragacsos íze rég összeolvadt a nyelvemmel, figyelmem már körülrajzolja a részleteket, aztán azzal a lendülettel félre is tolja, valami félelem-drukk marad, ami nem tűri a mellőzést. Murray-re szegezem a tekintetem, és várok.
Utoljára ülök itt. A szobában nincs más a tárgyalóasztalon és a székeken kívül, szemközt az évtizedek krétaporába szürkült falitáblával. Mögöttem portré, a fehér szakállas igazgató szemüveges tekintetét érzem a hátamon, szoba végében a behajló spaletta, amin nem kúszik át a késő délutáni nap, kívül reked az impozáns ablaküvegen. A porszemcsék mozdulatlanul lebegnek az egyetlen beszökött fénysugárban, amely orrtól állig világítja meg a vizsgáztatók arcát.
- Ms Foxx - szólal meg Murray -, már csak egy kérdésünk van ezen a délutánon. - És behajol az asztal puszta közepére, ezüst haján megbotló napfény villogó nimbuszba rendezi a feje körül felkavarodó szemcséket, s most ugyanazzal a gondossággal kulcsolja össze ujjait, amivel egyesületi nyakkendőjét köti mindig. - Lenne szíves megajándékozni a bizottságot az 1612-es koboldlázadás sokoldalú és tömör áttekintésével?
Murray igazi ajándékot ad az utolsó kérdéssel, sóhaj mégsem szakad fel bennem. Nem tévedhetek.

...