Mark Valentine

Varázstalan


39 év


-


-


Brad Pitt


Syli, Abel és én.  

Neked köszönhetem életem legcsodálatosabb három hónapját és leggyötrelmesebb tizenöt évét. Nem voltam mintagyerek, tizenhét évesen a nyári szünet számomra egyet jelentett a féktelen szabadsággal és szórakozással. Éppen egy ilyen fülledt, júniusi estén találkoztam veled, miután két barátnőmmel karöltve helyet foglaltam egy barcelonai bár pultjánál. Klisés történet, ugye? A nős férfi és a kamaszkorból éppen csak kifelé botorkáló, felelőtlen lány, akit nem érdekelt, hogy a kék szempár gazdáját várja otthon a neje és a lánya. Először csak tetszett a gondolat, hogy felhívtam magamra a figyelmedet, aztán már visszavonhatatlanul akartalak: a második találkozásunkkor, szintén abban a bárban huszonnégy órával az első után, tudtam, hogy ez valami más. Úgy vonzottál magadhoz, mint mágnes a vasat. Melletted nőnek éreztem magam, a szívem majdnem szétrobbant azoktól az intenzív érzésektől, amelyeket keltettél bennem és fogalmam sem volt arról, miként érdemeltem ki, hogy egy ilyen elbűvölő, kedves, humoros, intelligens és vonzó emberi lény kitüntet a társaságával. Előcsalogattad belőlem az odaadó és szeretni képes, addig éppen csak pislákoló énemet és elérted, hogy beléd szeressek. Te is szerettél, ebben biztos vagyok, a bujkálással töltött hónapok elegek voltak ahhoz, hogy el akarj válni a feleségedtől, akit nagyon fiatalon vettél el és alapítottatok családot. Közben nem tervezett módon én is teherbe estem, de időm sem volt elmondani neked.. azt hittem, hogy bátran megoszthatom anyámmal a hírt, de tévedtem. Az aranyvérűséget a végletekig tisztelő családom őrjöngött, amiért "egy muglival szennyeztem be a hírnevünket" és apám nem csak a megfogant gyermekünket, hanem téged is meg akart ölni. Naphosszat rimánkodtam neki, minden büszkeségemet sutba dobva sírva könyörögtem neki, hogy ne bántson: végül az Exmemoriam átok lett a jutalmad.
Tehát nem tudod, ki vagyok és azt sem tudod, hogy született egy fiunk, Sylvester, akit végül eldobtam magamtól, mert kitaszítottá váltam. Visszatértél a feleségedhez, megszületett a második gyereketek, Abel, majd végül elváltál tőle és 7 éve már, hogy Londonban élsz az új nejeddel és annak gyerekeivel. Számtalanszor meg akartam törni a rád szórt átkot, de soha nem vitt rá a lélek. Egy szimpatikus ismeretlen maradtam számodra, akit néha láttál a metrón, a pékségben és az újságárusnál is, ám fél éve nem volt alkalmad megpillantani. Eldöntöttem, hogy a fiunk közelébe kerülök és ezért tanítani kezdtek a Roxfort-ban. Neked fogalmad sincs arról, hogy létezik a varázsvilág, ezért sincs még elképzelésem sem arról, hogyan reagálnál, ha visszakapnád az emlékeidet. És őszintén? Nem is ismerlek. Csak annyit tudok, hogy soha nem foglak elfelejteni és lehet, hogy önző leszek, mert nem fogom bírni egyedül végigjárni azt a rögös utat, amit a fiam visszaszerzése tartogat számomra...


// PM-ben bármilyen kérdéssel zaklatható vagyok.   Egyéb konkrétumok megbeszélés alapján, de egyébként szabad kezet kap az user. Ebben a varázslókkal teli világban talán nem tűnik olyan érdekesnek egy mugli karakter, de Syli-vel és Abel-el nagyon várunk, ígérjük, hogy ha más nem, mi itt leszünk neked.